Macskák altatása és bódítása: biztonság, folyamat és utógondozás, különös tekintettel a szoptató anyákra

Az állatorvosi beavatkozások során sokszor elengedhetetlen az állatok gyógyszeres vagy gépi altatása, bódítása, legyen szó akár rutin vizsgálatokról, akár bonyolultabb műtétekről. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a háziállatokon a műtétet általános érzéstelenítésben, vagyis altatásban lehet elvégezni. A helyi érzéstelenítés önmagában ritkán alkalmazható, főként az állatokban kialakuló nem kívánatos stressz és félelemérzet miatt, amely jelentősen megnehezítené a beavatkozás elvégzését.

Az altatás, vagy más néven általános anesztézia célja, hogy a páciens a beavatkozás ideje alatt mozdulatlan legyen, ne érezzen fájdalmat sem a műtét közben, sem közvetlenül utána, és tudatvesztett állapotba kerüljön, azaz ne tudja, mi történik vele. Az anesztézia mértékét, tehát azt, hogy milyen mély altatásra van szükség, a várható fájdalom hosszúsága, erőssége és jellege határozza meg.

Bódítás vagy altatás? A különbség és alkalmazásuk

Kevéssé ismert tény, hogy a nyugtatás, bódítás és altatás (=narkózis, anesztézia) állapotának elérése ugyanazon szercsoportok más-és más kombinációjával, mennyiségével érhetők el. Hogy melyik az ideális házi kedvencünk számára, azt a kezelőorvosa dönti el, figyelembe véve a beavatkozás típusát, az állat faját, egészségügyi állapotát, sőt még habitusát is.

• Bódítás (szedálás): Enyhébb beavatkozásokhoz elegendő, elsősorban nyugtató, szorongásoldó és fájdalomcsillapító hatása van. Alkalmazható rövid, injekciós narkózisként vagy altatógázos immobilizációként non-invazív vizsgálatok, például rágcsálók röntgenfelvételekor vagy akár agresszív állatok vizsgálatánál. Az ébredés ilyenkor azonnal megkezdődik, amint az altatógázt elzárjuk. Például egy fogkő eltávolítása nem jár lényeges fájdalommal, ezért felületes altatást, vagy bódítást alkalmazunk, hogy az állat mozdulatlan és nyugodt maradjon, a beavatkozást gyorsan és precízen el lehessen végezni.
• Altatás (általános anesztézia): A hosszabb és fájdalommal járó beavatkozásokhoz szükséges, klasszikus értelemben vett altatás 3 összetevő kombinációjaként értelmezhető: hipnózis (gyógyszeresen előidézett alvás), izomrelaxáció és fájdalomcsillapítás. Ha mindhárom szükséges a kezelés elvégzéséhez, akkor beszélhetünk klasszikus értelemben vett altatásról, ami légcsőtubussal történik és folyamatos fájdalomcsillapítással kísérjük. Ilyen például egy komolyabb, hasűri műtét, mint az ivartalanítás, ahol erős fájdalommal számolunk.

Az altatásra való felkészülés macskák esetében

Az altatással (vagy bódítással) járó beavatkozásokra kutyák és macskák esetében szükségszerű éhgyomorra érkezni. A tervezett időpont előtt 12 órával az állat elől el kell venni az eleséget, és az utolsó 3 órában a vizet is, hiszen több altatószer is hányást okozhat, mely anesztézia alatt akár életet is veszélyeztethet, félrenyeléshez, fulladáshoz vezetve.

Mindenekelőtt fontos ismernünk az állat testtömegét, életkorát, általános állapotát, kórelőzményét, korábbi eseményeket, esetleg a fajtára vagy egyedre jellemző gyógyszerérzékenységet. Az egyedeket csoportokba oszthatjuk, melyek alapján megállapítható, hogy milyen típusú altató készítmények alkalmazhatóak esetükben. Ezeket a csoportokat az életkor, illetve egyéb altathatósági állapotot befolyásoló alap egészségügyi problémák megléte alapján határozzuk meg.

Mivel vannak betegségek, melyek egy fizikális vizsgálattal rejtve maradhatnak, rizikócsoportokban, pl. az idősödő vagy kifejezetten fiatal egyedeknél laborvizsgálatot is javasolhatunk. Ezek alapvetően vérképet, illetve a belső szervek alap anyagcsere funkcióit jelző biokémiai panelt tartalmaznak.

A műtétet megelőzően parazita elleni kezelésben kell részesíteni az állatot, tehát védeni kell a bélférgek és külső élősködők (bolha, atka, kullancs, szőrtetű) ellen. Az ilyen jellegű fertőzöttség kizárja a műtét végrehajtását.

Az altatás fázisai és a műtéti folyamat

Az altatás soha nem azt jelenti, hogy beadunk a páciensnek egy injekciót. A tudatvesztést fokozatosan érjük el és annak különböző fázisait meghatározott paraméterek szerint folyamatosan ellenőrizzük. Mind a bevezető, mind a fenntartó szakaszt állandó orvosi felügyelet alatt tartjuk.

1. Premedikáció: Az általános anesztézia első lépése. Ebben az esetben vagy izomba adott injekcióval, vagy vénakanül behelyezése után intravénásan kap a páciens megfelelő készítményeket, melyekkel csökkentjük a félelmet, a fájdalmat, illetve a későbbi felhasználandó gyógyszerek mennyiségét is.
2. Vénás út biztosítása: A megfelelő hatás elérése után egy perifériás vénába a mellső vagy a hátsó végtagokon megtörténik a vénakanül behelyezése. Ezen keresztül adagolhatóak többek között a fájdalomcsillapító gyógyszerek és a vérnyomást stabilizáló infúziós oldat is. Ez segít a hidráltsági állapot, testhőmérséklet, ionháztartás szabályozásában.
3. Indukció és intubálás: Ekkor vénás úton keresztül megkezdődik a folyadékpótlás infúziós oldattal, illetve további altatószerek vénás adagolása mellett a légcsőtubus is behelyezésre kerül a szabad légutak biztosítására. Légcsőtubus használatával a szabad légutak biztosítása érdekében 100%-os tiszta oxigén lélegeztetésére van lehetőség, ami sokkal biztonságosabbá teszi az altatást.
4. Altatás fenntartása: Miután a beavatkozási/műtéti területet asszisztenseink előkészítették, sor kerülhet az altatás fenntartó fázisának kialakítására. Ezt intravénás gyógyszeradagokkal, ún. bolusokkal, esetleg infúzióban adagolt altatószerekkel tarthatjuk fenn. Sok esetben praktikussága és könnyű irányíthatósága miatt altatógépes, vagyis gázos altatás történik. Ilyen esetben a behelyezett légcsőtubuson keresztül tiszta oxigén és altatógáz meghatározott elegyét lélegzi be az állat. Fontos tudni, hogy az altatógáznak önmagában semmiféle fájdalomcsillapító hatása nincs, így azt leggyakrabban a bevezető és fenntartó résznél használjuk, mellette a fájdalomcsillapítást intravénásan, gyógyszerekkel tartjuk fenn.

Monitorozás az altatás során

Az aneszteziológus folyamatosan monitorozza, hogy kellően mély-e az alvás és megfelelő szintű-e a fájdalomcsillapítás. Korszerű őrzőmonitorokkal a légzés egyes fázisait (kapnográf), szívritmust (EKG), a vér oxigéntelítettségét és pulzust (pulzoximéter), valamint vérnyomást (mandzsettás vérnyomásmérés) is nyomon követjük. Emellett a testhőmérsékletet melegítőpárna segítségével tartjuk fenn a műtét során. A szakképzett, aneszteziológiában otthonosan mozgó orvos és asszisztens állandó jelenléte mind az altatás, mind az ébredés során nélkülözhetetlen. Az altatás mélységét és a fájdalomcsillapítást folyamatosan kontrolláljuk, szabályozzuk, a vérkeringést és a szív munkáját a megfelelő infúziós oldat adagolásával támogatjuk.

Ébredés és utógondozás

A beavatkozás elvégzése után az ébredési fázis következik. Ilyenkor fokozatosan, de eltérő gyorsasággal ürülnek ki az altatószerek. Mivel az anesztetikumok kiürülése egyedenként eltérő lehet, az állat a teljes ébredésig a rendelőben marad, és csak éber állapotban adunk haza állatot, amikor már biztonságosan szállítható és életfunkciói rendeződtek. Az altatási komplikációk nagy része ugyanis az utóbbi szakaszban történik, amennyiben a pácienst felügyelet nélkül hagyják.

A hazaszállítás után, otthon nagyon fontos odafigyelni a műtéti seb védelmére, elsősorban arra, hogy az állat ne nyalogassa. Erre a célra jól bevált megoldás a műtéti védőgallér viselése, amit már a rendelőben fölhelyezünk az állat nyakára. Ezt a varratszedésig hordatni kell az állattal, aminek az időpontja általában tíz nap és két hét között van, az állatorvos meghatározása szerint.

A lábadozó betegnek nyugalmat kell biztosítani, megfelelő hőszigetelt, száraz pihenőhelyet kell kialakítani számára. Nem szabad másik állat zaklatásának kitenni vagy megterhelő fizikai aktivitásra késztetni. A műtét utáni napokban fájdalomcsillapító tabletták adása szükséges, ezeket szintén a rendelőben adjuk ki. A műtét közben mindig teljes fájdalomcsillapítást alkalmazunk, amelyet az állatorvos utasítása szerinti adagolásban otthon is folytatni szükséges.

Az altatás kockázatai és minimalizálásuk

Természetesen minden altatásban végzett beavatkozás magában rejt némi kockázatot. Ennek a kockázatnak a mértéke az egészséges állat esetében kisebb (például: fiatal macska ivartalanítása), beteg állat esetében azonban nagyobb (például: idős kutyánál az emlődaganat eltávolítása). Az altatás nem ördögtől való, de az állattulajdonosnak tudomásul kell vennie az ezzel járó elkerülhetetlen kockázati tényezőt.

Az altatás megterheli a vérkeringést, a szívműködést, a tüdőt és a légzőszerveket. A kockázati tényező idősebb, rossz általános állapotban levő, erősen elhízott vagy fiatal és fejletlen egyedekben jóval nagyobb a szokásosnál. Fokozott kockázattal kell számolni a szív-, máj- és vesebetegségben szenvedő állatoknál vagy szívférgesség esetén is. Az idős vagy hosszabb ideje beteg állatok máj- és veseműködése gyakran már nem kielégítő. A károsodott máj és vese képtelen az altatószerek megfelelő ütemű lebontására, ilyenkor az állatok a beadott gyógyszerekre nem kiszámítható módon reagálnak, ezért időnként előfordulhatnak úgynevezett altatási balesetek. Ilyenkor szerencsés esetben csak elhúzódik az ébredése, de sajnos az is megtörténhet, hogy a beteg már a műtét előtt vagy alatt elpusztul, illetve a műtét után nem ébred fel.

Az altatási rizikó minimalizálása érdekében célszerű a beavatkozást megelőzően az állat alapos kivizsgálása, a legfontosabb szervi funkciók ellenőrzése, vérvizsgálat és a szívféreg-teszt elvégzése. Ily módon fény derülhet háttérben meghúzódó betegségre, szervi problémára, mint például szív-, vese- vagy májelégtelenségre, ami miatt az altatás nem végezhető el azonnal. Első körben ezeket az alapszervi problémákat szükséges orvosolni, amennyiben a tervezett eredeti beavatkozás halasztható. Fontos szabály, hogy az altatással járó rizikónak mindenképpen kisebbnek kell lennie, mint a beavatkozás hiányában fennmaradó állapot okozhat. Hosszú távon veszélyes kockázatokkal jár például, ha egy rossz szájhigiéniájú állat szájüregi problémáit halogatjuk, ami miatt később szívbelhártya vagy vesemedence gyulladást okoznak a szervekben az odasodródó baktériumok.

Az állatorvos a műtétről elsődlegesen egészségügyi szempontból ad tájékoztatást, az egyéb szempontokat (érzelmi, szociális, anyagi, kockázati tényezők, utógondozás, szállítás) a tulajdonosnak kell mérlegelnie. Döntését és a tájékoztatás tudomásul vételét egy előzetes beleegyező nyilatkozat aláírásával is meg kell erősítenie, miszerint tudatában van annak, hogy a szakmai szabályok messzemenő betartásával végzett altatás is bizonyos kockázattal jár.

Aneszteziológiai rizikóbesorolás

Az aneszteziológiai rizikó felmérésére egy 1-5-ig terjedő skála szerinti besorolást alkalmazunk. Minél több adat áll rendelkezésünkre az állat egészségi állapotáról, annál könnyebb felmérni és csökkenteni a műtéti/altatási kockázat mértékét.

Szoptatás és altatás: különleges esetek macskákban

Az altatásra, bódításra kerülő vemhes vagy szoptató anyamacskák esetében fokozott figyelemre van szükség. A kijáró, oltatlan, fiatal anyamacskák első ivarzásuk alkalmával még fejletlen állapotban vemhesülhettek. Nem véletlen, hogy ilyen esetekben, mint például egy macska, amely csak császármetszéssel tudta világra hozni a kölyköket, az altatás a szülés biztonságos lefolytatásának alapvető feltétele. Fontos, hogy az altatóorvos olyan szereket válasszon, amelyek minimális mértékben jutnak át a placentán vagy az anyatejbe, illetve a lehető legrövidebb hatásidejűek, minimalizálva a kölykökre gyakorolt hatást.

Egy császármetszésen átesett macska esetében, ahol a beavatkozás után problémák adódtak a szoptatással, előfordulhat, hogy a tejtermelés elindulása vagy fenntartása nehezebbé válik. Azonban még három hét elteltével sem mondható esélytelennek, hogy az eredeti anyamacska termel még tejet, hiszen még az sem kizárt, hogy máshol, más kölyköket szoptatott eddig. Ha sikerül az emlőmirigyekből tejet fejni, akkor a kölyöknek is sikerülni fog. Az anyamacska testének és hormonrendszerének időre van szüksége a helyreálláshoz, különösen stresszes események vagy sebészeti beavatkozások után.

Az utógondozás során kiemelten fontos a seb védelme, de emellett a macska nyugalmának és táplálásának biztosítása is, hogy szervezete regenerálódhasson és a tejtermelés beindulhasson, amennyiben erre van esély. Ha átvészelik a szoptatás nehéz időszakát, úgy ajánlott lesz mindkét anyamacskát ivartalanítani, majd rendszeresen oltani és parazitamentesíteni a jövőbeni egészségügyi problémák és nem kívánt vemhességek elkerülése érdekében.

tags: #macska #boditas #szoptatas