A lombikbébi (IVF) kezelési eljárás már több évtizedes múltra tekint vissza, napjainkra szó szerint mindennapos gyakorlattá vált. Hazánkban is évente több száz, babáért küzdő párnak segít, hogy ők is megtapasztalhassák az élet legnagyobb csodáját. A legelső kezelés előtt - és persze a kezelés alatt is - rengeteg különféle érzelem kavaroghat a pár mindkét tagjában: az izgalom, az idegesség és a bizonytalanság érzése is. Teljesen érthető, ha te hasonlókat tapasztalsz a lombikprogram megkezdése előtt, tudnod kell, hogy hogy ez normális, gyakori dolog, és egyáltalán nem vagy egyedül vele.
A meddőségi kezelések közül a lombikprogram (IVF) az egyik leghatékonyabb eljárás, amely akkor jöhet szóba, ha a természetes fogantatás vagy az egyszerűbb módszerek (pl. inszemináció) nem hoztak eredményt. A fogantatás alapfeltételei: peteérés, megfelelő minőségű ondó, átjárható petevezetők és befogadó méhnyálkahártya.
A kezelés lényege a ciklus 21. napjától adott GnRH agonista készítmények, naponta való alkalmazása, injekció formájában, mellyel a szervezet saját petefészekre ható hormon kiáramlását gátoljuk. A petesejt stimuláció ezáltal (amit a következő ciklus 2. napjától kezdünk) eredményesebbé és könnyebben kontrollálhatóvá válik a kezelőorvos számára.
A "Hosszú Protokoll" lépései és jellemzői
A hosszú protokoll körülbelül 4 hetet vesz igénybe. A menstruációs ciklus 20. napjától legalább 10 napon keresztül alkalmazott injekció kúrával célunk a petefészkek nyugalomba helyezése. Ennek kialakulását vérvétel utáni hormon meghatározással ellenőrizzük. A petefészkek kontrollált, személyre szabott stimulációja csak ezt követően kezdődik.
A hosszú agonista leszabályozási protokoll enyhe hátrányának tekinthető, hogy az idő meghosszabbodik és nagyobb mennyiségű injekciót igényel.
A betegek naponta 2 alkalommal hormoninjekciót adnak maguknak bőrük alá. A kétnaponta végzett vérvétel és ultrahang vizsgálat segít a kezelőorvosnak a legmegfelelőbb, egyénre szabott injekció adagok beálltásában.
Amint a tüszők elérik a megfelelő méretet, és az ösztrogén szint is ezt igazolja, tüszőrepesztő injekciót kap a beteg, mely után 36 órával történik majd a petesejtek nyerése.
A hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése. Ez általában egyféle injekció, amit naponta kell beadni, legalább 10 napon keresztül. Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart.
A petesejt stimuláció és nyomon követés
A petesejtérés szoros monitorizálás alatt zajlik: UH vizsgálat történik, a tüszők méretének meghatározására, ill. laborvizsgálatokat végzünk, a hormonszintek ellenőrzésére.
A stimulációs módszert és a dózisokat az IVF orvosok sok tényezőtől függően módosítják. A stimuláció megkezdése előtt meg kell határozni a tüszőszámot az összes hormonális szűréssel együtt, beleértve az AMH-t (Anti Mulleri-hormon), az LH-t (luteinizáló hormont) és az FSH-t (tüszőstimuláló hormon).
A magas tüszőszámmal és magas AMH-szinttel rendelkező betegek alacsonyabb dózisú FSH injekcióval kezdik a stimulációt. Ez csökkenti a petefészkek túlzott stimulációjának kockázatát.
A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.
A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal - ennek az a célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra. Az előkezelés javíthatja a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentheti a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát.
A petefészek-stimuláció optimális esetben 10-15 petesejt nyerését célozza meg. Több petesejt esetén nő az úgynevezett túlstimuláció rizikója, míg kevesebb petesejt esetén kevesebb embrió jön létre, kevésbé lehet a transzferhez az optimális embriót kiválasztani, illetve csökken az embrió fagyasztás lehetősége.
A stimulációhoz a gyógyszerek típusát, dózisát, illetve a stimulációs protokollt igyekszünk egyénre szabni. Ehhez az életkort, hormon tesztek eredményeit, az UH vizsgálat eredményét, a testsúlyt, illetve a korábban elvégzett kezelések eredményeit vesszük figyelembe.
A stimuláció indulhat a ciklus elején (2-3. napon), vagy gyógyszeres felkészítést követően (fogamzásgátló tabletta, ösztradiol tabletta, GnRH analóg injekció). A stimuláció során egyfelől stimuláló hatású gyógyszereket (majdnem mindig injekciót, vagy esetleg tabletta és injekció kombinációját) használunk. Az injekciók bőr alá kerülnek beadásra, amit egy rövid bemutató után a páciens maga el tud végezni.
A stimuláció során olyan készítményeket is használunk, amelyek megakadályozzák az idő előtti tüszőrepedést. A stimulációra adott választ pár naponta UH és szükség szerint vérvétel, hormon meghatározás segítségével monitorizáljuk. Megfelelő tüszőméret elérésekor egy utolsó injekcióval indítjuk el az ovuláció folyamatát és 35-36 órával később elvégezzük a petesejtleszívást.
Petesejtleszívás, megtermékenyítés és embrióbeültetés
A petesejtleszívás, a megtermékenyítés, az embriók tenyésztése, majd meghatározott napon az embrió méhüregbe való beültetése történik.
A petesejtleszívás (tüszőpunkció) egy rövid, altatásban végzett kisműtét. Ez a folyamat általában 15-20 percet vesz igénybe, és egy speciális ultrahang-vezérelt tű segítségével történik a hüvelyfalon keresztül. Mivel a beavatkozás altatásban zajlik, a páciens semmit nem érez belőle. Az ébredés után néhány órás megfigyelés következik a klinikán, majd kísérővel haza lehet térni. Fontos, hogy a punkció napján pihenjünk, és ne tervezzünk semmilyen megterhelő tevékenységet.
A petesejtek megtermékenyítése néhány órával a punkció után történik. A megtermékenyülés eredményességét másnap reggel (16-18 órával a megtermékenyítés után), mikroszkóp segítségével ellenőrzik.
A megtermékenyült petesejteket elkülönítik a meg nem termékenyült és kórosan megtermékenyült (pl. triploid) petesejtektől.
A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. A beültetett embriók számáról legjobb a visszaültetés napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján.
Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Az embriókat (egészen pontosan preembriókat) egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is mehetsz.
Két fő stimulációs protokoll: Hosszú és Rövid
Két fő stimulációs protokoll létezik az IVF-et fontolgató betegek számára: rövid antagonista protokoll GnRH antagonista gyógyszert alkalmazva és hosszú agonista leszabályozási protokoll, más néven Luteal Lupron protokoll.
Az IVF szakember által a pácienshez kijelölt stimulációs protokoll az életkortól, a hormonszinttől, a korábbi sikertelen stimulációs protokolloktól és sok más tényezőtől függ.
A hosszú agonista protokollt gyakran használják sok országban, beleértve az Egyesült Államokat is. Ezzel a protokollal a Lupron-kezelést 7 nappal a következő várható periódus előtt kezdik el, amelyet középső luteális időzítésnek neveznek. Az FSH injekciót a menstruáció kezdete után három-hét nappal kezdik meg. Az FSH-injekciók megkezdése után 10-12 nappal a petegyűjtésre kerül sor. A HCG triggert 34-36 órával korábban adják be. A tojás végső érésének előidézéséhez szükséges.
A rövid antagonista protokoll az, amikor a stimulációt a menstruáció második vagy harmadik napján kezdik FSH-t (tüszőstimulációs hormonokat) tartalmazó injekciókkal. A leggyakrabban használt FSH injekció a Gonal f és a Menopur. A stimuláció körülbelül 6. napján adjuk hozzá a Cetrotide-ot. Az ultrahangos vizsgálat során a tüszők méretének szoros monitorozása után, amikor a tüszők érettnek és kinyerésre késznek tekinthetők, HCG (humán chorion gonadotropin) injekciót adnak be 34-36 órával a visszanyerés előtt. Az FSH injekciókat és a Cetrotide-ot nem adják be HCG után. A rövid protokollal végzett stimuláció tíz-tizenöt napig tarthat.
A rövid antagonista protokollokat mostanában használják leggyakrabban, mivel jelentős előnyei vannak: lerövidíti a stimulációs időt és csökkenti az alkalmazott stimulációs injekciók mennyiségét. Következésképpen az eljárás összköltsége meglehetősen alacsony.
IVF: Melyek a leggyakoribb IVF protokollok?
Vizsgálatok és életmódbeli változtatások
Az első konzultáció során részletes kórelőzmény-felvétel történik (ciklus, korábbi terhességek/vetések, műtétek, krónikus betegségek, életmód). Méhüreg és petevezetők átjárhatóságának ellenőrzése (pl. Hysterosalpingographia - HSG, laparoscopia).
Első lombikbébi-kezelés előtt az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges: A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása. Méhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata. Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat. Spermiumvizsgálat. Méhnyakrákszűrés (cytológia). Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett). Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat. Belgyógyászati kivizsgálás ◦ krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja ◦ a petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt.
A termékenységet, egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak (ha nem fontosabbak) lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.
Érdemes külön hangsúlyt fektetni a sperma minőségét és mennyiségét, a petesejt minőséget javító tápanyagokra. Férfiaknak kiemelt figyelmet érdemes fordítania a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére. Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind). Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav.
Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.
Az eredményesség és a lelki tényezők
Az eredményességet elsősorban az anyai életkor, a petefészek‑tartalék, az embrióminőség és az egészségi állapot határozza meg. Fiatalabb életkorban általában magasabb a siker valószínűsége; több próbálkozással az összesített esély jellemzően növekszik.
Lelki megterhelés: természetes.
A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, nem is mindenki szeretné beavatni ebbe a főnökét. A te egyéni döntésed, hogy megteszed-e ezt, viszont ha úgy döntesz, hogy inkább titokban tartod a munkáltatód előtt, akkor más megoldást kell találnod.
Az életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók csökkenést mutatnak, ez azt jelenti, hogy míg 35 év alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%. (Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.)
Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerin 35 év alatt három próbálkozás után 3-ből 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!
Az esetek többségében több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez, ezért fontos, hogy tudd, az „átlagnőnek” nem elég egyetlen kezelés. Persze ettől még nem szabad pesszimistán nekifutnod az első próbálkozásnak sem, legyél elszánt és pozitív!
Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt! Ne keress bűnbakot, se magadat, se párodat, se a kezelőintézet dolgozóit ne hibáztasd. Emlékezz arra, hogy a csodák éppen azután a pillanat után szoktak érkezni, amikor már készek vagyunk feladni a harcot.
