A gyermekáldás az élet egyik legnagyobb csodája, de sajnos sok pár küzd meddőséggel. Számukra a lombikbébi program (IVF) jelenthet reményt, egy olyan mesterséges megtermékenyítési kezelést, amely lehetővé teheti a sikeres fogantatást és a családalapítást. Az elmúlt évtizedekben a lombikbébi eljárás szó szerint mindennapos gyakorlattá vált, és világszerte több millió ember köszönheti neki a születését. Bár a közbeszédben sokszor csak a megtermékenyítés pillanata kerül fókuszba, valójában ez egy hosszú, összetett folyamat, amely során a szakemberek a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig végigkísérik a párokat.
Mi is az a meddőség?
A WHO definíciója szerint meddőségről akkor beszélünk, ha egy gyermekre vágyó párnak rendszeres szexuális élet mellett, védekezés nélkül egy év alatt nem sikerül a teherbeesés. Ennek okai igen sokrétűek lehetnek, és mindkét felet érinthetik. A hátterében számos ponton meghúzódó nehézség állhat:
- Hormonális problémák: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma, például nem megy végbe a peteérés, vagy pajzsmirigyprobléma, agyalapi mirigy, hypothalamus, vagy mellékvesekéreg nem megfelelő működése áll fenn, a teherbeesés lehetetlenné válhat. Ide tartoznak még a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
- Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetékek elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok (méhfalon meghúzódó jóindulatú daganatok), valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
- Spermiumok minősége: Alacsony számú és minőségű spermiumok is eredményezhetnek termékenységi nehézségeket.
- Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás.
A sikertelen fogantatásnak tehát számos oka lehet, ezért az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás.
A lombikprogram folyamata
A lombikprogram egy hosszú, körülbelül 5 hetes eljárás, amely a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig tart. A folyamat több lépésből áll:
1. Petefészek-stimuláció
A stimuláció célja, hogy a petefészkek egyszerre több tüszőt érleljenek, így minél több megtermékenyítésre váró petesejtet lehessen leszívni, növelve ezzel a siker esélyét. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket és egyéb tényezőket.
- Hosszú protokoll: A menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése, ami legalább 10 napig tart. Ezután vérvétellel ellenőrzik, mikor kezdődhet a petefészek stimulációja hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését. Amikor elérik a megfelelő méretet, egy utolsó injekciót adnak be, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart.
- Rövid protokoll: Ebben az esetben az előkezelés elmarad, és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. Az idő előtti tüszőrepedés megelőzésére újabb injekciós készítményt alkalmaznak. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, kb. 10-12 napig tart.
2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)
A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb. Az eljárás során egy ultrahangfejhez erősített tűt vezetnek a hüvelybe, amivel a hüvelyboltozaton keresztül leszívják a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot. A leszívott folyadékból mikroszkóp alatt kinyerik a petesejteket, amelyeket tápoldatba helyezve inkubátorban tárolnak, biztosítva az anyaméhhez hasonló körülményeket.
3. Megtermékenyítés és embriótenyésztés
A leszívott petesejteket 4-5 óra elteltével egyesítik az előkészített spermiumokkal. A megtermékenyítés történhet:
- Konvencionális módon: Ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, a petesejteket ezek közé engedik, és a megtermékenyítés természetes módon megy végbe.
- ICSI eljárás (intracitoplazmatikus spermium injekció): Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, vagy csak egyetlen hímivarsejt alkalmas, az ICSI-eljárás segítségével az embriológus közvetlenül fecskendezi be a spermiumot a petesejtbe.
Ezután következik az embriótenyésztés folyamata: a megtermékenyített petesejteket speciális tápoldatokba helyezik, hogy a testen belüli körülményeket idézzék meg. A biológusok műszerekkel követik végig a sejtosztódást és a blasztocisztaállapot kialakulását. Az embrióosztódás 26-28 órával az egyesülés után kezdődik meg, a tenyésztés folyamata pedig körülbelül 5 napig tart.
A blasztocisztaállapot és jelentősége
A blasztocisztaállapot az embriók fejlődésének egy nagyon fontos szakasza, amely a megtermékenyítést követő 5-6. napon alakul ki. Ekkorra az embrió már 70-100 sejtből állhat, és belsejében folyadékkal teli üreg (blastocoel) jön létre. Ebben az állapotban két jelentős sejtfélét különböztetünk meg: az epiblasztot (amelyből a magzat fejlődik) és a trofoblasztot (amelyből a méhlepény és az embriót körülvevő burkok alakulnak ki).
Bár sokáig a 2-3. napos embriók beültetését tartották követendőnek, a kutatások megfigyelték, hogy az ötödnapos embriókkal történő beültetés sikeresebb lehet. Ez az eljárás tiszteletben tartja a természetes folyamatokat is, mivel a méhnyálkahártya is körülbelül erre az időre lesz igazán felkészült a beágyazódásra. A blasztocisztakultúra nagy arányban végződik sikeres teherbeeséssel, emellett csökkenti a többes terhesség kialakulásának kockázatát.
4. Embrió-visszaültetés (embriótranszfer)
A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. Az embriótranszfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. A kiválasztott embriókat vagy embriókat egy speciális katéter segítségével juttatják a méhnyakon keresztül a méh üregébe. Jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetben (például sikertelen beültetés, anya életkora).
Az embrió beültetéséhez kapcsolódó eljárás még az AHA (asszisztált hatching) is, amelynek során az embriót körülvevő tokot (zona pellucida) vékonyítják el, hogy az a méhbe jutva képes legyen kikelni a burkából, hiszen a beágyazódás csak így tud létrejönni.
5. Embriófagyasztás
Amennyiben a pár embrióinak fejlődése sikeres, és maradtak olyanok, amelyeket nem ültettek be, fennáll a lehetőség, hogy azokat speciális körülmények között lefagyasszák (vitrifikáció), illetve tárolják. A vitrifikáció lényege, hogy az embriókat fagyvédő oldatba helyezik, majd folyékony nitrogénba merítik. Itt minden kémiai reakció és sejttevékenység leáll, amelyek majd akkor indulnak újra, ha a következő beültetés céljából megtörténik a felolvasztás.
A sikertelen lombikbébi-kezelés lehetséges okai és teendők
Sajnos a lombikbébi-kezelések egy része nem végződik sikerrel. Egy sikertelen kezelés lesújtó lehet, hiszen sok fizikai és lelki energiát, időt és akár pénzt is belefektet a pár. Fontos azonban, hogy ne adják fel a reményt.
A sikertelenség lehetséges okai:
- Rendellenes petesejtek: Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a rendellenes, nem megfelelő minőségű petesejtek aránya.
- Rendellenes spermiumok: A rendellenes spermiumok ritkábban játszanak szerepet a lombikkezelés sikertelenségében, de befolyásolhatják a megtermékenyülést.
- Gyenge minőségű embrió: Még a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul, hogy egy embriót egészségesnek ítélnek a laborban, ám olyan észrevehetetlen hibája van, ami miatt végül nem tud beágyazódni.
- Gyenge petefészek-válasz: Egyes nőknél a petefészek válasza nem megfelelő, és nem termelődik több leszívható petesejt.
- Beágyazódási problémák: Előfordul, hogy az embriók nem ágyazódnak be a méhbe. Ennek hátterében állhat méhpolip, a progeszteronszint korai megemelkedése, a nem elég vastag méhnyálkahártya, vagy éppen a méh fertőzése.
- Egészségtelen életmód: A dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen testsúly és táplálkozás szintén negatívan befolyásolhatja a kezelés sikerességét.
Vizsgálatok a sikertelen kezelés okainak felderítésére:
- Méhüreg vizsgálata: Kimutatja a teherbeesési esélyt befolyásoló polipokat, miómákat és hegszövetet.
- Spermium DNS fragmentációs vizsgálat: Információt ad a spermiumok örökítő anyagának integritásáról.
- Méhnyálkahártya vizsgálatok (ERA, EMMA, ALICE): Információt adnak a méhnyálkahártya állapotáról és befogadóképességéről.
- Kariotipizálás: A férfi és a nő kromoszómáit is megvizsgálják, hogy megtalálják azokat a kromoszóma problémákat, amelyek a lombikkezelés sikertelenségét okozhatják.
- Immunológiai vizsgálat: Felderítheti azokat az eseteket, amikor az anya immunrendszere elutasítja az apa sejtjeit, és emiatt elpusztítja az embriót.
Teendők sikertelen kezelés után:
Fontos, hogy a pár megfelelően feldolgozza a történteket, majd - amikor úgy érzik, itt az ideje - elkezdjenek készülni a következő kezelésre. Konzuláljanak az orvosukkal, tegyenek fel kérdéseket, és tájékozódjanak a további lehetőségekről. Sok esetben több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez. A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, ezért fontos a mentális egyensúly megőrzése, amelyben sokat segíthetnek a relaxációs módszerek, például a meditáció, légzéstechnika vagy jóga. Szükség esetén forduljanak pszichológushoz, terapeutához.
Lombikprogram | Így egyesítik a szülők sejtjeit - 3. rész
Az intim flóra szerepe és a gyulladások hatása a termékenységre
A női intim zónának is van saját, aktív, hasznos baktériumokból, sokféle laktobacillus törzsből álló védekező rendszere, mely megakadályozza a gyulladást. Ez a Döderlein-flóra. Ezek a jó baktériumok ösztrogén hormon jelenlétében termelődő keményítővel, glikogénnel táplálkoznak. A laktobacillusok a hüvelyfalon és a méhszájon megtapadva termelik a hüvely savanyú pH-ját okozó tejsavat, többfajta baktériumellenes antibiotikumszerű vegyületet és egy kórokozókat roncsoló anyagot: H2O2-t. Az intim-ökoszisztéma nagyon érzékeny, egyensúlya, a hüvelyváladék pH-ja könnyen változik külső és belső hatásokra.
A negatív érzések hatása az intim flórára
A tartósan fennálló negatív érzések: félelmek, a szorongás, a feszültség, stressz és a rossz hangulat, a depresszió negatívan befolyásolja a nőgyógyászati szervek működését. Depresszió fennállása esetén csökken a legfontosabb, a nőiességért felelős ösztrogén hormon termelése és mennyisége a szervezetben. Kevesebb ösztrogén jelenlétében kevesebb glikogén termelődik, ami pedig az intim területet védelmező laktobacillusok legfőbb tápláléka. Gyakran tapasztaljuk, hogy a Döderlein-flóra működése teljesen leáll. A pH tartósan magas szintre áll be, lúgos irányba tolódik a hüvelyváladék. Hibás egyensúly alakul ki a hüvelyben, és a kórokozók gátlástalanul szaporodni kezdenek a számukra kedvező pH miatt. Így alakul ki a leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés: a bakteriális vaginózis.
A gyulladások és a méhnyakrák kockázata
A kórokozók által termelt emésztő enzimek az intim terület szövetkárosodását okozzák. A gyulladás során felszabaduló szövetlebontó enzimek a méhszájat takaró egészséges laphám egy részét elpusztítják. A sejtpusztulást követő felgyorsult sejtosztódás növeli a genetikai hiba-mutáció előfordulásának matematikai kockázatát. Onkológusok szerint 7 ilyen mutációt képes kiszűrni a szervezet, azután viszont kialakul a rák. A felgyorsult sejtcsere közben a genetikus információ átörökítését végző kromoszóma állományt védő végfázis-telomer az őt előállító telomeráz enzim relatív hiánya miatt egyre rövidebb lesz. Nem történik meg a hiánytalan információ átadása az utód sejtnek, ami miatt tökéletlen, korábban öregedő és rákos sejtek képződnek nagyobb számban. Ha az immunrendszer szelektáló kapacitását meghaladja a keletkezett hibás sejtek mennyisége, fokozódik a kontrolálatlan sejtburjánzás - rák esélye.
A kóros hámmal borított méhszáj terület érintésre könnyen sérül, például szex után, vagy a nőgyógyászati mintavétel során vérezgethet. Ezt az állapotot nevezik a páciensek méhszájsebnek. A kóros hám felszíne akkora, mintha lenne egy másik méhszáj is a hüvelyben, ami a kórokozóknak kedvez.
Az intim flóra védelme és helyreállítása
Fontos, hogy vigyázzunk az intim flóránkra. Bánjunk óvatosan az antibiotikummal, a fertőtlenítőszerrel, a túl gyakori tisztálkodással. Ne végezzünk hüvelyöblítést, mert ezzel eltávolítjuk a bennünket védő intim flóra egy részét. A saját tejsavbaktériumaink támogatása a mesterséges idegen flóra betelepítése helyett javasolt. Stresszoldás, hangulatjavítás, célzott kezelések, mint a teafaolaj, lucerna-céklával tabletta, vagy méhszájkezelés segíthetnek a flóra helyreállításában és aktivizálásában. Az intim pH rendszeres ellenőrzésével nyomon követhető a javulás.
A meddőség kezelése során, különösen a lombikprogramban, kiemelten fontos az intim egészség fenntartása és a gyulladások megelőzése, mivel ezek befolyásolhatják a beágyazódás sikerességét és a terhesség kimenetelét.