A sikeres teherbeesés számos finoman összehangolt tényező segítségével igyekeznek elérni, amelynek fontos összetevője a blasztocisztatenyésztés és -visszaültetés. A peteérés várhatóan havonta egyszer zajlik le a női testben, a teherbeesés esélye pedig egy-egy alkalommal átlagosan 20-30 százalék, egy év alatt pedig 80-90 százalék. A WHO definíciója szerint, ha egy gyermekre vágyó párnak rendszeres szexuális élet mellett védekezés nélkül egy év alatt nem sikerül a teherbeesés, akkor meddőség áll fenn, amelynek okait orvosi segítséggel javasolt megvizsgálni és megoldást találni rá.
A háttérben számos ponton meghúzódó nehézség állhat, az egyik legfőbb momentum a beágyazódás folyamata. A sikeres beágyazódás lényege, hogy a zigóta megtapad a méh megvastagodott falán. De miképpen jut el idáig? A megtermékenyülést követően a zigóta 5-7 napot vándorol, mire a méh üregébe érkezik. A megtermékenyítést követő ötödik napon a zigóta belsejében folyadékkal teli üreg (úgynevezett blastocoel) kezd kialakulni, ez már a blasztociszta-, vagy hólyagcsíraállapot. A megtapadást, amelyet körülbelül 5 napos eseményként tartanak számon, már ebben a helyzetben valósítja meg az embrió, amely erre 70-100 sejtből is állhat.
A blasztocisztában két jelentős sejtfélét különböztetünk meg: az epiblasztot, valamint a trofoblasztot. A beágyazódás az ovulációtól számított 8-10. napon valósul meg, és orvosi szempontból ez a sikeres fogantatás első hivatalos momentuma.
A tüsző fogalma és szerepe a petefészek működésében
A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. Egy nő még magzati korban, kb. a 20. héten rendelkezik a legtöbb tüszővel, mintegy 6-7 millióval. Születéskor ez a szám már csak kb. 1 millió, pubertáskorra pedig 300-400 ezer marad. A női élet során kb. 400-500 tüsző érik meg ténylegesen annyira, hogy petesejtet bocsásson ki.
Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A tüszők száma meghatározott, véges, a fogamzásgátló szedése mellett a tüszők természetes módon akkor is elsorvadnak. Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk.
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt.
Meddőségi kezelések és a lombikprogram
Amennyiben a teherbeesés folyamata orvosi segítséget igényel, a megtermékenyítés történhet a női testen belül is. Ha a peteérésben történik nehézség, és azt gyógyszerekkel stimulálják, ovulációindukcióról beszélünk, ha pedig a hímivarsejtek méhbe fecskendezése szükséges, az az inszemináció. Mindkét esetben méhen belül zajlik a fogantatás, ellentétben a meddőségi kezelés következő lépcsőfokával, a lombikprogrammal.
A lombikprogram során a leszívott petesejteket 4-5 óra elteltével egyesítik a hímivarsejtekkel. Amennyiben több hímivarsejt áll rendelkezésre, a petesejtet ezek közé engedik. Ha egyetlen hímivarsejt alkalmas, akkor az ICSI-eljárás segítségével azt közvetlenül a petesejtbe fecskendezik. Ezután következik az embriótenyésztés folyamata: a lombik során kivitelezhető, hogy a hólyagcsíra, azaz blasztocisztaállapotot az embrió a testen kívül, speciális laboratóriumi körülmények között érje el.
A lombikprogram lépései | A Vágyott Gyermekekért | 8. rész
A lombikprogram folyamata részletesen
Bár a lombikeljárásról szóló közbeszédben sokszor a megtermékenyítés pillanata kerül csupán fókuszba, valójában ez a folyamat egy hosszú, körülbelül 5 hetes eljárás, amelyet a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig végigkísérnek a szakemberek.
1. Stimuláció
Tulajdonképpen a petefészek ösztönzése arra, hogy több tüsző kezdjen érni benne, ezáltal biztosítva, hogy minél több megtermékenyítésre váró petesejtet tudjanak majd leszívni. Dr. Vesztergom Dóra Ph.D. szerint a petefészek stimulációja és a petesejtnyerés a lombikprogram kulcsfontosságú lépései. A menstruációs ciklus során csak egyetlen petesejt érik meg, ami nem elegendő általában egy lombikkezelés sikeréhez. Ezért a petefészkeket hormonális kezeléssel stimuláljuk, hogy egyszerre több tüsző érjen meg, és így akár 10-15 petesejtet is nyerhessünk. Tévhit az, hogy ha a petefészkeket hormonálisan stimuláljuk, jobban fogy a petesejtek száma, és a petefészek hamarabb kimerül. A stimuláció során csupán arról van szó, hogy az amúgy is érésben lévő petesejteket nem engedjük elhalni, növekedésben tartjuk, így egyszerre több érett petesejt nyerhető.
Dr. Tóth Alexandra, szülész-nőgyógyász, meddőségi szakember kiemeli, hogy a stimuláció általában a menstruációval indul. Ilyenkor a ciklus második felében végeznek egy ultrahangot, és ha mindent rendben találnak, valamint az időzítés is jó, akkor a menstruációval elindítják a gyógyszeres-injekciós kezelést, ami segít megfelelő méretűre érlelni a tüszőket. A gyógyszerek dózisának beállításában a női páciens BMI (testtömegindex), AMH (anti-Müllerian-hormon, ami megmutatja mennyi petesejt-tartaléka van a petefészkeknek) és AFC (antral follicule count, azaz a mérőszám, ami megmutatja hány tüszővel rendelkezik egy nő egy ciklusa során) értéke segít. Fontosnak tartja, hogy a páciensek mentálisan is készen álljanak az előttük álló útra. Nem csak természetes módon jelentkező menstruációval lehet stimulációt indítani. Előfordul, hogy fogamzásgátlós felvezetéssel időzítik a ciklust, rendszertelen menstruáció esetén pedig hormonok segítségével hozzák meg a menstruációt. A stimuláció során dózistól függően napi 1 vagy 2 injekciót kell beadni, melynek módját egy meddőségi szakasszisztens részletesen elmagyarázza.
A ciklus 5-6. napján készül az első ultrahang, amin már látszik, hogy milyen hatása van a stimuláció során használt hormonkészítményeknek, hány tüsző kezdett el érni. Innentől az esetek nagy részében kétnaponta nézik a fejlődésüket, figyelik, hogy milyen ütemben nőnek, hozzák-e azt a számot és méretet, amit kell. A folyamat egy bizonyos pontján - amikor a tüszők már elég nagyok - gátló hormont adnak, hogy nehogy idő előtt, maguktól megrepedjenek.
2. Petesejtleszívás
Ez a momentum már ismertebb szakasza a lombikeljárásnak. Amikor a petesejtek megvannak, őket különleges folyadékba helyezik, amely biztosítja az anyaméhhez hasonló állapotot. A petesejtnyerés egy kis kockázatú műtéti eljárás, amelyet steril körülmények között, általában rövid altatásban vagy helyi érzéstelenítésben végeznek. Az eljárás általában maximum 10 percet vesz igénybe, attól függ, hány tüsző áll rendelkezésre. Egy érett tüsző a ciklus 12-14. napján már egy 20 mm vagyis 2 centi átmérőjű gömb. Képzeld el, ha ebből van mindkét petefészekben mondjuk 5-5 darab. Feszít, fáj és egy kicsit veszélyes is, hiszen teljesen természetellenes. Van, akinek 15-20 vagy még több is érik, ők már nagyon rosszul szoktak lenni, mire megérnek a tüszők. Ezt túlstimulációnak nevezzük és van, akit pár napra kórházba is fektetnek a leszívás után. Ilyenkor a nőknek sok folyadékot és sok fehérjét kell fogyasztani és kerülni az intenzív testmozgást.
A doki egy hatalmas tűvel a hüvelyfalon át beszúr egészen a petefészkekig, és miközben ultrahanggal nézi, hova szúrjon, a tűvel felszúrja a tüszőket és leszívja belőlük a petesejteket egyenként. Egyéni, hogy ez valakinek rohadtul fáj vagy csak kellemetlen. Ezzel egy időben a pár férfi tagját bekísérik és magára hagyják egy szobában egy steril kis pohárral, amiben a spermát kell leadnia. Amikor a biológusoknál már ott vannak a petesejtek és a hímivarsejtek is, akkor minden érett petesejtet megtermékenyítenek a hímivarsejtekkel.
3. Embriótenyésztés és blasztocisztaállapot
A megtermékenyített petesejteket szintén speciális tápoldatokba helyezik, hogy a testen belüli körülményeket idézzék meg. A biológusok műszerekkel követik végig a blasztocisztaállapot kialakulását: a sejtosztódás 26-28 órával az egyesülés után kezdődik meg, a tenyésztés folyamata pedig körülbelül 5 napig tart. Bár a 2-3. nap megfelelő lehet, ahogy azt sokáig követendőnek is tartották, a kutatások során megfigyelték, hogy az ötödnapos embriókkal történő beültetés sikeresebb lehet. Az eljárás egyébként tiszteletben tartja a természetes folyamatokat: a méhnyálkahártya ugyanis körülbelül erre az időre lesz igazán felkészült, hiszen a nem laboratóriumi körülmények között létrejövő megtermékenyülés során is ennyi időbe telik körülbelül, míg a zigóta elér a méhbe, illetve ott akár 2-3 napon át is továbbosztódva megkezdi a beágyazódást. Mielőtt az embrió beültetése megtörténik, a David Gardner és társai által kidolgozott minősítési rendszer segítségével osztályozzák a lehetséges jelölteket. A blasztocisztaállapot tehát az embrióknál a tüszőérést követő 5-6. napon alakul ki. Annak feltétele, hogy ez bizonyos számú embrió esetében megvalósítható legyen, a több érett petesejt.
A blasztocisztakultúra nagy arányban végződik sikeres teherbeeséssel, emellett csökkenti a többes terhesség kialakulásának kockázatát, valamint az ikerterhesség esélyét.
Az embrió beültetéséhez kapcsolódó eljárás még az AHA, azaz asszisztált hatching, amelynek során az embriót körülvevő tokot vékonyítják el, hogy az a méhbe jutva képes legyen kikelni a burkából, hiszen a beágyazódás csak így tud létrejönni.
4. Embrióbeültetés és fagyasztás
A lombikeljárás utolsó lépéseként az embrió beültetése során a kiválasztott embriót vagy embriókat egy katéter segítségével juttatják a méhbe. Ha több, mint 1 embrió eljut az 5. napra a szép blasztocita állapotba, akkor is egyet ültetnek csak be és lefagyasztják a többit. Beültetés előtt fontos, hogy jó vastag legyen a nő méhnyálkahártyája, itt arra gyúrunk, hogy legyen minimum 8 mm vastag. Progeszteronpótlást adnak minden nőnek ilyenkor kúp, tabletta vagy szuri formában. A progeszteron az a hormon, ami segíti majd az embriót a fejlődésben. A beültetés csúszhat egy vagy több hónapot is, ha nincs elég jó állapotban a nő szervezete. Például, ha túlstimuláció történt vagy ha nem elég vastag a méhnyálkahártya vagy ha nem jó a progeszteronszint. Ilyenkor az embrió fagyasztva várakozik. Ám ha elérkezett a beültetés, egy normál 28 napos ciklusban kb. a 18-20. napon, akkor újra bemegy a pár a klinikára, újra felül a nő a terpesztős székbe és a doki egy kis katétert tol fel a méhszájon át a méhbe és ezen keresztül beküldi az embriót az anyaméhbe. Ez fájhat is, de szinte senki nem panaszkodik rá, mert annyira nagy dolog, hogy eljutottunk idáig.
Amennyiben a pár embrióinak fejlődése sikeres, és maradtak olyanok, amelyeket nem ültettek be, fennáll a lehetőség, hogy azokat speciális körülmények között lefagyasszák, illetve tárolják. A vitrifikáció lényege, hogy az embriókat fagyvédő oldatba helyezik, majd folyékony nitrogénba merítik. Itt minden kémiai reakció és sejttevékenység leáll, amelyek majd akkor indulnak újra, ha a következő beültetés céljából megtörténik a felolvasztás.
Életmódbeli tényezők és a tüszőérés
Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.
Az életmód is jelentős szerepet játszik a tüszőérésben és a termékenységben. A stressz, a táplálkozás és az alvás mind befolyásolhatja a petesejtek minőségét. Fontos az endokrin diszruptorok kerülése, melyek károsan hathatnak a hormonháztartásra. Egyes táplálékkiegészítők, mint a Q10-koenzim, folsavtartalmú tabletták, valamint az E-, C-, B-, D-vitamin-komplexek, hatásosan befolyásolhatják a petesejtek minőségét. A DHEA-szulfát (3x1 tabletta) szintén javasolt lehet.
A lombikkezelés során a nőknek sok folyadékot és sok fehérjét kell fogyasztani és kerülni az intenzív testmozgást, különösen a túlstimuláció elkerülése érdekében. A pácienseknek mentálisan is fel kell készülniük a kezelésre, és szükség esetén pszichológiai segítőre, életmód-tanácsadásra is szükségük lehet.