A lombikbébi (IVF) kezelési eljárás már több évtizedes múltra tekint vissza, napjainkra szó szerint mindennapos gyakorlattá vált. Hazánkban is évente több száz, babáért küzdő párnak segít, hogy ők is megtapasztalhassák az élet legnagyobb csodáját. A legelső kezelés előtt - és persze a kezelés alatt is - rengeteg különféle érzelem kavaroghat a pár mindkét tagjában: az izgalom, az idegesség és a bizonytalanság érzése is. Teljesen érthető, ha te hasonlókat tapasztalsz a lombikprogram megkezdése előtt, tudnod kell, hogy ez normális, gyakori dolog, és egyáltalán nem vagy egyedül vele.
Az igazság az, hogy a lombikbébi program nem olyasmi, amire 100%-osan fel lehet előre készülni. Mindenki máshogy éli meg a kezelést, mások az érzései, a tapasztalatai. A különbségek nemcsak a klinikákból vagy az orvosokból adódnak, hanem nagymértékben abból is, hogy minden nő más - életkor, élethelyzet, egészségügyi állapot, genetikai adottságok vagy akár magánélet tekintetében is.
Természetesen a kezelőorvos feladata - kötelessége -, hogy az eljárás előtt, és a teljes eljárás során megfelelően tájékoztasson. Cikkünk nem pótolja ezt és nem minősül orvosi tanácsadásnak sem. A célunk az, hogy részletesebben ismertessük a lombikbébi-kezelés lépéseit, ellássunk néhány gyakorlati tanáccsal is és így támogassunk téged ezen a különleges úton.
Ne feledd: ha valamilyen téren mást tapasztalsz az itt leírtaktól, az még nem jelenti, hogy aggódnod kéne. Mindig kövesd az orvosod utasításait és konzultálj vele, ha kérdésed vagy kétséged merül fel.
Milyen vizsgálatok szükségesek az első lombikbébi-kezelés előtt?
Ha már a lombikbébi-kezelés előtt állsz, akkor számos vizsgálaton, sőt, valószínűleg gyógyszeres kezelésen, illetve mesterséges ondóbevitelen (inszemináción) is túl vagy. A lombikprogram ugyanis általában csak akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelek voltak (de erről az orvos dönt, bizonyos meddőségi okok esetén rögtön a lombik az első lépés).
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről. Ez tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz, többek között a szükséges vizsgálatok tekintetében is.
Első lombikbébi-kezelés előtt az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges:
- A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása
- Méhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata
- Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat
- Spermiumvizsgálat
- Méhnyakrákszűrés (cytológia)
- Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett)
- Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat
- Belgyógyászati kivizsgálás:
- krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja
- a petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt
Ezekről és az ismételt lombikbébi-kezelés előtt elvégzendő vizsgálatokról is olvashatsz bővebben az Egészségügyi Közlöny 2021. évi 4. számában, amit ide kattintva érhetsz el (413-415. oldal).
Hogyan változtass az életmódodon, táplálkozásodon a kezelés előtt?
Ebben a cikkben részletesen nem térünk ki az életmód, táplálkozás és étrend-kiegészítés témájára, de röviden összefoglalva elmondható, hogy a termékenységet, egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak (ha nem fontosabbak) lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.
Érdemes külön hangsúlyt fektetni a sperma minőségét és mennyiségét, a petesejt minőséget javító tápanyagokra. Férfiaknak kiemelt figyelmet érdemes fordítania a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére. Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind). Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav. Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.
Milyen lépésekből áll a lombikbébi-kezelés?
A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:
A lombikprogram lépései | A Vágyott Gyermekekért | 8. rész
1. Petefészek-stimuláció
A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A petefészkek stimulációja: Mivel menstruációs ciklusonként általában csak egy petesejt érik meg, a lombikkezelés során hormonálisan stimulálják a petefészkeket, ily módon viszont akár 10-15 petesejtet is lehet nyerni. A hormoninjekciókat minden beteg más és más dózisban, személyre szabottan kapja. A páciensek egy része érzékenyen reagál a stimulációra, ilyenkor előfordulhat, hogy a kelleténél több tüsző érik meg.
A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.
Két fő stimulációs protokoll létezik az IVF-et fontolgató betegek számára: rövid antagonista protokoll GnRH antagonista gyógyszert alkalmazva és hosszú agonista leszabályozási protokoll, más néven Luteal Lupron protokoll. Az IVF szakember által a pácienshez kijelölt stimulációs protokoll az életkortól, a hormonszinttől, a korábbi sikertelen stimulációs protokolloktól és sok más tényezőtől függ.
Rövid protokoll
Rövid protokoll esetén az előkezelés elmarad és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. A rövid antagonista protokoll az, amikor a stimulációt a menstruáció második vagy harmadik napján kezdik FSH-t (tüszőstimulációs hormonokat) tartalmazó injekciókkal. A tüszőérés serkentésére a ciklus 2. napjától folliculus stimuláló hormon tartalmú készítményeket alkalmazunk, injekciók formájában, naponta történő adagolással. A GnRH agonista gyógyszerek adása a ciklus első felében történik, a szervezet saját FSH és LH hormon termelésének csökkentésére. A petefészek stimuláló hormonok adása, injekció formájában a 2-3 naptól történik. A leggyakrabban használt FSH injekció a Gonal f és a Menopur. A ciklus 6. napjától GnRH antagonista készítmény beadása zajlik naponta, a nemkívánatos LH csúcs megelőzésére. Csak az első, megfelelő méretű tüszők megjelenése után kerül sor újabb injekciós készítmény alkalmazására, az idő előtti tüszőrepedés megelőzése céljából. A stimuláció körülbelül 6. napján adjuk hozzá a Cetrotide-ot. Az FSH injekciókat és a Cetrotide-ot nem adják be HCG után. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, kb. 10-12 napig tarthat. A rövid protokollal végzett stimuláció tíz-tizenöt napig tarthat. A rövid antagonista protokollokat mostanában használják leggyakrabban, mivel jelentős előnyei vannak: lerövidíti a stimulációs időt és csökkenti az alkalmazott stimulációs injekciók mennyiségét. Következésképpen az eljárás összköltsége meglehetősen alacsony.
Hosszú protokoll
A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal - ennek az a célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra. Az előkezelés javíthatja a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentheti a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát. Hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése. Ez általában egyféle injekció, amit naponta kell beadni, legalább 10 napon keresztül. Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). A „hosszú protokoll” körülbelül 4 hetet vesz igénybe. A menstruációs ciklus 20. napjától legalább 10 napon keresztül alkalmazott injekció kúrával célunk a petefészkek nyugalomba helyezése. Ennek kialakulását vérvétel utáni hormon meghatározással ellenőrizzük. A petefészkek kontrollált, személyre szabott stimulációja csak ezt követően kezdődik. A betegek naponta 2 alkalommal hormoninjekciót adnak maguknak bőrük alá. Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, és az ösztrogén szint is ezt igazolja, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart. A hosszú agonista protokollt gyakran használják sok országban, beleértve az Egyesült Államokat is. Ezzel a protokollal a Lupron-kezelést 7 nappal a következő várható periódus előtt kezdik el, amelyet középső luteális időzítésnek neveznek. Az FSH injekciót a menstruáció kezdete után három-hét nappal kezdik meg. Az FSH-injekciók megkezdése után 10-12 nappal a petegyűjtésre kerül sor. A HCG triggert 34-36 órával korábban adják be. A tojás végső érésének előidézéséhez szükséges. A HCG-t akkor adják, amikor az ösztradiolszint és a tüszőméret a legjobbnak tűnik az IVF sikeres eredményének eléréséhez. A hosszú agonista leszabályozási protokoll enyhe hátrányának tekinthető, hogy az idő meghosszabbodik és nagyobb mennyiségű injekciót igényel.
A stimuláció időszaka alatt több alkalommal történik kontroll vizsgálat a tüszők érési folyamatának monitorizálására. A tüszők méretét UH vizsgálattal határozzuk meg, a hormonszintek ellenőrzése érdekében laborvizsgálatokat (vérvétel) végzünk. A vérvétel időpontja a megadott napon 8:00-kor történik. A délelőtti órákban, a vérvételi eredménnyel várjuk vissza UH kontrollra és a kezelés további folytatásának megbeszélésére.
A tüszőérési folyamatok szoros ellenőrzése: UH vizsgálattal és laborvizsgálatokkal történik. A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával a petesejtek leszívása megtörténik. A tüszők méretének ellenőrzése UH vizsgálattal, a hormonszintek ellenőrzése laborvizsgálatokkal (vérvétel) történik a meghatározott időpontokban. A tüszőrepesztő injekció beadása után a petesejt leszívása kivitelezhető.
A stimulációs módszert és a dózisokat az IVF orvosok sok tényezőtől függően módosítják. A stimuláció megkezdése előtt meg kell határozni a tüszőszámot az összes hormonális szűréssel együtt, beleértve az AMH-t (Anti Mulleri-hormon), az LH-t (luteinizáló hormont) és az FSH-t (tüszőstimuláló hormon).
2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)
A petesejtek leszívása egy hüvelybe helyezett ultrahang és egy úgynevezett punkciós tű segítségével történik, műtéti körülmények között, általában rövid altatásban. A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, aminek köszönhetően sokkal kisebb a petefészek körül található szervek sérülésének a kockázata. A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menned, éhgyomorra. Előkészítenek téged az altatásra, majd következik a petesejtleszívás. A szakorvos, a hüvelyen keresztül egy hosszú tű segítségével, ultrahangos ellenőrzés mellett, sorban szúrja meg a petefészkekben található tüszőket. A hüvelybe vezetnek egy ultrahangfejet, amire egy tű van erősítve (ez a punkciós tű) - ennek segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot leszívják.
A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba, szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak. Ez az ivarsejtek és embriók fejlődése számára megfelelő körülményeket biztosít. A petesejteket, 4-5 órával a leszívás után, megtermékenyítik az előkészített spermiumokkal. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható a megtermékenyítéshez. A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követ, és ha nincs panasz, akkor hazamehetsz. A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok. Ez szájon át, injekcióval, illetve hüvelykúppal is történhet.
3. Embrió visszaültetés (embrió transzfer)
Az embriók beültetése, vagyis az embriótranszfer leggyakrabban a petesejt-leszívást követő 3. vagy 5. napon történik. A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. Az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik. Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is mehetsz. A megtermékenyítést, az embriótenyésztést követően az embriók a meghatározott napon visszaültethetők a méh üregébe.
A beültetett embriók számáról legjobb a visszaültetés napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetekben: történt már sikertelen beültetés, az anya 35 évnél idősebb, a hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak, azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre. 35 éves kor alatt, kiváló minőségű blasztociszta esetén egy embrió beültetése javasolt, ezt követően további hormonpótlás szükséges.
Az embriók visszaültetése után kezdődik a kéthetes várakozás - ennyi időbe telik, míg kiderül, hogy létrejött-e a terhesség. Lehet, hogy ez fog életed leghosszabb két hetének tűnni, de hidd el, egyszer ez is véget ér. A legfontosabb teendőd, hogy kíméld magad ebben az időszakban: maradj otthon, olvass, nézz filmeket, pihenj. Ha lehet, vegyél ki két hét szabadságot, de legalább az első hetet töltsd otthon. Terhességi tesztre, vérvételre a beültetéstől számított 14. napon érdemes menni. A lombikbébi beavatkozás útján létrejövő terhesség a további lefolyásában nem különbözik egy természetes úton fogant terhességtől.
Milyen költségekkel kell számolnod a lombikprogram során?
A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, a korábbi Országos Egészségbiztosítási Pénztár). 2020. július 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben - vagyis a lombikprogramban - használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes.
Olyan, járulékos költségeket érdemes szem előtt tartani, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően. A PGD-t akkor végzik, ha valamilyen szülői eltérés miatt a genetikai rendellenesség kockázata 10 százalék feletti. A támogatási szabályok időről időre módosulhatnak. Jelenleg a hazai rendszer - meghatározott feltételek mellett - több (5) ciklust is államilag finanszírozhat, és bizonyos gyógyszerek támogatottak. A részletekről mindig az aktuális jogszabályok és a kezelőintézmény tájékoztatása az irányadó.
Mi a helyzet a munkahellyel? Jár-e neked extra szabadság?
Ha a munkáltatód felé jelzed, hogy te lombikprogramban veszel részt (az intézettől, kórháztól kapott írásos igazolással), akkor a Munka Törvénykönyve felmondási védelmet biztosít és munkaidő-kedvezményt ír elő számodra. Ez azt jelenti, hogy nem rúghatnak ki téged a kezelés ideje alatt, illetve a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapig, a kezelés miatt pedig nem kell kivenned szabadságot (távolléted igazolt), azonban erre az időre nem kapsz fizetést.
A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, nem is mindenki szeretné beavatni ebbe a főnökét. A te egyéni döntésed, hogy megteszed-e ezt, viszont ha úgy döntesz, hogy inkább titokban tartod a munkáltatód előtt, akkor más megoldást kell találnod.
A lombikprogram sikerességi rátája
Az életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók csökkenést mutatnak, ez azt jelenti, hogy míg 35 éves kor alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%. (Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.)
Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerint 35 év alatt három próbálkozás után 3-ból 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!
Az esetek többségében több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez, ezért fontos, hogy tudd, az „átlagnőnek” nem elég egyetlen kezelés. Persze ettől még nem szabad pesszimistán nekifutnod az első próbálkozásnak sem, légy elszánt és pozitív! Angol nyelvterületeken nem véletlenül hivatkoznak az embriók visszaültetése utáni 2 hetes időszakra úgy, hogy Pregnant Until Proven Otherwise (PUPO) - ez magyarul azt jelenti, hogy az ellenkező bizonyításáig terhes vagy, vagyis megillet téged a „terhesség vélelme”.
Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt! Ne keress bűnbakot, se magadat, se párodat, se a kezelőintézet dolgozóit ne hibáztasd. Emlékezz arra, hogy a csodák éppen azután a pillanat után szoktak érkezni, amikor már készek vagyunk feladni a harcot.
Lelki megterhelés és stresszkezelés
A meddőségi kezelések közül a lombikprogram (IVF) az egyik leghatékonyabb eljárás, amely akkor jöhet szóba, ha a természetes fogantatás vagy az egyszerűbb módszerek (pl. inszemináció) nem hoztak eredményt. Az orvosi részről könnyen találtok információt, hiszen minden klinika üzemeltet honlapot, ahol részletesen beavatnak a lombikprogram menetébe. Ha lombikozol, akkor az orvosod az előzetes eredmények alapján vagy rövid vagy hosszú lombik protokollt fog ajánlani. Mivel minden gyógyszer és hormon hat a test működésére, idegrendszerre és az érzelmekre, így már ebben az előkészületben is lehet egyfajta felborulása a normális testi-lelki-érzelmi működésednek. Érezhetsz kellemetlen hasi-alhasi tüneteket, lehet fejfájásod, hányingered, izomproblémád, érrendszeri tüneted, és akár allergiás reakciód is, illetve kiválthatnak a gyógyszerek asztmát is. Jöhetnek elő mentális zavarokra jellemző tünetek, álmatlanság, szorongás.
Bár mindenféle kemikália hat rád, és emiatt esetleg neked nehézzé kezd válni ez az időszak, mégis egész lényedben érzed a siker lehetőségét. Minden nap pozitívan állsz minden beavatkozáshoz. Bátran szúrod az injekciókat (vagy némán tűröd, ha párod adja be), és bár napról napra egyre fájdalmasabb testednek, de épp senkivel nem cserélnél, hisz a lombikprogram elején még minden olyan biztatónak tűnik. MERT MOST SIKERÜLNI FOG! Persze teljesen normális, ha időnként elbizonytalanodsz, és megakadsz. Egész lényedben, mintha lenne egy halk hang, aki néha ellened beszél. Aztán jönnek a kételyek is: vajon az orvos miért ezt a szert adta, miért ezt/azt mondta, illetve hogy is mondta? Persze kérdezned esélyed sincs. A rendelésén futószalagban mennek a páciensei, telefonon tuti nem érhető el, így mi marad? Tele vagy kérdéssel, és mégiscsak több tucat lombikos társaddal osztozol a web végtelen tengerén. Megírod kérdésed, és hatalmas hullámokban ömlenek feléd a tanácsok. Valahogy így vagyunk bekötve mindannyian. Sajnos a lombikozás miatt nehezített pályán mozogsz, mert bizony a különböző gyógyszerek, hormonok, amikkel a lombikprogramra készülsz fel, befolyásolják érzéseidet, hangulatodat, és világlátásodat.
Természetesen vannak olyan érzések, és élmények amik befolyásolják a fogantatást, de ezek sokkal inkább vannak tudat alatti szinten, azaz nehezen elérhetőek és nehezen értelmezhetőek. Az aggodás, a félelem a sikertelenségtől vagy a lehetséges veszteségtől nem ebbe a csoportba tartozik, hanem annak a jele, hogy reálisan is tudod nézni a helyzetedet. Sajnos semmi nem garantálja, hogy 100%-ig sikeres lesz a lombikozás, sőt. Ha átlagban nézzük, akkor a mesterséges fogantatás csupán 29,7%-a sikeres. Kiváló stresszoldó és pihentető a relaxáció és a jóga vagy az autogén tréning is. A meditáció szintén gyógyír lehet, de ha lombikozás közben kezded elsajátítani, akkor nehezített pályán indulsz, hiszen a lényege, hogy képessé válj minden gondolat és érzés elengedésére, kiürítsd az elmédet. Ez elég nehéz, hiszen minden sejted a lombikra, a leendő gyermek megfoganására gyúr, így elméd semmi mást nem vesz be, csak azt, ami ezzel kapcsolatos. Nem baj ez, csak tudd, nem te vagy béna a meditációhoz, csupán hosszabb út vezethet a kívánt belső lelki béke eléréséig.
Lehet, hogy egy kiadós sírás fog enyhülést hozni, mert megkönnyebbülsz, és felszínre engeded a feszültséged, tehetetlenséged, aggodalmad. Nyugi, azért mert sírós időszakod van, nem valószínű, hogy kudarcra vagy ítélve! Sokkal nagyobb a veszélye, ha elhárítod, elnyomod igaz érzéseidet, mert bár ezektől elfordulhatsz, de a feszültségük, töltetük megmarad. Így bár nem tudsz róluk, mégis befolyásolják életed! Ergo, inkább tudd mi zajlik benned, és te irányítsd mindezt, te találj megoldást rájuk! Szuper erőforrást jelenthet, ha naplót vezetsz mindennapi eseményekről és érzéseidről. Nem kötelező, hogy csak a lombikról szóljon, hogy lásd, más is van az életedben, ami erőt és lelkesedést adhat neked! Címezheted akár leendő gyermekednek, vagy egy jövőbeli énednek, ill. barátnődnek, sorstársadnak. Van, aki a vitaminokra és táplálékkiegészítőkre esküzik, és mindent kipróbál, ami csak erőt adó lehet. Ha úgy érzed, hogy ez az időszak annyira felborítja a megszokott életviteled, hogy azt már nem bírod kezelni. Mivel a sok feszültség és aggodás tud akkor érzelmi vihart kavarni, ami beszippant, így esetleg nem találsz magadban nyugvó pontot. Egész mélyen lakó szorongások kelhetnek életre benned, és hozhatnak lelki terheket felszínre. Ha komoly nehézségekbe ütközik ezek megtartása, és úgy érzed megbolondulsz a lombikprogramtól, akkor érdemes ezekkel eljönnöd, hiszen minden egyes megfogalmazott szó, gondolat vagy érzés, segíti ennek a feszültségnek a levezetését. Ilyenkor egy hosszabb terápia veheti kezdetét, ahol már nem csak a lombik kezeléséhez kérsz érzelmi támogatást, megnyugtatást, hanem elhatározod, hogy megérted meddőséged üzenetét, és a meddőség lelki okait kutató terápiába kezdesz. Ez a két folyamat váltakozva követheti egymást: azaz, amíg lombikozol addig ennek érzelmi terheltsége van fókuszban. Örülök, ha segíthettem neked cikkemmel, és megéled, nem vagy UFÓ, nem vagy hülye, ha nehezebb számodra ez a megterhelő időszak!