A lombikbébi-kezelés: útmutató a mesterséges megtermékenyítéshez

A lombikbébi-kezelés, hivatalos nevén in vitro fertilizáció (IVF), egy olyan mesterséges megtermékenyítési eljárás, amely meddő párok számára teszi lehetővé a gyermekvállalást. Ez a módszer mára mindennapos gyakorlattá vált, és hazánkban is évente több ezer párnak segít megtapasztalni az élet legnagyobb csodáját.

Ez a cikk részletesen ismerteti a lombikbébi-kezelés lépéseit, a szükséges vizsgálatokat, a lehetséges kockázatokat és a finanszírozási lehetőségeket, hogy támogassa a párokat ezen a különleges úton.

Miért van szükség lombikbébi-kezelésre?

Meddőségről akkor beszélünk, ha egy évnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett sem jön létre terhesség. Magyarországon nagyságrendileg 200 ezer házaspárt érint ez a probléma, akiknek csak orvosi segítséggel lehet gyerekük.

A lombikprogram általában akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei, mint például a gyógyszeres peteérés-serkentés vagy az inszemináció (mesterséges ondófelhelyezés), eredménytelenek voltak. Bizonyos meddőségi okok esetén azonban a lombik az első lépés lehet.

A jogszabályok rögzítik a lombikbébi-kezelés indikációit. Ezek közé tartozik például, ha a leendő anya mindkét petevezetéke elzáródott, súlyos endometriózis áll fenn, vagy ha alacsony a leendő apa spermiumszáma. Szintén indok lehet, ha az inszemináció többszöri próbálkozás után is sikertelen, a pár női tagja már elmúlt 40 éves, petefészke pedig a vizsgálatok szerint nem működik megfelelően.

Ugyancsak indikáció, ha a leendő anya daganatellenes kezelés előtt áll, bár ilyenkor jellemzően csak leszívják a petesejtet, megtermékenyítik és mélyfagyasztják. A beültetésre csak később, a gyógyulást követően kerül sor.

A lombikbébi-kezelés lépései

A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:

1. Petefészek-stimuláció

A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra és megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket és más egyéni tényezőket.

A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével vagy napi adagolású injekciókkal. Ennek célja a petefészek felkészítése a stimulációra, a sikeres kezelés esélyének javítása, valamint a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatának csökkentése.

Hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése, ami legalább 10 napig tart. Ezt követően vérvétellel ellenőrzik, mikor kezdődhet a petefészek stimulációja hormoninjekciókkal. Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését, és amikor elérik a megfelelő méretet, egy utolsó injekciót adnak be, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll körülbelül 22-24 napig tart.

Rövid protokoll esetén az előkezelés elmarad, és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. Az idő előtti tüszőrepedés megelőzése érdekében az első, megfelelő méretű tüszők megjelenése után további injekciós készítményt alkalmaznak. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, körülbelül 10-12 napig tart.

2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció)

A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így fájdalommentes és biztonságosabb. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, csökkentve a petefészek körül található szervek sérülésének kockázatát.

A beavatkozásra reggel, éhgyomorra kerül sor. A hüvelybe vezetnek egy ultrahangfejet, amire egy punkciós tű van erősítve. Ennek segítségével a hüvelyboltozaton keresztül leszívják a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot. A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba és szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak.

A petesejteket 4-5 órával a leszívás után termékenyítik meg az előkészített spermiumokkal. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható.

A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követi, majd panaszmentesség esetén a páciens hazamehet. A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok.

3. Embrióbeültetés (embriótranszfer)

A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. A beültetett embriók számáról legjobb a visszaültetés napján meghozni a döntést, az embriológiai eredmények alapján.

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetben: ha már történt sikertelen beültetés, az anya 35 évnél idősebb, a hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak, vagy azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre.

Az embriótranszfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Az embriókat (preembriókat) egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy rövid pihenő után a páciens hazamehet.

Az embrió visszaültetése után kezdődik a kéthetes várakozás, amíg kiderül, létrejött-e a terhesség. Fontos, hogy ebben az időszakban kímélje magát a nő, pihenjen, és ha lehet, vegyen ki szabadságot. A lombikbébi beavatkozás útján létrejövő terhesség a további lefolyásában nem különbözik egy természetes úton fogant terhességtől.

Kiegészítő módszerek és vizsgálatok

Megesik, hogy a petesejt megtermékenyülése, illetve a beültetett embrió megtapadása a szokásosnál nehezebb. Ilyenkor kiegészítő módszerek alkalmazására lehet szükség:

• ICSI (Intracitoplazmatikus spermiuminjekció): Ennél a módszernél mindössze egyetlen spermiumot juttatnak a petesejt citoplazmájába. Erre akkor van szükség, ha a spermiumok száma, mozgékonysága vagy morfológiája nem megfelelő, esetleg fagyasztott vagy sebészeti úton nyert spermát használnak fel. Ezzel a módszerrel már 80 százalékosra növelhető a megtermékenyülés esélye.
• Asszisztált hatching (AH): Ha a gondot a beágyazódás sikertelensége okozza, akkor ennél a módszernél az embrió külső burkán ejtenek egy apró nyílást, amely segíti a beágyazódást és a megtapadást.

A méhnyálkahártya mikrobiális összetételének komplex vizsgálata, az úgynevezett MicroVE teszt is segíthet feltárni a meddőség okait.

Emellett érdemes megvizsgálni, hogy inzulinrezisztencia áll-e a gyermekáldás elmaradásának hátterében, amelyet életmódbeli változtatásokkal és gyógyszeres kezeléssel hatékonyan lehet kezelni.

Lombikprogram előtti vizsgálatok

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről, amely tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz a szükséges vizsgálatok tekintetében is. Az első lombikbébi-kezelés előtt az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges:

• A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása.
• Méhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata.
• Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat.
• Spermiumvizsgálat.
• Méhnyakrákszűrés (cytológia).
• Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett).
• Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat.
• Belgyógyászati kivizsgálás: krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja. A petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt.

A férfi partner kivizsgálása is nagyon fontos: az ondó laboratóriumi vizsgálata (spermatogram), szükség esetén hormonvizsgálatokat (FSH, LH, tesztoszteron, prolaktin) és genetikai vizsgálatokat is végeznek. Az ondóvizsgálatokhoz megfelelő mintagyűjtő edényre van szükség.

Életmódbeli változtatások és táplálkozás

A termékenységet és az egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak, lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.

Érdemes külön hangsúlyt fektetni a sperma minőségét és mennyiségét, valamint a petesejt minőségét javító tápanyagokra. Férfiaknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére.

Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind). Emellett a petesejt minőségét és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein és az alfa-liponsav. Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.

Finanszírozás és költségek

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) öt alkalmat finanszíroz a lombikbébi-eljárásból. 2020. július 1-jétől a meddőségkezelésben használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak. Ez azt jelenti, hogy az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes.

Azonban érdemes számolni járulékos költségekkel, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy a biztosító nem támogat. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően. A PGD-t akkor végzik, ha valamilyen szülői eltérés miatt a genetikai rendellenesség kockázata 10 százalék feletti.

Fontos változás, hogy 2022 óta már csak kizárólag állami klinikákon lehet beültetést végezni hazánkban, leginkább a fővárosban és a megyeszékhelyeken. Az állami támogatással, állami klinikán végzett meddőségi eljárások ovuláció indukcióból és mesterséges ondóbevitelből legfeljebb hat beavatkozás, petesejtnyerés céljából történő gyógyszeres stimulációból legfeljebb öt beavatkozás vehető igénybe a kötelező egészségbiztosítás terhére. A nő legfeljebb 45. életévének betöltéséig kezdhető meg ilyen eljárás.

Sikerráta és pszichés tényezők

A lombikkezelések átlagos sikerrátája 20-40% között mozog, és a leendő anya életkorával csökken. Míg 35 éves kor alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%. (Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.)

Fontos tudni, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerint 35 év alatt három próbálkozás után 3-ból 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Az esetek többségében több próbálkozásra van szükség a sikeres gyermekszületéshez, ezért fontos, hogy a párok tudják, az „átlagnőnek” nem elég egyetlen kezelés.

A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma. Az IVF kezelést igénybe vevő nők általában már komoly szorongásos és depressziós tünetekben szenvednek, amely már önmagában gátolja a teherbeesést. A magas szorongás vagy depressziószintet mutató nők a legsikertelenebbek az IVF kezelések során.

Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne adjuk fel és ne veszítsük el a reményt! Ne keressünk bűnbakot, se magunkat, se párunkat, se a kezelőintézet dolgozóit ne hibáztassuk. Emlékezzünk arra, hogy a csodák éppen azután a pillanat után szoktak érkezni, amikor már készek vagyunk feladni a harcot.

Kockázatok és etikai kérdések

A kezelések leggyakoribb „mellékhatása” a többes terhességek kialakulása, ami veszélyeztetett terhességhez, gyakoribb vetéléshez és kisebb születési súlyhoz vezethet. Előfordul, hogy a fejlődésnek indult magzatok között magzatredukciót kell végezni, ami nagy lelki megterhelést jelent a szülőpárnak.

A leggyakrabban emlegetett veszélye a mesterséges megtermékenyítésnek az ún. ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS), amely bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés eredményeként a petesejt leszívás előtti stádiumban kialakulhat.

A lombik generáció még csak 30 éves, így a lombikkezelések hosszútávú hatásait még nem ismerjük. Néhány kutatás szerint a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya magasabb lehet, mint a természetes úton fogant gyermekeknél, például szájpad-hasadék, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességek, valamint szívproblémák tekintetében. Emellett etikai kérdések merülnek fel a lefagyasztott petesejtek későbbi sorsát illetően.

Fontos, hogy nyíltan beszéljünk ezekről a kérdésekről, és minden információt megosszon velünk a kezelőorvosunk.

tags: #lombik #mellbimbo #erzekenyseg