Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján; könnyen lehet, hogy délelőtt még fejvégű, délutánra azonban harántfekvésbe fordul, estére pedig farfekvéses lesz, vagy éppen újra fejvégű.
Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni - ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját. A szülés közeledtével pedig elfoglalhat egy végső pozíciót, melyből végül a világra jön. Ezek közül a pozíciók közül néhány biztonságosabb (az anya és a magzat szempontjából egyaránt), vagyis ezeknél jóval kisebb a szülés alatti komplikációk rizikója.
A térképezést a második trimeszter vége felé kezd el, mert ilyenkor már a legtöbb baba behelyezkedik és még sokkal több időd és lehetőséged van egy esetleges nem kívánatos pozíción változtatni, és optimalizálni a baba beilleszkedési pozícióját, mint később.
Az ideális pozíciók és a szülés
A magzat helyzetét az anya gerincéhez viszonyítva állapítják meg. A magzatok nagy része (mintegy 95 százaléka) fejfekvésű pozíciót vesz fel a terhesség 33-36. hete között. A szülés 36. hetéig a legtöbb baba fejjel lefelé fordul a születési testhelyzethez. Csupán a magzatok mintegy 4%-a vesz fel a szülés időpontjához közel másfajta testhelyzetet.
Fejvégű fekvés (Cephalicus)
Ez az ideális pozíció a szülés szempontjából, hiszen a baba fejjel lefelé néz, a popsija és a lábak pedig felül vannak. Amikor a fejecskéje felül van, a baba ülő pózban helyezkedik el, ezt nevezzük farfekvésnek. Általában azt szeretnénk, hogy a babánk fejjel lefelé helyezkedjen el, fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük, ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el.
A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.
Első koponyatartás (Occiput Anterior - OA)
Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából. Ebben a helyzetben a magzat arcával a mama gerince felé fordulva, fejjel lefelé helyezkedik el, gerince az anya pocakjának jobb vagy bal oldalán tapintható. Ez az ideális elhelyezkedés a hüvelyi szüléshez - a baba álla a mellkasához simul, koponyája éppen átfér a méhnyakon, azután elfordul kissé, mielőtt kibukkan a hüvelyből. A magzatok nagy része ilyen fekvésű.
Hátsó koponyatartás (Occiput Posterior - OP)
Szintén fejjel lefelé, de arccal a mama hasa felé helyezkedik el a magzat. Az így elhelyezkedő babák 95%-a végül felveszi a legáltalánosabb első koponyatartás pozíciót. A maradék 5%-ba tartozó babák is meg tudnak hüvelyi úton születni, de ilyenkor a baba az állát nem tudja a mellkasához hajtani. Emiatt valószínűleg elhúzódik a kitolás és nagyobb az esélye, hogy a szülő nőt hátfájás gyötri. Szintén valószínűbb, hogy asszisztált szülésre lesz szükség.
Ha az utolsó hónapban azt tapasztalod, hogy a rugdosásokat, erős kézmozdulatokat középen, a köldököd hosszanti irányában előrefelé érzed és ha lefekszel hanyatt az ágyra akkor a pocakod közepén egy kis „völgyet” tapasztalsz, akkor jó esélyed van rá, hogy a baba a hátacskáját a Te hátad felé fordítja, ezért a vajúdás alatt sokkal többet kell forgolódnia, ami bizony több időbe telhet és Neked nagyobb fájdalommal is járhat. Aggodalomra azonban nincs okod, a babák kb. 30-35%-a ebben a posterior pozícióban kezdi meg az utazását, de a legtöbben némi forgolódás után átfordulnak a jobb vagy a bal oldalra és csak a babák kb. 5%-a születik arccal az édesanya elé nézve (persistent posterior).
Farfekvés (medencevégű fekvés)
Farfekvés (medencevégű fekvés) esetén a magzatunk farral lefelé fekszik, és a feje kerül a bordáink alá. Ilyenkor a baba feje felfelé néz, a popsija pedig a szülőcsatorna felé. Ez kb. a babák 3%-ánál fordul elő, valamivel gyakoribb, mint a harántfekvéses pozíció. A lábai lehetnek teljesen felemelt helyzetben (egyszerű fartartás), de lehet, hogy egyik vagy mindkét lába lefelé mutat (lábtartás). Farfekvésű magzatról akkor beszélhetünk, ha a kicsi medencéje (popsija) vagy lábai vannak az anya medencéjénél.
A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennél az elhelyezkedésnél nem mindegy, hogy a lábak hogyan állnak. Nézhetnek lefelé, lehetnek a baba előtt keresztben, vagy állhatnak felfelé a baba arca előtt. A farfekvéses pozíció akkor a legveszélyesebb, ha a lábak lefelé néznek, úgy, mintha a baba állna. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór előreesésének veszélye.
A faros fekvésnek több típusát is megkülönböztetik a szakemberek, elsősorban az alapján, hogy hol helyezkednek el a születendő baba lábai. Előfordulhat például, hogy mindkét lábát behajlítva, a mellkasához húzva „üldögél” a pocakban, de az is, hogy vagy az egyik, vagy mindkét lábát kinyújtja, és azok az arca közelében vannak. Emellett pedig az is megtörténhet, hogy a lába néz a szülőcsatorna irányába.
A far- és medencevégű fekvésben a baba feje a rekeszizom alatt helyezkedik el, a medence felé a fara (medencéje) néz. Ebben a helyzetben lehet mindkét lába maga előtt felemelve (egyszerű fartartás), illetve alsó tartásban, mintegy törökülésben (far-lábtartás). Mindegyik esetben meg kell fontolni a császármetszés lehetőségét. Ezt a módszert szokás alkalmazni akkor, ha a magzat az átlagosnál nagyobb (több, mint 3500 g először szülő nőnél és több, mint 3800 g a többedszer szülő nő esetében), akárcsak az alacsony testsúlyú magzatok esetében is (800 és 1500g között).
Ugyanakkor a fej végű tartás sem minden esetben elegendő feltétel a természetes szüléshez, ezért a másik fontos megállapításra váró dolog az, hogy a baba milyen tartásban van. A medencevégű fekvés legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.
Szülés 14. fejezet: Gyakori félelmek: a farfekvéses magzat
Harántfekvés (Transversus)
A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Harántfekvés esetén a baba lényegében keresztben fekszik az anyaméhben. Ha a magzat a jobb vagy bal oldalunk felé tekint, a helyzetét harántfekvésnek nevezzük. Ez a pozíció azért veszélyes, mert előfordulhat, hogy a köldökzsinór a babát megelőzve születik meg és ilyenkor a köldökzsinór keringése akadályozottá válik.
Az úgynevezett kereszt- vagy harántfekvésnél a magzat az anya gerincére merőlegesen helyezkedik el, a háta vagy a pocakja van a medencénél. Ez a legritkább, mert a legtöbb magzat „kimozogja” magát ebből a helyzetből a szülést megelőző hetekben. Ha azonban keresztfekvésben marad, akkor császármetszésre van szükség, a harántfekvés ugyanis rendkívül veszélyes lehet!
Harántfekvés esetén szinte minden esetben császármetszésre van szükség, nagyon ritkán előfordul, hogy a magzatot a megfelelő irányba tudják fordítani, ha a méh lazább és elég a magzatvíz. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá a, hogy a szülő csatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.
Harántfekvés: A harántfekvéses magzat keresztben helyezkedik el az anyaméhben, feje a mama hasának bal vagy jobb oldalán található. Ha nem fordul be függőlegesbe, császármetszésre van szükség. A ferde fekvés, amikor a baba hossztengelye éles szöget képez az anyaméh hossztengelyére. A fej vagy popsi kifordul a medencecsatorna irányából.
Bizonytalan fekvés
Ha a baba a 37. hét után is változtatja a testhelyzetét, fekvését instabil fekvésnek nevezzük. Az ilyen baba a 37. hét után is folyton változtatja a pozícióját. Sok esetben megindítják a szülést, megvárva azt a pillanatot, amikor épp fejjel lefelé fekszik.
A harántfekvés és a farfekvés fekvési rendellenességnek számít, hiszen ilyenkor jelentősen csökken az esély a természetes úton történő szülésre.
A magzat elhelyezkedésének megállapítása
A magzat helyzetét a védőnő vagy a nőgyógyász tapintással vagy ultrahanggal tudja megállapítani. A legtöbb születendő kisbaba a 36. terhességi hétre befordulhat a megfelelő, vagyis a fejfekvéses helyzetbe. A magzat fekvése a 37. hétig nem különösebben fontos, hiszen addig még sokat mozog. Vannak babák, amelyek még ezt követően is mozgékonyak, várnak a szülés beindulásakor felszabaduló lágyító hormonokra, mielőtt beilleszkednének a medencébe. Egyes magzatok viszont mindvégig fenékkel lefelé maradnak. A már fejjel lefelé fordult és teljesen beilleszkedett baba többé nemigen változtat a helyzetén.
Babapozíció feltérképezése otthon
Ez a módszer, amit tanítani fogok nagyon ősi. Bábák évszázadokon - sőt évezredeken át - így állapították meg a babák méhen belüli pozícióját, de azért ez nem egy teljesen „bombabiztos” módszer, főleg nem első próbálkozásra! Viszont még ha nem is sikerül teljesen a baba testrészeinek a beazonosítása, akkor is egy jó kis pihenés és egy jó alkalom arra, hogy a babára hangolódjatok. A feladat egy picit nehezebb akkor, ha elölfekvő méhlepényen keresztül táplálod a kisbabádat vagy ha kerekebb idomokkal áldott meg a Jóisten, ilyenkor a méhlepény vagy a kis hurkácskák tompítják az érzetet, amit a pocak térkép készítéséhez most figyelni fogunk.
Természetesen nehezebb a pozíció megállapítása akkor is, ha a baba még kisebb, de a 32.- 34. hét után már könnyebben be tudod azonosítani a pocakodon a dombocskákat és keménységeket.
Lépések a pocak feltérképezéséhez:
- Helyezkedj el kényelmesen. A legideálisabb, ha a párod az ágyon vagy a kanapén ül a feltett lábakkal, Te pedig az ölében ülsz kényelmesen, a fejedet a mellkasára, vállaira támasztva, úgy, hogy a kezeivel ő is elérje a pocakodat. A tévét kapcsoljátok ki, esetleg valami halk, kellemes zenét tegyetek be és csukjátok be a szemeteket, hogy valóban a tapintásotokra hagyatkozhassatok.
- Tedd a kezeidet határozottan a pocakodra, az egyiket alulra, a másikat a felső részére, enyhén rányomva a tenyeredet, majd kezdj el lassan körözni a kezeiddel. Próbálj arra figyelni, hogy hol keményebb a pocakod és hol puhább egy picit. Ha beazonosítottad, próbálja meg a párod is ugyanezt.
- Most a keményebb részre figyeljetek és próbáljatok arra összpontosítani, hogy merre folytatódik a keménység. Valamelyik irányba jó eséllyel fogsz érezni egy hosszabb, enyhén íves kemény felületet, ami a baba háta.
- Most keresd meg az íves keménység két „végét” és hasonlítsd össze, hogy melyik puhább. Ehhez nyugodtan használd az ujjaidat is, enyhén belenyomhatod a pocakodba (természetesen csak annyira, hogy ne okozz fájdalmat magadnak). Itt tapinthatod ki a baba fenekét is, ami egy dudor vagy kiemelkedés is lehet.
- Most próbálj a mozgásokra figyelni, illetve emlékezni arra, amit a baba aktív időszakában szoktál érezni. Hol érzed a legerősebb, leghatározottabb mozgásokat? Jó eséllyel ezek a rúgások, a térképen jelöld őket pontokkal. Hol szoktál még határozott, de kicsit kisebb, kicsit gyengébb mozgást tapasztalni? Ha minden jelet felrajzoltál a térképre, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, beazonosítottuk a baba pozícióját a pocakodban!
- Jelöld be a baba fejének a helyét. Ha nem tudod, hol van, feküdj a hátadra és a két kezeddel egy kisebb ellenállást kifejtve a medence alsó szakaszára megfigyelheted, hogy ott van-e a fejecske. Most keresd meg a babád combocskáit. Ennek az érzete szintén kemény lesz és gömbölyded, hasonlóan, mint a fejé.
- Gondolj újra a mozgásokra! A lábacska mozgásai a legerőteljesebbek. Számításba kell venned azt is, hogy a térd is létrehozhat jelentős mozgásokat, ezért ha két helyen érzel egyszerre erős, egyértelmű rúgáshoz hasonló érzeteket, akkor azt a térdecskék és a lábacskák okozzák. Persze ezek a mozgások sokféle variációkban jelentkezhetnek nem is mindig ugyanazon a pontokon, hiszen a babák képesek kinyújtani vagy még jobban hajlítani is a lábaikat. Azt azonban biztosan meg tudjuk állapítani, hogy a rúgások egy oldalon a bordákat érik-e (anterior, vagy elülső tartás), vagy esetleg mindkét oldalon és inkább a has felső részét (posterior, vagy hátulsó tartás)?
- Hol van a baba szívhangja? Ennek a megállapítása orvosi/szülésznői feladat. Kérheted, hogy a várandós gondozás alkalmával hallgassák meg és mutassák meg neked a pocakodon a helyét. Ha ezen a helyen tapogatózva, egy keményebb, hosszú, tömeges „valamit” találsz, az minden bizonnyal a baba gerincvonulata lesz.
- Ellenőrzés gyanánt most a párodon a sor, hogy abban a negyedben, ahol a mellkasát/hátát sejtitek, próbálja a fülével megkeresni a baba szívhangját! Nem lesz könnyű dolga, de ha lekapcsoljátok a zenét is és az egyik fülét a pocakodra tapasztja, akkor a belső szerveid „kurtyogása” mellett jó eséllyel előbb-utóbb fel fogja fedezni a ritmikus és gyors szívhangot is!
Szülés 14. fejezet: Gyakori félelmek: a farfekvéses magzat
Beilleszkedés a medencébe
A szülés közeledtével gyakran felmerül az a kérdés is, hogy vajon beilleszkedett-e már a baba… Egy kis gyakorlással és figyelemmel ezt Te is meg tudod állapítani! Első babánál a beilleszkedés általában egy-két héttel szülés előtt már megtörténik, de többedik baba legtöbbször csak a vajúdás kezdeténél illeszkedik a medence bemenetébe, de természetesen itt is vannak kivételek! A beilleszkedés általában észrevehető abból is, hogy hirtelen egy picit több levegő jut a tüdőbe, egy picit könnyebb a levegővétel…de még gyakrabban kell pisilni járni.
A fizikai érzeteken túl azonban kézzel is ki lehet tapogatni a szeméremcsont környékén, hogy hol a baba fejecskéje. Ehhez először a szeméremcsonti ízesülés alsó részét keresd meg a kezeddel. A szeméremcsont fordított V alakú ízesülését a csiklód környékén, egy kicsit afölött találod. Ha megvan, vidd a kezedet lassan feljebb a szeméremcsont ízesülésén és ha itt most egy „döccenést” érzel, akkor a baba feje még nem ékelődött be, hanem a medence peremén ül. A tanácsom itt is ugyanaz: ha nem érzel semmit vagy nem tudod eldönteni - semmi gond!
A rendellenes fekvések kezelése
Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás. Ha a magzat a 36. hétig nem fordul magától fejjel lefelé, megpróbálhatjuk erre ösztönözni. A szülészorvos is tehet erre kísérletet - külső fordítás - de ezt a kismamával előbb meg kell beszélnie.
Külső fordítás (ECV)
Ha a magzatunk farfekvéses, a 37. hét táján megpróbálható külső segítséggel történő helyes irányba forgatás, azaz fejre fordítás (ECV, external cephalicus versio). Ez azt jelenti, hogy a szülész megpróbálja megfordítani a babát. Az utóbbi időben ismét divatos lett a magzat külső megfordítása hosszanti irányba a méhen belül, fejjel a szülőutak felé irányulva. Ezt a terhesség 37. hetében lehet elvégezni, egynapos kórházi tartózkodás alatt.
Harántfekvésű babáknál ezt a módszert nem alkalmazzák, farfekvéses babáknál azonban működhet a dolog. Az eljárás során az orvos a hason keresztül gyengéd nyomást alkalmaz a magzatra, miközben az ultrahang segítségével figyeli a magzat mozgását.
Néhány lépés az ideális fekvéshez:
- Úgy üljünk, hogy térdünk a csípőnknél lejjebb legyen.
- Álló helyzetben dőljünk előre, amennyire csak lehet - például valamilyen asztalra támaszkodva -, mert így a babának több helye van megfordulni.
- Ússzunk lehetőleg mellúszásban, mert lebegés közben tágasabb a tér a baba körül.
- Minél többször ereszkedjünk négykézlábra, hogy a gravitáció segítse a magzat gerincének átfordulását (ez a testének a legnehezebb része).
Ha ezt tapasztalod az utolsó hónapban, akkor próbálj még nagyobb figyelmet fordítani a testtartásodra pihenés közben! Ülésnél figyelj arra, hogy ne a farokcsonton vagy a keresztcsonton ülj, hanem az ülőcsonti gumókon. Ha így ülsz, a felső tested kicsit előre fog billenni és a pocakod szinte függőágyat formál a babának, ami arra hívja meg, hogy a „pocak-függőágyban” a hátacskáján feküdjön és ne a pocakján.
Miért fekszik rendellenesen egy magzat?
A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát.
Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű. Annak rizikóját, hogy a magzat farfekvésben marad, vagyis nem fordul be a szülőcsatornába, növeli például a túl sok vagy túl kevés magzatvíz, a rendellenes alakú méh, illetve az ikerterhesség. Ikerterhesség esetén az is megtörténhet, hogy az egyik baba farfekvésű, míg a másik fejfekvésű.
Terhesség és szülés előtti felkészülés
Napjainkban a házaspárok egyre nagyobb aránya szeretne tudatosan felkészülni a gyermekvállalásra. A legkedvezőbb életkor a gyermekszülésre a 20 és 30 év közötti életszakasz, bár napjainkban a gyermekvállalás időszaka gyakorta idősebb életkorokra, a tanulmányok befejezése, a társadalmi, munkahelyi és anyagi egzisztencia megteremtése utánra tolódott. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a várandós állapottal együtt járó problémák valószínűsége 35 év felett megemelkedik és néhány genetikai betegség, pl. a Down-szindróma gyakorisága is fokozódik.
Életmód és táplálkozás
Nagyon fontos a helyes életmód kialakítása. Ezen belül fontos a helyes táplálkozásra is odafigyelni. Célszerű az ideális testtömeget a fogamzás előtt elérni, mivel mind alultáplált, mind kórosan elhízott állapotban növekszik a terhesség alatti szövődmények gyakorisága. Nem ajánlott a terhesség alatt, illetve már a fogamzást megelőzően sem speciális diéták folytatása; például szigorú vegetáriánus diéta mellett gyakrabban alakul ki a várandós vashiányos vérszegénysége, kálcium, B12 vitamin és fehérjehiányos állapota. A terhes anyának nem szabad fogyókúráznia sem, mivel sem a saját, sem a fejlődésben levő magzata nem juthat alapvető, a szervezet működéséhez szükséges építőanyagokhoz.
Fontos, hogy már a fogamzást megelőzően, valamint a terhesség alatt is változatosan, friss zöldségekben és gyümölcsökben gazdag, tartósítószert lehetőleg nem tartalmazó ételeket fogyasztva étkezzünk. A túlzott fűszerfogyasztást lehetőleg kerüljük. A gyermekvállalás előtt fontos a szervezet vitamin, nyomelem és ásványi anyag szükségletének megfelelő biztosítása. Kiemelt fontossággal bír a folsav bevitele, melyről klinikai vizsgálatok által bebizonyosodott, hogy csökkenti az ún. velőcsőzáródási rendellenességek (pl. nyitott gerinc) kialakulásának kockázatát. Az idegrendszer fejlődésének részét képező velőcső záródása már az 5-6. terhességi héten befejeződik, ezért a tervezett terhesség előtt legalább egy hónappal javasolt a folsavpótlás megkezdése.
Kerülendő anyagok és környezeti tényezők
A fogamzás előtt és a terhesség alatt az alkoholfogyasztást, dohányzást, kábítószer-fogyasztást teljes mértékben kerülni kell. Mind az aktív, mind a passzív dohányzás csökkenti a magzat oxigénellátottságát és ezáltal károsítja a magzat fejlődését. A dohányzó vagy dohányfüstöt tartósan szívó édesanyák gyermekei kisebb születési súllyal jönnek a világra és gyakoribb a koraszülés aránya is. A túlzott alkoholfogyasztás a terhesség alatt szintén súlyosan károsíthatja a magzat fejlődését. Nehéz megbecsülni mennyi alkohol fogyasztható biztonsággal, így inkább fogyasztásuk kerülése javasolt.
A veszélyeztető környezeti tényezők kiiktatása is tanácsos. Nem ajánlott a várandósnak olyan munkahelyen dolgoznia, ahol szerves vegyszerekkel, nehézfémekkel érintkezhet, vibrációs vagy sugárártalomnak van kitéve, illetve különösen nehéz fizikai munkát végez. Otthonunkban is rendkívül fontos a károsító tényezők kerülése. Nem javasolt a vegyszerezett, valamint a mosatlan gyümölcsök, továbbá a nem kellően átsütött húsok fogyasztása. A hús megfelelő átsütésével, kellő megfőzésével védekezhetünk a magzatra veszélyes toxoplasma fertőzés ellen. Nyers hússal való munka után ajánlott az alapos kézmosás. A toxoplasma fertőzés megelőzése érdekében lehetőség szerint kerülni kell a háziállatok, különösen a macskák simogatását. Várandós nőknek nem ajánlott a földdel való érintkezés sem, kerti munka végzéséhez védőkesztyű viselése ajánlott.
Orvosi vizsgálatok és gyógyszerek
A tervezett fogamzás előtti fogászati és egyéb röntgen vizsgálatokat célszerű közvetlenül a menstruáció lezajlása utáni napokra tervezni, mely esetben a terhesség előfordulásának kicsi az esélye, illetve ajánlott a vizsgáló személyzetet tájékoztatni a gyermekvállalási szándékról.
A várandós nők védőoltását, különösen a terhesség első harmadában kerülni kell. Élő vírus és baktériumtörzseket tartalmazó oltóanyag alkalmazása a terhesség teljes időtartama alatt tilos. Fogamzóképes korban lévő nők védőoltása előtt meg kell győződni arról, hogy nem áll-e fenn terhesség. Az oltást követő 3 hónapig terhesség vállalása nem ajánlott, erre az időszakra megfelelő fogamzásgátlásról célszerű gondoskodni.
Alapbetegségben szenvedő nő tervezett terhessége előtt kezelőorvosa által részletes kivizsgálás javasolt annak megítélésére, hogy az alapbetegség befolyásolja-e a terhességet, illetve a terhesség hogyan hat a betegségre. Amennyiben a leendő édesanya alapbetegsége miatt tartós gyógyszerszedésre kényszerül, célszerű a gyógyszerek megfelelő beállítása, szükség esetén az alkalmazott gyógyszerek megváltoztatása, mert a gyógyszer károsíthatja a magzatot vagy nehezítheti a teherbeesést. Cukorbetegségben szenvedő nők esetén már a fogamzás előtt célszerű gondoskodni a stabil, élettani vércukorszint biztosításáról. Koraterhességben az emelkedett vércukorszint növeli a magzat fejlődési rendellenességeinek kockázatát. Terhességben a szájon át szedett cukorbetegségben alkalmazott gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt, így rendkívül fontos megfelelő időben szakemberhez fordulni és gondoskodni a megfelelő inzulinterápia megkezdéséről.
Ha a leendő szülők közül valamelyik közeli rokonságában előfordul öröklődő betegség még a fogamzás előtt célszerű genetikai tanácsadáson részt venni, hogy megtudjuk mekkora az esélye a leendő gyermek megbetegedésének.