A családalapítás nehézségei miatt napjainkra drasztikusan megnőtt a lombik programok száma. Az in vitro fertilizáció (IVF), közismert nevén lombikbébi program, során a petesejt hímivarsejttel történő megtermékenyítése a testen kívül, laboratóriumi körülmények között történik. A megtermékenyítést követően a létrejött embriót visszajuttatják a méhbe. Azonban a gyermekáldáshoz szükséges sok hormonális kezelés lényegesen megemeli a mélyvénás trombózis esélyét.
A lombik kezelés során többféle hormont kell szigorú időzítéssel beadni, például tüszőérlelő injekciókat, az LH csúcs kivédésére szolgáló GnRH-antagonistákat vagy az ovulációt kiváltó „trigger” injekciót. Ezek a hormonpótlások, hasonlóan a fogamzásgátló tablettákhoz, megnövelik a mélyvénás trombózis esélyét. Svéd tanulmányok szerint a több, jó minőségű petesejt termelődéséhez használt hormonpótlás ezer lombik programban lévő nőnél 4,2 esetben okozott vérrögöket.
Mi az LMWH injekció és miért fontos a lombik kezelés során?
A LMWH injekció - azaz az alacsony molekulatömegű heparin - gyakran használt véralvadásgátló készítmény. Az LMWH alacsony molekulatömegű heparint takar, vagyis a heparin kis töredéke. Fontos tudnivaló, hogy a terhesség során csakis ez a készítmény alkalmazható, hiszen az orális szerek súlyos magzati rendellenességeket okozhatnak!
Az LMWH az ún. véralvadási kaszkád végső útjának gátlásával hat, melynek során a fibrinogén fibrinné alakulna a trombin aktivitásával, így jönne létre a vérrög. Az LMWH azonban gátolja a folyamatot az antitrombin III aktiválásával, ami miatt nem aktiválódik a trombin, így nem képes a fibrinogént fibrinné alakítani. A heparinhoz képest az LMWH-nak előnye a hosszabb a felezési ideje, így az adagolása kiszámíthatóbb és ritkább lehet, így legtöbbször napi egyszeri alkalmazásra van szükség.
Milyen esetekben van szükség LMWH-ra a lombik kezelés alatt?
A terhesség és bármiféle hormonpótlás mind lényegesen megnövelik a mélyvénás trombózis esélyét. Ezért még mielőtt az illető belevágna a projectbe, mindenképpen szükséges trombózis rizikó felmérést végeztetnie, hogy elkerülhető legyen a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia! Amennyiben a vérvétel során bizonyosságot nyer a megnövekedett trombózishajlam, úgy az illető prevenciós alvadásgátló terápiában részesül.
Vannak esetek, amikor elég, ha a prevenciót a terhességi próba pozitivitásának észlelése után elkezdjük, de van amikor már a fogantatás előtt a hormon-indukció alatt LMWH profilaxis szükséges. Bár az LMWH nem befolyásolja közvetlenül a petefészek-stimulációt, gyakran használják trombózis megelőzésre a lombik kezelés során.
Az LMWH injekció beadása és tárolása
Az LMWH rossz oldala, hogy csakis injekció útján lehet bejuttatni, mivel így képes csak felszívódni. Általában azt javasolják, hogy a hasfalba kell beadni, ám ha valamiért ott nem jó, akkor combba, felkarba is lehet. Az LMWH injekció előre töltött fecskendőben található. Légteleníteni nem kell beadás előtt! Beadás előtt mindig tisztítsa, fertőtlenítse az adott területet. Csípjen össze egy kis bőrt, majd 90 fokos szögben nyomja be a tűt a bőr alá és adja be a megfelelő mennyiséget a zsírszövetbe! Fontos, hogy legközelebb ne ugyanoda szúrjon, és lehetőleg naponta változtassa a jobb és a bal oldalt.
Hogyan kell otthon beadni a heaprin injekciókat - Dworska kórház®
Az LMWH (low molecular weight heparin) véralvadásgátló injekciókat többnyire este adjuk, hogy a reggeli leszívás, vagy más beavatkozás előtt a vérzésveszély csökkenjen. Már egy adag kihagyása is növeli a trombózisveszélyt, ezért fontos a rendszeres alkalmazás az orvos által előírt ideig, a nap azonos időszakában. Rövid idővel az esedékes beadás után az elmaradt injekció még pótolható, de nem szabad dupla adagot beadni - sem egyszerre, sem egymáshoz közeli időpontban - a kimaradt dózis pótlására.
Gyakori gyógyszerelési hibák és megelőzésük az LMWH alkalmazásakor
A lombik kezelés során a gyógyszerek pontos és időzített alkalmazása kulcsfontosságú. Gyakori hibák lehetnek:
- Későn vagy túl korán beadott injekciók: Ha a napi beadási időpontok ingadoznak, az nem ideális tüszőfejlődéshez vezethet. Ez gyengébb petesejtminőséget és a kezelés hatékonyságának csökkenését eredményezheti.
- Aznapi adag kihagyása: Akár egyetlen adag kihagyása is megzavarhatja a stimulációs folyamatot. Ez különösen igaz a GnRH-antagonista első adagjára rövid antagonista protokoll esetén.
- Adagolási vagy eszközhasználati hibák: A többadagos tollak precíz előkészítést igényelnek. Ha bizonytalan, kérjen segítséget.
- Gyógyszerek típusainak véletlen összekeverése: Példa a G betűs injekciók felcserélése: Gonapeptyl helyett Ganirelix injekció beadása.
- LMWH (pl.: Clexane) hibás alkalmazása: A Clexane tűje keményebb és tompább, ezért a beadás helyén gyakori a pontszerű bevérzés és kisebb lilás foltok kialakulása, amely normális reakció.
A hibák megelőzéséhez elengedhetetlen a használati utasítás alapos elolvasása, rövid videók megtekintése a beadásról, és bizonytalanság esetén szakember segítségének kérése.
Lehetséges mellékhatások
A véralvadásgátlók általános mellékhatása a kicsit erősebb vérzés: ez leggyakrabban kissé erősebb menstruációban, lassabban elmúló vérzésekben nyilvánul meg. Az injekció beadása helyén pár napig kék-zöld foltok lehetnek. Amennyiben súlyosabb vérzést, esetleg tűszúrásnyi piros pöttyök vagy hólyagok jelennek meg a bőrén, mihamarabb tájékoztassa orvosát! Ritka, ám igen súlyos mellékhatása lehet az ún. heparin indukálta trombocitopénia (HIT és HITT kórképek), melynek során a trombociták száma vészesen lecsökken és paradox módon tromboemboliás szövődményekhez vezethet. Ez jellemzően az LMWH-kezelés megkezdése utáni 5-10 napon belül jelentkezik és gyors terápiát igényel. A trombocitaszám-csökkenés az alkalmazás kezdetétől számított 4. napon végzett vérképvizsgálattal ismerhető fel leghatékonyabban.
Különleges figyelmet igénylő esetek
Vesebetegeknél szorosabb kontroll szükséges, mivel az LMWH a vesén át ürül, és vesebetegeknél ez zavart szenvedhet. A felhalmozódó heparin fokozhatja a vérzéses szövődmények kockázatát, ezért a véralvadási paraméterek ellenőrzése szükséges a kezelés alatt.
A meddőség és a véralvadási zavar kapcsolata
Egészséges szervezetnél a véralvadás és a vérzékenység kényes egyensúlyban van, és amennyiben a mérleg nyelve átbillen valamelyik oldal irányába, úgy fokozott vérrögképződés, illetve vérzékeny állapot alakul ki. Ez előbbinek gyakori szövődménye a mélyvénás trombózis és az ebből adódó tüdőembólia. Az asszisztált reprodukció és a termékenységi kezelések is növelhetik a vérrögképződés esélyét.
A várandóság során a szervezet olyan változásokon megy keresztül, melynek során - az alvadási faktorok aktivitásának növekedése, és az alvadást megakadályozó fehérjék csökkenése miatt - a véralvadás fokozódása jön létre fiziológiásan. Ennek célja, hogy szüléskor a kismama el ne vérezzen. Ám ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy a terhesség alatt és a gyermekágy idején, veszélyes vérrögök alakulhatnak ki az arra hajlamosaknál. A szakértők hozzáteszik, hogy a fokozott vérrögképződési hajlam a mélyvénás trombózison kívül szerepet játszik a sorozatos vetélésben, koraszülésben is.
Sajnos hazánkban sem a meddőségi kivizsgálás alkalmával, sem a lombik program megkezdése előtt nem általános protokoll a véralvadási zavar, vagyis a fokozott trombóziskészség (trombofília) vizsgálata. Éppen ezért sokaknál nem is oldódik meg a vetélések, sikertelen próbálkozások problémája, még mesterséges megtermékenyítés útján sem, hiszen vérrögök ilyen esetben is keletkezhetnek. A trombofília vizsgálat vérvétel útján történik.