A mozgásfejlődés mérföldkövei és támogatása kisgyermekkorban

A gyermekvállalás hatalmas felelősséget és rengeteg plusz feladatot jelent a kezdő és gyakorlott szülőkre egyaránt. A gyermek megszületésétől kezdve rohamos fejlődésen megy keresztül, hiszen millió dolgot kell, hogy elsajátítson, már az első hónapokban is. A szinte magatehetetlen újszülöttből 1 év alatt hatalmas tempóban száguldozó kis rosszcsont lesz: ez minden anyuka álma. A fejlődés egy összetett folyamat, melynek van egy biológiailag meghatározott természetes komponense, erre rakódik rá a környezet hatása, azonban ezek elválaszthatatlanok egymástól, egyik a másik nélkül optimálisan nem működhet. A fejlődés egy idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat. Jelen cikkünkben a mozgásfejlődéssel kapcsolatos tájékozódópontokat szeretnénk ismertetni, mely a gyermek fejlődésének egy látványos és könnyen megfigyelhető területe.

A mozgásfejlődés már magzati korban megindul. A magzat mozgásai már a 6. terhességi héttől megfigyelhetők, ezek kezdetben spontán jellegűek, a reaktív formák később jelennek meg. Héthetes magzatban a szájzug simogatása mozgást vált ki, 8 hetesen generalizált mozgásokat láthatunk, 9 hetesen már spontán magzatmozgás és csuklásszerű mozgás, szájnyitás, nyelés, légzőmozgások is detektálhatóak. Szopómozgás már 9 hetes magzat esetében is megfigyelhető, 14 hetesen pedig a magzat már nyelni is képes. Tíz hetesen pedig már nemcsak a védekező hajlító-, hanem az antigravitációs nyújtóizmokban is megfigyeltek reakciót. A méhen belüli életben azonban teljesen más mozgásformák figyelhetők meg, mint a megszületést követően, hiszen a magzatvízben lebegve a babára kisebb gravitációs erő hat.

A mozgásfejlődés mérföldkövei: nagymozgások és finommozgások

A mozgásfejlődés mérföldkövekből, vagyis fejlődési szakaszokból áll. A szakaszok egymásra épülnek. A különböző mozgásformák kialakulása szorosan összefügg a baba fejlődésének egyéb területeivel, valamint azzal, ahogyan felfedezi az őt körülvevő környezetet. Fontos megjegyezni, hogy az egyes gyerekek fejlődésének üteme nagyon eltérő lehet, vannak megfontoltabb babák és igazi örökmozgók. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is. A nagyobb babák általában később kezdenek mászni, járni, de az sem számít kirívónak, ha 7-8 hónapig egyáltalán nem csinál semmit a baba, még csak nem is forog, aztán pedig egyszercsak behozza a lemaradást, akár 1-2 hét alatt is. A nagymozgások fejlődésének üteme csak nagyon távoli összefüggést mutat a mozgásfejlődés és a későbbi intellektuális fejlődés között. Azt is fontos tudni, hogy amikor látszólag semmit nem fejlődik a baba, akkor is sokat tanul. Lehet, hogy csak későn kezd el mászni, de közben megtanul szépen beszélni, vagy nagy kézügyességre tesz szert.

A gyermekek mozgásfejlődését rengeteg tényező befolyásolja, a teljesség igénye nélkül például a környezet, a családi háttér, a testi adottságok és az idegrendszeri érettsége is. Az első kilenc hónapban a babának meg kell tanulnia leküzdeni a gravitációt, felfedezni a testét és alkalmazkodnia kell a megváltozott, új környezethez és táplálkozáshoz. A nehézségi erő kompenzálása minden életkorban a mozgásfejlődés fő feladata. Ahhoz, hogy a fejlődés megtörténhessen, a kezdetleges primitív reflexeknek integrálódnia kell, a hajlító- és feszítőizmok közti egyensúlynak ki kell alakulnia, az egyensúlyi és kitámasztási reakcióknak ki kell fejlődniük. Megkülönböztetünk nagymozgásokat és finommozgásokat.

Az újszülöttkor és az első hónapok

• Az újszülötteknél még a flexor tónus dominál, vagyis a hajlító izmok fokozottabb működése figyelhető meg: Háton fekve a könyök, csípők és a térd is hajlított, ujjait ökölbe szorítja. Számos veleszületett reflex is megfigyelhető (pl. a szopóreflex, fogóreflex), ezek közül az ismertebbek a Moro-, kereső-, szopó-, fogó- és aszimmetrikus tónusos nyaki reflex. Az újszülött ujjait ökölbe szorítja, önállóan nem képes fogni, azonban a tenyerébe adott tárgyat erősen megmarkolja (fogóreflex).
• Az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani, kezét az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak.
• 0-2 hónapos kor: Szeret a hasán és hátán feküdni, végtagjait hajlított helyzetben tartja, kezei ökölben, fejét hason és háton is mindkét irányba fordítja, hason fekve körülbelül 6 hetes kortól emelgeti a fejét. A későbbi hónapokban az idegrendszer érésével párhuzamosan a flexor tónus csökkenése és a reflexek kihunyása teszi lehetővé a különböző mozgások megjelenését.
• Két hónapos korban a csecsemő tartása már jóval lazább. Egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Hason fekve fejét képes emelni, egyik oldalról a másikra fordítani. Kezében csökken a hajlítóizmok túlsúlya, így oldalt sepregető mozgásokat végez, ujjai már csak 50%-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti.
• Három hónapos kor: Egy hónappal később amellett, hogy ebben a helyzetben fejét képes még magasabbra emelni, már az alkarjára támaszkodik, mellkasát kiemeli. Ülésbe húzáskor fejét emeli, kezébe adott tárgyat megfogja, nézegeti, szájához emeli. A nyaki izmokban egyre erősödő feszítődominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Színes, érdekes tárgyra szemével már odafigyel, azt 180 fokban követi, általános izgatottságában kezével, lábával hadonászik. Háromhónapos kor környékén felfedezi a kezét (nézegeti, szájába veszi) és elkezd a tárgyak után nyúlni (ekkor még meglehetősen pontatlanul). Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult, kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez.

A mozgáskoordináció fejlődése

• A hátáról oldalra a 4-5. hónap körül fordul át, de még a nem képes visszagördülni. Egy-két hónap múlva már pontosabb a tárgyak megfogása, a megfogott tárgyakat (vagy az időközben felfedezett lábfejét) többnyire automatikusan a szájához viszi.
• Az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalommozgásokat, lábával pedálozást végez. Lábfejével játszik, szájába veszi. A 6-7. hónap környékén már könnyedén átfordul hasról hátra és vissza. Képes felülni úgy, hogy egyensúlyozáshoz a kezét is használja. Ebben a korban háton fekve fejét képes megemelni, ezzel kezdeményezve a kézbevételt, ilyenkor már nagy mozgásteret kell biztosítani a csecsemőknek, kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent a szájába vesz. Hétről nyolc hónapos korban magához húzza, egymáshoz ütögeti a tárgyakat. Képes egy kézzel is tárgyak után nyúlni, azokat egyik kezéből a másikba venni.
• Körülbelül 7 hónaposan a babák elkezdenek kúszni, ezt esetenként megelőzi a négykézláb előre-hátra hintázás. Nagy jelentőségű esemény ez, hiszen kúszva már viszonylag nagy távolságokat képesek önállóan megtenni. Fontos, hogy megfelelő nagyságú és biztonságos teret biztosítsunk ehhez. A 8-9. hónapban indul be a kúszás: először felhúzza magát kúszó pozícióba, innen pedig visszaül a popójára. Hátról hasra fordul, tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget. Nyolc hónapos kortól kezd elszakadni a földtől, és elkezd négykézlábra emelkedni, majd hintázni, kezét, lábát, gerincét kellően megerősítve ezzel a kúszásra, majd a mászásra, mely eleinte főként hátrafelé történik. Vannak, akik kommandós módon kúsznak, vagy félig ülő helyzetben fenekükön csúsznak, vagy kúszás, mászás nélkül rögtön felállnak. A finommotorikus mozgásformák alapjai kezdenek megalapozódni.
• A négykézlábra emelkedést követően általában megtanulnak felülni, mely egy függőleges irányt ad az eddigi vízszintes világuknak. Kilenc-tíz hónapos korban két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és az asztalhoz ütögeti, apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a félrenyelés lehetőségeire!

Az első lépések és azon túl

• Az önálló járás általában egyéves kor környékén vagy valamivel ezt követően jelenik meg. Kilenc-tíz hónapos kor környékén felállnak, majd bútorok mentén lépegetnek. A tárgyakat elkezdik dobálni, egyre kevésbé vesz tárgyakat szájba. Egyéves korban látása már hasonló a felnőttéhez. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csippentő fogással. Szeret pakolni. Egyévesen ügyesen fog (már az ujjaival is, nem csak tenyérrel), szereti a tárgyakat ide-oda pakolgatni.
• 12 hónapos korban megteszik első önálló lépéseiket. Kezdetben széles alapon, teli talppal járnak, karjukkal próbálnak egyensúlyozni, majd a következő hónapokban az érett járás során ez a kartartás megszűnik, és szépen, sarokról lábujjhegyre gördülnek. Egyes babák akár már 9, mások 18 hónaposan kezdenek el járni. Természetesen, ha valahol megakadt a mozgásfejlődése és emiatt később következett a következő fázis, az egész folyamat elcsúszhat.
• 18 hónaposan 3 kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik.
• A kétéves gyerek firkál, kockákból tornyot épít. Kétéves kora környékén esetleg már az egyik kezét gyakrabban és ügyesebben használja, a jobb-és balkezesség kérdése azonban csak nagyjából négyéves korra dől el véglegesen, egyik oldal dominanciáját sem szabad erőltetni. Fut, mászik, lépcsőn mellé lépve közlekedik, labdát rúg, jól fut. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos. 2,5 évesen páros lábbal ugrál, egy lábon pár másodpercig megáll. 5-6 kockából tornyot épít.
• A hároméves gyerek már köröket, egyszerűbb figurákat rajzol, ügyesen lapozgat könyvet. Háromévesen pedig már váltott lábbal jár lépcsőn, labdába rúgva játszik, pótkerekes biciklit pedállal hajt. Triciklizik, lépcsőn váltott lábbal közlekedik. 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik. Noha a csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes, hiába tanul meg tehát néhány baba hamarabb járni, 3 évesen ugyanolyan ügyesen ugrál és szalad majd, mint azok a társai, akik csak később kezdték a járást.
• A négyéves gyerek váltott lábbal ugrál, labdát felső dobással dob. Négyévesen emberalakot is rajzol, ollóval ügyesen vág. A kezesség kialakulása a 3-4. életévben történik.
• Ötévesen folyamatosan rohangál, biciklizik. Ötévesen pedig már képes egyedül, evőeszközökkel enni, egyedül öltözködni, betűket lemásolni is. Úgy rajzolja a világot, ahogyan ismeri, gyakran átlátszó, egyidejűleg több nézőpontból rajzol. A rajzolt embernek már 6 testrésze van.

Összefoglaló táblázat a mozgásfejlődés mérföldköveiről

Mikor kell aggódni?

Vannak azonban lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem mindig olyan, mint ahogyan mi azt elképzeltük. De vajon mikor „normális” a csecsemő mozgásfejlődése, és mikor kell elkezdeni valóban aggódni? Te ennyi idősen már jártál… - mondogatta gyakran édesapám, amikor a nagyobbik fiam 8 hónaposan mászni kezdett és akkor is, amikor a 2. fiam 8 hónaposan még épphogycsak kúszni tudott. A múlt gyakran megszépíti az emlékeket és elmossa a dátumokat: valójában egy 8 hónapos kisbabának még nem kéne járnia, és még a mászás sem kötelező. Persze könnyű mondani, amikor a szomszéd büszkén meséli, hogy az ő gyereke már fél évesen mászott. Valójában minden gyerek más és más, és mindegyik más tempóban fejlődik. Egy gyermek sem egyforma, ezért sem nagy baj, ha gyermekünk, kisbabánk nem a „nagykönyv” szerinti időben kezd el fordulni, kúszni, mászni. Nem kell kétségbeesni 1 - 2 hét vagy akár 1 - 2 hónapos késés miatt, nagyon nagy különbségek és eltérések lehetnek egészséges gyermekek között is.

A mozgásfejlődés genetikai programjának üteme nagyon egyénfüggő, vannak késői normál variációk, mégis, a fentiektől eltérő esetekben érdemes fokozottabban odafigyelni a csecsemőre, szükség esetén fejlődésneurológiai kivizsgálásra irányítani. Az alábbiakban még leírok néhány jelet, amely gyanakvásra adhat okot, és fokozottabb figyelmet igényel.

• Ha a csecsemő hanyatt fekvő helyzetében lábai nem felemelve hajlítva vannak, hanem oldalt elérik a talajt, „békatartásban” fekszik, akkor az izomgyengeség jele lehet, amennyiben lábait keresztezi „ollótartásban” akkor a fokozottabb izomtónus okának tisztázása válhat szükségessé.
• Ha 3 hónapos korban a születéstől kezdve még mindig folyamatosan oldalra dől, 4-8 hónapos korban egyenetlenül támaszkodik, tárgy után csak egyik kezével nyúl, érdemes odafigyelni a másik oldal gyengeségének hátterére.
• Ha 4 hónapos korban ülés helyett rögtön állásba húzható, lehet fokozottabb izomtónus jele.
• Ha 5 hónapos kor után még döntően kezét nézegeti, fontos lehet, mert szépen lassan el kell kezdenie kialakulni a külvilág felé irányuló figyelemnek.
• Ha a kúszás kimarad vagy a csecsemő inkább a fenekén csúszva szeret közlekedni, mindig vizsgálni kell az egyik oldal (bal és jobb) esetleges gyengeségét.
• Ha később főként W ülésben szeret lenni, illetve nyusziszökdécseléssel közlekedik, fennmaradóan nagylábujjon jár, akkor is neurológiai vizsgálat lehet indokolt.

Szülői támogatás és segítségnyújtás

Előfordul, hogy gyermek lemarad a fejlődésben, ilyenkor érdemes kicsit megsegíteni ebben. A célunk nem a siettetés, hanem, hogy a helyes mozgásfejlődéshez szükséges feltételeket megteremtsük, valamint hogy a mozgásformákat helyesen, pontosan kivitelezze. Nem szabad az egyes mozgások megjelenését siettetni, mivel ennek akár káros következményei is lehetnek. A siettetés ráadásul későbbi mozgásrendszeri betegségeket alapozhat meg. A mozgásfejlődés normál esetben egy automatikus folyamat, amibe nem szabad beavatkozni. Tehát ne erőltesd egyik mozgásformát sem!

• A hason fekvésből indulnak el az első fejlettebb mozgásformák, illetve erősödnek meg a hát és csípőízületek. Ezért érdemes gyakran hasra fektetned kisbabádat. Kerüld a puha felületeket, mert megfulladhat a baba!
• Tornáztasd rendszeresen! A csecsemő- és kisgyermek tornát érdemes minél hamarabb elkezdeni, akár már újszülött kortól, hiszen annál jobb eredményeket tudunk elérni. A minimális eltérésekkel és érdemes foglalkozni, hogy későbbiekben minél jobb minőségben alakuljanak ki a különböző mozgásformák, a velük együtt a gyermek más irányú fejlődése is, például a mozgáskoordináció, térbeli orientáció, a helyes statikus és dinamikus testtartás, az egyenlő testsúlyeloszlás, a talp megfelelő terhelése és a kognitív funkciók.
• Biztosíts elég teret a mozgáshoz, mert az egészséges fejlődését ezzel segíted leginkább! Fontos, hogy megfelelő nagyságú és biztonságos teret biztosítsunk ehhez.
• Ami pedig a legfontosabb: tölts minél több időt csöppségeddel és teremts olyan szerető környezetet számára, ahol biztonságban érzi magát!

Ha a baba még nem tud kapaszkodás nélkül, bármilyen testhelyzetből felállni és támasz nélkül biztosan állni a lábán, akkor mindenképpen kerüld a sétáltatást! Ne erőltessük se az ülést, se a járatást; amikor gyermekünk izomzata megérik rá, magától is el fogja kezdeni ezeket a mozgásformákat. Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.

A kisgyermekek fejlődése természetesen nem csak a mozgásfejlődésből áll. Ebben az időszakban, nagyon sokat fejlődik az értelem és a kognitív funkciók, az idegrendszer, a kommunikáció, valamint a szociális viselkedés. A mozgásfejlődésükben elakadt csecsemők, kisgyermekek esetében az a fontos, hogy megtaláljuk ennek okát és azt mielőbb helyreállítsuk. A mozgásfejlődés problémáit leggyakrabban az agy izomtónus-szabályozó és mozgatóközpontjának funkciózavar okozza. Minden mozgásterápiás módszer más-más okra tud fókuszáltabban hatni, azonban globálisan szinte minden területre tudunk egyszerre hatni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kidolgozott kérdőívek segítenek abban, hogy a szülők tájékozódjanak arról, hogyan halad egy-egy gyermek a fejlődés útján, illetve időben felismerhetnek olyan tüneteket, fejlődésbeni elmaradást vagy elakadást, amelyek megfelelő fejlesztéssel, kezeléssel megszüntethetők, illetve súlyosabbá válásuk megelőzhető. Ezen kérdőívek kitöltésének a gyermek 1 hónapos, 2 hónapos, 4 hónapos, 6 hónapos, 9 hónapos, 12 hónapos, 18 hónapos, 2 éves, 3 éves, 4 éves, 5 éves, 6 éves korában kell megtörténnie legkésőbb, illetve amennyiben van valamilyen eltérés, 15 hónaposan és 2,5 évesen is szükség van hasonló tájékozódásra, illetve 7 éves korban azoknál a gyermekeknél, akik még nem kezdték meg az iskolát. A kérdőívek az alábbi területeket érintik: nagymozgás és finommozgás, kommunikáció, beszéd, értelmi és szociális fejlődés.

tags: #mozgasfejlodes #kisgyermekkorban #konyv