A lombikprogram hormonkezelésének mellékhatásai és szövődményei

Az in vitro fertilizáció (IVF), közismertebb nevén a lombikprogram, rendkívül népszerű kezelési lehetőség a meddőséggel küzdő párok számára világszerte. Ez az eljárás lehetőséget ad a terhesség elérésére, évente csaknem kétezer kisbaba születését eredményezve hazánkban. Bár egyre több ilyen kezelést végeznek, még mindig sok tévhit övezi ezt a több mint négy évtizede létező eljárást. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a lombikprogram hormonkezelésének lehetséges mellékhatásait és szövődményeit, eloszlatva a tévhiteket és valós, tudományos tényekkel szolgálva.

Mi is az a lombikprogram és mikor van rá szükség?

Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, amikor egy párnál - melynek nőtagja 35 éven aluli - 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogan meg a gyermek. Amennyiben a nő 35 év feletti, akkor ez a határ 6 hónap. Elsődleges meddőség az, ha még soha nem volt fogamzás, másodlagos meddőség pedig az, ha korábban már volt fogamzás, és ezután nem sikerül teherbe esni.

A lombikbébi-eljárás csak egy lehetséges módja a meddőség kezelésének. Sok esetben ennél egyszerűbb módszerek is elegendőek a gyermekáldás eléréséhez, például gyógyszeres kezelés, szervi problémák esetén műtéti beavatkozás, vagy éppen ondófelhelyezés (inszemináció). Ha a probléma oka a spermiumok alacsony száma, akkor az intrauterin inszemináció, vagy IUI jöhet szóba, melynek során az ovuláció idején a spermiumokat közvetlenül a méhüregbe juttatják.

Az IVF, vagy in vitro fertilizáció, melyet lombikbébi-eljárásként is ismerünk, a petesejt eltávolításával, laboratóriumi körülmények között történő megtermékenyítésével, majd visszaültetésével történik. Léteznek még gyógyszeres terápiák és hormonkezelések, hiszen a meddőség oka sokszor valamilyen hormonális probléma, mely a nőknél és férfiaknál is felléphet. A lombikprogram során a kezelés célja, hogy a lehető legtöbb érett petesejt kerülhessen leszívásra, hiszen ezek közül választhatják ki az orvosok a leginkább életképeseket, amelyek megtermékenyítése végül laboratóriumi körülmények között történik.

Az eljárás során elengedhetetlen a hormonháztartás folyamatos monitorozása, illetve a petefészkek működésének és a tüszőrepedés folyamatának vizsgálata ultrahang segítségével. Egy rutin műtét keretében, altatásban történik az érett petesejtek leszívása. A megtermékenyített petesejtek nagyjából fejlődési fázisuk ötödik napján kerülnek beültetésre. A beültetés utáni két hét a várakozás időszaka. Ezalatt igyekezzünk kímélni magunkat, kerülni a stresszt és a megerőltető fizikai munkát, de a mozgásról ilyenkor sem kell lemondanunk. A 14. nap után már végezhető terhességi teszt, illetve vérvizsgálat segítségével is megállapítható, hogy sikeres volt-e a beültetés.

Az életkor és a lombikprogram sikeressége

Az életkor a termékenység, és egyben a lombikbébi-kezelés sikeressége szempontjából is a legfontosabb tényező. A mesterséges megtermékenyítés 35-37 év alatt a legsikeresebb (akár 40-50 százalék is lehet a kezelés sikerességi mutatója), 40-hez közelítve, majd azt túllépve azonban már jelentősen csökkennek az esélyek (40 év felett 5-10%, 42 év felett csak 1-3%). Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le. A lombikprogramra tehát nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Sajnos lehet olyan helyzet, amikor túl sokat vártak a kezdéssel.

A hormonkezelés mellékhatásai a lombikprogram során

Az lombikprogram kezelés során hormonterápián kell részt venned a petesejtek stimulálása érdekében. Ezek a hormonális kezelések különböző mellékhatásokat okozhatnak, például hangulatváltozásokat, puffadást, fejfájást és hőhullámokat. A hormonkezelések alatt épp emiatt figyelik rendszeresen ultrahanggal a fejlődő tüsző vagy tüszők méretét, számát, valamint vérvizsgálattal ellenőrzik az ösztrogén mennyiségét.

A hormonterápiák specifikus mellékhatásai nagy átfedést mutatnak a változó kor (menopauza, klimax) tüneteivel: hőhullámok, verítékezés, hüvelyszárazság, a libidó, a nemi vágy csökkenése (van olyan gyógyszer, ahol a fokozódását is említik). Kihívás lehet a hízékonyság, a súlygyarapodás. Nemcsak étvágytalanság lehet ugyanis jellemző, hanem fokozódhat is az étvágy: a súlytöbblet részben a hormonváltozásokból adódik, részben abból is, hogy a magas cukortartalmú ételeket és italokat stresszoldóként is használja a betegek egy része. Egyes tájékoztatók kifejezetten megjegyzik: ne aggódjon a lehetséges mellékhatások felsorolása miatt, mert lehet, hogy egyiket sem tapasztalja. A mellékhatások többsége enyhe, illetve közepesen súlyos, általában a kezelés megkezdése után néhány nappal vagy héttel megszűnik. A betegek kisebb részénél fordul elő súlyosabb mellékhatás.

Gyakori fizikai mellékhatások

• Hormonális egyensúly felborulása: A meddőségi beavatkozások fontos része a hormonkezelés, melyek nagy mértékben befolyásolhatják a hangulatunkat és a közérzetünket. Sokan panaszkodnak hőhullámokra és hirtelen rosszullétekre.
• Súlygyarapodás: Előfordulhat nagyobb mértékű súlygyarapodás is. Ez az állapot előidézheti a terhességi cukorbetegség kialakulását és a szív- és érrendszeri problémák megjelenését is, ezért érdemes megfelelő diétával és óvatos mozgással harcolni a túlsúly ellen.
• Trombózis kockázata: A gyermekáldáshoz szükséges sok hormonális kezelés azonban lényegesen megemeli a mélyvénás trombózis esélyét. Svéd tanulmányok szerint a több, jó minőségű petesejt termelődéséhez használt hormonpótlás - a fogamzásgátló tablettákhoz hasonlóan - megnöveli a mélyvénás trombózis esélyét. A vizsgálatban ezer lombikprogramban lévő nőnél 4,2 esetben alakultak ki vérrögök. Éppen ezért még mielőtt az illető belevágna a projectbe, mindenképpen szükséges trombózis rizikó felmérést végeztetnie, hogy elkerülhető legyen a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia! Amennyiben a vérvétel során bizonyosságot nyer a megnövekedett trombózishajlam, úgy az illető prevenciós alvadásgátló terápiában részesül.
• Petefészek-túlstimulációs szindróma (OHSS): Ez a meddőségi eljárásokhoz használt gyógyszeres kezelés következtében jön létre, és alapvetően egy normális élettani állapot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre több tüsző és petesejt érik meg, így nagyobb az esély a teherbe esésre. A petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) kialakulása viszont már problémákat okozhat. Ennek esélye szerencsére nagyon kicsi, kevesebb mint egy százalék. Súlyosabb esetben hasi fájdalom, haspuffadás, hasüregi folyadékgyülem, a mellkasban folyadék felgyülemlése, a vér besűrűsödése, a vese- és májfunkciók romlása, valamint vérrögképződés alakulhat ki. Különösen hCG kezelést követően, és a kezelés után 7-10 nappal a legerősebb, ezért a pácienst legalább két hétig megfigyelik.
• Fájdalom és diszkomfort: Mint minden orvosi beavatkozás, így a lombikbébi-kezelés egyes lépései is járhatnak bizonyos mértékű diszkomforttal, fájdalommal. A petefészek stimuláció során a tüszők növekedése okozhat enyhe fájdalmat, diszkomfortérzetet. A petesejt-leszívás után is normális valamennyi fájdalom, ami jellemzően vény nélkül kapható fájdalomcsillapítóval hatékonyan kezelhető. A nők túlnyomó többsége utólag azt mondja, hogy sokkal kevesebb fájdalmat érzett, mint amire előzőleg számított.
• Vérrögképződés és szív- érrendszeri kockázatok: A hosszú távú hormonpótlás növelheti a vérrögképződés, a stroke és a szívbetegségek kockázatát. Hormonkezelés okozhat mind bradycardiát (lassú szívverést), mind tachycardiát (gyors szívverést).
• Csontritkulás: A tesztoszteroncsökkentő kezelések férfiaknál hozzájárulhatnak a csontritkuláshoz és a csonttörések kockázatának növekedéséhez.
• Bőrproblémák: A hormonkezelés okozhat aknés bőrt, mivel bizonyos hormonok fokozhatják a faggyúmirigyek működését.

Lelki és érzelmi kihívások

Az IVF kezelés során magas szintű stressz és szorongás érhet. Az eljárás számos orvosi beavatkozást és vizsgálatot igényel, ami hatalmas nyomást gyakorolhat rád. Az lombikprogram folyamata során érzelmi hullámvasúton utazol. Az eredmények változhatnak, és a boldogság pillanatai mellett csalódások és szomorúság is bekövetkezhetnek. Az lombikprogram kezelés lelki nehézségei kiterjedhetnek a társadalmi és életmódbeli korlátokra is. Számos kérdés merülhet fel, mint például az ideális életkor a szülővé váláshoz, a munkahelyi és pénzügyi kihívások, valamint a családi és baráti nyomás.

Nemcsak a hangulatingadozások, hanem a lombikprogramot megelőző vizsgálatok, illetve az eljárás részét képező beavatkozások, valamint az esetleg előforduló sikertelen beültetések is megviselhetnek minket. Nagyon ijesztő lehet az, hogy nem tudod pontosan mi fog veletek történni és milyen hónapok állnak előttetek.

A pszichés támogatás több oldalról fejti ki pozitív hatását: javítja a párok kommunikációját, a téma mögötti feszültségek ventilálásával a rejtett félelmeket, aggodalmakat szavakba önti, ami önmagában szorongáscsökkentő. A pszichés támogatás segíti a párokat, hogy hatékonyan és eredményesen csinálják végig a lombikprogramot.

Tévhitek és tények a lombikprogramról

Tévhit: A lombikbébi-kezelés kettős vagy többes terhességhez vezet.

Tény: Egy lombikbébi-kezelés során általában egyszerre több (maximum négy) embriót ültetnek vissza, hiszen ezzel nő a terhesség esélye. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy garantáltan kettős vagy többes terhesség fog létrejönni. Az ikerterhesség esélye lombikbébi programokban kb. 19%, a hármas ikerterhesség esélye 1%-ra tehető.

A mesterséges megtermékenyítés leggyakoribb szövődménye a többes terhesség. Ez jó hír lehet azok számára, akik már régóta szeretnének kisbabát, azonban nagyon veszélyes állapotot idézhet elő. A többes terhesség, különösen, ha sokszoros, anyai rendellenességeket okozhat, valamint szüléskor komplikációkhoz vezethet. Ha túl sok embrió fogan meg, akkor rontják egymás túlélési esélyeit, és nő a koraszülés kockázata is. Ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, és ezzel a többi esélyét javítsák. Hogy hány embriót tartanak meg, az teljes mértékben a szülők döntése.

Tévhit: A lombikbabáknál magasabb a születési rendellenességek kockázata.

Tény: Nagy méretű kutatások igazolták, hogy sem a születési rendellenességek, sem a fejlődési elmaradások kockázata nem magasabb a hagyományos lombikbébi-eljárással (IVF) fogant babák esetében, mint a természetes úton fogant babák esetében.

A születési rendellenességek kockázata ugyanakkor enyhén magasabb lehet az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) alkalmazásakor. Ezt gyenge minőségű spermakép esetén szokták ajánlani, éppen ezért szakértők azt feltételezik, hogy nem maga az eljárás, hanem a spermaminőség lehet az oka a magasabb kockázatnak.

Tévhit: A lombikterhesség mindig császármetszéses szüléshez vezet.

Tény: A lombikbébi-kezeléssel létrejövő terhesség nem különbözik egy természetes úton létrejövő terhességtől. Amennyiben tehát császármetszést igénylő komplikációk lépnek fel, azok nem az IVF kezelésből erednek, és természetes fogantatás esetén is ugyanúgy felléphetnek.

Tény, hogy a császáros szülések gyakoribbak IVF után, de ez például olyan tényezőkre vezethető vissza, mint az anya életkora vagy a méhen végzett előzetes műtét. Emellett az ikerterhesség is a császármetszés indikációi között van, és mint tudjuk, IVF esetén nagyobb az ikerterhesség esélye.

Tévhit: A lombikbébi-kezelés rákot okoz.

Tény: A lombikbébi-eljárás során a petefészek működésének elnyomása, majd egyszerre több petesejt kifejlődésének, érésének elősegítése hormonkezeléssel történik. Ettől az ösztrogén és a progeszteron szintje ideiglenesen megváltozik a női szervezetben. Egyesek aggódnak amiatt, hogy ennek hatására esetleg fokozódhat a rák, különösen a mell-, petefészek- és méhrák kockázata.

Tanulmányok sora vizsgálta már a rák előfordulása és a lombikbébi-eljárás közötti összefüggést, ám a tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny (mell, petefészek, méh) daganatok kockázata.

Ugyanakkor egy friss skandináv tanulmány szerint magasabb lehet egyes rákbetegségek kialakulásának kockázata, ha egy gyermek az után jön világra, hogy előzetesen lefagyasztották az embrióját. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vizsgálatba bevont nagyszámú minta ellenére az ilyen esetek száma viszonylag alacsony volt, ami csökkenti az elemzés megbízhatóságát statisztikai szempontból. Mindazonáltal az eredmények így is arra utalnak, hogy fontos lenne további kutatásokat végezni a témában.

További lehetséges komplikációk

• Vetélés és méhen kívüli terhesség: A mesterséges megtermékenyítési eljárások során létrejövő terhesség esetén nagyobb a valószínűsége a vetélésnek vagy az abortusznak, mint ha spontán fogant volna meg az embrió. A mesterséges megtermékenyítés kismértékben növeli a méhen kívüli terhesség veszélyét is.
• Lefagyasztott embriók kockázata: Az embriók lefagyasztása és későbbi beültetése esetén statisztikailag magasabbnak bizonyult a rákbetegségek előfordulási aránya a gyermekek körében, bár további kutatások szükségesek az összefüggés pontos megértéséhez.

A hormonkezelés - más néven endokrin terápia - hatékony módszer számos betegség kezelésében, különösen a hormonszenzitív daganatok esetében, valamint a lombikprogramban is elengedhetetlen. A terápia célja, hogy vagy gátolja a hormonok által serkentett sejtnövekedést, vagy pótlással helyreállítsa a hormonális egyensúlyt a szervezetben. Bár a hormonkezelés számos előnyt kínál, fontos számolni a lehetséges mellékhatásokkal és a hosszú távú kockázatokkal is - ezért minden esetben szigorú orvosi felügyelet mellett alkalmazzák.

tags: #lombik #hormonkezeles #mellekhatasai