Lombikprogram és genetikai okok: átfogó tudnivalók

A lombikprogram (in vitro fertilizáció, IVF) egy olyan orvosi eljárás, amely lehetőséget ad a gyermekvállalásra azoknak a pároknak, akik természetes úton nem képesek teherbe esni. Ez a technológia már több mint négy évtizede létezik, és világszerte milliók számára hozott reményt és boldogságot. Azonban fontos tisztában lenni a lombikprogram genetikai vonatkozásaival és az esetleges kockázatokkal.

Magyarországon az első lombikbébi születése óta (1988 óta) évente mintegy 2000 gyermek születik a módszer segítségével, világszinten pedig évente félmilliónál is több babáról beszélhetünk. A lombikbébi-kezelés párok millióinak adta már meg a gyermekáldás örömét, de ahogyan a természetes fogantatás esetében, úgy a mesterséges megtermékenyítés módoknál sem zárhatóak ki olyan kockázatok, mint például a genetikai rendellenességek.

Mi az a meddőség és mikor jön szóba a lombikprogram?

A meddőség a férfi és női reproduktív rendszer betegsége, melynek következtében károsodik a fogantatás, valamint a terhesség kihordásának lehetősége. A WHO definíciójának értelmében meddőségről beszélünk, ha egy éven keresztül védekezés nélküli rendszeres házasélet ellenére sem következik be a kívánt terhesség. Magyarországon mintegy 150 ezer párt érint a meddőség problémája, amelynek hátterében általában nem egy ok áll. Az esetek körülbelül 40 százalékában a nő, 40 százalékában a férfi, és 20 százalékában pedig mindkét fél problémája felelőssé tehető a fogantatási nehézségek kialakulásáért.

Az utóbbi években, évtizedekben jelentős változást figyelhetünk meg a szülő nők életkorát tekintve. Míg a 90-es években a magyar nők átlagos életkora az első gyermek születésekor 23 év, addig 2012-ben ez az életkor 27,7 év volt. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a szervezet reprodukciós képessége a 20-as évek végétől folyamatosan csökken, és az életkor az egyik fő meghatározója a fogantatásnak.

A meddőség lehetséges okai

A meddőség hátterében számos ok állhat, például:

• Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
• Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetékek elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méhfalán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
• A nem megfelelő minőségű spermium: A férfi meddőség gyakori oka a spermiumok alacsony száma, gyenge mozgékonysága vagy abnormális szerkezete. A spermiumok funkcionális vizsgálata során fontos, hogy jó minőségű DNS kerüljön az embrióba (DNS fragmentációs teszt) és megfelelő érettségű spermium termékenyítsen (HBA teszt).
• Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlsúly és a krónikus stressz.

Mikor kerül sor a lombikprogramra?

A lombikprogramra akkor kerülhet sor, ha az érintett párnál nem vált be más módszer a természetes fogantatásra, mint például a ciklusmonitorozás, a hormon általi stimuláció vagy az inszemináció. A meddőségi kivizsgálás és kezelések több lépcsőben zajlanak, és a legelső feladat mindig az, hogy a szakemberek megtalálják a meddőség konkrét kiváltó okát vagy okait. Miután kizárták a legalapvetőbb okokat, és végigvették az egyszerűbben, minél kevesebb beavatkozással járó kezelési eljárásokat, akkor következnek a mesterséges megtermékenyítési módszerek.

A lombikprogram folyamata lépésről-lépésre

A lombikprogram (IVF) egy orvosi eljárás, amely során a petesejtek megtermékenyítése a méhen kívül, laboratóriumi körülmények között történik, majd a létrejött embriót visszajuttatják a méhbe. Ez az eljárás az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) közé tartozik.

1. Előkészületek és vizsgálatok

Mivel sokszor nem egyetlen ok áll a meddőség hátterében, a megtermékenyítési eljárást mindig alapos kivizsgálás előzi meg. A vizsgálatok alkalmával sor kerül többek között:

• különféle nőgyógyászati szűrésekre (így például hiszteroszkópiára, laparoszkópiára, azaz a petefészkek és a méh állapotának ellenőrzésére),
• andrológiai vizsgálatokra,
• genetikai és endokrinológiai felmérésekre.

Ez a komplex szemléletmód teszi lehetővé, hogy még pontosabb képet kaphassunk a meddőség okairól, annak érdekében, hogy a pár számára legmegfelelőbb eljárást tudjuk alkalmazni.

2. Petefészek stimuláció

Amennyiben kiderült, hogy IVF eljárásra van szükség, a folyamat első lépéseként valamilyen hormonbevitel (az esetek többségében fogamzásgátló) segítségével leállítjuk a petefészkek működését. Ez azért szükséges, hogy szabályozhatóvá és ellenőrizhetővé váljon az ovuláció, illetve a peteérés folyamata. Miután erre sor került, elkezdődik az úgynevezett stimuláció időszaka, amely során szintén hormonok segítségével túlstimuláljuk a petefészkeket, ezáltal sokkal nagyobb mértékű lesz a tüszőérés. A folyamat alatt a leendő édesanya állapotát folyamatos ultrahangos és nőgyógyászati ellenőrzéssel biztosítjuk. Az átlagos 1-2 petesejt helyett 5-10 sejt termelődik, a sejtek száma függ attól, hogy a stimulációban résztvevő személy petefészkei milyen állapotban vannak, a személy mennyi idős stb.

3. Petesejtleszívás (oocita punkció, OPU)

Miután sikeresen lezajlott a stimulációs szakasz, sor kerülhet a petesejtek kinyerésére, vagy más néven a folliculus punkcióra. Ez egy kisebb műtéti beavatkozás, amely körülbelül egy napot vesz igénybe, ahol altatásban végzik el a petesejtek leszívását. Maga az eljárás mára már rutinná vált, alacsony kockázatú beavatkozásnak tekintik és kifejezetten alacsony a lehetséges szövődmények kialakulásának mértéke.

Eközben a párod spermium leadása is megtörténik, majd laboratóriumi körülmények között előkészítik őket a megtermékenyítésre. Ha a spermiumok minősége nem lenne megfelelő, akár donor spermiumot is fel lehet használni, hogy a lehető legjobb eséllyel indulhasson a megtermékenyítés.

4. Megtermékenyítés

A petesejtek ezután biológushoz kerülnek, aki megtermékenyítés után egy speciális tápoldatba, majd inkubátorba helyezi őket. Itt a méh élettani körülményeihez hasonló környezetet biztosítanak a számukra. Azt, hogy pontosan hogyan is zajlik a megtermékenyítés, az dönti el, hogy a vizsgálatok alapján mit állapítottak meg a pár tagjairól.

• Hagyományos IVF: Amennyiben a férfinél nem találtak problémát a spermiumminőségben, akkor a szakemberek az előkészített spermiumot a petesejt mellé helyezik, és a folyamat a természetes megtermékenyítéshez hasonlóan játszódik le.
• Intracitoplazmatikus Spermium Injektálás (ICSI): Amennyiben a férfi esetében meddőséget állapítanak meg, akkor az ICSI-re kerül sor. Mivel már egy életképes spermium is elég lehet a sikeres megtermékenyítéshez, így a szakemberek egyenként kiválasztott spermiumokat juttatnak a petesejtbe.

A megtermékenyítést követően a megtermékenyített petesejtek inkubátorba kerülnek, ahol már pár nap elteltével megállapíthatóvá válik, hogy sikeres volt-e a megtermékenyítési folyamat. A laboratóriumban figyelemmel kísérik és biztosítják a létrejött embriók optimális növekedését. Ha lehetséges, minden intézményben öt napig igyekeznek tenyészteni az embriókat. Ekkorra éri el az embrió a legideálisabb, hólyagcsíra (blasztociszta) állapotot. Ez a beágyazódás előtti állapotban lévő embriót jelenti, amely ekkor már 70-100 sejtből áll.

5. Embrió beültetés

A megtermékenyült és szabályosan osztódó embriók visszahelyezése (embriótranszfer) a petesejt leszívástól számított 48-72, esetleg 120 órával történik. Az embriókat először speciális - a piacon elérhető legkorszerűbb embrió megtapadást elősegítő tápoldatban tároljuk, majd egy vékony katéter segítségével ultrahang vezérelt módon juttatjuk a méh üregébe. A visszaültetési eljárás során törekszünk arra, hogy a többes terhesség esélyét visszaszorítsuk. A mai irányelvek szerint minél kevesebb, az esetek döntő többségében egyetlen embrió beültetése lesz javasolt. Ennek egyik fő oka, hogy a többes terhesség jelentős kockázatot jelent. Ez a néhány perces eljárás jóval egyszerűbb, mint a petesejt leszívása, leginkább egy nőgyógyászati vizsgálathoz, illetve rákszűréshez hasonlít. Az embrióbeültetést követően általában egy rövidebb (intézménytől függően 10-50 perc) fekvés után engedik el a pácienst.

Az embriókat körülvevő burok, a zona pellucida eredetileg fontos szerepet játszik a petesejt megtermékenyülésében, ugyanis a petesejtet körülvevő sok spermium közül csak egyetlen áthatolását engedi. Ezen kívül védi a petesejteket mind mechanikai, mind immunológiai behatásoktól, miközben azok a petevezetőben vándorolnak. Viszont az embrióknak ki kell tudniuk kelni ebből a burokból, hogy megtapadjanak a méh nyálkahártyáján. A folyamat neve hatching, általában a megtermékenyítést követő ötödik napon történik meg. Ahogyan az embrió növekszik, szétfeszíti ezt a burkot. Ha nem képes rá és nem tud kibújni, akkor megtapadni sem képes, így elpusztul. Asszisztált hatching eljárással az embrió beágyazódása, így az IVF-ET kezelés sikeressége növelhető. Az AHA (asszisztált hatching) során az embriót körülvevő zóna pellucidán kis nyílást ejtünk, így az embrió méhbe ültetésekor az embrió könnyebben szabadul ki a burokból és tapad meg a méh nyálkahártyáján. Ezt általában azoknál szokták elvégezni, akiknél előfordult már sikertelen IVF, vagy bizonyos kor felett vannak.

Arról, hogy az eljárás során hány embriót kívánnak beültetni, illetve, hogy a többi embriót milyen körülmények között szeretnék tárolni, a pár tagjai döntenek. Lehetőségük van a fel nem használt embriók lefagyasztására, az általuk meghatározott időtartamra. A be nem ültetett embriókat le lehet fagyasztatni későbbi felhasználásra, vagy esetlegesen dönthetnek azok odaajándékozásáról egy másik meddő párnak, felajánlhatják őket kutatási célra, vagy a megsemmisítésüket is kérhetik.

6. Várakozás és terhességi teszt

Az embrió beültetését követően általában kilenc napig várni kell, hogy megállapítható legyen, megtapadt-e az embrió. Ha az eredmény pozitív, azaz a HCG szint a referenciatartományhoz képest emelkedett, 2 nap múlva újabb vérvételre kerül sor. E következő vérvételen a HCG értéknek - bármennyi is volt az első méréskor - körülbelül duplázódnia kell, ez mutatja, hogy az embrió fejlődése jól folytatódik. Ha a második vérvételen tehát duplázódott értéket kapunk, akkor jó eséllyel a beültetést sikerült. Érdemes ilyenkor progeszteron szintet is nézetni, és azt az eredményt is egyeztetni a kezelőorvossal. A pozitív teszt után 2 héttel érdemes elmenni az első, korai ultrahangvizsgálatra, ahol az orvos megállapítja a beágyazódás helyét és az embrió jellemzőit. Ha az embrió beágyazódik, a hormonkezelést tovább kell folytatni a terhesség tizenkettedik hetéig.

Növeli-e a lombikprogram a születési rendellenességek kockázatát?

Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy a lombikbébi kezelési eljárás útján fogant babák között több a fejlődési rendellenesség. Különböző statisztikai adatok születtek az utóbbi években, évtizedekben - például egy 2013-ban publikált amerikai tanulmány szerint a lombikbabák között 1,25-ször nagyobb a rendellenesség valószínűsége. Egy nemrég megjelent amerikai közleményben 9584 mesterséges, és 4792 természetes úton fogant gyerek „genetikai sorsát” hasonlították össze. A vizsgálatnál kizárták az egyéb „zavaró” tényezőket. Kiderült, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet.

Fontos kérdés azonban, hogy ez abból adódik-e, hogy lombikbébi-kezelésen meddő párok vesznek részt, akiknél eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség (mindennemű eljárás nélkül is) vagy pedig maga a kezelés tehető ezért felelőssé. Több kutatás szerint is az előbbiről lehet inkább szó. Egy 2012-es tanulmány közel 310 ezer szülés kiértékelésekor az eredményeket korrigálta a genetikai rendellenességek esélyét növelő tényezőkkel (pl. anyai életkor, anyai dohányzás, vérszegénység) és ezután arra jutott, hogy a lombikbébi-kezelés valójában nem jár együtt a születési rendellenességek magasabb kockázatával.

A korrigálás után egyedül az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) eljárás esetén maradt meg a magasabb kockázat. Ezt a módszert rossz minőségű spermiumok (alacsony spermiumszám, gyenge motilitás vagy abnormális szerkezetű spermiumok magas aránya) esetén alkalmazzák, így könnyen előfordulhat, hogy ez áll a gyakoribb születési rendellenességek hátterében. Egyes tudósok, magának a mesterséges megtermékenyítés technikájának genetikai következményeit vizsgálták. A megtermékenyített petesejt érését, osztódását, annak sebességét a lombikban - igazából húslevesszerű anyagot tartalmazó Petri-csészében - mesterségesen befolyásolhatják, és ezzel a genetikai állományra is hatnak. A messzebbmenő következtetések levonását az is akadályozza, hogy számos genetikusan meghatározott betegség nem a gyerekkorban, hanem jóval később, akár évtizedek múltával jelentkezik csak.

Az alábbi táblázat összefoglalja a születési rendellenességek arányát lombik és természetes úton fogant gyermekeknél egy amerikai tanulmány alapján:

Hogyan szűrhetőek ki megbízható módon a genetikai rendellenességek?

A prenatális - születés előtti - diagnosztika alkalmazása lehetővé teszi, hogy azoknál a szülőknél, akiknél a gyermekvállalás során magas a genetikai kockázat, megelőzhető legyen a beteg gyermek születése. Ennek egyik formája az, amikor a genetikai vizsgálatokat a már létrejött terhesség egy bizonyos szakaszában végzik el, általában a 10-12., illetve a 16-18. hét közötti időszakban.

Invazív eljárások

Invazív eljárások során a méhlepényből vagy magzatvízből vesznek mintát, a hasfalon vagy a hüvelyen keresztül, egy vékony tű segítségével. Ez a fajta vizsgálat rendkívül pontos, a genetikai vagy kromoszóma rendellenesség akár több mint 99%-os biztonsággal kimutatható. Az invazív eljárások azonban nem kockázatmentesek, a vetélés alacsony, kb. 0,25-1%-os kockázatával járnak.

Noninvazív vizsgálatok

A noninvazív vizsgálatok során nincs szükség sebészi beavatkozásra, sebek ejtésére, és a vetélés kockázatával sem járnak együtt. Ide tartozik a vérvétel és a magzati ultrahang vizsgálat is. Bár a pontosság elérheti a 95-98%-ot, bizonyos esetekben a diagnózis megerősítésére invazív eljárásra is szükség lehet.

Az invazív és noninvazív vizsgálatok hátránya az, hogy a megtermékenyült embrió beágyazódása után, azaz élő, fejlődő terhesség alatt kerülnek elvégzésre. Ha genetikai problémát találnak, akkor ilyenkor már csak a terhesség megszakítására van mód, ami nehéz és megterhelő döntés a legtöbb pár számára.

Preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) és szűrések (PGS/PGT)

A prenatális diagnosztikának létezik egy preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) nevű formája is: ez a beágyazódás előtti preembrió genetikai vizsgálatát jelenti, amire a petesejt mesterséges megtermékenyítésétől a blasztociszta (hólyagcsíra) állapot eléréséig van lehetőség. Ma már számos rendellenesség kiszűrhető méhen belül, ám vannak a családtervezésnek ennél korábbi szakaszai is, amikor észrevehetjük a betegségeket. A preimplantációs genetikai tesztek a még nem beültetett embriót vizsgálják molekuláris genetikai módszerek segítségével. Ezek a vizsgálatok fényt deríthetnek az akár élettel összeegyeztethetetlen rendellenességekre, a hordozott hibákra és az olyan betegségekre is, mint például a Down-szindróma, amely összeegyeztethető az élettel, de járhat bizonyos - műtéti vagy gyógyszeres terápiával kezelhető - fejlődési rendellenességekkel.

A preimplantációs genetikai szűréseknek három csoportját különítjük el: a PGT-A, a PGT-M és a PGT-SR segítségével a rendellenességek széles skálája kiszűrhető, ám Magyarországon csak a PGT-M és a PGT-SR használata engedélyezett.

Mire valók az egyes vizsgálatok?

Mindhárom vizsgálathoz vesznek egy pár sejtből álló mintát a beültetés előtt álló embrióból. A nemzetközi irányelvek az 5. napon történő mintavételt javasolják. Az embriót ezután a beültetésig lefagyasztják.

• PGT-A (Preimplantációs Genetikai Teszt Aneuploidiára): A kromoszómák számbeli eltérését vizsgálja, azaz azt, hogy hiányzik vagy esetleg genetikai többletként jelentkezik-e még kromoszóma. Segítségével már beültetés előtt kiszűrhetők olyan betegségek, mint a Down-, az Edwards-, a Patau-, vagy a Turner-szindróma. Az ilyen embriókat aneuploid embriónak nevezzük, megjelenésük gyakorisága a női életkorral egyenes arányban nő. Többségüket az anya már az első trimeszter során spontán elvetéli, ezért a vizsgálat nemcsak az egészséges gyermek születésének esélyét, de a vetélések arányát is csökkenti. Magyarországon az eljárás nem engedélyezett.
• PGT-M (Preimplantációs Genetikai Teszt Monogénes Betegségekre): Segítségével a monogénes öröklődő betegségek szűrhetők ki. Akkor végezhető, ha a szülők bizonyítottan továbbadhatnak a gyermeknek valamilyen genetikai rendellenességet, amit az egyik gén hibája okoz. Ilyen betegségek például a hemofília, a cisztás fibrózis, az izomsorvadás vagy a Huntington-kór. Az eljárásnak köszönhetően időben felismerhetők az öröklődő betegségek és a visszaültetés előtt kiválasztható az egészséges embrió. A PGD Magyarországon jelenleg is engedélyezett eljárás, amely azok számára érhető el, akik lombikprogramban vesznek részt és 10 százaléknál nagyobb a kockázata egy monogénes (egy génhez köthető) öröklődő betegség kialakulásának.
• PGT-SR (Preimplantációs Genetikai Teszt Strukturális Eltérésekre): A kromoszóma szerkezeti eltérését vizsgálja. Ilyenkor arra vagyunk kíváncsiak, hogy a 23 pár kromoszómából valamelyik tartalmaz-e bármilyen számbeli vagy nagyobb szerkezeti rendellenességet. Akkor indokolt az elvégzése, ha ismert valamilyen kromoszóma szerkezeti eltérés a szülőknél.

A preimplantációs genetikai vizsgálatok lépései

Preimplantációs genetikai szűréseket nem végzünk automatikusan a lombikeljárás során sem. Akkor lehet kérni, ha bizonyítottan beteg vagy hordozó az egyik szülő. Amennyiben így van, a folyamat meghatározott lépésekből áll:

1. A párnak klinikai genetikussal kell konzultálnia, aki javasolhatja a vizsgálatok elvégzését.
2. Erről a javaslatról egy 3 fős bizottság dönt.
3. Ha engedélyezték a vizsgálatok elvégzését, fel kell keresni egy meddőségi klinikát.
4. A meddőségi klinikán megkezdik a lombikeljárást és leveszik a mintát, amit genetikai laborba küldenek.
5. A labor megvizsgálja a mintát és elküldi az eredményeket.

A PGD a genetikai vizsgálatot végző, illetve a lombikbébi-kezelések végzésére specializálódott centrumok együttműködésében valósul meg. Előbbi feladata a genetikai tanácsadás, az előkészítő genetikai vizsgálatok és az embriókból kiemelt sejtek vizsgálata, utóbbi feladata a lombikkezelés előkészítése, az embriókból történő mintavétel, majd az embriók beültetése. Magát a vizsgálatot minden esetben számos előkészítő lépés előzi meg: mind közül a legfontosabbak az előzetes genetikai leletek, a PGD ugyanis csak azonosított genetikai eltérés esetén végezhető.

Kromoszómaszintű vizsgálatoknál a laboratóriumi előkészületek rövidebb időt vesznek igénybe, míg a génszintű vizsgálatok előkészületei a betegség függvényében több hónapot, akár fél évet is igénybe vehetnek - ilyenkor nemcsak a pár mindkét tagjától vesznek vért, hanem egyes rokonoktól is DNS mintát vesznek (esetükben elég a szájüregi mintavétel).

A petefészek-stimulációt, petesejtek leszívását, majd mesterséges megtermékenyítését követően a 3. vagy 5. napon a fejlődő embrióból egy üvegkapilláris segítségével néhány sejtet eltávolítanak. Ha a kromoszómákat vizsgálják, akkor 3. napi mintavétel történik és 1-2 sejtet vesznek ki, ha a géneket, akkor 5. napi mintavétel történik és 3-6 sejtet vesznek ki. A sejtek eltávolítása az embriót nem károsítja, életképességére nincs hatással, funkciójukat a többi sejt gond nélkül képes átvenni. 3. napi mintavétel esetén az embriókat tovább tenyésztik az 5. napig, amikor már az eredmények ismeretében el tudják végezni a visszaültetést. 5. napi mintavétel esetén minden embrió fagyasztásra kerül (ultragyors fagyasztással, amit vitrifikációnak neveznek), mivel az eredményekre több mint 24 órát kell várni. Ha megfelelően az eredmények, későbbi ciklusban kiolvasztják őket és elvégzik a visszaültetést.

A genetikai szűrés időtartama kb. 10 nap. Az egészséges embrió visszaültetése tehát a stimulációt követő első vagy második ciklusban történhet legkorábban. A fagyasztott embrió beültetése a lombikprogramok természetesnek tekintett része, tulajdonképpen rutineljárás. A beültetéskor a ciklus 12-14 napján kezdődik a hormonkezelés (a spontán peteérést és kilökődést követően), így ebben az időszakban a peteérés folyamatát rendszeres orvosi kontrollal (ultrahang, vérből történő hormonszint ellenőrzés) nyomon kell követni és a megadott időpontban kell elkezdeni a hormoninjekciók adását. A beültetés a peteéréshez képest az ötödik-hatodik napon történik attól függően, hogy a fagyasztott embrió „milyen idős”.

Jelenleg a PGD az egészségbiztosító (NEAK, korábban OEP) által nem támogatott, költsége kb. százezer és 1 millió forint között mozog, a bevizsgálandó embriók számától függően. A preimplantációs genetikai diagnosztika költséges, ugyanakkor bizonyos párok esetében rendkívül fontos, hasznos része a lombikbébi-kezelésnek. A PGD 98-99%-os pontossággal ki tudja szűrni a genetikai rendellenességeket és az érintett párok esetében jelentősen megnöveli az egészséges gyermek születésének esélyét. Az embrionális genetikai szűrés kontrollálására, ill. az egyéb lehetséges kromoszómához kötődő rendellenességek kiszűrésére elvégeztethető egy újabb genetikai szűrés a terhesség tizenkettedik hetét követően. Ehhez a méhlepényből vesznek mintát.

A lombikprogram sikeressége

A világon tapasztalható átlag 20 százalék, ami azt jelenti, hogy 100 beültetésből durván 19-20 baba születik. Alacsony számokról beszélünk, különösen annak ismeretében, hogy milyen ipar és szaktudás támogatja a kérdéskört. Az utóbbi időben a meddőség kezelése hatalmas fejlődésen ment keresztül, léteznek olyan módszerek, technológiák és elvek, amelyek ezt az eredményességet jelentősen elkezdték javítani. Az Egyesült Államokban a meddőséggel kezelt párok esetén az átlag terhességi ráta 44-45 százalék, tehát duplája, mint a világ átlagértéke. Vannak intézetek az USA-ban, akik elérik a 70-85%-os terhességi rátát is. Mivel a lombikprogramok sikeressége igen sok tényezőtől függ, mindenkit arra buzdítok, hogy érdeklődjön a kiválasztott intézetnél arról, hogy az ő korcsoportjában milyen eredményeket érnek el. Egy valamit tartsunk azonban mindig szem előtt: a lombikkezelés célja sosem a teherbeesés, hanem egy egészséges kisbaba a szülők kezében.

A lombikprogram eredményessége egy sor tényezőtől függ és minden pár számára egyedi lehet. Az egyik legfontosabb tényező a nő életkora: fiatalabb nők esetében általában magasabb a sikeres terhesség esélye, míg az életkor előrehaladtával ez csökkenhet. Ezen kívül a termékenységi problémák típusa (PCOS, endometriozís, mióma, OAT, IR, stb), valamint az embriók minősége is nagy szerepet játszik abban, hogy mennyire sikeres és zökkenőmentes a lombikprogram működése.

Fontos tudni, hogy bár a lombikprogram sok pár számára valódi reménysugarat jelenthet, nem minden esetben garantált a siker. Néha előfordulhat, hogy több próbálkozásra is szükség van, ami érzelmileg és anyagilag is kihívást jelenthet. A lombikprogram még ezzel együtt is lehet sikertelen. A petesejtek rendellenessége például, amely erősen összefügg az életkorral. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet. A rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést. A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik. Még ha a sikertelenség mögött biológiai okot is vélnek felfedezni, a kezelési eljárások mellett érdemes pszichológussal konzultálni. Egy lombikbébiprogramban részt venni hatalmas vállalás mind testi, mind lelki értelemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt.

tags: #lombik #genetikai #okokbol