A gyermekáldás a legtöbb pár életében kiemelkedő vágy, amelynek elmaradása mély szorongást és elkeseredést okozhat. A bibliai történetek, mint Anna imája, Sámuel születése, vagy Ábrahám és Sára kései gyermekáldása, sokaknak reményt adnak, de a modern kor kihívásai a meddőség területén sokkal összetettebbek. A zsoltáros szavai, melyek szerint a gyermek az ÚR ajándéka és az anyaméh gyümölcse jutalom, vigaszt nyújthatnak, de a valóságban a meddőségi problémákkal küzdő párok gyakran magányosak és szégyent élnek át. Szerencsére a korunk orvostudománya fejlett lehetőségeket kínál a gyermektelen pároknak, mint például az in vitro fertilizáció (IVF), közismertebb nevén a lombikbébi-eljárás.
A meddőség fogalma és a kezelés első lépcsőfokai
Orvosi értelemben akkor beszélhetünk meddőségről, ha egy párnak egy év időtartam alatt rendszeres, védekezés nélküli együttlétek mellett sem sikerül gyermeket fogannia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanunk a szülővé válásról. A meddőségi kivizsgálások és kezelések segítségével ugyanis gyakran már a fogantatási problémák elhárítását követően létrejöhet terhesség akár természetes úton is. A nőket és a férfiakat egyenlő arányban érinti a meddőség kérdése, és mindkét félnek egyaránt számolnia kell annak lelki oldalával is. Érezhetjük magunkat átverve, igazságtalan helyzetben, sőt azt is, hogy valamilyen oknál fogva mi vagyunk a hibásak ebben a helyzetben.
Amennyiben semmi nem akadályozza ezt, a mesterséges megtermékenyítési eljárások első lépcsőfoka általában az inszemináció, vagyis a hímivarsejtek közvetlenül a méhbe történő befecskendezését jelentő eljárás. Ez a kezdeti hormonstimulációt leszámítva a természetes megtermékenyítéshez legközelebb álló kezelési módszer, így viszonylag kis fizikai és pszichológiai megterhelést jelent a leendő szülők számára.
A lombikprogram: Orvosi eljárás és lelki megpróbáltatások
Az első lombikbébi, Louise Joy Brown, 1978-ban látta meg a napvilágot, és azóta több mint tizenkétmillió gyermek jött hasonlóan a világra. Bár az IVF ma már rutineljárásnak számít, egészségügyi kockázatokat is rejt magában, elsősorban az ikerterhesség alatt fellépő komplikációk és az egyébként is valószínűsíthető koraszülés miatt. Átlagosan minden ötödik beavatkozás végződik a kívánt sikerrel. Magyarországon az állam is segíti az ezzel próbálkozó párokat a felmerülő költségek nagy részének fedezésével, az eljárás ötödik alkalommal történő megismétléséig.
A lombikprogram során - hosszas vizsgálatok után - az anyai petesejtet laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg az apai hímivarsejttel, majd a létrejött embriót beültetik az anya méhébe. Így genetikailag mindkét szülő kötődik a gyermekhez. Azonban a meddőség ténye és a kezelések okozta stressz nagyfokú érzelmi bevonódást eredményez, amely nevelési nehézségeket, a gyermek túlféltését, esetleg a szülők önmagukkal vagy a gyermekkel szembeni irreális elvárásokat idézheti elő.
A lombikprogram, legyen az hosszú vagy rövid, általában 4-8 hétig tart. A hosszú program a menstruációs ciklus leállításával kezdődik, amit egy stimulációs szakasz követ. A hormonkészítmények miatt sokan panaszkodnak extrém érzelmi és fizikai változásokra, mint hízás, rosszullétek, fejfájás. A hormoninjekciók mindennapos beadása, a petesejt leszívásához szükséges altatásban végzett műtét és az embrió beültetés is komoly fizikai és lelki igénybevételt jelent. A beültetést követő két hét bizonytalansággal, stresszel és reménykedéssel telik, és a sikertelenség esetén sokan a bűntudat érzésével küzdenek.
A meddőségi klinikák várótermeiben különös csend honol, ami a feszült várakozás és az elfojtott szorongás csendje. A lombikprogram sokak számára titok marad, hiszen a gyermekvállalás kérdése a társadalmi elvárások egyik legerősebb tartóoszlopa. A „csak lazítsatok el” vagy a „majd ha nem görcsöltök rá, sikerülni fog” típusú mondatok mély sebeket ejtenek azokon, akik éppen komoly orvosi beavatkozásokon mennek keresztül. A titkolózás másik oka a kiszolgáltatottságtól való félelem, hiszen a lombikprogram során a legintimebb szféra válik közpréda tárgyává az orvosi vizitek alatt. A párok úgy érezhetik, ha beszélni kezdenek róla, elveszítik az utolsó kontrollt is a saját életük felett.
A lombikprogram nem csupán néhány injekcióról és egy egyszerű beavatkozásról szól; ez egy teljes testi és lelki transzformáció. A hormonális stimuláció drasztikusan megváltoztatja a női szervezet működését, ami kiszámíthatatlan hangulatingadozásokkal és fizikai diszkomforttal jár. A kezelés alatt álló nők gyakran érzik úgy, hogy elveszítik a kapcsolatot a saját testükkel, amely egyfajta „projektfelületté” válik.
A sikeresség esélye és a veszteségek feldolgozása
A sikerességi ráta az IVF-ben klinikánként változó, kezelésenként 10-20% közt mozog. A statisztikák szerint 23-35 éves nőknél 100-ból 20, 36-38 év között 100-ból 15, 40 év fölött pedig 100-ból 6 esetben sikeres. A lombikprogram nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is hatalmas megterhelést jelent, még az államilag támogatott ciklusok esetében is. A kiegészítő vizsgálatok, a vitaminok, a speciális étrend és a kieső munkaidő költségei gyorsan összeadódnak. Ez az anyagi nyomás tovább növeli a titkolózást.
A lombikprogram során megélt veszteségek speciálisak, mivel gyakran „láthatatlan” gyászról van szó. Egy sikertelen beültetés vagy egy korai szakaszban megszakadt terhesség után a környezet hajlamos elbagatellizálni a fájdalmat, mondván: „legalább tudjátok, hogy sikerülhet”. A remény fenntartása ebben a folyamatban egyszerre éltető erő és kínzó teher. Minden újabb ciklusba bele kell vetniük magukat azzal a hittel, hogy most sikerülni fog, miközben a korábbi kudarcok emléke ott kísért a háttérben. A siker sem hoz azonnali megkönnyebbülést. A lombik után fogant terhességeket gyakran végigkíséri a rettegés a veszteségtől.
A lombikcsaládok pszichológiája
Az első évek mérföldkövei során a lombikszülők aggodalma magasabb fokú, de a kezdeti szorongás mértéke idővel csökken. A legtöbb kutatás alapján elmondható, hogy a mesterséges úton fogant gyermekek anyukái kisebb mértékű szorongást és neveléssel kapcsolatos stresszt élnek meg, és a nevelési kompetenciájukat is pozitívabban értékelik. Feltételezhető, hogy ezek az eredmények a nők terméketlenséggel való tapasztalataiból, a gyermek utáni felfokozott vágyból, valamint a szülőség megélésének megnövekedett motivációjából adódnak. Az első életévek során vizsgált anya-gyermek kapcsolat esetében a lombikbabák túlnyomó részt biztonságos kötődést mutattak. Ezen kutatások szerint a kora gyermekkort tekintve a lombikeljárás nem jár negatív következményekkel a gyermekek pszichológiai és érzelmi fejlődésére.
A kamaszkor közeledtével a lombikban fogant tinik önbevallásuk alapján nem tapasztaltak különbséget szociális és érzelmi viselkedésükben természetesen fogant társaikhoz képest. Az eddig közölt tanulmányok, melyben a szülők, a tanárok és a gyerekek is nyilatkoztak, nem mutattak eltérést összehasonlítva a 11-12 év körüli lombikban és természetes úton fogant kiskamaszok szociális és érzelmi jóllétét. A 15-16 éves korosztály esetében sem találtak különbséget a nevelési stílus, a nevelési stressz és a viselkedési problémák tekintetében. Egyes kutatások szerint a 18 éves fiatal felnőttek körében magasabb szintű melegség jellemezte az anya-gyermek kapcsolatot a lombikcsaládoknál. Összességében elmondható, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem hozható összefüggésbe a kamaszkori szülő-gyermek kapcsolatot érintő nehézségekkel.
Korábban készült tanulmányok alapján a lombikcsaládokban magas szintű pszichológiai jóllét és házastársi elégedettség jellemzi a szülőket. Azonban a lombikprogramok harmada-negyede ikerterhességgel jár, ez pedig megnöveli a szülők stresszszintjét, és fokozott nehézségeket okoz a gyermeknevelés terén is. Egy friss, a házastársi működést vizsgáló kutatás szerint a lombikanyukák kevésbé elégedettek családjukkal, és kevesebb házastársi kommunikációról számolnak be.
Etikai és teológiai megfontolások
Az etikai kihívások az asszisztált reprodukciós eljárások (ART) körül abban a vonatkozásban jelentkeznek, hogy az eljárásban részt vevő személyek milyen kapcsolatba kerülnek egymással, alkotnak-e egy családot vagy sem. A „heterológ” megtermékenyítés, azaz idegen személy ivarsejtjeinek felhasználása, jogi, orvosetikai és teológiai kérdéseket is felvet, mivel a gyermek előre elhatározott módon olyan családba kerül, ahol biológiai apjával semmilyen kapcsolatban nem marad.
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) Etikai Szakbizottsága által készített segédanyag szerint a protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat. A protestáns etika elfogadhatónak tartja a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) is azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. Az egyházaknak pedig folyamatosan tájékozódniuk kell a reprodukciós medicina eredményeiről és várható fejlődéséről ahhoz, hogy szentírási alapon és tárgyszerűen tudjanak állást foglalni a témában.
Az IVF és az arra épülő eljárások alkalmazására némelyek hajlamosak rögtön a „természetellenes” jelzőt rásütni, elfeledkezve a szükséget szenvedő keresztyén felebarátaik iránti könyörületességről. A római katolikus egyház tanítása a legelzárkózóbb az IVF minden formájával kapcsolatban, amelynek természetjogi megközelítése a házasság szentségén belülre helyezi és egymástól elválaszthatatlannak tartja a szeretetteljes egyesülést és utódnemzést. E felfogás szerint a mesterséges fogamzásgátlás az utódnemzés, a külső megtermékenyítés a szeretetteljes egyesülés rovására bontja meg ezt az egységet, így mindkét gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja. Azt is kifogásolja, hogy az IVF kifejlesztése embriókísérletekkel folyt, illetve hogy az eljárás a be nem ültetett embriók megsemmisülésével jár, miközben megilleti őket az élethez való személyi jog.
A protestáns egyházak alaptalan vádnak tartják, hogy ezzel „istent játszanánk”, hiszen a bűneset folytán megromlott természetet, a mulandó világot és annak állapotát nem kell természetesnek vagy Isten akaratával megegyezőnek tekintenünk. Ezek szerint nem újabb kudarcra ítélt emberi próbálkozásról beszélünk, hanem Isten általunk megnyilvánuló szabadításáról. Az Úr eszközei lehetünk embertársaink felé irányuló, szükségüket orvosló cselekedeteinkben.
A fölöslegessé váló embriók és a gyermek joga
A segédanyagot előkészítő bizottság tagjai a megszületendő gyermek és az érintett pár érdekeit egyaránt szem elé helyezik. Ugyanakkor az egyházaknak prófétai küldetése felhívni a figyelmet az asszisztált reprodukciós eljárások során felmerülő bioetikai kérdésekre és az eljárásokkal együtt járható súlyos következményekre is. Hangsúlyozandó, hogy a gyermek számára nem a fogantatása, hanem születésének körülményei válnak meghatározóvá - a szerető és biztonságos közeg, amelyben felnőhet. De az ahhoz vezető sorozatos próbálkozások és kudarcok, és a technológiai alávetettség anyagi és lelki terhet ró a párra.
Nem elhanyagolható számunkra a feleslegessé váló életképes embriók sorsa sem. A beültetés után megmaradt, életképes embriókról való rendelkezés minden esetben a pár felelőssége. Így lehetőség van, hogy egyesével mélyfagyasztják - vitrifikálják -, majd -196 °C-os folyékony nitrogénben tárolják egy külön erre a célra fenntartott tárolóban. De felajánlhatják más pároknak vagy kutatási célokra, illetve kérhetik a megsemmisítésüket. Az sem kedvezőbb megoldás, ha egy „jobb cél érdekében” orvosi célú kutatásokra használják őket. Üdvözlendő, hogy más országokban megjelent az indukált őssejtekkel való kísérletezés alternatívája. A petesejtek kriokonzerválása széles körben alkalmazott eljárás olyan nők esetében, akik - megfelelő partner vagy idő hiányában - ezáltal szeretnék meghosszabbítani produktivitásukat (social freezing).
Az etikai szakbizottság felhívja a figyelmet azokra az esetekre is, amikor az említett alapelvek és alapérdekek nem érvényesülnek: az ivarsejt- és embrióadományozás adás-vétel tárgyává és így üzletté válása, a béranyaság bármilyen formája, a petesejtek mélyhűtéses tárolása a családalapítás szándékolt elhalasztásáért és az embriók valamilyen cél érdekében történő kiválogatása vagy felhasználása - valós etikai és társadalmi problémák. A fölöslegessé váló embriók sorsa és a gyermek szülei megismeréséhez való joga iránt sem maradnak közömbösek, ezáltal elítélve például a spermium vagy az embriók összekeverését. Különösen veszélyes az a fajta instrumentális szemlélet, amely a még be nem ültetett embriókat övezi, és létüket veszélyezteti vagy leértékeli.
A jövő lehetőségei és kihívásai
A törvényi lehetőségek más országokban lehetővé teszik a házaspárok, párkapcsolatban élők és az egyedülálló nők mellett az egyneműek IVF-hez való hozzáférését is. Az Egyesült Királyságban már két nőnek is lehet genetikailag közös gyermeke. A háromszülős megtermékenyítésnél nem a sejtmagot, hanem a mitokondriális DNS-t szolgáltató fél csak egy százalékban adja a megszületendő gyermek genetikai állományát. Az egyébként vitatott eljárás célja bizonyos betegségek kiküszöbölése, nem a közös szülőség. Az elméleti lehetőségek száma igen nagy, és a jövőben ez várhatóan csak növekedni fog. Ma már például egyetlen gyermeknek akár öt különböző szülője is lehet: két genetikai, egy biológiai, aki kihordja - és két szociális, aki felneveli.
Végezetül nem ítélhetjük el azok sóvárgását, akik saját (genetikai állományú) gyermeket akarnak, az nem kulturális vagy genetikai önzőség. De protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat, hogy az asszisztált reprodukciós eljárás életet védő, segítő attitűdje váljon meghatározóvá. Ugyanakkor rámutathatunk az örökbefogadás és a lelki szülőség értékére is: Isten fogadott gyermekének lenni és egyszerre valakit a szívünkbe fogadni olyan érték, amely túlmutat a mulandó földi világon.