Az emberi sors gyakran kiszámíthatatlan, tele váratlan fordulatokkal, amelyek egy pillanat alatt képesek felforgatni az addig ismert világot. A szerencsekerék pörgetése, a szerelem lobogása és a csalódások árnyékai mind hozzátartoznak az élethez, ahogy azt a következő történet is illusztrálja.
Volt egyszer egy ember, aki mindent elveszített, majd a bécsi nagy lutrin megnyerte a főnyereményt. Az asszony azonban nem tudta, hogy férje a nyereményét eladta egy zsidónak, aki aztán a pénzt berakta a lutriba. Így senki sem vehette hasznát a szerencsés véletlennek. Ez a történet jól példázza, hogy a szerencse nem mindig jár kéz a kézben a józan ésszel.
A parasztmunka, mint a kendert áztatni vagy gyűjteni, sokak számára lenézett tevékenység volt. Azonban ezek a munkák is részei voltak az életnek és a túlélésnek. A történetben felbukkanó karakterek életútja azonban ennél sokkal drámaibb fordulatokat vett.
A főhős, akit a történetben Sanyiként említenek, egy szegény falusi fiú volt, aki nehéz körülmények között nőtt fel. Édesanyja, Juliánna, egykor szép és fiatal nő volt, de az élet és a gondok megviselték. Sanyi mindig is érezte, hogy anyja különösen bánik vele, talán mert felnézett rá, vagy mert benne látta a saját fiatalságát.
A falusi élet a maga egyszerűségével és a szomszédokkal való szoros kapcsolatával jellemezhető. Azonban a főhős élete nem volt mindig ilyen idilli. Volt, hogy az apja elzálogosította a házát, gondolván, minek is tartaná meg, ha úgyis elúszik minden. Ez a gondolatmenet a kétségbeesést és a kilátástalanságot tükrözi.
A főhős elindul Pestre, hogy megvalósítsa a lutrizás álmát. A hajón utazva elalszik, de mégsem keltik fel. Ez a rész arra utal, hogy az élet néha váratlan pihenőket tartogat, vagy éppen elszalasztott lehetőségeket hagy maga után.
Pesten a főhős a budai főlutri után kutat, majd egy ismerősével, Jancsi bácsival találkozik. Jancsi bácsi elmeséli, hogy a főhős édesanyja levelet írt neki, és hogy a fiú sokat nőtt. A beszélgetés során kiderül, hogy a főhős édesapja meghalt, és hogy a család rossz anyagi helyzetben van.
A történetben felbukkan egy másik karakter, a Pozsár számtartó fia, aki szintén fontos szerepet játszik. A főhős nem tudja elhinni, hogy egy ilyen nő lehet az, akinek édesanyja levele szólt. Ez a megjegyzés arra utal, hogy az emberek gyakran másképp ítélnek meg másokat, mint ahogy azok valójában.
A főhős élete tele volt bizonytalansággal és csalódásokkal. Gyakran került nehéz helyzetbe, és nem tudta, merre induljon. A katonai szolgálat, a vadászat és a különböző munkák sem hoztak neki tartós boldogságot. Mindig későn járt, és úgy érezte, alkalmatlan mindenre.
Egy alkalommal a főhős egy faluba utazik, hogy meglátogassa egy távoli ismerősét. Az ottani életet szépnek tartja, de a fogadtatás nem mindig volt kedves. A ház kaputlan udvara és a rideg fogadtatás megdöbbentette.
A történetben a szerelem is fontos szerepet játszik. A főhősnek volt egy kedvese, akit szeretett, de akitől végül el kellett válnia a sok gyerek és a gondok miatt. Később egy fiatalember is megkereste, aki az alföldről jött, és megkérte a kezét. A főhős megváltozott, hogy a fiatalember kedvére tegyen.
A főhős életében a zene, a művészet és a költészet is fontos szerepet játszottak. Kedvenc íróiról és költőiről szeretett volna beszélgetni, és a magányban egy olyan szívre vágyott, amely megérti őt.
A történetben felbukkan egy titokzatos kapitány is, akivel a főhős találkozik. A kapitány maga is sok mindent átélt, és úgy tűnik, hogy megérti a főhős érzéseit. A kapitány elmeséli, hogy ő is szerette a nőket, és hogy az angyaloknak tartotta őket.
A főhős élete tele volt megpróbáltatásokkal, de mindig talált erőt a továbblépéshez. A szerelem, a barátság és a művészet segítették át a nehézségeken. A történet végén a főhős végre megnyugvásra lel, és reméli, hogy a jövője boldogabb lesz.
Hűtlen férjem és idős szülei mindent elvettek, a sors bosszút állt
A főhős édesanyja, Juliánna, egykor szép és fiatal nő volt, akit a főhős mindig is szeretett. Azonban az élet és a gondok megviselték, és a főhősnek nehéz volt elfogadnia, hogy anyja már nem olyan, mint régen. A főhős édesanyja mindig is arra törekedett, hogy gyermekeinek biztosítsa a legjobb életet, még akkor is, ha ez az ő személyes boldogsága rovására ment.
A történet végén a főhős reméli, hogy a jövője boldogabb lesz, és hogy végre eléri a megérdemelt nyugalmat. A sors fintorai ellenére a főhős sosem adta fel, és mindig hitt a jobb jövőben.