A luteinizáló hormon (LH) a szaporító szervrendszer egyik legfontosabb hormonja. A tüszőrepedés megindításáért felelős, és segíti a terhesség fenntartásához szükséges hormonok termelését. Vérszintjének ellenőrzése rendszertelen menstruáció vagy fogamzási nehézségek esetén szükséges.
A luteinizáló hormon (vagy lutropin) az agyban elhelyezkedő agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenye által termelt hormon, amely a nemi fejlődés és a reproduktív működésekért felelős. Az LH a nemi szervekben, a petefészkekben és a herékben lezajló változásokért felel.
Az LH szerepe a női szervezetben
A női szervezetben az LH és a follikulus stimuláló hormon (FSH) együtt szabályozzák a reproduktív szervrendszer és a nemi működéseket. Ezek a hormonok felelősek a petefészkek megfelelő éréséért és működésének szabályozásáért. Az LH egyfajta katalizátorként aktiválja a szaporító szervrendszert, hatására a nemi szervek szteroidok vagy hormonok termelésébe kezdenek (ösztrogén, progeszteron).
Nőkben az LH csak a menstruációs ciklus második felében termelődik. Egy kezdeti jelentős kiáramlást (az ún. „LH-csúcs”), amely a petefészekben lévő tüsző megrepedését és a petesejt kilökődését, az ovulációt idézi elő, két hétig kisebb koncentrációban, de folyamatos ütemben termelődik. Ezáltal biztosítja a petefészkekben lévő sárgatest (corpus luteum) progeszteron termelését. A sárgatest nagyjából 14 nap alatt bomlik le, ha nem történik terhesség, ekkor az ösztrogén és a progeszteron szintje csökkenni kezd, és elkezdődik a menstruáció.
Terhesség esetén az LH mennyisége visszaesik, és a sárgatest funkcióját a méhlepény által szintetizált humán chorion-gonadotropin (hCG) fogja fenntartani. A hCG hormon normál esetben csak a terhesség idején termelődik, és az otthoni terhességi tesztek ennek a jelenlétét tudják kimutatni. A hCG okozza az ösztrogén és a progeszteron hormonok termelődését.
Az életkor előrehaladtával, a menopauza idején - az ösztrogén és progeszteron hormonok szintjének csökkenésével párhuzamban - az LH szintje emelkedést mutat. Menopauzában, amikor a petefészkek működése leáll, az LH szintek emelkedettek maradnak.
Az LH szerepe a férfi szervezetben
Férfiakban ezzel szemben az LH-termelés folyamatos, ami egyenletes tesztoszterontermelést biztosít a herékben. Az LH itt a herék Leydig-sejtjeiben aktiválja a tesztoszteron elválasztását. A tesztoszteron a spermiumképzésért (spermatogenezis) és a másodlagos nemi jellegek (fokozott testszőrzet, férfiakra jellemző izomtömeg, mélyebb tónusú hang) kialakításáért felelős nemi hormon. Az LH szintje a pubertást követően stabil marad a férfiakban.
Ha a tesztoszteron mennyisége a vérben túl kicsi, a hipotalamusz gonadotropin-felszabadító hormont (GnRH) bocsát ki, ami az agyalapi mirigyet luteinizáló hormon szekréciójára serkenti. A növekvő tesztoszteronszint negatív visszacsatolás révén gátolja a GnRH-kibocsátást a hipotalamuszban. A férfi és női szteroidhormonok többnyire valamennyien csökkentik a GnRH szekrécióját és az agyalapi mirigy gonadotrop sejtjeinek GnRH-val szembeni érzékenységét is.
Az LH szerepe gyermekekben
Gyermekekben az LH hatására indul meg a petefészkek és a herék fejlődése és a tesztoszteron termelése. A petefészkekben a tesztoszteron ösztrogénné alakul. Mindkét hormon a nemi fejlődésben játszik fontos szerepet. Az LH szintje gyerekekben nagyon alacsony. Kisgyermekekben az LH szintek nem sokkal a születés után megemelkednek, majd igen alacsony szintre csökkennek (fiúkban a 6. hónapban, lányokban az 1-2. évben). Korai pubertás esetén gyerekekben is lehet olyan magas LH-szint, ami csak a serdülőkorra jellemző.
Mikor szükséges az LH-szint mérése?
Az LH-szint mérése egy kritikus diagnosztikai eszköz, amely méri a luteinizáló hormon mennyiségét a vérben. A luteinizáló hormon teszt a vér LH szintjét méri, amelyet az agyalapi mirigy termel. Az LH mind a férfiak, mind a nők szaporodási folyamataiban központi szerepet játszik.
Nőknél:
- Ovuláció és termékenység értékelése: Nőkben az LH-emelkedés (az LH-szint hirtelen emelkedése, az „LH-csúcs”) váltja ki az ovulációt. Az LH-teszt ennek a túlfeszültségnek az időzítésének nyomon követésére szolgál, segít meghatározni a menstruációs ciklus legtermékenyebb időszakát. Ez különösen hasznos azoknak a pároknak, akik teherbe akarnak esni. A luteinizációs hormon szintjének meredek emelkedése megelőzi a tüszőrepedést és a petesejt kiszabadulását, koncentrációjának napi monitorozásával megállapítható, hogy a nő mikor van a leginkább fogamzóképes állapotban. Erre a célra olyan teszteket forgalmaznak, amelyek a vizeletből képesek meghatározni az LH-szint magas értékét. A pozitív eredmény azt jelzi, hogy az ovulációra egy-két napon belül sor kerül, vagyis a fogamzás esélye két nappal később a legmagasabb.
- Szabálytalan menstruációs ciklusok diagnosztizálása: Ha egy nőnek rendszertelen menstruációs ciklusa van, az LH-teszt felhasználható annak értékelésére, hogy a hormonális egyensúlyhiány okozza-e a problémát.
- Perimenopauza vagy menopauza megállapítása: Az LH és FSH vizsgálatra kerülhet sor akkor is, ha a menstruációs problémák 40-45 éves kor előtt jelentkeznek, vagy egy nőnél a változókor jelei jelentkeznek.
Férfiaknál:
- Termékenységi problémák: Az LH szintje a férfiaknál elengedhetetlen a spermiumok előállításához, így meddőség esetén szükséges lehet az ellenőrzése.
Gyermekeknél:
- Korai vagy késői pubertás: Gyermekekben, az LH (és FSH) meghatározását késői nemi érés vagy pubertas precox (korai pubertás) hátterében álló okok felderítésére használják. A magas LH (és FSH) szintek a másodlagos nemi jellegek korai kialakulásával együtt a pubertás precox diagnózisát támasztják alá. Késleltetett pubertás esetén, az LH és FSH szintek normálisak vagy a fiatal életkorában, a pubertás adott szakaszában várhatóaknál kissé alacsonyabbak lehetnek.
Általánosságban:
- Agyalapi mirigy működésének értékelése: Az LH tesztet az agyalapi mirigy működésének értékelésére is használják.
- Hormonális egyensúlyhiány értékelése: Férfiaknál és nőknél egyaránt a kóros LH szint hormonális egyensúlyhiányra utalhat.
Hogyan kell használni az OPK-t? A termékenységi orvos elmagyarázza az ovuláció tesztelését és az ovuláció előrejelző készleteket
Az LH-szint mérése
Az LH-szintet vénás vérmintából mérik, a vizsgálatot nem kell éhgyomorra végezni. Gyakran az FSH-szinttel együtt vizsgálják, ugyanis a két hormon együttesen felelős a reproduktív funkciók szabályozásáért. A vért a kari vénába szúrt tűvel veszik. A hormon vizeletmintából is meghatározható. Mivel az LH a nap folyamán intermittálva, lökésszerűen szabadul fel, az ingadozásból származó bizonytalanság huszonnégy órás gyűjtött vizelet minta alkalmazásával kiküszöbölhető. Bár a véletlenszerűen vett minta nem tükrözi a hormon valódi mennyiségét, az LH csúcs kimutatására szokták alkalmazni.
Az LH meghatározást gyakran más vizsgálatokkal (FSH, tesztoszteron, ösztradiol és progeszteron) együtt kérik férfiakban és nőkben egyaránt, a meddőség okának megállapítására.
LH-szint referenciatartományok
A vizsgálati eredmények elkészültével fontos szem előtt tartani, hogy az élettaninak ítélt LH-szint számos tényező függvénye (életkor, szexuális anamnézis és társbetegségek). Nők esetében a menstruációs ciklus napja vagy a menopauza is befolyásolja a hormonszinteket. A referenciatartományok laboronként eltérők lehetnek. Az alábbi értékek csak irányadók az élettani LH-szintekről nemzetközi egység/literben (IU/l) kifejezve:
| Kategória | LH-szint (IU/L) |
|---|---|
| Férfiak | 1,7-8,6 |
| Nők korai follikuláris ciklusban (2-4. ciklusnap) | 2,2-12,6 |
| Nők follikuláris fázisban (5-11. ciklusnap) | 2,4-13,6 |
| Nők ovulációs fázisban (1-16. ciklusnap) | 14-85,6 |
| Nők luteális fázisban (17-22. ciklusnap) | 1-11,4 |
| Nők posztmenopauzában | 7,7-68,5 |
| Gyermekek | 0,2-12 |
| Prepubertásban (mindkét nem) | 0,1-4 |
| Pubertásban lányok | 0,4-12 |
| Pubertásban fiúk | 0,4-7 |
Magas LH-szint
A magas LH-szint azt jelezheti, hogy a nemi szervek nem termelnek elég szteroid hormont, amely a reproduktív folyamatokhoz szükséges. Ez akkor jellemző, amikor a petefészkek és a herék ösztrogén- és tesztoszterontermelő képessége kimerült genetikai, autoimmun, sebészeti vagy élettani okokból. Nőknél a magas LH-szint a menstruációs ciklus csúcsidőszakában teljesen normális. Felnőtt nőknél a viszonylag (de nem kórosan) magas LH policisztás petefészek-szindrómát (PCOS) jelezhet. Szabálytalan menstruációval és meddőséggel járhat. Magas LH szint nőknél, különösen magas FSH-szinttel párosulva, korai petefészek-elégtelenségre vagy menopauzára is utalhat.
A Turner-szindróma vagy a törékeny X-szindróma a nőknél, illetve a Klinefelter-szindróma a férfiaknál példa a magas LH-szinttel járó genetikai állapotokra. Férfiaknál az emelkedett LH-szint primer hipogonadizmusra utalhat, amikor a herék nem reagálnak az LH-ra, és nem tudnak elegendő tesztoszteront termelni. Fiatal gyermekeknél a magas LH (és FSH) szintek a másodlagos nemi jellegek korai kialakulásával együtt a pubertás precox diagnózisát támasztják alá.
Alacsony LH-szint
Az alacsony LH-szint azt jelezheti, hogy az agyalapi mirigy nem termel elég LH-t ahhoz, hogy a szervezetben olyan változásokat „serkentsen”, melyek támogatják a szexuális fejlődést vagy a reprodukciót. Az alacsony LH-szint a felnőtteknél a legtöbbször az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz működési problémáit feltételezi. Nőknél alacsony LH szint hipotalamusz diszfunkcióra, anovulációra (tüszőrepedés elmaradása) vagy agyalapi mirigy alulműködésére utalhat. Férfiaknál az alacsony LH-szint alacsony spermiumszámban mutatkozhat. Az alacsony LH-szint hátterében egyéb hormonális vagy központi idegrendszeri eltérések is állhatnak, ezért tartós panaszok esetén endokrinológiai kivizsgálás javasolt.