Az ikerterhesség kihívásai és csodái

A nyolcvanas években, az ultrahangos vizsgálatok fejlődésének is köszönhetően jöttek rá az orvosok, hogy az ikerterhesség sokkal gyakoribb, mint korábban hitték. Azonban az esetek zöménél csupán egy gyermek jön a világra, a másik, fejletlenebb magzat a terhesség korai szakaszában elhal, és szinte nyomtalanul felszívódik a méhben. Az eltűnő iker vagy fantomiker szindróma előfordulásával kapcsolatban még mindig sok a kérdés.

Minden eddiginél több iker születik világszerte: évente mintegy 1,6 millióan, minden 42. gyerek ikerként jön világra. Az ikerterhesség viszonylag ritka, de nem szokatlan jelenség: természetes úton nagyjából minden 80-90. várandósság ikerterhesség. Magyarországon az ikerszülések aránya körülbelül 1,5-2% körül mozog, és az utóbbi években kissé emelkedett, főként a lombikprogramok és a későbbi gyermekvállalás miatt.

A nők életkorának előrehaladtával megnő az ikerterhesség valószínűsége, mivel a hormonális változások miatt egyszerre több pete érése is bekövetkezhet. Az asszisztált reprodukciós technológiák - például a mesterséges (in vitro) megtermékenyítés - elterjedt alkalmazása ugyancsak növeli az ikerterhességek esélyét. Az ikerterhességek gyakorisága növekszik a korábbi terhességek számával, családi halmozódás esetén, illetve egyes földrajzi régiókban is.

Az ikerterhesség típusai

Az ikerterhességek két fő típusa az egypetéjű és a kétpetéjű ikerterhesség, és már a fogantatás módja alapján különbséget tehetünk köztük. Egypetéjű ikrek akkor jönnek létre, ha egy megtermékenyített petesejt kettéválik - ilyenkor a két baba genetikailag teljesen azonos, azonos neműek, és nagyon hasonlítanak egymásra. Az egypetéjű ikrek ritkábbak, az összes ikerterhesség körülbelül egyharmadát teszik ki. Kétpetéjű ikrek esetén két külön petesejt termékenyül meg két külön hímivarsejt által - így a babák csak annyira hasonlítanak, mint bármely testvérpár, lehetnek azonos vagy különböző neműek is. Ez a típus gyakoribb, és gyakran öröklődik az anyai ágon, illetve előfordulása gyakoribb 30 év feletti nőknél és mesterséges megtermékenyítés esetén.

Az egypetéjű magzatok egyetlen petesejt megtermékenyítésével, annak osztódásával, majd méhfalba ágyazódásával fejlődnek ki. Az egypetéjűség a 14. hét előtt végzett ultrahangvizsgálattal megjósolható abból, hogy egy vagy két (esetleg több, az ikrek számától függően) méhlepény fejlődött-e ki. Az egypetéjű ikreknél gyakori a közös méhlepény és magzatburok. Ha a megtermékenyített petesejt osztódása elégtelenül következik be, vagy közös magzatburokban fejlődik a két embrió, akkor a testük bizonyos pontjánál összenőtt magzatok - sziámi ikrek - fejlődnek a méhben.

Kétpetéjű ikrek két (vagy több) külön petesejt két (vagy több) spermium általi megtermékenyítésével, majd méhbe ágyazódásával fejlődnek ki. A kétpetéjű ikrek csak annyira hasonlítanak egymásra, mint két (vagy több) nem ikertestvér, ők tulajdonképpen „egyidős testvérek”. Jóval több kétpetéjű iker születik, mint egypetéjű; ezek a babák lehetnek azonos vagy különböző neműek egyaránt. Mindegyikük külön méhlepényben és magzatburokban fejlődik.

A hármas vagy többes ikrek lehetnek egypetéjűek, kétpetéjűek vagy ezek kombinációi is.

Az ikerterhesség korai jelei

Az ikerterhesség korai jelei hasonlítanak az egyes terhesség tüneteihez, de gyakran intenzívebben jelentkeznek. A leggyakoribb korai jel az erősebb és tartósabb émelygés, hányinger, amit a magasabb HCG-hormonszint okozhat. Sok kismama fokozott fáradékonyságról, álmosságról számol be már a terhesség korai szakaszában. Gyorsabb súlygyarapodás, fokozott mellfeszülés és korábban érezhető hasi növekedés is utalhat ikerterhességre. Előfordulhat erősebb szívdobogásérzés, légszomj vagy gyakoribb vizelési inger is.

A várandós nő ikerterhességre gyanakodhat, ha a hasa nagyobbnak tűnik, mint azt a terhesség kora indokolná, ha termékenységi kezelésben vett részt, vagy ha a családban születtek már ikrek. A 12. héten végzett ultrahangvizsgálat általában már fényt deríthet az ikerterhességre.

A laborvizsgálatok során gyakran emelkedettebb HCG-szint figyelhető meg, ami szintén utalhat ikerterhességre, de ez önmagában nem elegendő a diagnózishoz.

Az ikerterhesség kihívásai és kockázatai

Az ikerterhesség már a kezdetektől eltérhet az egyes babás terhességtől, elsősorban az intenzívebb tünetek miatt. A kismamák gyakran számolnak be erősebb reggeli rosszullétről, fokozott hányingerről és általános kimerültségről, amelyet a magasabb HCG- és progeszteronszint vált ki. A szervezetnek egyszerre két magzat fejlődését kell támogatnia, ami nagyobb energiaigényt és terhelést jelent.

Már a terhesség első heteiben megfigyelhető lehet a gyorsabb testsúlynövekedés, intenzívebb mellfeszülés és a has látványosabb növekedése is. A méh is gyorsabban tágul, ami koraibb alhasi feszülést vagy húzódást okozhat. Sok nő tapasztal fokozott éhségérzetet vagy épp étvágytalanságot, gyakori hangulatingadozást, erőteljesebb hormonális reakciókat.

A második és harmadik trimeszter során az eltérések még hangsúlyosabbá válhatnak. Az ikerterhességek esetében gyakoribb a vashiány, a vérszegénység, és a vitaminok, ásványi anyagok pótlására fokozottabb figyelmet kell fordítani. A méh mérete jóval nagyobb lehet, ami hát- és derékfájáshoz, alvászavarokhoz és nehézlégzéshez vezethet. A bőr gyorsabb nyúlása miatt erősebben jelentkezhetnek striák, és a hasi bőr is érzékenyebbé válhat. A kismama mozgása korábban korlátozottabbá válhat, és hamarabb tapasztalhatja a fáradékonyságot, nehézséget a mindennapi tevékenységekben.

Az ikerterhesség kihívásainak hátterében az áll, hogy két vagy több magzat számára a környezet nem minden esetben optimális. Fokozott figyelmet igényelnek a várandósgondozás alatt, mivel az alábbi kórképek gyakorisága magasabb a nem ikerterhességgel szemben:

• Terhességi toxémia (preeklampszia)
• Terhességi cukorbetegség
• Anyai vérszegénység
• Méhszáj-elégtelenség
• Szülés közbeni komplikáció (fájásgyengeség, atónia)
• Vetélés
• Éretlen és koraszülés: minél több gyermekkel várandós egy nő, annál kisebb a valószínűsége, hogy a terhességét végig kihordja
• Iker-iker transzfúziós szindróma: egypetéjű ikrek esetén a közös méhlepény (a közös vérerek) miatt előfordulhat, hogy a kiegyensúlyozatlan vérellátás miatt az egyik magzat a másiknál jelentősen jobban fejlődik
• Fekvési, tartási és beilleszkedési rendellenességek

Az ikerterhesség önmagában is nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat(ok) számára. Az emberi szervezet alapvetően egyszerre egy gyermek kihordására alkalmas, így a többes terhesség komoly megterhelést jelent az anyára és a magzatokra nézve. A növekedésből adódóan eleve nagyjából másfélszer akkora az adott terhességi héthez képest a méh tömege, mint egy szólóterhességnél, már csak a magzatok súlya és a magzatvíz mennyisége miatt is. Mindez értelemszerűen nagyobb terhet ró az édesanya keringési rendszerére is, és a trombóziskészség is fokozódik az alsó végtagokban az esetleges keringési elégtelenségek mellett. Akár tüdőkapacitás-csökkenés is előfordulhat.

Emellett ikerterhesség esetén viszonylag gyakran találkozunk a méhnyak relatív záródási elégtelenségével is, hiszen a tömegből adódóan már sokkal korábbi terhességi héten is ugyanolyan súly nehezedik rá, mint egy egyes terhességnél később. Mindezek miatt aztán nagyobb a koraszülés vagy akár a vetélés kockázata és aránya is. A koraszülés kockázata például két-háromszoros egy szólóterhességhez képest. Hármas- és négyesikrek esetében pedig gyakorlatilag száz százalék a koraszülés kockázata - ilyen esetekben vagy magától megindul a szülés, vagy megindítják.

Egypetéjű ikreknél gyakran közös a méhlepény, vagyis a két magzat egy lepényből kapja az oxigén- és tápanyagellátást a köldökzsinóron keresztül. Ez az egy lepény pedig néha vércsere-megoszlási zavart okozhat a magzatok között. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a terhesség előrehaladtával az egyik magzat több vért kap a köldökzsinóron keresztül, mint a másik, ami növekedési elmaradást vagy akár oxigénhiányos állapotot is eredményezhet.

A kétpetéjű ikrek leggyakrabban külön burokban vannak, külön lepényből veszik fel a tápanyagokat és az oxigént, vagyis az említett veszély esetükben nem áll fent. Viszont a kétpetéjű ikerterhességek esetében is javasolt a harmincnyolcadik hét környékén a várandósság befejezése, mert a lepények ilyenkor is túlságosan korán öregszenek. Ezeknél a terhességeknél ugyanis olyan a lepény szerkezete, alakja, vérellátása, hogy csökkenni kezd a kapacitásuk: a harmincnyolcadik héten már olyan, mintha a negyvenedik héten, vagy terminus után lennénk, mert egyszerűen elöregszik a dupla tápanyag- és oxigénellátás miatt.

Az iker-iker transzfúzió egypetéjű ikreknél fordulhat elő, amikor egy véredény a placentában összekapcsolja a babák keringési rendszerét. Ennek következtében az egyik baba túl sok, míg a másik túl kevés vért, táplálékot, oxigént kap, ami mindkét magzatot veszélyezteti. Ilyen esetekben a babákat világrahozzák olyan hamar, amennyire csak lehet.

Az ikerterhesség esetén nagyobb a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázata. A koraszülés kockázata jelentősen magasabb ikerterhességnél, sok esetben a babák a 37. hét előtt születnek meg. Az ikrek világra hozatala gyakran császármetszéssel történik, különösen, ha a babák nem ideális fekvésben helyezkednek el.

A kismama szervezetének nagyobb mennyiségű vért kell termelnie, hogy mindkét babát ellássa, ami megnöveli a vashiány és a vérszegénység kockázatát. Ikerterhesség esetén gyakoribb a terhességi magas vérnyomás, amely veszélyes lehet mind a babákra, mind az anyára nézve.

A méhnyaknagyobb terhelésnek van kitéve, és a terhesség vége felé már alig van helye a babáknak. Ezért szoktak az ikrek korábban érkezni, átlagosan a 36. héten, de ez még nem zárja ki a korai szülés vagy a túlhordás esélyét.

A fetális redukció, mint lehetőség

Mi történik akkor, ha az orvosok azt javasolják: az egyik vagy több magzat fejlődését meg kell szakítani? A fetális redukció egy orvosi eljárás, amelynek során többes terhesség esetén egy vagy több magzat szívverését szándékosan leállítják. Ez a beavatkozás két fő célt szolgálhat: a magzatszám csökkentése egészséges terhesség esetén (például hármas ikrek esetén kettőre vagy egyre), vagy beteg magzat eltávolítása, ha a prenatális diagnosztika fejlődési rendellenességet igazol.

A cél minden esetben: csökkenteni az anya és a megmaradó magzat(ok) egészségügyi kockázatát.

A fetális redukciót jellemzően két időszakban végzik: az első trimeszterben, ha egészséges magzatokat kell csökkenteni (pl. hármas ikerterhességet kettőre), és a második trimeszterben, ha egyes magzatoknál súlyos fejlődési rendellenességet diagnosztizálnak.

A döntés meghozatala mindig orvosi konzultációval, részletes ultrahangvizsgálattal és genetikai tanácsadással történik. A szülők részletes tájékoztatást kapnak a lehetőségekről, kockázatokról, és a beavatkozás következményeiről.

A fetális redukció során az orvos ultrahang-vezérléssel megkeresi a kiválasztott magzatot, majd steril tűvel a magzat szívébe vagy mellkasába kálium-klorid oldatot fecskendez. A beadott anyag megállítja a szívverést, a magzat elhal, később fokozatosan felszívódik, vagy a szüléskor magzatburok formájában távozik. A beavatkozás után másnap ultrahangvizsgálattal ellenőrzik az eredményt.

Ha több egészséges magzat van, akkor az orvosok a következő szempontok alapján választják ki a magzatot: az elhelyezkedés, a szülők gyakran bűntudatot, szomorúságot élnek át, még akkor is, ha orvosi szempontból ez volt a legjobb döntés.

Az ikerterhesség gondozása és a szülés

Az ikerterhesség normál egészségi állapot, ám az anyának fokozottan kell vigyáznia magára és a gyermekekre is. Szükséges a gyakori orvosi ellenőrzés a gyermekek növekedésének, fejlődésének figyelemmel kísérése és az anya egészségi állapotának kontrollálása érdekében. Az esetleges koraszülés jeleinek észlelése érdekében gyakrabban lehet szükség ultrahang- és egyéb vizsgálatokra, különösen a terhesség előrehaladtával.

Fontos a vérnyomás gyakori monitorozása, kontrollálása. Az ikrekkel várandós nők esetében nagyobb a súlygyarapodás: egy átlagos testalkatú, két gyermeket váró nő esetében 17-25 kg hízás is normálisnak tekinthető. Ikrek esetében az ajánlott testsúlygyarapodás 15-18kg.

Gyakoribb ellenőrzésekre van szükség: a második trimeszterben kéthetenkénti vizsgálat, a harmadiktól hetenkénti ellenőrzés lehet ajánlatos. Mivel több baba fejlődéséhez ugyanannyi hely áll rendelkezésre, mintha csak egy magzattal lenne várandós az édesanya, és a méh izomzata nem képes a végtelenségig tágulni, gyakoribb a vetélés, koraszülés, és emellett magasabb a farfekvés kockázata.

Megfelelő táplálkozás: sokkal több folsavra, kalciumra, vasra, proteinre és fontos tápanyagra lesz szüksége, mint normális terhesség idején. Amennyiben már a terhesség előtt is egészségesen táplálkozott, folytassa azt, és mindenképpen naponta szedjen magzatvédő vitamint, és lehetséges, hogy vaskiegészítésre is szüksége lesz.

Nagyobb óvatosság: a terhesség előrehaladtával bizonyos dolgokat, mint utazás, munka csökkentenie kell, hiszen az ikerterhesség már önmagában is megerőltető állapot a szervezet számára. Éppen ezért gyakran a kismamatornát sem ajánlják.

Fontos, hogy azonnal keresse fel orvosát, ha vérzést vagy rendszeres méhösszehúzódásokat tapasztal, ezek a jelek koraszülésre figyelmeztethetnek! Érdemes olyan kórházat, egészségügyi centrumot keresni a terhesgondozás és szülés idejére, ahol van ikerterhességekre szakosodott részleg, és koraszülött osztály.

Az ikerterhesség esetén sem kizárt a hüvelyi szülés, feltéve, hogy az elsőként érkező magzat fejvégű fekvésben helyezkedik el, illetve a másodikként érkező magzat legfeljebb 500 grammal lehet nehezebb. Ha a gyermek fekvése ettől eltér, akkor általában császármetszést javasolnak. Egyes esetekben az első baba hüvelyi szülését követő komplikáció miatt van szükség császármetszésre. Hármas vagy többes ikerterhesség során a császármetszés a legbiztonságosabb születési mód.

Az ikerszülések fele hüvelyi úton történik, és szinte ugyanúgy zajlik, mint minden más esetben. Az egyetlen különbség, hogy a vajúdás és a tágulási szakasz után két kitolási fázis következik. Mivel azonban az első baba már kellően kitágítja a méhnyakat és a szülőcsatornát, a kitolás a második újszülött esetén szinte mindig könnyebben megy. Összegezve tehát sem a munka, sem a fájdalom nem duplázódik meg az ikerterhesség miatt.

Ikerterhességnél az orvosok alkalmazhatnak programozott császármetszést is, aminek folyamata szintén ugyanúgy történik, mint egy baba esetében. Akkor kerülhet rá sor, ha valamelyik baba farfekvéses, vagy a babák túl picik, és ezért nagy megerőltetést jelentene számukra a szülés.

Az eltűnő iker szindróma

A nyolcvanas években, az ultrahangos vizsgálatok fejlődésének is köszönhetően jöttek rá az orvosok, hogy az ikerterhesség sokkal gyakoribb, mint korábban hitték. Azonban az esetek zöménél csupán egy gyermek jön a világra, a másik, fejletlenebb magzat a terhesség korai szakaszában elhal, és szinte nyomtalanul felszívódik a méhben. Az eltűnő iker vagy fantomiker szindróma előfordulásával kapcsolatban még mindig sok a kérdés.

Megsaccolni is nehéz, hány terhességet érinthet a fantomiker-jelenség. Szinte pontosan ugyanez történt a negyedik terhessége idején is, az első vizsgálatkor az orvos ikerterhességet és egy fejletlenebb magzatot azonosított. Ekkorra már eleget olvasott az ikrek fejlődésének veszélyeiről, és attól tartott, hogy az elhaló magzat a másik fejlődését is visszavetheti, sőt akár el is vetélhet. Végül ismét egyetlen gyermeket hozott világra, aki szerencsére teljesen egészséges volt, a méhen belüli fejlődését pedig látszólag egyáltalán nem befolyásolta a "fantomiker".

Terhesség során sokszor több magzat is fejlődésnek indul, de nem mindegyik járja végig az utat, és többnyire csak egy születik meg. A többi spontán módon elveszik, és a nem fejlődő magzati szövet részlegesen vagy néha teljesen felszívódik. A terhességi szövődményt egyre gyakrabban dokumentálják a nagyobb képességű ultrahang-technológiáknak köszönhetően.

Valódi fantomiker-szindrómának az orvostudomány azt nevezi, amikor a terhesség nagyon korai szakaszában, a hólyagcsíra beágyazódásáig tűnik el az egyik iker, az embrió elvesztését a későbbi szakaszban méhen belüli elhalásnak hívják. A fantomiker jelenség pedig nem vetélés, mert a fantomikrek nyomtalanul felszívódnak, a terhességre és a fogamzóképességre nem ártalmasak.

A témában készült egyik korábbi, átfogó kutatás megállapította, hogy a várandósság 8. hetében a terhességek csaknem 5 százaléka ikerterhesség, viszont az egyik iker az esetek 21-30 százalékában eltűnik. Egy másik kutatás adatai szerint a mesterséges megtermékenyítés esetén gyakoribb a fantomiker-jelenség, az így született gyermekek akár 10-15 százalékának is lehetett a terhesség legkorábbi szakaszában egy "ikertestvére".

Sokszor azonban a jelenség még az orvosok előtt is rejtve marad, hogyha ugyanis az iker a terhesség korai szakaszában tűnik el, úgy előfordulhat, hogy még a méhlepényen sem találják meg a szülés után a nyomait.

Előfordulhat továbbá az is, hogy a terhesség korai szakaszában a két embrió összeolvad, az erősebb pedig a növekedése során tulajdonképpen magába olvasztja a fejletlenebb génjeit. Ilyen esetben a magzat nem feltétlenül tűnik el, előfordulhat, hogy a ki nem fejlődött ikertestvér a testvéréhez hozzánőve jön a világra. Ha a két embrió teljesen összeolvad, úgy kiméraként születik meg a gyermek, vagyis egynél több DNS-készlettel bír.

Az ilyen embereknek akár két különálló immunrendszere is kifejlődhet, amelyek állandóan idegennek ismerik fel egymást és folyamatos küzdelemben vannak. Mivel az eltűnő magzat szöveteit részben az anya szervezete is felszívja, a DNS-ének darabkái a későbbiekben is kimutathatóak a vérében, így orvosi értelemben ő is kimérának tekinthető.

Ha az ikermagzat a terhesség későbbi szakaszában hal el és az egypetéjű ikrek egyike veszik el, az orvos a szülés megindítása mellett dönthet, feltéve, hogy az életképes magzat elég érett, közel van a természetes születés prognosztizált időpontjához, azaz a baba tüdeje már elég fejlett, hogy életben maradjon a méhen kívül.

Az ikerterhesség csodálatos, de nem mindennapi állapot, amely fokozott figyelmet és gondos orvosi ellenőrzést igényel. Mivel két (vagy több) magzat fejlődik egyszerre, a kismama szervezetét nagyobb megterhelés éri, és ennek következtében bizonyos szövődmények előfordulása gyakoribb lehet. A rendszeres ellenőrzések lehetővé teszik, hogy ezek a problémák időben felismerhetők és kezelhetők legyenek, így jelentősen csökkenthető a kockázat a babák és az anya egészségére nézve is.

tags: #ikerterhesseg #eseten #magzat #elvetele