Az otthoni egészségügyi mérőeszközök, különösen a krónikus betegséggel küzdők számára, nagy segítséget jelenthetnek. Azonban ezek az eszközök sem tévedhetetlenek, és nem megfelelő használat mellett könnyen hamis eredményeket mutathatnak. A testhőmérséklet mérése egy igen egyszerű és informatív eljárás, amelynek során többféle mérési módot és eszközt alkalmazhatunk.
A láz jelenségét már az ókorban is ismerték, de csak a középkortól tudjuk mérni. A 17. században Santorio Santorio megalkotta az első lázmérőt, amely képes volt kimutatni az emberi test hőmérsékletének változását. Később, a 19. században Sir William Aitken alkotta meg az első higanyos hőmérőt, melynek továbbfejlesztett változatai egészen a 21. század elejéig használatban voltak. A higanyos lázmérők csak 2009-ben tűntek el a magyar boltokból az Európai Unióban történt betiltásuk miatt, a higany mérgező volta okán. A higanyos hőmérők betiltása óta főleg digitális eszközökkel mérjük a lázat, amelyek nem tartalmaznak veszélyes anyagokat.
A láz önmagában nem betegség, hanem sokféle egészségi állapot tünete. Olyan, mint egy vészcsengő, mert az immunrendszerünk aktiválódott és reagál a fertőzések leküzdésére. Leggyakrabban vírusos vagy bakteriális fertőzések, valamint az azok következtében megjelenő gyulladások idézhetnek elő lázas állapotot. A testhőmérsékletünk napközben is változik, ez teljesen normális. Egy reggeli és délutáni mérés között akár 1 Celsius fok eltérés is lehetséges. Általánosságban 38 °C és e feletti értékeknél beszélünk lázról.
Különböző lázmérő típusok és használatuk
Lázmérőt ma már bárhol vásárolhatunk, de legegyszerűbb, ha gyógyszertárban, gyógyászati segédeszköz boltban szerezzük be. Lázmérésre felnőtteknél leginkább a hónalj területét használjuk, de jó, ha tudjuk, hogy különböző testrészeken mért hőmérséklet kissé eltérő számokat mutathat.
Higanyos lázmérő
A hagyományos higanyos lázmérő egy üveg borítású, merev lázmérő, ami higany segítségével méri a testhőmérsékletet. Törés esetén a kiszabaduló anyag nem veszélyes. Lerázni azonban nehezebben lehet őket, különösen akkor, ha nem tesszük meg ezt közvetlenül a hőmérőzés után. Egy Európai Uniós szabályozás miatt 2009 óta ezt a típusú lázmérőt már nem lehet forgalmazni.
Higanymentes, hagyományos formájú lázmérő
Ugyanúgy néz ki, mint a régi típusú lázmérők, de a higany helyett más anyaggal (például gallium) működik. Nem toxikus, sem az emberre, sem a környezetre. Mivel üvegből készülnek, törékenyek, gyermekek esetén használatuk óvatosságot igényel. Teljesen megbízható és pontos eredményt adnak, de nagy hátrányuk a kb. 3 perces mérési idő, és a kevésbé jól olvasható mérési eredmény. Ugyancsak a hátránya, hogy nehéz lerázni.
Hagyományos formájú digitális lázmérők
Az alakja alapján került a hagyományos formájú csoportba, hiszen hasonlít a szokásos lázmérő alakra. Digitálisan mutatja a testhőmérsékletet. Nem üvegből készülnek, létezik merev és flexibilis kivitelben is. A flexibilis kivitel gyerekek számára kimondottan ajánlott. Egyes típusok már 10-20 másodperc alatt is megmérik az eredményt, ami különösen kedvező a folyamatosan mozgásban lévő csecsemőknél. Egyes modellek memóriájukban tudják tárolni a korábbi mérési eredményeket. Léteznek antiallergén és vízálló lázmérők is. A digitális lázmérők megjelenésekor sokan panaszkodtak pontatlanságukra, de azóta sok fejlesztés történt.
Érintés nélküli homlokhőmérő
Ezek a készülékek érintkezés nélkül, a homloknál mérik a testhőmérsékletet. A homlokhőmérők a test által kibocsátott infravörös sugárzást észlelik, ezért is szokás infra lázmérőként is hivatkozni rájuk. A gyors és kényelmes mérés miatt sokan kedvelik. Általában rendelkeznek memóriával és hangjelzéssel jelzik a mérés befejezését. A non-kontakt lázmérőknél a légmozgás, a külső hőmérséklet, sapka, haj, vagy éppen egy érszál feletti mérés is mind befolyásolhatja a mérés pontosságát. Az infra eszközök már nemcsak lázmérő, hanem általános hőmérő funkcióval is rendelkeznek.
Azonban a nemzetközi irányelvek kifejezetten ellenzik ezek használatát, mivel nagyon megbízhatatlanok.
Fülhőmérő
A fülhőmérőknél a mérőfejben egy infravörös érzékelő van, amely elnyeli a dobhártya által kibocsátott, testhőmérséklettel arányos hősugarakat. Fülben való lázméréshez csak és kizárólag erre a célra szolgáló fülhőmérőt szabad használni. A fülhőmérőt kiegyenesített hallójárat mellett kell használni. A mérés eredménye 3-4 másodpercen belül megjelenik a kijelzőn. A fülhőmérőt rendszeresen tisztítani kell. Egyedül élő időseknek és kisgyermekkortól már alkalmas használatra. Hátránya lehet, hogy fél éves korig a babák füle még nem alkalmas fülhőmérő alkalmazására, illetve a fülzsír is akadályozza a pontos mérést.
Nem kell tartani a fülben mérő lázmérők alkalmazásától sem. Ha valaki egyszer elsajátítja a szakszerű használatukat (kiegyenesített hallójáratban mérés), hosszú éveken át élvezheti a lázmérés gyorsaságát és kényelmét.
A lázmérés helyes technikái a különböző testrészeken
Fontos, hogy mindig ugyanott mérjük a lázat, hogy pontosak és összehasonlíthatóak legyenek az értékek. A különböző testrészeken mért hőmérséklet eltérő lehet. A végbélben, szájban és fülben mért érték a testünkben mért úgynevezett maghőmérséklet, amely mindig magasabb, mint a hónaljban mért testhő, ezért abból mintegy 0,5 °C-ot le kell vonni.
Hónaljban való mérés
A hónaljban való mérés a legelterjedtebb. A helyes méréshez a lázmérőt a hónaljban a testhez kell szorítani. Ahhoz, hogy pontos értéket kapjunk, a lázmérőt a mérés során végig fixen a helyén kell tartani. Ez gyerekeknél nem is olyan egyszerű feladat. Éppen ezért jelentenek ilyenkor előnyt azok a készülékek, amelyek gyors mérésre képesek. A magyar szakmai ajánlások a gyerekeknél 1 éves korig a végbélben való lázmérést, 1 és 3 éves kor között a végbélben vagy hónaljban való lázmérést, 3 éves kor felett pedig a hónaljban való lázmérést ajánlják. Az angliai irányelvek már újszülött kortól a hónaljban történő hőmérést javasolják! Tehát nyugodtan mérhetjük így, a gyerek karját a törzséhez szorítva a mérés idejére.
Szájban (nyelv alatt) való mérés
Bár a szájban való lázmérés az elterjedt kifejezés, de valójában nyelv alatti mérésről van szó. A helyes mérési technika az, ha a lázmérőt oldalt, a nyelvünk alá, a fogléc belső oldalára helyezzük. A pontos mérés érdekében 10 perccel a mérés előtt már nem tanácsos semmilyen italt vagy ételt fogyasztani. A szájban történő mérés 4-5 éves kor felett elfogadott technika.
Végbélben történő mérés
A tökéletes „maghőmérséklet” mérése végbélben történik. Itt végbélizmokkal a test szövetei ráfekszenek a lázmérő hegyére. Ez a legpontosabb módszer, de kényelmetlen. Csecsemők és kisgyerekek esetében a legelterjedtebb módszer, ha a digitális hőmérővel a végbelükben mérjük meg a testhőt. A mérés kellemetlenségén enyhíthetünk azzal, ha alaposan bekrémezzük a végbélnyílást, mielőtt betesszük a hőmérőt. A végbélbe 1,5-2 cm mélyen kell felhelyezni a hőmérőt. Veszélyt jelenthet a végbél kilyukasztása, illetve a széklettel való fertőzések átvitele is.
Mikor és hogyan használjunk vérnyomásmérőt?
Az otthon használható egészségügyi mérőeszközök komoly segítséget nyújthatnak, főleg a különféle krónikus betegséggel küzdők számára. Érdemes tudni, hogy pontos értékeket csak a felkaros vérnyomásmérőkkel kaphatunk, a csuklós készülékek csupán tájékoztató jellegű mérésekre alkalmasak. A digitális vérnyomásmérők mandzsettáját a szív magasságában kell elhelyezni. A mérést ülő helyzetben, a hátunkat megtámasztva, ellazított izomzattal végezzük. A karunk legyen mindig megtámasztva, a könyök enyhén behajlítva, a lábakat ne keresztezzük egymáson.
Minél vastagabb a kar, a készülék annál magasabb értéket mérhet. A rendelőben feszült lesz a páciens, így az orvosnál magasabb értékek születhetnek. Ha az orvosnál nagyon más értékeket mérünk, mint otthon, érdemes a vérnyomásmérőt kalibráltatni. Ennek során műszeresen ellenőrzik a készülék pontosságát, és amennyiben az eltérés nagyobb, mint ± 4 Hgmm, beállítják az eszközt. A szakértők szerint rendszeres használat esetén érdemes 2-3 évente kalibráltatni. A rosszul beállított vérnyomásmérő hamis eredményt mutathat. Az elemek nem megfelelő töltöttségi szintje is adhat fals eredményt.