A beágyazódás zavarai: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

Azok a párok, akik régóta próbálkoznak családalapítással, minden menzesz előtt reménykednek, hogy most végre elmarad a vérzés. Aztán amikor mégis jelentkezik, akkor elszomorodnak, holott ez jelezheti a beágyazódást is, főleg, ha nem időben és kis mennyiségben jelentkezik.

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni. Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

Mi az a beágyazódás?

A várandósság egyik legjelentősebb pillanata a beágyazódás, amikor a folyamatosan osztódó megtermékenyített petesejtből embrió válik. A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. Ez az út akár 5-7 napon át is tarthat, ami alatt a zigóta folyamatosan osztódik, míg végül eléri a hólyagcsíra, más néven, blasztociszta állapotot. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére. Innentől kezdve a blasztocisztát már embriónak nevezzük. A beágyazódással egyidőben megkezdődik a köldökzsinór, a magzatburok és a méhlepény fejlődése.

Mikor történik a beágyazódás?

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy a női ciklus 20-26. napja között ágyazódik be a megtermékenyített petesejt. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét.

A beágyazódás lehetséges jelei és tünetei

A beágyazódást követő hormonális változások bizony okozhatnak úgynevezett beágyazódás tünet együttest, amelyek akár még a HCG hormon terhességi tesztekkel való kimutathatóságát is megelőzhetik. A beágyazódás jelei nem jelentkeznek mindenkinél egyformán, sőt gyakori, hogy valakinél egyáltalán nem is tapasztalhatóak. Épp ezért a beágyazódás jelei közül a következőkben felsoroltak nem garantálják, hogy terhesség áll fenn, de a hiányuk sem jelenti a várandósság nemlétét.

• Alhasi fájdalom, derékfájás: A beágyazódás során tapasztalható alhasi fájdalom, ami akár kisugározhat a derék tájékára is. Ez azonban könnyedén összetéveszthető a premenstruáció tünetével is. Az alhasi fájdalom akkor a beágyazódás jele, ha némiképp eltér a már gyakran érzett menstruáció utáni fájdalomtól.
• Szúró fájdalom: Az alhasban jelentkező szúró fájdalom a beágyazódás jele is lehet. Ez lehet gyenge, alig érezhető, vagy akár kellemetlenül intenzív is.
• Testhőmérséklet változás, hőemelkedés: Az ovuláció előtt jellemzően lecsökken a testhőmérséklet, majd megemelkedik, de a menstruáció előtt újra lecsökken. Amennyiben megemelkedett marad, az terhességet jelez. Bizonyos esetekben a beágyazódás jelei közé tartozik a testhő mérsékelt, ám csupán egyetlen egy napos leesése.
• Pecételő vérzés: A beágyazódás pecsételő vérzés formájában is megmutatkozhat. Ez a beágyazódási tünet a korai terhességi faktor hormonnak (EPF) köszönhető, amit a női szervezet annak érdekében termel, hogy az immunrendszer ne lökje ki az embriót. Az ilyen pecsételő vérzés minimális mennyiségű barnás vagy rózsaszínes folyás.
• Görcsölés: A szervezetben hirtelen fellépő hormonális változások, valamint a méhben fellépő folyamatok alhasi görcsöket okozhatnak. Ez az alhasi fájdalomhoz és szúró érzéshez hasonlóan szintén a beágyazódás jelei közé tartozhat.
• Az emésztés lassulása: A HCG hormonnak köszönhető megemelkedett progeszteronszint, vagyis a sárgatest hormon lelassítja az emésztést. Ez a beágyazódási tünet azoknál lehet feltűnő, akiknél alapvetően nem jellemző a székrekedés.
• Szédülés: A sárgatest hormon, azaz a progeszteronszint megemelkedése, valamint a vérnyomás csökkenése együtt okozhatnak szédülést.
• Puffadás: A magas progeszteronszint az emésztőrendszerre is hatással van, lelassítja azt. Ez a székrekedésen kívül puffadást is eredményezhet.
• Méhnyaknyák megváltozása: Tapintása sűrűvé, gumiszerűvé, színe áttetszővé, opálossá vagy épp fehéressé válik.
• Általános rosszullét: A HCG hormon érzékenyebbé teheti a szaglást, a megemelkedett progeszteronszint szédülést, puffadást, bizonyos esetekben székrekedést vagy épp hasmenést okozhat, amihez párosulhat még hasfájás is.
• Mellérzékenység: A beágyazódáskor az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje hirtelen emelkedik meg, ami mellérzékenységhez vezethet.
• Fejfájás: A hormonszintek hirtelen változásai hirtelen jelentkező fejfájást okozhatnak.
• Hangulatingadozás: A hormonváltozások érzelmi ingadozásokat is kiválthatnak, hasonlóan a menstruáció előtti időszakhoz.

Bár jó lenne azt mondani, hogy a beágyazódásnak egyértelmű jelei vannak, de sajnos ez nem igaz. A legtöbb esetben ezek a jelek akár a menzesz közeledtét is jelezhetik.

Beágyazódási vérzés vs. menstruáció

A beágyazódási vérzés sok nő számára ismeretlen fogalom egészen addig, amíg nem kezd el aktívan próbálkozni a teherbeeséssel. A beágyazódási vérzés akkor jelentkezhet, amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik a méhnyálkahártyába. A beágyazódás pecsételő vérzéssel járó formája nagyon enyhe, általában rózsaszínes vagy barnás folyásként jelentkezik. Általában a megtermékenyítést követő 6-12. nap között történik, és 1-3 napig tart.

A beágyazódási vérzés és a menstruáció közti különbségek sok nőt megtévesztenek, főleg ha a ciklus rendszertelen vagy éppen babát terveznek. Az egyik fő különbség a vérzés intenzitása: míg a menstruáció általában fokozatosan erősödik és napokig tart, a beágyazódás vérzése rövid, gyakran csak 1-2 napig jelentkezik, és nagyon enyhe. Az is árulkodó jel lehet, hogy a beágyazódás pecsételő vérzéssel együtt enyhe alhasi feszülés vagy szúró érzés is tapasztalható, de ezek a tünetek is eltérőek lehetnek.

Az erős beágyazódási vérzés nem jellemző. Ha a vérzés élénk piros, nagyobb mennyiségű, és görcsökkel jár, akkor valószínűleg nem beágyazódásról van szó. Fontos tudni, hogy a beágyazódási vérzés csak a korai terhességek 15-25%-ánál fordul elő. Bár a beágyazódási vérzés természetes folyamat része lehet, vannak helyzetek, amikor fontos az orvosi vizsgálat. Ha a vérzés erős, görcsös, vagy napokig elhúzódik, nem kizárt, hogy nem egyszerű beágyazódás vérzéssel van dolgunk.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A teherbeesés igen bonyolult és összetett folyamat, nem csoda, hogy megannyi probléma állhat az útjában. Ugyanis, amennyiben megtörtént a petesejt megtermékenyülése, még rá vár a beágyazódás, mely különböző állapotok miatt könnyen meghiúsulhat. A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

Főbb okok

• Sárgatest-elégtelenség (alacsony progeszteronszint): A beágyazódási zavart igen sokszor sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint okozza. Ez a hormon ugyanis segít a méhnyálkahártyának alkalmassá válni abban, hogy képes legyen befogadni a megtermékenyített, osztódott petesejt.
• PCOS (policisztás ovárium szindróma): A PCOS során a petefészkekben kisebb-nagyobb folyadékkal teli ciszták keletkeznek. Gyakran magas tesztoszteronszinttel és inzulinrezisztenciával társul. Amennyiben mégis megtörténik a normál peteérés, és az érett petesejt meg is termékenyül, a következő akadályt, a beágyazódás már valószínű, hogy nem sikerül átugrani.
• Korai klimax: A korai klimax akár már a 30-35 éves korosztály tagjait is sújthatja. Ez kezdetben „csupán” a progeszteronszint csökkenésével jár, majd a későbbiekben az ösztrogén mennyisége is lecsökken.
• Pajzsmirigy alulműködés: A pajzsmirigy alulműködés igen alattomos betegség, hiszen van, hogy semmilyen tünet nem hívja fel rá a figyelmet, csak akkor, amikor az ember családot szeretne alapítani. Ugyanis a betegség gyakran meddőséget, vetélést okoz. A probléma az esetek többségében progeszteronhiányt von maga után.
• Sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége: A meddőségi vizsgálat egyik első lépése a spermiumok és petesejtek minőségének vizsgálata.
• A méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei (mióma, méhpolip): A mióma több szempontból is nehezítheti a teherbeesést, de ha közvetlenül a méhnyálkahártya alatt vagy a méhüregben helyezkedik el, akkor megakadályozza a beágyazódást. A méhpolipok, azaz az endometrium polipjai, amelyek általában jóindulatú elváltozások, szintén fizikailag akadályozzák a megtapadást.
• A méh gyulladásos betegsége (endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás): Ezek a gyulladások akadályozhatják a beágyazódást.
• Elhízottság: Az elhízás is negatívan befolyásolhatja a beágyazódás sikerét.
• Dohányzás: A dohányzás rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést.
• Életkor: A babát tervező nő életkora alapvetően fontos tényező, hiszen a termékenység az idő előrehaladtával csökken, 35 év felett egyre kevesebb az esély teherbe esni.
• Kromoszómaeltérések: Amennyiben a pár valamelyik tagjának megváltozott a kromoszómaállománya, az ivarsejtek kromoszómaeltérésére is nagyobb az esély.

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze. A gyermekvállalásért tett lépéseket - köztük a beágyazódást is - támogathatjuk teljesen természetes módokon.

Életmódbeli változtatások

• Méregtelenítés: Egy kezdeti salaktalanítás mindig jól jön, ehhez alkalmazhatunk különböző természetes összetevőkből elkészített méregtelenítő teákat, folyadékokat.
• Megfelelő tápanyagok, megfelelő arányban: Az egészséges étkezés fontos része, hogy változatosan együnk, mindenféle tápanyagot fogyasszunk, azonban figyelmet fordítsunk arra, milyen formában visszük be ezeket a szervezetbe. A szervezet a szerves, biológiailag aktív formában bevitt anyagok hasznosítását sokkal magasabb hatásfokkal képes megoldani, mint a szervetlen összetevők esetében. Fontos a komplexitás.
• Rendszeres sportolás: A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására.
• Káros szenvedélyek kerülése: Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában. A dohányzást jobb teljesen mellőzni.
• Vitaminfogyasztás: Fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. Orvosi javaslatra szükséges lehet speciálisabb étrendkiegészítő, mint a melatonin.

Természetes gyógymódok és étrendkiegészítők

• Gyógynövények: Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű.
• Méhpempő: Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő. Amennyiben a terhességi teszt egyértelműen jelzi, hogy nem történt meg a beágyazódás, vagyis a teherbe esés, és ezt már sokadik alkalommal éled meg, akkor első lépésben javasolt kipróbálni a Novafam méhpempő kapszuláit! A nagyobb arányban méhpempőt tartalmazó Novafam FERTILE kapszula a termékenység fokozására, a peteérés és a teherbeesés elősegítésére, továbbá a megtermékenyített petesejt beágyazódásának támogatására ajánlott.
• Inozitol: A nagyobb arányban Myo- és D-chiro-inozitolt tartalmazó Novafam INOSIT kapszulát pedig a meddőség egyik fő okának tartott PCOS (policisztás ovárium szindróma) esetén ajánlják.

Orvosi segítség

Amennyiben a beágyazódás jelei közül bármelyiket is tapasztalja, hagyja el a káros szenvedélyeket, pihenjen többet és kezdjen el terhesvitamint szedni, ami segíthet a lehetséges terhesség megtartásában, valamint biztosítja a megfelelő vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, amelyekre a magzatnak és az anyának is szüksége lesz. Ha a tünetek aggasztóak, vagy a terhességi teszt negatív marad, de továbbra is fennáll a gyanú, érdemes orvoshoz fordulni. A szakorvosok segíthetnek feltárni a beágyazódási zavar okait és személyre szabott kezelési tervet javasolhatnak.

Nagyon fontos, hogy bár jó tisztában lenni a lehetséges nehézségekkel, bízzunk abban, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlik majd. Tegyük meg a legalapvetőbb lépéseket, amelyek az életmódbeli szabályokhoz kapcsolódnak, hiszen ezek nemcsak fizikai jólétet, de lelkierőt is biztosítanak a vágyaink eléréséhez. Ne feledjük, ha tisztában vagyunk a nehézségeket kiváltó okkal, gyorsabban eljuthatunk a megoldásig: ne féljünk hát szembenézni a kérdésekkel, mert a válaszokat értő közegben, valódi támogatottsággal a hátunk mögött kaphatjuk meg.

tags: #lepeny #beagyazodasi #zavarai