A lelki fejlődés útjai a fogantatástól a halálig

Az emberi fejlődés egy élethosszig tartó, dinamikus folyamat, amely a fogantatástól a halálig tart. Nem csupán a fizikai növekedésről szól, hanem a kognitív, érzelmi, társas és erkölcsi képességek folyamatos változásáról és finomításáról is. A fejlődés során az egyén különböző szakaszokon megy keresztül, melyek mindegyikére jellemzőek bizonyos fejlődési feladatok.

Ezek a feladatok a korai gyermekkorban a mozgás és a beszéd elsajátításától kezdve a serdülőkor identitáskeresésén át a felnőttkor párkapcsolati és karrierbeli kihívásaiig terjednek. Az emberi fejlődés nem lineáris. A fejlődés üteme és iránya egyénenként eltérő lehet. Ezt befolyásolják a genetikai adottságok, a családi háttér, a kulturális környezet és a személyes élmények. Az emberi fejlődés tanulmányozása kiemelkedő jelentőséggel bír a pedagógia, a pszichológia, a szociális munka és az orvostudomány területén. A fejlődés törvényszerűségeinek ismerete lehetővé teszi, hogy hatékonyabban támogassuk az egyéneket a különböző életszakaszokban, és megelőzzük vagy kezeljük a fejlődési problémákat.

A fejlődés fogalma az emberi életút során végbemenő minőségi és mennyiségi változásokat jelenti. Ez a változás nem csupán növekedést takar, hanem a szerkezet, a szervezettség és a működés terén is megnyilvánul. A pszichológia a kognitív, érzelmi és viselkedéses változásokra fókuszál, míg a szociológia a társadalmi hatásokat elemzi. A biológia a genetikai és élettani folyamatokat vizsgálja, az antropológia pedig a kulturális kontextust helyezi előtérbe.

Például, a gyermek nyelvelsajátítása egyszerre biológiai (az agy fejlődése), pszichológiai (a tanulási képességek) és társadalmi (a környezet nyelvi ingerei) folyamat eredménye.

A fejlődés három fő területe

Az emberi fejlődés egy komplex folyamat, melyet hagyományosan három fő területre osztunk: a biológiai, a kognitív és a pszichoszociális fejlődésre.

Biológiai fejlődés

A biológiai fejlődés magában foglalja a test fizikai változásait, mint például a növekedés, az idegrendszer fejlődése, a hormonális változások és a mozgáskoordináció finomodása. Ez a terület kiemelten fontos a csecsemő- és gyermekkorban, de a serdülőkorban és a felnőttkorban is meghatározó. Az emberi biológiai fejlődés bonyolult kölcsönhatás eredménye, ahol a genetikai örökség és az érési folyamatok egyaránt kulcsszerepet játszanak.

A genetikai tényezők, melyeket szüleinktől öröklünk, meghatározzák a testünk alapvető felépítését és működését. Az érési folyamatok alatt értjük azokat a genetikailag programozott változásokat, amelyek az életkor előrehaladtával következnek be. Ez magában foglalja a szervek fejlődését, a pubertást, a csontok növekedését és a kognitív képességek alakulását. A gének nem önmagukban határoznak meg mindent. A génexpresszió, azaz az, hogy egy gén mennyire aktívan fejeződik ki, jelentősen befolyásolhatja a végső eredményt. A környezeti tényezők, mint például a táplálkozás, a stressz és a betegségek, befolyásolhatják a génexpressziót, ami azt jelenti, hogy a gének és a környezet állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Például, a testmagasság nagyrészt genetikai meghatározottságú, de a megfelelő táplálkozás hiánya korlátozhatja a genetikai potenciál teljes kibontakozását.

Az érési folyamatokkal kapcsolatban fontos megemlíteni a kritikus időszakokat, amikor az agy különösen érzékeny a környezeti hatásokra. Ezekben az időszakokban a megfelelő stimuláció és tapasztalatok elengedhetetlenek a normális fejlődéshez. Például, a nyelvi fejlődés kritikus időszaka a gyermekkor eleje, amikor a gyermekek a legfogékonyabbak a nyelvi inputra.

Egy gyermek fogantatásának pillanatában már ott vannak a jellemző vonások, mint a neme, szemeinek, hajának és bőrének színe, hajlama a magasságra, az élettől duzzadó egészségre vagy sebezhetőségére néhány betegséggel szemben. Az ember genetikai kódja egy rejtjel, ami tartalmazza mindezen adatokat.

Kognitív fejlődés

A kognitív fejlődés az értelmi képességek változását jelenti. Ide tartozik a gondolkodás, a memória, a problémamegoldás, a nyelvhasználat és a tanulás fejlődése. Jean Piaget svájci pszichológus nevéhez fűződik a kognitív fejlődés szakaszainak elmélete, mely az emberi gondolkodás fejlődését írja le a születéstől a felnőttkorig. Elmélete szerint a gyermekek gondolkodása nem egyszerűen a felnőttek gondolkodásának egy kisebb, kevésbé kifinomult változata, hanem minőségileg eltérő.

• Szenzomotoros szakasz (0-2 év): Ebben a szakaszban a csecsemő a világot az érzékszervein és a mozgásain keresztül fedezi fel.
• Műveletek előtti szakasz (2-7 év): Jellemző a szimbolikus gondolkodás megjelenése, a gyermekek képesek tárgyakat, eseményeket szimbólumokkal helyettesíteni (pl. egy bot lehet egy ló).
• Konkrét műveletek szakasza (7-11 év): A gyermek képes logikus gondolkodásra konkrét, kézzelfogható dolgokkal kapcsolatban. Megérti a konzerváció elvét, azaz azt, hogy a tárgyak mennyisége nem változik, ha a formájuk megváltozik.
• Formális műveletek szakasza (11 évtől): A serdülő képes absztrakt gondolkodásra, hipotéziseket tud felállítani és tesztelni.

Az elmélet szerint a gyermekek aktívan építik fel a tudásukat a környezetükkel való interakció során. Piaget elmélete jelentős hatást gyakorolt a pedagógiára és a gyermekpszichológiára. Vygotsky szociokulturális elmélete a kognitív fejlődést nem egyéni folyamatként, hanem társas interakciók és kulturális eszközök által formált jelenségként értelmezi. A közeli fejlődési zóna (ZPD) a kulcsfogalom az elméletben. Ez az a terület, ahol a gyermek képes a problémákat megoldani segítséggel, de egyedül még nem. Vygotsky hangsúlyozza a nyelv szerepét a kognitív fejlődésben. A nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem a gondolkodásé is. A gyermek először a másokkal való kommunikáció során használja a nyelvet (szociális beszéd), majd ezt internalizálja, és a saját gondolatait rendezi vele (belső beszéd). A kulturális eszközök, mint például a írás, olvasás, számolás, térképek, szintén meghatározóak a kognitív fejlődésben. Vygotsky elmélete szerint a fejlődés nem lineáris, hanem spirális. A gyermek folyamatosan visszatér korábbi tudásszintjeihez, de mindig egy magasabb szinten.

Pszichoszociális fejlődés

A pszichoszociális fejlődés Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint krízisek sorozatán keresztül valósul meg. Ezek a krízisek (pl. bizalom vs. bizalmatlanság, autonómia vs. szégyen, kezdeményezés vs. bűntudat) megoldása befolyásolja az egyén személyiségének alakulását és a másokkal való kapcsolatainak minőségét. A családi környezet, a kortárs kapcsolatok és a kulturális hatások mind fontos szerepet játszanak a pszichoszociális fejlődésben. Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete az emberi életutat nyolc szakaszra osztja, melyek mindegyikében egy specifikus krízissel kell szembenéznie az egyénnek. Az elmélet alapja, hogy az egyén fejlődése nem csak a biológiai érésen múlik, hanem a társadalmi interakciókon és a környezet elvárásain is. A krízis sikeres megoldása erényhez vezet, ami egy pozitív személyiségjellemző. Például, ha a csecsemőkorban a bizalom krízise megoldódik, az egyén reményt fejleszt ki. Nézzünk egy konkrét példát: a serdülőkorban az identitás krízise áll a középpontban. Ebben az időszakban a fiatalok arra törekednek, hogy megtalálják a helyüket a világban, és kialakítsák a saját identitásukat. Ha ez sikeres, akkor az egyén hűséges lesz önmagához és az elveihez. Erikson elmélete hangsúlyozza, hogy a fejlődés egy élethosszig tartó folyamat, és hogy a korábbi szakaszok tapasztalatai befolyásolják a későbbi szakaszok alakulását. Az elmélet kritikái között szerepel, hogy túlságosan általános, és nem veszi figyelembe a kulturális különbségeket és az egyéni eltéréseket.

A kötődéselmélet, melyet John Bowlby és Mary Ainsworth dolgoztak ki, rávilágít a korai kapcsolatok kritikus szerepére az emberi fejlődésben. A biztonságos kötődés kialakulása kulcsfontosságú. Amikor a csecsemő azt tapasztalja, hogy szükségleteire következetesen és érzékenyen reagálnak, bízni kezd a környezetében, és kialakul benne a biztonság érzése. Ezzel szemben a bizonytalan kötődési minták, mint például az elkerülő, az ambivalens vagy a dezorganizált kötődés, negatív hatással lehetnek a fejlődésre. Bár a korai kötődési minták erősen befolyásolják a fejlődést, fontos hangsúlyozni, hogy nem determinisztikusak. A temperamentum veleszületett hajlamok és reakciók összessége, ami jelentősen befolyásolja az egyén fejlődési pályáját. Nem azonos a személyiséggel, de annak egyik alapköve. A könnyű temperamentumú gyermekek általában pozitívan reagálnak az új helyzetekre, könnyen alkalmazkodnak és szabályos ritmusúak. Ezzel szemben a nehéz temperamentumú gyermekek gyakran negatívan reagálnak, nehezen alkalmazkodnak és kiszámíthatatlanok. A temperamentum befolyásolja, hogy a gyermek hogyan reagál a környezetére, és hogyan alakítja ki kapcsolatait. A szülők és a pedagógusok szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a gyermek a temperamentumának megfelelő, támogató környezetben fejlődhessen. A temperamentum nem determinisztikus, azaz nem határozza meg előre az egyén sorsát. A környezeti hatások, a szülői nevelés és a társas kapcsolatok mind-mind befolyásolják a fejlődési pályát.

A lelki fejlődés a fogantatástól a halálig

A lelki fejlődés az emberi élet egyik legmélyebb és legfontosabb dimenziója, amely a fogantatás pillanatától a halálig tart, sőt, vallásos megközelítés szerint azon túl is folytatódik.

A fogantatás és a kezdeti időszak

Az a parányi részecskéje az időnek, amikor két sejt találkozik egymással, hogy életet adjon egy új lénynek és semmi sem lesz ugyanúgy, mint azelőtt volt. Isten belelehelte az élet lelkét egy új emberbe. Ő adott neki egy halhatatlan, örökkévaló lelket, amely létezni fog mindörökké. Az egész Mennyország tudta, hogy a mi Megváltónk növekedett Mária szíve alatt és felkészültek az Ő üdvözlésére. Habár annak a gyermeknak a szülei, akiért te most imádkozol, még nem tudnak az ő fogantatásáról, de a Menny minden lakója tudja már. Egy ember sok olyan tényről nem tud, ami őt érinti. Csak néhányat fog megismerni belőlük, mint például egy gyermek megfogantatását vagy egy kialakuló betegséget. Néhány csak halála után lesz érthető számára. Szent Pál írja, hogy földi létünkben „megismerésünk csak töredékes” (1Kor 13, 9a). Csak Isten ismer minket teljesen, Ő tud rólunk mindent. Ezért van az, hogy nem vagyunk képesek megismerni és teljességgel megérteni önmagunkat Isten segítsége nélkül. Őnélküle az életünk leginkább a sötétben járás.

Amikor Mária elment, hogy meglátogassa áldott állapotban lévő Erzsébet rokonát, ő már szíve alatt hordta Jézust. Az üdvözlés után Erzsébet megvallotta Máriának: „Mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.” (Lk 1, 44) Hogyan tudhatta az a csöppnyi János, hogy Isten van a közelében? Ki súghatta apró fülébe ezt? Ki mozgatta meg kicsiny szívét? Talán egy őrzőangyal… A gyermek fogantatása napján Isten rögtön mellé rendel egy őrzőt és gondviselőt - az őrangyalt, aki társa marad mindaddig a pillanatig, amíg megérkezik a Mennyei Atyához. Sok értékes gondolat és inspiráció, amelyek támogatnak minket, ettől a mellettünk álló Tárunktól származik. Gondosan figyelj az ő sugalmazásaira és késztetéseire. Köszönd meg neki a neked nyújtott segítséget.

A várandósság harmadik hetének vége felé az anya kezdi felismerni, hogy új élet növekedik a szíve alatt. Nem biztos, hogy ez örömhir lesz számára. Imádkozz ezért a nőért, hogy békét, reményt és boldogságot nyerjen - Jézus feltámadásának gyümölcseit. A világ úgy tartja, hogy egy magzat nem más, mint egy sejtcsomó, amit el lehet távolítani, ha a nő úgy dönt. Azonban Isten ezt mondja: „Ne ölj!” A magzat, akiért imádkozol, már három milliméter hosszú és látható nagyító nélkül. A gyermek bámulatos sebességgel fejlődik. Kialakul a teste, a szervei és az agya is. Bár még nagyon kicsi, teljes védelmet érdemel. Ne hallgass arra, hogy mit mond a világ. Hallgass Istenre, mivel ő az Igazság és az Élet.

A szocializáció és a hit szerepe

Mária és Szent József elvitték Jézust a templomba, hogy bemutassák Őt Istennek, zsidó szokás szerint. Habár az egész világ Isten hatalma által létezik és él, habár nincs teremtmény, növény vagy anyagi dolog, amely nem Isten alkotó és életre keltő hatalmából származna, csak egy szabad ember képes dönteni teljességgel Istenhez tartozásáról. És egy ember életének kezdetén ez a döntés számára a szülő által történik. Habár a bemutatás a templomban egészen korán, még Jézus földi tudatának megjelenése előtt történt, de ez kijelölte életének leglényegibb útját, irányát. Lásd, mennyire a szülőkön múlnak a dolgok egy emberélet kezdetén. Főleg olyan esetekben, hogy megszülessen-e vagy elvétessen és elpusztíttasson.

A keresztelés az Egyház közösségébe fogad egy embert - magának Istennek a családjába. Istennek ez a gyermeke a miénk is, életünk része. Ezért van az, hogy a hívő szülők megkereszteltetik gyermekeiket, amilyen korán csak lehetséges. Megkeresztelése által Jézus Urunk megmutatta, hogy az ember és Isten és más hívők közössége végtelenül fontos.

A jeruzsálemi zarándoklatból való hazatérés alatt, Mária és Szent József észrevették, hogy a tizenkét éves Jézus nem tért vissza velük, elveszett. Háromnapi keresés után a templomban, az Ő Atyjának házában találtak rá. Jézus világosan jelezte földi szüleinek, hogy számára a legfontosabb az Ő kapcsolata Istennel. Minden ember, minden - még a legkisebb is - élete elsősorban Istenhez tartozik. De a világ nem fogadja el ezt az igazságot és túl akarja harsogni. Azt ordítja hangosan, hogy egy asszonynak „joga van a saját hasához”. Sok apa tulajdonának tekinti a megfogant gyermeket és kötelezi anyját a terhesség megszakítására. Egy modern férfi szemszögéből, aki mint tulajdonával törődik egy gyerekkel, a tizenkét éves Jézus viselkedése teljesen felfoghatatlan. Időnként ez a szülői birtoklás keménnyé válik a felnövekvő fiatallal szemben is, aki független. Ma ne csak a meg nem született gyermekért és szeretteiért szóljon, de a szüleidért is - hogy mindig emlékezzenek arra, hogy te elsősorban Isten gyermeke vagy.

Az életút és a lelki felemelkedés

A felemelkedés pusztán egy váltás a tudatban. Ez egy nagyszerűbb tudatosság elérésének lépésről-lépésre történő folyamata, mely elér egy állomást, és az új tudatosság minden állomása a felemelkedés egy másik szintje, vagy jellege. Nincs olyan dolog, mint a nagy kozmikus ugrás a teljes nirvánába, vagy a végső tudatosságba - ez egy téveszme. Minden kapcsolat, mellyel találkoztok, minden kihívás, mellyel foglalkoztok, minden elképzelés, melyet fontolóra vesztek, minden út, melyet átutaztok, önmagatoknak egy nagyszerűbb tudatosságára visz el benneteket, önmagatokon belül egy térbe, valamint egy térbe körülöttetek. Nem kell összpontosítanotok arra, hogy lelkiekké váljatok, már azok vagytok eredetetek igazi természete révén. Lelki lények vagytok, akiknek emberi tapasztalásuk van. Nem próbálhattok meg azzá válni, melyek már vagytok, hiszen nincs sehová se eljutni… ti már ott vagytok! A felemelkedés nem arról szól, hogy lelkiekké váljatok, ez a tudatállapototok kiterjesztéséről szól a tudatosság nagyszerűbb szintjein keresztül. Ezen a bolygón mindenki fel fog emelkedni a tudatosság különféle új szintjeire, létélményük során, nem számít milyen hosszú, vagy rövid ideig vannak itt esetleg - ez elkerülhetetlen. Magának az életnek az igaz természete fog megváltoztatni benneteket. Minden emberi lény belép a felemelkedés folytonos folyamatába pontosan a fogantatástól a halálig, hiszen állandóan változtok pillanatról pillanatra, fizikálisan, mentálisan és érzelmileg.

A tapasztalás nézete szerint - minden tapasztalás érvényes. Van valami megtanulandó minden tapasztalásból, legyen ez az élmény akár rossznak, vagy jónak ítélt. Tehát egy szélesebb látószögből, az ellentétesség bármilyen fokát, vagy formáját tapasztalják meg, van egy nagyszerűbb elérendő tudatosság minden élmény minden jellegében, minden érintett számára. Ahol nagyobb irányítást érhettek el felemelkedési folyamatotok felett, egyszerűen a választás által, hogy tudatosabban vagytok tudatában életeteknek, és mindennek, amit érint. Oly sok különféle mód van tudatosságotok kiterjesztésének, és jóformán bármit tesztek, hozzáadódik a felemelkedésetekhez.

A tudatosság tíz területe a nagyobb fejlesztés érdekében

1. Önvizsgálat

Az önvizsgálat egy igen hathatós folyamat, mely nagyobb bepillantást és kiterjeszkedést enged meg a visszatükröződésen keresztül. A visszatükröződés az elmében történik, ahogy megszemléljük magunkat és megvizsgáljuk élményeinket a gondolat fényén át. Majd amikor megengedjük gondolatainknak, hogy az az igazság vezesse, mely szívünkön belül nyugszik, nagyobb tisztasággal fogunk látni.

Sok ember húzódozik az önvizsgálattól, mert túl fájdalmasnak találják az igazságot meglátni. Az igazság elfojtásából megtapasztalt szenvedés azonban sosem ér véget -szét fog tépni benneteket és az önszeretetetek alapját fogja szétrombolni sok szinten. Minden egyénnek számos jellege van… átválthatjuk és megváltoztathatjuk a távlatainkat, és választhatjuk azt, hogy az önvaló bármely jellegét megtestesítjük, melyet meg akarunk tapasztalni. Így, semmi szükség sincs félni attól, hogy önmagunkba tekintsünk egy mélyebb szinten, mert bármit találunk, ami talán nincs tetszésünkre, mindig változhatunk. Az önvizsgálat művészete mindig elvezet benneteket egy nagyszerűbb távlatba személyes választásaitoknál, és segít nektek nagyobb felelősséget vállalni saját életetekért.

2. A hiedelmek elengedése

Mivel a valóság természete képlékeny, a személyes hiedelmek oly korlátozók és félrevezetők lehetnek. A hit csupán az adott hit határain és szerkezetén belül érvényes teljesen. Ha egyszer kinyíltatok más távlatokra, a hit csupán egy lehetőséggé válik, következésképpen többé nem örök érvényű. Csupán akkor marad abszolút, ha azt választjátok, hogy kizárjátok az összes többi lehetőséget… és ez csupán egy választás. Semmi rossz sincs az elgondolások és hitek felfedezésével, mindnyájunknak fel kéne annyit fedezni, amennyit lehetséges, azonban túlságosan ragaszkodni bármely egyetlen hithez, vagy hitrendszerhez, valóban lelassítja kiterjeszkedéseteket egy nagyobb tudatosságba. Amikor erősen hozzákapcsolódtok egy bizonyos hitrendszerhez, annak az egy sajátságos távlat „dobozába zárttá” váltok, mely lekorlátozza majd azt, amit a világegyetem képes számotokra elhozni, és ahogyan ezt elhozzák számotokra - így, miért vesztek magatokra korlátozásokat? Még ha jobban hajlotok az egyik távlat irányába, mint a másikba, engedjétek meg magatoknak, hogy nyitottak maradjatok a lehetőség birodalmára, és ez mindig a jobbat fogja szolgálni.

3. Hallgassatok szívetekre!

Szívetek a belső iránytű, mely elvezet benneteket oda, ahol szükséges lennetek. Amikor megtanultok bízni szívetek bölcsességében, túl az úgynevezett „racionális gondolkodás” korlátozásain, mindig nagyszerűbb tisztaságot és kiterjeszkedett tudatosságot fogtok találni. Az emberi elme a túl sok szükségtelen gondolat révén gyakran összezavart és felkavart, hogy bízzon érvelésében, hiszen észlelése gondolataira korlátozódik - azonban a szív mindig belemélyed a mély belső igazságba, mely igazodik lelketek hívásához és kiterjeszkedett tudatosságához. Amikor a szívetekből jöttök, mindig a lehető legmagasabb rezgésben lesztek pillanatnyilag. Ez fog elvezetni benneteket a lehető legjobb választás meghozatalához minden helyzetben.

4. A távlatok megosztása másokkal

Élményeitek és elgondolásaitok megosztása másokkal egy mélyreható bepillantást ajánlhat fel. Sokszor gondoltam azt, hogy egy helyzetbe, vagy elgondolásba tiszta betekintéssel bírok, és miután saját szellemi meglátásomat megosztottam másokkal, ráeszméltem, hogy éleslátásom egyáltalán nem volt olyan tiszta, vagy lehetséges, hogy saját távlatomra korlátozódott. A további kilátások mindig nagyobb bepillantást ajánlanak fel, mert a valóság természete az, hogy minden távlat valós a végtelen lehetőség birodalmában.

5. Kövessétek álmaitokat!

Elindulni egy úton álmaitokat követve, az egyik legfontosabb dolog, amit valaha is tenni fogtok. Senki sem lehet teljesen beteljesült álmai követése nélkül, mert álmaitok és szenvedélyetek lelketek hívása. Válaszolnotok kell a lélek hívására, annak érdekében, hogy elérjetek bármilyen jelentőségteljes személyes beteljesedést, máskülönben mindig azzal az érzéssel, vagy benyomással fogtok élni, hogy valami hiányzik. Tehát, bármi is legyen álmotok esetleg, akár cselekvőleg végzitek álmaitok megélését, vagy csupán azon a fokon, ahol megfontoljátok őket, osszátok meg őket másokkal. Álmaitok megosztása másokkal egy biztonságos teret enged meg másoknak, hogy ők is megosszák álmaikat. Ha egyszer megosztottátok álmaitokat, elkezditek az álmaitokért a folyamatot birtokolni - és ez fog elvinni benneteket az első pár lépés megtételének küszöbére, hogy egy új úton induljatok útnak. Amikor a világ nagyobb része van teli olyan emberekkel, akik szenvedélyesen dolgoznak álmaik követésén… bámulatos dolgok fognak történni. Egy ihletett világban fogtok élni - és ezzel bármi lehetséges!

6. A természet elemei

Egy másik nagyszerű mód a felemelkedési folyamat fellendítésére a természet elemeivel / erőforrásaival történő kapcsolat létesítése. Gyakran természetesnek vesszük a hihetetlen sokoldalúságot a természet hatalmas pompájában, melyet megosztunk ezzel a bolygóval és a világegyetemmel. A levegő, melyet belélegeztek, a víz, melyet megisztok, a nap, melyben sütkéreztek, az étel, melyet megesztek, a növények, melyek óvnak, a csillagok és bolygók, melyeknek látványába belemerültök, a természet mindezen elemei sokkal többet nyújthatnak nektek, mint aminek esetleg tudatában vagytok.

A puszta cselekedete annak, hogy kinn vagytok a természetben, fog segíteni magatokat leföldelni és lelketeket táplálni - azonban ezt még tovább vihetitek el. Van tudatos intelligencia a természet minden elemében, és a természet tudata a legnagyszerűbb bölcsesség némelyikét őrzi, melyet valaha is megtapasztalhattok majd… Tehát, beszéljetek az elemekhez… Tegyetek fel kérdéseket… és figyeljetek! Az elemekben nincs emberi ego, és hozzáadott távlatokra tehettek szert az életről, mely talán sosem lépett be tudatotokba azelőtt. A következő alkalommal, amikor kinn vagytok, egy tudatos törekvést tegyetek meg, hogy kölcsönösen hassatok az elemekre… fogadjátok be mindet egyszerre, mintha egy szimfónia egyéni hangszereit élveznétek az egység hangján keresztül, vagy összpontosítsatok minden egyes elem egyedi szépségére külön-külön, mintha a legjobb barátotokkal vacsoráznátok. Álljatok kinn csendben és legyetek alázatosak a szél bölcsessége előtt, engedjétek meg, hogy átmosson, és megihlessen benneteket!

7. Meditáció

A napi meditáció össze fog kapcsolni benneteket önmagatok legmélyebb és legtisztább jellegével, mely az egyszerű „VAN”. Nincs más gyakorlat, melyet ismernék ebben a fizikai dimenzióban, mely olyan varázslatos átalakító élményt ajánlana fel számotokra. A meditáció az alappillére a belső béke, gyógyulás és az önszeretet fejlesztésének eléréséhez. A meditáció csendes minősége tiszteli a fogékonyság művészetét, és lehetővé teszi, hogy meghalljuk a világegyetemet, ahogy hozzánk szól, válaszol kérdéseinkre, vagy velünk ül csöndben. A meditáción keresztül beléptek a nyugalomba és csendbe, mely szükséges, hogy hozzáférjetek a forrás energiáitokkal való kapcsolatotokhoz, ahogy összekapcsolódtok a felsőbb tudatotok végtelen és kiterjeszkedett tudatosságához. Erről a helyről az energia világítótornyaivá válhattok, és megtapasztalhattok egy fennkölt utazást a rendkívülin túl.

8. Boldogság, öröm és vidámság

A boldogság nem egy sors, ez egy választás. Azt választva, hogy élvezzétek életetek minden jellegét, nem csupán saját erőtökön belüli, hanem ez elengedhetetlen kiterjeszkedésetekhez és jólétetekhez. A mókázás és hogy örömteliek vagytok, felszabadítja lelketeket. Felszabadítja annak a mag energiáját, akik valójában vagytok, és megengedi lelketeknek (akik ti vagytok), hogy megtapasztalja ugyanazt az örömöt és szabadságot, melyet természetesen megtapasztal tiszta egységes, nem fizikai állapotában a testen keresztül. Amikor boldogok és örömteliek vagytok, valódi lelki természetetekkel vagytok teljes igazodásban, tudatos intelligenciaként. Amikor annak a végtelen részéhez igazodtok, akik vagytok, meg fogjátok látni, milyen nevetséges valójában az összes aggodalmatok, ahogy az élet szépségének és fájdalmának látszólagos ellentmondását az egyenlőség kristálytiszta fényén keresztül pillantjátok meg. Erről a helyről ápolhatjátok és méltányolhatjátok mindkettőt egyenlő értékben.

9. Szolgálat

Szolgálatra lenni nem követeli meg azt, hogy időtöket egy bizonyos jótékonysági szervezetnek szenteljétek, habár ez feltétlenül egy nagylelkű felajánlás. Az, hogy szolgáltok, arra nem olyasvalamiként kellene gondolni, hogy hébe-hóba tesztek valamit, vagy itt-ott egy korlátozott időtartam erejéig. A szolgálat a „létezés egy módja”, egy életfilozófia, egy magatartásmód vezérelv. Ez önmagatoknak egy elkötelezettsége, hogy mindig a jóindulat egy helyéről vezéreljenek ok nélkül minden helyzetben. Amikor nyílt szívvel ajánljátok fel szolgálatotokat másoknak, akkor van, amikor a szeretet igaz ereje lép mozgásba. Másoknak segíteni, hogy elérjék azt, amit akarnak, mindig közelebb visz benneteket ahhoz, amit ti akartok, hiszen az indítóok nélküli adás a tiszta jóindulatnak egy cselekedete, mely hihetetlen messze ágazó hatással bír. Ha semmi más okból kifolyólag nem szolgáltok, minthogy szolgáljatok, felfokozzátok szereteteket és önmagatok nagyra becsülését, mely eredményei azt, hogy megengeditek magatoknak, hogy bírjatok azzal, amit akartok életetekben. Ahogy a példa által vezetnek benneteket, segíteni fogtok másoknak belépni önmaguk nagyrabecsülésének és szeretetének áramlatába.

10. Önszeretet

Amikor mindent kimondtak és megtettek, csupán egy dolog van, ami igazán számít… a SZERETET! Ez az egyetemes nyelv, mely mindent összetart. A szeretet a létező legmagasabban rezgő rezgésszám. Ez matematika annak legtisztább formájában. Ez örök érvényű, és semmi sem képes átjárni, lerombolni, vagy széttörni. Nem gyengíthető el - nem pusztítható el. A szeretet minden, ami van - semmi sem létezik nélküle. Önmagatok feltétel nélküli szeretete az önmegvalósítás végső formája. Nem sokan fogják valaha is elérni ezt teljesen, és ez rendben van, azonban ez a legfontosabb dolog, melyért törekedhetünk ebben az életben. Az önszeretetetek alapja a tisztaság látó és érzelmi lencséje, melyen át szemlélitek a világot. Az ÖNMAGATOK iránt őrzött SZERETET alkotja meg rálátásotokat a világról, és iránytűvé válik, mely vezérel benneteket, hogy az összes választásotokat meghozzátok pillanatról pillanatra, mely megformálja életetek átfogó képét. Ha gondotok van az önszeretet egy erősebb alapozásának kifejlesztésével, akkor mindig megnyílhattok ennek, egyszerűen azáltal, hogy összpontosítotok a fent felsorolt tudatosság minden más területére. Ha egyszer azt választottátok, hogy életetek bármely távlatából tudatosabban tudatossá váltok, egy bizonyos ponton az önszeretetnek egy nagyszerűbb tudatosságába váltotok majd át, mely elkerülhetetlen. A távlaton keresztül elért bepillantás, és minél több távlatot vagytok képesek átlátni, annál nagyobb lesz tudatosságotok mindenről, melyet megtapasztaltok. A felemelkedés folyamatáról nem szükséges úgy gondolkodni, mint egy elkülönült összpontosításról, vagy minden mástól eltávolított feladatról, mely mindennapi életeteket betölti, így, miért ne dolgoznátok ezzel? A kulcs e természetes folyamat áramlatán belüli munkához az azon keresztüli választás, hogy tudatosabban tudatára ébredjünk az élet olyan sok eltérő jellegére, amennyire lehetséges.

Segítségkérés és a bizalom fontossága

Itt az ideje leszámolni azzal a tévhittel, ha beszélünk a problémáinkról, akkor sebezhetővé válunk. A bizalom az őszinteségen, az elfogadáson és a félelemnélküliségen alapul. Idézzük fel, hogy mit mondott a vízen járó Jézus tanítványainak: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Ám Péter, amikor elindult a vízen Jézus felé, mégis elsüllyedt, mert megijedt, kételkedett és kishitű volt. Jézus megragadta és kimentette. A bajban lévő Péter elfogadta a feléje nyújtott segítő kezet és biztonságba került a csónakban. Baj, probléma valamennyiünk életében van, lesz.

Az a tévhit, miszerint, ha problémánk van és azt közzétesszük, akkor sebezhetővé válunk. Katolikus körökben még rosszabb a helyzet. Az agyunkban felállítunk egy mércét, amit ha nem ütünk meg, leértékeljük önmagunkat. A katolikus közösségben is sokan úgy vélekednek, hogy a társadalomban zajló történések rájuk és szeretteikre nincsenek hatással, azok megállnak a küszöbük előtt. Azt gondolják, hogy azok a társadalmi szinten végbemenő változások - például a házassággal, az elköteleződéssel, válással, a gyermekvállalással kapcsolatban -, az ott nagy számban megjelenő viselkedési minták, normák nem hatnak a katolikus értékek alapján nevelt gyermekeik döntésére. Amikor kiderül, hogy ez csak illúzió, és nem tettek semmit, hogy védve legyenek a nemkívánatos hatásoktól, akkor a szembesülés után képesek ebbe az állapotba pszichésen belerokkanni. Pedig a problémájuk orvosolható lenne, ha mernének segítséget kérni. Kiderülhetne számukra, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal. Egyfajta missziót vállalunk azzal, hogy az embereket a kérés kultúrájára rávezessük. Ha valaki segítséget kér, attól sem kisebb, sem kevesebb nem lesz.

A "Bízd Rá Magad!" kezdeményezés például azt üzeni: „Veled vagyunk minden élethelyzetben. Ha bajban vagy, azért, ha fejlődnél, azért.” A weboldal több mint 200 szervezet keresztény értékrendű, támogató lehetőségeit és programjait kínálja. A küldetésük leírásánál olvashatjuk: ,,Nehéz dolog a bizalom. Kell hozzá bátorság, lendület, ami az ismeretlenbe ugrásra késztet, kell hozzá a másikba vetett hit, hogy bízni mégis érdemes és jó tapasztalat arról, hogy a másik tud segíteni, megtart és erőt ad, amikor nehéz. A bizalmon alapul a Bízd Rá Magad! kezdeményezése is. Egyrészt bíznunk kell egymásban, a közösség erejében, hogy lesz megoldás gondjainkra.”

Szakirodalom és további források

• ANTALFAI MÁRTA: A női kiteljesedéshez vezető út meghatározó állomásai, Femme Harmone. Női Dimenzió (2022/különszám) 198-216.
• ANTALFAI MÁRTA: A női és férfi személyiségfejlődés krízisei és komplexusai, mint kreatív életlehetőségek, mesék, mítoszok és esetrészletek tükrében, Kézirat, 2017-2021, 1-42.
• ANTALFAI MÁRTA: Lelki fejlődésünk dimenziói „Az égig érő fa” című Benedek Elek mesében, Fordulópont 46. szám, 11 (2009/4) 29-37.
• ANTALFAI MÁRTA: A személyiségfejlődés, mint értékőrző és értékalkotó folyamat, Az Individuálpszichológiai Útjain, 3 (2006/3) 14-17.
• BAGDY EMŐKE - BAKTAY MIKLÓS - KORSÓS GIZELLA: Életút. Fejlődéslélektan a fogantatástól a halálig, Baktay és Bernáth, Budapest.
• Grün, Anselm: Az emberélet útjának felén, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2013.
• Hemfelt, Robert - Minirth, Frank - Meier, Paul: A szeretet választható. Harmat, Budapest, 2009.
• Nouwen, Henri Josef Michael: A tékozló fiú hazatérése, Ursus Libris, Budapest, 2001.
• Riemann, Fritz: Az öregedés művészete, Háttér, Budapest, 2001.
• Rohr, Richard: A férfi útja I.

tags: #lelki #fejlodes #fogantatastol #a #halalig