Pierre Boulle nagy sikerű sci-fi regényében bemutatott főemlősök, ám az emberi szellemről lesújtó iróniával mesélő történet gúnyos társadalomképe a vásznon teljesedett ki igazán. A második világháborút követően gyermeteg B filmes próbálkozások jellemezték a hollywoodi sci-fit. A hidegháborús paranoiát és az atomkorszak társadalmi feszültségét megjelenítő idegeninváziós és óriáslényes történetek ma már nevetségesnek tűnnek, a primitív speciális effektek, a technicizált díszletek és a naiv elképzeléseken alapuló látványvilágok viszont már a maguk korában sem hatottak realisztikusnak.
Az ismeretlen bolygóra érkező George Taylor kapitány (Charlton Heston) és űrhajós csapata egy majmok által uralt - többé-kevésbé a történelmi középkor fejlettségi szintjével rendelkező - társadalommal szembesül A majmok bolygója történetében. A környezet egyértelműen a valós világ inverze: a bolygó görbe tükör elé állítja az emberiséget, és kigúnyolja, parodizálja annak hibáit, berendezkedésének hátrányait.
A majmok bánásmódja az emberrel (vadásznak rájuk, háziállatként tartják őket, vagy tudományos kísérletek alanyaiként veszik hasznukat) megegyezik az emberek állatok felé tanúsított viselkedésével. Az értelmi fölény kihasználása és a gyengébbek elnyomása olyan tulajdonságok a majmok társadalmában, amelyeket az embertől tanultak el.
A hatvanas évek második felére Amerika számos külső és belső politikai, gazdasági és társadalmi válságba került. John F. Kennedy elnök, majd testvére, Bobby Kennedy, valamint dr. Martin Luther King Jr. is halálos merénylet áldoz lett. A vietnámi háború Amerika első elvesztett háborújaként vonult be a történelembe. Az ellenforradalmak, a belső mozgalmak, a hippikultúra térnyerése és a faji megkülönböztetés megosztotta az USA lakosságát. Ebből a kiábrándult létállapotból építkezve és az Európából érkező modern filmes irányzatokat felhasználva bontakozott ki a Hollywoodi Reneszánsz korszaka a filmiparban, amelynek hatása és karakterisztikája A majmok bolygóján is erősen érezhető.
Nem véletlen, hogy a kor legtöbb filléres sci-fijével ellentétben a film készítői között valódi tehetségek foglaltak helyet: Franklin J. Schaffner olyan valós személyekről készült eposzokkal bizonyította rendezői zsenialitását, mint A tábornok, a Cárok végnapjai vagy a Pillangó, míg a forgatókönyvön a nagyívű történetek mestere, a Szemben az erőszakkal, az Arábiai Lawrence és - a szintén Pierre Boulle regényéből adaptált - Híd a Kwai folyón díjnyertes forgatókönyvírója, Michael Wilson és az elképesztően rendkívüli helyzetekre épülő Alkonyzóna televíziós sorozat kreátoraként elismert Rod Serling dolgozott. A produkció élén álló sztár, Charlton Heston pedig sorra vállalt ekkoriban főszerepeket olyan filmekben, mint A tízparancsolat, a Ben-Hur vagy a Zöld szója, melyek szellemiségükben egyeztek saját politikai nézeteivel. Az általa alakított hősök rendszerint a faji megkülönböztetés ellen léptek fel, a nyugati kultúra értékeiért harcoltak, és azok állandóságát hirdették.
Az emberi születésű Taylor űrhajós vadon élő társaival ellentétben rendelkezik a beszéd és a gondolkodás képességével, így sokkal inkább illeszkedne a majmok társadalmába, mint a jövő emberiségébe. Mégsem képes igazán betagozódni a fejlett főemlősök közé, mivel nem tud - és nem is akar - azonosulni azok szellemiségével, elnyomó ideológiájával. Taylort taszítja a saját népének lenyomatát és történelmét tükröző majmok világa. Hiába ragaszkodik tehát önnön (nyugati) felsőbbrendűségéhez és az általa képviselt határvidékmítoszhoz, a kapitány számára többszörösen is bebizonyosodik, hogy az ismert és hirdetett társadalmi normák nem fenntarthatók.
Taylor karaktere a westernek magányos hősét idézi, keserűsége a megmentésre érdemtelen világban való elveszettségéből fakad. A megjelenő konfliktustípusok közül a hatalom elleni lázadást és a szabadság vágyát a puszta túlélés ösztöne váltja fel.
A majmok bolygója esetében tehát az apokalipszis elsősorban szociológiai következményekkel jár. Az elsivatagosodott, helyenként Mad Max-szerű környezet a természeti pusztulás ellenére nemcsak hogy alkalmas a túlélésre, hanem még a civilizáció fenntartásához és fejlődéséhez elegendő élelmet és nyersanyagot is képes biztosítani. A feltételezhetően atomháborúk eredményeként kialakuló állapotok inkább a lemondó érzelmi sivárságot fejezik ki, miközben modellszerűséget kölcsönöznek a történetnek: az újraírt evolúciós folyamatok ismét az emberiség korábbi kudarcaiba futnak bele - az újraindított történelemnek is megfeleltethető bolygó ezúttal is el fog bukni.
Ráadásul A majmok bolygója a tudományos-fantasztikus műfaj korábbi darabjaihoz képest valódi presztízsfilmként viszonyul elrugaszkodott témájához. A díszletek, a kosztümök és a történet tárgyi világa mind hitelesen tükröz egy kezdetleges civilizációt, a kitüntetett jelentőségű sminkmunkáért pedig Oscar-különdíjjal is elismerték a produkció maszkmestereit. A korát megelőző technika valódi majmok lemodellezésén alapult, ami után a főemlősök filmbeli egyéniségéhez alakítva készülhettek el az adott kosztümök és arcprotézisek. A történet kifogástalan megvalósítása végig a gazdag mondanivalót szolgálja.
A film alapvető szkepticizmusa a jövővel és a társadalommal szemben a mai napig aktuálissá teszi a témát, miközben örök érvényű korrajz is Amerika mítoszának végéről, ami többé már nem a lehetőségek és a szabadság földjét jelenti.
A történetben a következő, gyakran ismétlődő szabályok és elvek figyelhetők meg:
- Álmatlanság-szabály: Ha azt mondják, ingyen megszállhatsz egy fogadóban, az sose lesz valóban ingyen.
- Houdini kívánalma: Bárki - legyen az a csapat tagja vagy sem - amint rácsok mögé kerül, azonnal kiszabadul… legyen börtönben, erődítményben vagy bármilyen fogva tartásra alkalmas helyen. A csapattagokat egy természeti katasztrófa, esetleg egy előző nap megismert barátságos kisgyerek szabadítja ki, az NPC-ket pedig a csapat tagjai. A rosszfiúk nem szorulnak segítségre, maguktól törnek ki, mert ők olyan rosszarcok.
- A természetes monopólium szabálya: Egyetlen városban sincs két boltnál több… kivéve, ha a történet szempontjából lényeges, hogy legalább száz kereskedő legyen, akiket a megadott sorrendben kell végigjárnod.
- A közönyösség alaptörvénye: A ti csapatotok az egyetlen, akik a világ megmentésén fáradozik.
- A jó, a rossz és a csúf szabálya:
- Az összes visszataszító, torzszülött és ronda férfi karakter vagy gonosz, vagy annyira tisztességes/erkölcsös/bölcs, hogy már rég szentté kellett volna avatni őket.
- Az összes férfi szereplő, akinek olyan sebhelye van, ami nem akadályozza őt a harcban (pl. a szeme alatt) eredendően gonosz. Kivéve a főhőst, mert a sebhelyek klasszak, és senki se lehet klasszabb a hősnél. Kivételt jelentenek a láthatóan ősöreg szereplők, mert ők automatikusan nem lehetnek olyan klasszak, mint a főhős.
- A csatlósok mércéje: Az egyik ellenségednek lesz három imádni valóan kétbalkezes alantasa, akikkel újra meg újra harcba kell szállnotok. Habár a főnökük mindig rájuk bízza a legfontosabb és legtitkosabb terveit, azok folyton elszúrják azokat. Eközben megállás nélkül veszekednek egymás között, elkotyognak mindenféle titkos információkat, és nagy átlagban csak akkor győznek, ha a céljuk a csapat feltartóztatása vagy figyelmének elterelése volt. Végül a játék egyik tetőpontján a csapat nagy nehezen meggyőzi őket arról, hogy a gonoszokat szolgálják, ők pedig átállnak a ti oldalatokra.
- Az ezeréves szabály: Az Ősi Gonosz mindig percre pontosan ezerévenként bukkan fel, és a legutóbbi megjelenése 999,9875 éve volt. A régmúlt hőseinek minden próbálkozásuk ellenére sosem sikerült elpusztítaniuk őt, csak bebörtönözniük, hogy majd az eljövendő generációk gondoskodjanak róla. A jó hír az, hogy a mostani feltűnésével ez a gonosz végleg és teljesen elpusztíthatóvá vált.
- A mesélő hatékonyságának elve: Ha a főgonosz viszonylag belátható időszakon belül egyszer már vereséget szenvedett egy csapat kalandozó kezétől, akkor az egyikük garantáltan közétek áll álnéven.
- Ayn Rand bosszúja: A nagyobb városokat leszámítva a kontinensen nyoma sincs bármiféle központosított hatalomnak vagy kormánynak.
- Az utazás törvényei:
- Az utazás első törvénye: A világon minden közlekedési eszköznek minősül - várak, városok, katonai akadémiák, ami csak eszedbe jut - ezért ne lepődj meg, ha az ősi erődítmény hirtelen megremeg a lábatok alatt, és az egész építmény a levegőbe emelkedik.
- Az utazás második törvénye: Ha rátalálsz egy spéci utazási eszközre - legyen az léghajó, gőzhajó, óceánjáró, űrrepülő -, akkor abból szinte biztosan mindössze az az egy darab létezik.
- Az utazás harmadik törvénye: Egy földrész két területe között csakis és kizárólag egyetlen szűk hegyi átjáróján át vezet az út egy amúgy megmászhatatlan hegység kellős közepén. Általában egy monostor állja el ezt az átjárót, ami azt jelenti, hogy minden átmenő forgalomnak le kell pakolnia a csomagjait, hogy átkelhessenek a barakkokon, könyvtáron, konyhán és tróntermen át a túloldalra.
- Az utazás ötödik törvénye: Mindenkinek mindenre van jogosítványa.
- Az utazás hatodik törvénye: Senkinek se lehet nálad klasszabb verdája.
- Az utazás utolsó törvénye (avagy Bazi Joe törvénye): Amint az feljebb is kitűnt, számotokra minden út egyenlő a megpróbáltatással. Mindenféle járműveket kutattok fel, ősi, elfeledett szerkezeteket használtok, katonai őrjáratokat kerülgettek, és a többi. De ez csakis rátok érvényes.
- Ha meglátod a Buddhát egy véletlenszerű találkozó során, akkor öld meg őt!: A világtérképen jártatokban-keltetekben mindennel végeznetek kell. Emberekkel, állatokkal, növényekkel, rovarokkal, tűzcsapokkal, kunyhókkal… minden létező dolog rátok feni a fogát.
- A számok törvénye: Több olyan tárgy és varázslat létezik, melyek hatása az aktuális életerőpontjaidtól, szintedtől és számos egyéb olyan dolgoktól függ, amelyeknek nincs semmi értelmük. Kivéve, ha a szereplők mindenfelé számokat látnak.
- A mágikus hasznavehetetlenség elmélete: Az utad során több hasznosnak tűnő varázslatba botlasz: kővé változtatás, némítás vagy azonnali halál, stb. Ugyanakkor harc során sosem használod ezeket, mert a közönséges ellenségeket a szokványos támadások is elintézik, vagyis pazarolnád rájuk a látványos - és nem egyszer hosszú - varázslataidat, a főnökök és a szokatlanul erős szörnyetegek pedig védettek velük szemben.
- A mágikus hasznavehetetlenség elméletének kiegészítése: Amikor az ellenségek rajtatok használják a kővé változtató, némító, azonnali halált okozó stb.
- A xenobiológia szabálya: A világ ragadozó fajai között megtalálhatóak a következők: óriáspókok, óriáskígyók, óriási skorpiók, óriásbogarak, polipok, a levegőben lebegő halak, vízköpők, gólemek, húsevő növények, kimérák, griffek, nimfák, hidrák, minótauruszok, földben turkáló, nagy karmú lények; olyan lények, amik képesek megbénítani benneteket; olyan lények, amik képesek elaltatni benneteket; legalább húszfajta mérget lövő, csápos lény… és sárkányok.
- Kazamatatervezési alapok kiegészítés: A kazamatákban fellelhető rejtvények mindegyike beleilleszthető az alább felsorolt kategóriák egyikébe: Keress meg egy apró tárgyat, és dugd be egy kis nyílásba. Tologass ládákat (kőtömböket, szobrokat, stb.) megadott kapcsolókra. Húzz meg bizonyos karokat, amik kinyitnak, ill. becsuknak bizonyos ajtókat. Jegyezd meg bizonyos tárgyak sorrendjét. Lépj be a megfelelő sorrendben egy sor ajtón. Valami, amiben szerepelni fog egy óra vagy egy felvonó.
- Nos, ennyit az istenekről: A legfőbb istenségek - feltéve, hogy tényleg léteznek, és nem csak az egyház találta ki őket, hogy megtévessze a hívőit - alapvetően gonoszak, és a végén el kell pusztítani őket.
- Az utca embere-szabály: Nem számít, milyen gyorsan utazzatok, a szóbeszéd nálatok is gyorsabban jár. Mire odaértek valahová, a helyiek már rég arról beszélnek, hogy hol jártatok.
- Bárhová menj, ők ott lesznek: Nem számít, hová mennek a szereplők, az ellenségeik akkor is mindig megtalálják őket. Lehet, hogy csak megkérdeztek egy járókelőt. De ne aggódj - igaz, hogy könnyűszerrel a nyomukra akadnak, de sose használják ki az alkalmat, hogy a levegőbe repítsék a sátratokat vagy a fogadót, ahol éppen megszálltok.
- A döntésterelés szabálya: Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mit tervezel a továbbiakban, azt pusztán csak udvariasságból teszi.
- A szajkózás-szabály: A hétköznapi járókelők mindig ugyanazt mondják - nem számít, hányszor beszélsz velük.
- Franklin Covey nagyon, nagyon, nagyon tévedett: Sose jó ötlet, ha csak a jelenlegi ügyeiddel foglalkozol és szisztematikusan haladsz feladatról feladatra, célállomástól célállomásra. Ugyanis könnyen lehet, hogy ezzel sose érsz a játék végére.
- Szelektív sérthetetlenség szabálya: Az RPG-k szereplői fel se veszik az olyan apróságokat, mint a kegyetlen hőség vagy hideg, esetleg a mérges gázok. Kivéve akkor, amikor egyszer csak nagy hirtelen mégis.
- A fegyverkedvelőktől vagyok, avagy a Billy Lee Black-szabály: Az RPG-k szereplői mindössze egyvalamiben értenek univerzálisan egyet: mindegyikük ellenzi a fegyvertartási törvények szigorítását.
Cézár Után | A Majmok Bolygója: A Birodalom | Bemutató
A film készítésének hátterében a Hollywoodi Reneszánsz korszaka áll, amely a hatvanas évek amerikai társadalmi és politikai válságaira reagált. A rendező, Franklin J. Schaffner, és a forgatókönyvírók, Michael Wilson és Rod Serling, neves alkotók voltak, míg Charlton Heston, a főszereplő, gyakran vállalt olyan szerepeket, amelyek a faji megkülönböztetés ellen és a nyugati kultúra értékeiért küzdöttek.
A film egyik kulcsfontosságú eleme a "reboot" fogalma, ami azt jelenti, hogy egy új feldolgozás független a korábbiaktól, csak az alapötletet és a karaktereket emeli át. A 2011-es "A majmok bolygója: Lázadás" és az azt követő filmek egy alternatív idővonalat képviselnek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a Charlton Heston nevével fémjelzett eredeti filmhez vagy a Tim Burton által rendezett 2001-es verzióhoz.
A történetben felmerül a "folytonossági időparadoxon" lehetősége, különösen, ha figyelembe vesszük Caesar karakterét, aki egy későbbi korból származó szülők gyermeke, mégis kulcsszerepet játszik a majmok bolygójának kialakulásában. Ez arra utalhat, hogy létezhetett egy olyan idősík is, ahol Caesar nélkül zajlott le az események sorozata, vagy hogy a történetet utólag manipulálták.
Összességében A majmok bolygója egy komplex és gondolatébresztő alkotás, amely a tudományos-fantasztikum eszközeivel reflektál az emberi társadalomra, a hatalomra, az elnyomásra és a túlélésre. A film szkepticizmusa a jövővel és a társadalommal szemben ma is aktuális, és örök érvényű korrajzként szolgál Amerika mítoszának végéről.