Az abortusz lelki következményei: A Posztabortusz Szindróma és a gyógyulás útja

Az abortusz számos társadalmi vitát generál, az érintettekhez való személyes és ítéletmentes odafordulás azonban jóval ritkább. Sok téveszme kering a köztudatban arról, hogy az abortusz csupán egy egyszerű beavatkozás, és megoldja a nő problémáját. Pedig a problémák csak akkor kezdődtek igazán - állítja sok-sok nő, aki rengeteget szenvedett rossz döntése következményeitől. Egy terhesség megszakítása mindig krízis helyzet, akármilyen okból történik. Sok esetben nem csak fizikailag érinti a nőt, hanem hatással lehet mentális, pszichés és érzelmi szinten is az életére. Nehézséget jelent az is, hogy az érintettek nem szívesen osztják meg, hogy abortuszuk volt, így a feldolgozás is nehezebb.

A pszichológusok mára nevet is adtak ennek a sokszor nagyon összetett, változatos formákat öltő tünetcsoportnak: Abortusz Utáni Szindróma (Post Abortion Syndrome, röviden PAS) néven ismerik. A betegséget a poszt-traumás stressz kategóriájába sorolják. A PAS az abortusz után fellépő lelki hatás, amely akár több évtized elteltével is jelentkezhet. Világszerte több tízmillió nő éli át a PAS-t, mégis a mai napig vannak olyan vélemények, amelyek szerint az abortusznak nincs érzelmi, lelki hatása a nőkre. Pedig ezt az állítást nagyon sokan tudnák cáfolni.

Az abortusz okai és a döntés összetettsége

A terhességmegszakításnak sokféle oka lehet, a jogszabályok által elismert életkörülményekről, határidőkről és eljárásrendről külön cikkekben olvashat. A törvényi szabályozás lehetővé teszi, hogy súlyos válsághelyzet esetén az állapotos nő a Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) tanácsadásán keresztül - súlyos válsághelyzetre hivatkozva - kérelmezze a terhesség megszakítását. Súlyos válsághelyzet az, ami testi vagy lelki megrendülést, vagy társadalmi ellehetetlenülést okoz. Saját életét és helyzetét csak az érintett nő ismerheti megfelelő mélységgel, ezért a súlyos válsághelyzet fennállását nem kell igazolnia. A CSVSZ tanácsadásán információkkal segítik a nőt, a párt a magzati élet védelme és a súlyos válsághelyzet feloldása érdekében. Bármilyen helyzet miatt kerül sor a terhesség megszakítására, ez hatással lehet a nő lelkiállapotára, pszichés egészségére.

Az abortusz melletti döntésben számos tényező játszik szerepet. Néhány új kutatás azt bizonyítja, hogy az esetek 95%-ában a partner központi szerepet játszik. A nők 80%-a szívesen adna életet gyermekének, ha megfelelő támogatást kapna hozzá. Az abortusz nagyon gyakran valaki másnak a döntése, és túlságosan gyakran hallhatjuk, hogy a nők azt nyilatkozzák: nem volt más választásuk. Sok anya fél attól, hogy az apa vagy a család segítsége nélkül nem képesek előteremteni a gyermek felneveléséhez szükséges anyagi javakat. Vannak olyan szülők, akik azzal gyakorolnak nyomást, hogy megfenyegetik a lányukat: megvonják tőle a szeretetüket, vagy akár ki is tagadják az örökségből, ha nem az abortusz mellett dönt. Vannak orvosok és pszichológusok, akik tekintélyüket használják fel, és a körülmények ismeretében az abortuszt racionális, érett és egyetlen értelmes döntésnek tüntetik fel, különösen, ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy a magzatnak esetleg egészségi problémája van. Ebben az esetben nagyon erőssé válik a nyomás az abortusz irányában. Amennyiben a magzat súlyos rendellenességgel születne, a problémáról tudomást szerző nők 95%-a az abortuszt választja.

Fontos, hogy az abortusz-tanácsadók zöme, figyelmen kívül hagyva a tényeket, biztosítja a nőket arról, hogy az abortusznak ritkán vannak, vagy szinte egyáltalán nincsenek negatív lelki utóhatásai. Nem beszélnek semmi olyanról, ami felkavaró lehet vagy kételyeket támaszthat. Valójában mások döntenek a nők helyett, hiszen eltitkolják előlük azokat az információkat, amelyek ismeretében másképp döntenének. Ez a tudatlanság és az információk elhallgatása aztán olyan magatartáshoz vezet, amelyet már lehet visszaélésnek, hanyagságnak nevezni, hiszen a nőket olyan útra vezeti, amelyen mély és súlyos trauma éri őket.

Az Abortusz Utáni Szindróma (PAS) tünetei és hatásai

Az abortusz után a nők 65 %-a szenved ebben a tünetcsoportban részben vagy egészben. Nagyon sokan nem is tudják, mi a bajuk, információ híján a felmerülő problémáikat nem is kötik az abortuszukhoz, sokszor évek, de van, hogy évtizedek telnek el, mire rájönnek, mi is áll a tüneteik hátterében. A posztabortusz-szindrómát titkolt gyásznak is szokták nevezni, mivel a terhességmegszakítás után fellépő lelki hatások titokban maradnak.

Jellemző érzelmi és pszichés tünetek:

• Veszteség, gyász érzése: Érzi, hogy elveszített valakit, de nem láthatja, nem érintheti a testet, nem gyászolhatja meg nyilvánosan. Ez a feldolgozatlan gyász a bűntudattal és szégyenérzettel együtt nem múló szomorúsághoz, depresszióhoz vezethet.
• Félelem, szorongás: Gyakori jelenség, hogy a nőben ellentétes érzések dúlnak, ami félelmet és szorongást okoz.
• Blokkolt érzelmek: Mivel nem tud szembenézni tettével és fájdalmával, sok nő inkább blokkolja érzelmeit és fásultan él tovább.
• Elidegenedés a családtól, a barátoktól: Sokszor megjelenik a harag, bosszúvágy is azok felé, akik nyomást gyakoroltak rá, hogy vetesse el a gyerekét. Az érintett nők a legritkább esetben fordulnak lelkigondozóhoz vagy lelkipásztorhoz, félnek az erkölcsi megbélyegzéstől.
• Üresség, bénultság: "Üresnek érzem magam legbelül, mintha a testem csak egy kagylóhéj lenne."
• Elhagyatottság, egyedüllét: „Engem úgysem lehet már szeretni azok után, amit tettem."
• Rémálmok és alvászavarok: Például azt álmodja újra és újra, hogy egy kisbaba sír, de sehol sem találja, vagy hogy nem éri el. Riasztó szám: abortusz után a házasságok, a párkapcsolatok hetven százaléka tönkremegy. Az abortuszon átesett személyek 55%-a küzd rémálmokkal, gyötrik az emlékek.
• Piszkosság érzése, időnként takarítási mánia.
• Az abortusz villanásszerű újraátélése: Valami inger - egy hang (pl. porszívó, ami a szívógép hangjára emlékeztet), egy szag - kiváltja a hirtelen visszaemlékezést.
• Évfordulós problémák: Sok nő tapasztalja, hogy minden évben akkor lesz depressziós vagy beteg, amikor az abortált baba megszületett volna, vagy az abortusz évfordulóján. Gyakoriak az ilyenkor történő balesetek is.
• A gyerek nő a képzeletében.
• Haláltudat: "Végül, csak félig éltem túl a műtétet."
• Bűntudat, megbánás és düh: Akik saját hibájukon kívül estek teherbe, vagy akik egészségét veszélyeztette volna a terhesség kihordása, szintén érezhetnek bűntudatot. A bűntudatot továbbá növelheti a megkönnyebbülés érzése is. A harag irányulhat saját magára vagy olyanra, akit a nő a helyzetért hibáztat.
• Poszttraumás stressz: A rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet. Az abortusz után átélt lelki nehézségek feltűnően hasonlítanak a poszttraumás stressz szindrómához (PTSD).
• Depresszió és öngyilkossági gondolatok: A legújabb, és eddigi legkiterjedtebb amerikai felmérések szerint az abortusz után a nők 65 %-a szenved ebben a tünetcsoportban részben vagy egészben, beleértve a depressziót, az öngyilkossági gondolatokat (ennek rizikója tizenéveseknél 6-szoros abortusz után). Az abortuszon átesettek a vizsgálatok szerint átlagosan 310%-kal nagyobb arányban követtek el öngyilkosságot.
• Alacsony önértékelés: Az abortuszon átesett nők énképe mélyen sérül.

A tünetek néha közvetlenül az abortusz után jelentkeznek, főleg fiatal lányoknál. De a tanácsadók szerint ennél jóval gyakoribb, hogy egy nő csak 5-12 évvel vagy még később jut el odáig, hogy segítséget kérjen. Általában valamilyen kiváltó esemény hozza felszínre az elfojtott problémát - stresszes időszakok, gyerekszülés, családtag betegsége vagy halála. A post-abortív nők tünetei hosszan tartóak és nagyon komolyak.

Az abortusz és a depresszió összefüggése statisztikákban

David Fergusson professzor kutatása során megállapította, hogy „akiknek volt abortuszuk, nagyobb eséllyel estek olyan lelki betegségek áldozatául, mint a depresszió (46%-kal nagyobb arányban), a szorongás, öngyilkossági késztetés, kábítószerfüggőség”. Az abortuszt követő négy éven belül az abortuszon átesett nők közül kétszer-négyszer annyian fordulnak pszichiáterhez, mint azok, akik végigviszik a terhességet. Még az abortusz után négy évvel is 67%-kal nagyobb a pszichiáterhez forduló nők aránya. Az abortuszon átesett nőkben nagyobb arányban alakul ki depresszió, idegi és bipoláris zavarok. A kívánt terhességet követő szülés utáni depresszió és pszichózis is nagyobb arányban fordul elő olyan nőknél, akik előzőleg már átestek abortuszon.

Az alkohol- és kábítószerfüggőség problémáját illetően, az abortuszon átesett nőknek négy és félszer nagyobb az esélye, hogy ily módon próbálják leküzdeni belső konfliktusukat, fájdalmukat. Sok nő az abortusz miatt küzd szexuális zavarokkal, táplálkozási problémákkal, erős dohányzással, pánikrohamokkal, szorongással, kapcsolati zavarokkal.

Fizikai következmények:

Amellett, hogy az abortusz hatalmas negatív stresszt jelent, olyan hormonreakciókat indíthat, amelyek fizikális szinten működési zavart okoznak a női hormonrendszerben. Ilyen lehet a tartósan magas prolaktin szint, amely később daganatos elváltozást eredményez az agyalapi mirigyben (hipofízisben). A ciklus tartósan felborulhat, elmarad az érdemi tüszőérés, ami a későbbiekben akár lehetetlenné is teheti a későbbi gyermekvállalást (lelki eredetű meddőség).

Miután az orvos vakon dolgozik, tehát nem látja, hogy pontosan mit is csinál odabent, sajnos testi sérülések is létrejönnek. A beavatkozás során a méhnyakat mesterségesen kitágítják, hogy a magzatot el tudják távolítani, az veszít a tulajdonságaiból, és a továbbiakban nem lesz képes megtartani egy következő magzatot. Ceizel Endre szülészorvos és genetikus által közölt statisztika alapján, egy abortusz 13 %- al, két abortusz 17 %- al, három vagy több abortusz 21 % -al növeli a koraszülés kockázatát. Azok a nők, akik PCOS-ban szenvednek, halmozottan veszélyeztetettek. Ehhez társulnak még a fizikai tünetek, az orvosi beavatkozások ismert és ismeretlen következményei, amelyek akár életveszélyesek is lehetnek, hiszen számos abortuszon átesett nő lesz rákos, vagy szívbeteg.

Az anya és a magzat kapcsolata

A terhesség nem betegség, nem is valami patológiás forma. Természetes dolog, ami évmilliók óta így van. A természet úgy alkotta meg a női testet, hogy hordozni és táplálni képes az életet. Az anya és a magzat közti kapcsolat különféle fizikai és hormonális alapokon nyugszik, de nem csak ezeken. Nagyon fontos, hogy a nő milyen támogatást kap attól a szociális és kulturális rendszertől, amely körülveszi.

A nők nagy része számára a várandósság első trimesztere várakozással, felfokozott lelkiállapotban telik, illetve nem kívánt terhesség esetén harag és félelem uralja. Gyakori jelenség, hogy a nőben ellentétes érzések dúlnak: az anya ámulattal tekint a csodára, hogy teste új élet teremtésére képes, ugyanakkor ránehezedik a felelősség érzése, hogy ezentúl egy másik emberi lényről kell majd gondoskodnia. A terhesség előrehaladtával a nő lelkében pozitív és negatív érzések is uralkodhatnak a testében lezajló változásokkal kapcsolatosan. A harmadik harmadban előtérbe kerülhet a szülés miatt érzett szorongás, a gyermek egészségéért való aggodalom. A nő aggodalmat érez amiatt is, hogy partnere hogyan fogadja majd az új családtagot, illetve fél a növekedő anyagi szükségletek miatt. Ugyanakkor felfokozott lelkiállapotban van, tele van reménységgel születendő gyermekével és egy teljesen új életszakasz kezdetével kapcsolatban. Amikor eljön a szülés pillanata és karjába veheti gyermekét, az maga a csoda, a felfokozott ámulat és lelkesedés pillanata: az anya örömmel fogadja ezt az értékes új életet, amely a világra született. Azt mondhatjuk, hogy az anyának a várandósság mind a kilenc hónapjára szüksége van ahhoz, hogy átélje az anyasággal járó érzelmi, lelki folyamat egészét. Az anya és a gyermek is egy nagyon gyors, intenzív átalakuláson megy keresztül.

Amikor egy anya kioltatja a gyermeke életét, annak látható és láthatatlan következményei egyaránt lesznek. Amikor egy nőt hirtelen és erőszakosan elválasztanak a gyermekétől, mindenképpen traumát él át. Amit akkor átél, az a nem természetes halál. Sok esetben a nők áthágják saját erkölcsi normáikat és természetes ösztöneik ellen cselekszenek. Megsemmisítő csapás éri a bennük élő anyaképet, hisz az olyan anyáról szól, aki táplál, védelmez, támaszt nyújt. Az abortusszal a nők a halált élik át. Az emberi kapcsolat, a felelősség, az anyai érzés, az ártatlanság omlik össze. Egy ilyen jellegű veszteséget nagyon ritkán lehet úgy átélni, hogy az ember ne élje meg belső konfliktusként. Illúzió, ha valaki azt gondolja, hogy egy nő károsodások nélkül képes túltenni magát ezen az élményen. Az abortusz a női identitás három központi területét érinti: a szexualitást, az erkölcsöt és az anyaságot. Egy gyermek elvesztését jelenti, vagy legalábbis a gyermek lehetőségének elvesztését. Ezzel a veszteséggel mindenképpen szembe kell nézni.

Különbség az abortusz és a spontán vetélés között

Spontán vetélés után is szenvednek a nők a gyermek elvesztése miatt. A különbség azonban az, hogy nem éreznek akkora szégyent és bűntudatot, mint az abortuszon átesett nők. Ez utóbbiak akaratlagos döntést követően abortáltak, tudatában voltak annak, hogy véget vetnek a méhükben hordott életnek, míg a spontán vetélés természetes úton történik. Abortusz esetében a gyermek elvesztése titok. A barátok, a család nem ad támogatást, vigasztalást a veszteség miatt. Fontos azt is megjegyezni, hogy az abortusz növeli a későbbi spontán vetélések lehetőségét. És ha egy abortuszon átesett nő később spontán vetélést él át, kialakul benne a fájdalom, a depresszió, mert hajlamos arra, hogy egyfajta „isteni büntetésnek” tekintse a vetélést.

A gyógyulás útja és a segítségnyújtás

Sajnos nálunk kevés az esélyük, hogy jó szakmai segítséget kapjanak, és nem is szívesen kérnek segítséget. Pedig van mód a gyógyulásra. "Kényszerítve éreztem magam, nem láttam más kiutat - de bárcsak ne tettem volna" - hangzik el számtalanszor azokon a segítő találkozásokon, ahol az abortuszon átesett, és annak testi-lelki következményeit éveken, évtizedeken át szenvedő nőkön próbálnak meg segíteni. Szerencsére vannak sikeres kezdeményezések, amelyek segítséget adhatnak azoknak, akik valamilyen ok miatt nem vállalhatták gyermeküket, és kétségbeesésükben abortuszhoz folyamodtak. Most alkalom nyílik a gyógyulásra, a kiengesztelődésre.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha úgy érzi, hogy súlyos válsághelyzetbe került a terhességmegszakítás után, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.

Mit tehet érzelmi egyensúlya helyreállítása érdekében?

• Beszéljen, próbálja megfogalmazni érzéseit, ne fojtsa őket magába.
• Keressen támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseiben.
• Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.

Lelkigyakorlatok és segítő programok

A Ráhel Szőlőskertje gyógyító hétvége az abortusz sebeit hordozó, valamint a magzatvesztés gyászával küzdő nők és férfiak számára nyújt segítséget. A Dr. Theresa Burke által kidolgozott lelkigyakorlat a titokzatos gyász és fájdalom feldolgozására kínál lehetőséget. A gyógyulást magyarországi szakemberek segítik. A jelentkezéseket teljes titokban tartják, az adatokat diszkréten kezelik. Nem katolikusokat, akár nem hívőket is szeretettel várnak, amennyiben nem zavarja őket egy katolikus szertartás.

A gyógyuláshoz vezető első lépés találni egy empatikus segítő személyiséget, akinek elmondhatja az érzéseit, akivel mindezt át- és kibeszélheti. Ha elfojtja a történteket, nem verbalizálja, azzal önmagában okoz belső feszültséget. A második lépés a segítő személyiség kompetenciájától és életszemléletétől függ. Fontos, hogyan fogadja, nem mindegy, hogy csupán megérti az elhangzottakat, vagy szakemberként stratégiát is tud készíteni arra, hogyan lehet kisegíteni a magzatvesztő hölgyet a mélységből.

A gyászfeldolgozás egyik fontos lépése a koporsó fölötti megállás. A legtöbb esetben nincs lehetőség a magzat eltemetésére, csupán pszichés gyászfolyamatok és gyászceremóniák rendezése lehetséges. A gyermektől való bocsánatkérés, a gyász átélése, a kisbaba megsiratása teheti teljessé a gyógyulást, ami azonban nem azonos a felejtéssel. Az emlék olyanná válik, mint egy behegedt seb: mindennap látjuk, de már nem fáj.

Az első lépés a fájdalmas gondolatok és érzelmek - elsősorban bűntudat, gyász és harag - átélése, felidézése. Ez a szakasz arról szól, hogy a nő szép fokozatosan lehámozza a hónapok alatt kialakult védőréteget a fájdalmáról, a gyászáról és - bármilyen nehéz legyen is - szembenézzen vele, mert az elfojtott érzelmek épp úgy viselkednek, mint egy lappangó betegség: mérgezik a lelket és meggátolják a továbblépést. A következő feladat a bűntudat és a megbocsájtás. Ezután jön a düh identifikálása és elengedése. Sokan nagyon nehezen öntik szavakba azt a haragot, amit magukkal és a világgal kapcsolatban éreznek az abortusz kapcsán, sokszor azért, mert úgy érzik, minden gát átszakadna attól, ha megfogalmaznák azt az iszonyú dühöt, ami legbelül forr. Végül következik az utolsó lépcsőfok, a veszteség meggyászolása.

„Isten szeretetét és megbocsátását mindenki átélheti, egyetlen feltétele, hogy vallja meg a bűneit előtte.” A művi abortuszra is van bűnbocsánat. Lehetséges, hogy ezt könnyebb Istentől elkérni, mint önmagának megadni. Magának megbocsátani csak akkor tud az ember, ha átélte Isten kegyelmét. Egy lelkigondozó megfelelő támogatása, az Istennel való kapcsolat helyreállítása gyógyító hatású lehet, és helyreállíthatja a szenvedő nő sérült önképét, életkedvét.

tags: #lelki #bajok #abortusz #utan