A kötődés a másik személlyel való közelség keresése és fenntartása, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás, mosoly, sírás, csimpaszkodás, követés). Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat.
A szoptatás az első pillanattól segíti mind a kötődést az anya és a baba részéről, mind az anyai ráhangolódást. A szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. A csecsemő a szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket.
Az ember születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott lény, puszta fennmaradása a gondozó aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak. A korai élmények és tapasztalatok szerepe a kötődés kialakulása, és a fejlődés zökkenőmentességének biztosítása és az élettani és érzelmi folyamatok szabályozása szempontjából is fontos. Az anya és a magzat között kialakult kapcsolat a szülést követően a gondozás - a baba etetése, altatása, megnyugtatása - által épül tovább.
Amikor az újszülött első felsírása után az édesanya mellére kerül, a legtöbb várakozás szerint egy ösztönös, fájdalommentes és azonnal működő folyamatnak kellene kezdődnie. A társadalmi elvárások, a közösségi média steril világa és a generációs történetek sokszor azt sugallják, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, amelyhez csupán szeretetre és türelemre van szükség. A valóság azonban az anyák jelentős része számára ennél sokkal árnyaltabb, küzdelmesebb és érzelmileg megterhelőbb.
A szoptatás sikeressége számos anatómiai és élettani tényezőtől függ, amelyek közül az egyik leggyakoribb kihívás a lenőtt nyelvfék jelenléte a babánál. Ez a látszólag apró fizikai eltérés megakadályozhatja a csecsemőt abban, hogy a nyelvét megfelelően kinyújtsa és hullámzó mozgással ürítse ki a mellet. A sebes, vérző mellbimbó nem csupán fizikai fájdalmat jelent, hanem kaput nyit a különböző fertőzéseknek, például a mellgyulladásnak (mastitis) is. A gyulladás magas lázzal, hidegrázással és a mell kőkemény, forró duzzanatával jár, ami sok anyát a szoptatás feladására késztet. Egy másik gyakori nehézség a túlságosan lassú vagy éppen túl gyors tejleadó reflex. Ha a tej túl hirtelen és nagy nyomással érkezik, a baba fuldokolhat, köhöghet, és elutasíthatja a mellet, ami az anyában azt az érzést keltheti, hogy a gyermeke „nem szereti” a szoptatást. Ezzel szemben a lassú tejáramlás türelmetlenséget és sírást válthat ki a csecsemőből, ami miatt az anya elkezdi megkérdőjelezni saját testének képességeit.
A 21. századi anyaság egyik legnehezebb terhe a tökéletesség illúziója. A közösségi média felületein látható képek, ahol a frissen szült anyák mosolyogva, kipihenten szoptatnak egy rendezett nappaliban, mély bűntudatot ébresztenek azokban, akik a hálóingükben, kócosan, a fájdalomtól összeszorított foggal küzdenek a kanapén. Ez a kontraszt azt sugallja, hogy ha valami nem megy gördülékenyen, az az anya hibája, az ő elégtelenségének a jele.
A modern társadalom elidegenedett a természetes folyamatoktól, így a lányok és asszonyok már nem látnak napi szinten szoptató anyákat a családban vagy a szűkebb környezetükben. Régebben a tudás generációról generációra szállt, az újdonsült anya mellett ott voltak a tapasztaltabb nők, akik segítettek az optimális pozíció megtalálásában. Ma a legtöbb nő a kórházi ágyon szembesül először azzal, hogy a szoptatás valójában egy tanulható készség, amelyet mind az anyának, mind a babának el kell sajátítania. A kórházi protokollok és a személyzet leterheltsége sajnos sokszor nem teszi lehetővé az egyénre szabott figyelmet, ami az első napokban döntő fontosságú lenne.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér. A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót. Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
Sok édesanya túl későn kér segítséget, mert úgy érzi, elbukott, ha nem tudja egyedül megoldani a helyzetet. Pedig a laktációs tanácsadók (IBCLC) képzése kifejezetten arra irányul, hogy a legbonyolultabb esetekben is megoldást találjanak. Egy jól képzett tanácsadó nemcsak a technikai részletekben segít, hanem érzelmi támaszt is nyújt, megerősítve az anyát abban, hogy amit érez, az érvényes és kezelhető. A segítő hálózat részei lehetnek a különböző anya-támogató csoportok is, mint például a La Leche League vagy helyi közösségek. Ezeken a találkozókon az anyák megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. A sorstársak történetei gyógyító erejűek lehetnek: látni azt, hogy más is küzdött a kevés tejjel, másnak is fájt, mégis sikerült vagy éppen tudatosan váltott tápszerre, felszabadító erejű.
Vannak helyzetek, amikor a közvetlen szoptatás valamilyen okból nem valósulhat meg - legyen szó koraszülöttségről, a baba betegségéről vagy súlyos tapadási nehézségről. Ilyenkor sok anya dönt a kizárólagos fejés mellett, ami az anyaság egyik legönfeláldozóbb formája. Ez a folyamat rendkívüli fegyelmet és logisztikai tervezést igényel, hiszen a tejtermelés fenntartásához háromóránként gépre kell kapcsolódni, éjjel és nappal egyaránt. A fejés technikai kihívásai mellett ott van az érzelmi teher is. A gép hideg zúgása nem pótolja a baba bőrének közelségét és a szoptatás alatti intimitást. Ugyanakkor ez egy hatalmas szeretetnyelv: az anya a saját szabadidejét és kényelmét áldozza fel azért, hogy gyermeke megkapja az anyatej minden előnyét.
A szoptatás útja ritkán egyenes és sima, sokkal gyakrabban hasonlít egy hullámvasúthoz, ahol a csúcsok és a völgyek váltakoznak. Az anyák történetei a küzdelmekről nem a gyengeségről, hanem az elképesztő erőről és kitartásról szólnak. Akár sikerül elérni a kitűzött célokat, akár fájdalmas döntéseket kell hozni az út során, minden édesanya elismerést érdemel azért az áldozatért és szeretetért, amit a gyermeke táplálásába fektet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben nyilvánította augusztus 1-jét az Anyatej Világnapjává, augusztus első hetét pedig a Szoptatás Világhetévé. A szoptatás pótolhatatlan egészségügyi hatása bizonyított, jelenleg a gyerekek 60%-a nem részesül az ajánlott hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálásban. Az anyatejes táplálás drasztikusan csökkenti a fertőző betegségek, köztük a legtöbb csecsemőhalált okozó légúti fertőzés és hasmenés okozta halál esélyét.
A szoptatás nemcsak fizikai, hanem intenzív hormonális folyamat is. A szülés utáni hirtelen hormonvisszaesés, majd a prolaktin és oxitocin szintjének ingadozása komoly hatással van az anya hangulatára. A fáradtság szerepét sem lehet eléggé hangsúlyozni. Az alvásmegvonás rontja az ítélőképességet, csökkenti a fájdalomküszöböt és felerősíti a negatív gondolatokat. Egy éjszakai szoptatási küzdelem, amikor a baba órákon át nem tud megnyugodni, az anya pedig a kimerültségtől szédül, bárkit a kétségbeesés szélére sodorhat.
A környezet reakciói sokszor akaratlanul is rontanak a helyzeten. Az olyan megjegyzések, mint „Biztos éhes maradt, adj neki egy kis tápszert, és mindenki nyugodtabb lesz”, alááshatják az anya elhatározását. Bár a tápszer valóban megoldás lehet bizonyos esetekben, az ilyen kéretlen tanácsok gyakran csak növelik a bűntudatot.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
Szoptatás: tények, tabuk, tanácsok. Beszélgetés Tóth Orsival, IBCLC szoptatási tanácsadóval 👶🍼
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.
A szoptatás nemcsak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér.
A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala.
A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót.
Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére.
A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák.
A szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést.