A várandósság során a figyelem középpontjában leginkább a baba és az édesanya áll, azonban a kettőjüket összekötő, latin eredetű nevén placentának nevezett méhlepény működése is rendkívül fontos. Ez az ideiglenes szerv kulcsfontosságú a magzat fejlődésében, táplálásában és védelmében, emellett pedig hormonális szerepe is jelentős, különösen az ösztrogének termelésében.
A méhlepény kialakulása és felépítése
A kisbaba és a méhlepény története ugyanott kezdődik: mikor a megtermékenyített petesejt a méh felé halad, osztódik és beágyazódik a méh falába. A sejtek egy részéből a kisbaba teste, míg a többi sejtből a méhlepény kezd formálódni. A várandósság alatt a méhlepény pár sejtből egy sokrétű funkciókkal rendelkező szervvé fejlődik: körülbelül a 34. várandóssági hétre fejlődik ki teljesen. Ekkor hozzávetőlegesen 500 gramm súlyú, 15-20 cm átmérőjű és 2-3 centiméter vastag a placenta, az anyai testhez kapcsolódó bolyhaival pedig a teljes felülete a 15 négyzetmétert is eléri!
A méhlepény a magzatburokból és a méh nyálkahártyájából kialakuló szerv, amely átlagosan 40 héten át összeköti az anyát és növekvő magzatát. A méhlepény a megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezd kialakulni, és nagyjából a terhesség 14-16. hetére éri el végleges formáját. A méhlepény tápanyagokat és oxigént szállít az anyától a magzat vérébe, a magzattól pedig salakanyagot (kiürítendő anyagokat) az anya keringésébe. A magzat a köldökzsinórral kapcsolódik a méhlepényhez. A méhlepényen keresztül bizonyos ellenanyagok is átjutnak az anya véréből a magzatéba, ami így a magzat számára védelmet jelent egyes fertőzésekkel szemben (passzív immunizáció).
A méhlepény (placenta) a méhlepényes emlősöket (Eutheria) a magzati életben tápláló, részben anyai, részben magzati eredetű szerv. A magzatburok, a korion (chorion) felületéről bolyhok nőnek be a méhnyálkahártyába, és annak vérrel telt üregeiből tápanyag és oxigén kerül a magzatba, a salakanyagok pedig az anya vérébe távoznak. A méhlepény hormonjai előkészítik a méhet a szülésre és gátolják a további petesejtek érését. A kifejlett (megszületett) méhlepény lapos, korong alakú képződmény, átmérője 16-20 cm, vastagsága 2,0-2,5 cm, tömege mintegy 500 g. Magzati felszíne sima amnionhámmal borított, anyai felszíne egyenetlen, tagolt.
A méhlepény magzati része (placenta fetalis) a korionlemez, amely a megtermékenyített és beágyazódott petesejtek fejlődése során, a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből alakul ki. A korionlemez közepén tapad a köldökzsinór, amelynek verőerei ebben a lemezben oszlanak el és vénája itt szedődik össze. A korionlemezből a méhlepény anyai része felé bolyhok nyúlnak, amelyek nagyobb törzsei tapadnak az anyai részen (tapadó bolyhok), ugyanakkor egyre vékonyabb ágakat bocsátanak az anyai vért tartalmazó boholy közötti (intervillosus) térbe. A kisebb bolyhok falán keresztül történik meg az anyagok kicserélődése az anyai és a magzati vér között. A két vért a bolyhok falának rétegei választják el egymástól.
A méhlepény belső elválasztású (endokrin) funkcióval is bír. Human Choriogonadotropin (hCG). Ez az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, körülbelül a terhesség 10. napján. Ezt a hormont használják a terhességi tesztekhez. Human Placentaris Lactogen (hPL) / Chorionalis Somatotropin. Ösztrogén. Progeszteron. Biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását a terhesség alatt.
A méhlepény funkciói a terhesség alatt
Bár a méhlepény az anya és a baba teste között a híd, a két test vére közvetlenül nem találkozik: így mindkét test külön vérkeringéssel rendelkezik. A placentán és a köldökzsinóron keresztül kap a magzat oxigént, az immunrendszer fejlődéséhez fontos antitesteket, illetve különböző tápanyagok (glükóz, aminosavak, zsírsavak, elektrolitok, vitaminok, víz) is rajta keresztül jutnak át a babához. A baba cserébe mintegy leadja az anyai testnek a széndioxidot és más salakanyagokat.
A méhlepény emellett fontos szerepet tölt be bizonyos hormonok előállításában. Az első trimeszterben humán korion-gonadotropin hormont (HCG) termel, ennek a hormonnak a jelenlétét mutatja ki a vizeleten alapuló terhességi teszt is. A méhlepény tápanyagokat és oxigént szállít az anyától a magzat vérébe, a magzattól pedig salakanyagot (kiürítendő anyagokat) az anya keringésébe. A méhlepényen keresztül bizonyos ellenanyagok is átjutnak az anya véréből a magzatéba, ami így a magzat számára védelmet jelent egyes fertőzésekkel szemben (passzív immunizáció).
A méhlepény a magzat megfelelő oxigén- és tápanyagellátásáért felelős. Emellett számos hormont (hCG, ösztrogén, progeszteron) is termel, amelyek segítenek fenntartani a várandósságot, felkészíteni a méhet a szülésre, a melleket pedig a szoptatásra. A méhlepény anyai vérből ellenanyagokat is átjuttat a magzatba, így az újszülött immunológiailag nem teljesen védtelenül születik meg. Ugyanakkor sajnos egyes vírusfajták átjutása is lehetséges, melyek károsíthatják a magzatot.
Az ösztrogének szerepe a terhességben
Az ösztrogének egy hormoncsoportot jelölnek, melyek közül a legfontosabbak az ösztradiol, az ösztriol és az ösztron. Az ösztradiol (E2) a proliferációt, azaz a sejtek növekedését serkenti. Az ösztriol (E3) a placenta által termelt, szelíd ösztrogén, amely csak a terhesség alatt van jelen. Az ösztron (E1) pedig a menopauza után válik mérhetővé a szervezetben.
Az ösztrogén felelős a másodlagos női nemi jegyek kialakulásáért (mellfejlődés, méh növekedése, zsíreloszlás) és a menstruációs ciklus szabályozásáért. A ciklus első felében a petefészkek termelik, segítve a tüszők és petesejtek érését. Hatására megvastagodik a méhnyálkahártya, és méhnyaknyák termelődik, ami segíti a spermiumok mozgását.
Várandósság alatt az ösztrogénszint jelentősen megemelkedik, amit a placenta termel. Az ösztriol (E3), amelyet a placenta választ ki, egy csak várandósság alatt termelődő és igen szelíd ösztrogén típus. Ez a hormon nem karcinogén és nem képes proliferációt sem okozni. A terhesség második trimeszterében már a placenta termel ösztriol, amely gyenge affinitású, így nem indít el kóros folyamatokat a szervezetben az ösztradiollal és ösztronnal szemben. A megnövekedett ösztrogénszint a terhesség alatt növelheti a tireoglobulin mennyiségét a vérben, ami lassíthatja az anyagcserét és hízást idézhet elő. Emellett só- és folyadék-visszatartást is okozhat (ödéma).
Az ösztrogén receptorok nagy száma miatt a szív- és érrendszer egészséges működéséhez elengedhetetlen a normál ösztrogénszint. Az agyban is sok ösztrogén receptor található, így az ösztrogén nagy mennyiségben jut el az agysejtekhez. Az első trimeszterben a petefészekben termelődő ösztradiol megemelkedése és dominanciája okozhat olyan tüneteket, mint fejfájás, émelygés és hányás.
Ösztrogén és progeszteron
A méhlepény rendellenességei
A méhlepénnyel kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol tapad meg a méhen belül. Rendellenes tapadásnak, illetve beágyazódásnak tekintendők az alábbiak: elölfekvő méhlepény; a méh falához nőtt méhlepény; méhlepényleválás.
Az elölfekvő méhlepény (placenta praevia) erős vérzést okozhat, ezért ilyen esetben a várandós anya kórházi megfigyelésére lehet szükség. A méhlepény beágyazódásának másik rendellenessége a méh falához nőtt méhlepény (placenta accreta, increta, percreta). Ez azt jelenti, hogy a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe, akár a méh izomzatába is eljutnak, extrém esetben a méh falán is áttörnek. Ilyen esetben szüléskor a méhlepény nem vagy csak nehezen tud távozni, ami súlyos vérzést okozhat, ezért az anya életének védelmében szükség lehet a méh eltávolítására. A méh falához nőtt méhlepény ezer terhességből két esetben fordul elő.
A várandósságok körülbelül 1 százalékában fordul elő, hogy a méhlepény idő előtt részben vagy egészen leválik, amit vérzés és fájdalom kísérhet. Ez a méhlepény-leválás (abruptio placenta) egy sürgős beavatkozást igénylő rendellenes állapot.
A méhlepény-elégtelenség vagy méhlepény rendellenesség akkor fordul elő, amikor a méhlepény nem tud elegendő oxigént és tápanyagot szállítani. A terhesség alatti rendszeres ultrahangvizsgálatok célja többek között az is, hogy a méhlepény helyzetét és működését ellenőrizzék.
Kulturális hagyományok és a méhlepény
Szerte a világban és a magyar nyelvterületeken is azt láthatjuk, hogy a méhlepényt nagy becsben tartották, és a világ sok más területén különböző rítusok kapcsolódtak hozzá. A méhlepény elnevezés mellett a Felvidéken “ágyacskának” is hívták, gyönyörűen szemléltetve, hogy ezen a szerven keresztül ágyazódik be a magzat. Máshol magzatlepénynek, vagy épp a baba életfájának is nevezték.
Mivel a placenta a babával együtt fejlődött, a gyermek “mása”, ezért mágikus erőt tulajdonítottak neki a magyar néphagyományban, megtisztelték. Bizonyos területeken a magyar hagyományban a következő gyermek kívánt nemét a méhlepényre ültetett fafajtával fejezték ki: ha a következő gyermeknek fiúgyermeket vártak, akkor körtefa alá ásták, ha lányt, akkor almafa alá. A Föld másik felén, a cseroki indiánok körében is élő volt a következő gyermekre vonatkozó rítus. Ott az apa feladata volt elásni a méhlepényt: annyi heggyel messzebb, ahány év múlva a következő gyermeket szerették volna.
Vannak kultúrák, ahol a placentát a szülés után az édesanya elfogyasztja: szárítva, kapszulaként, vagy épp nyersen. Mivel a méhlepény rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmaz, ezért úgy tartják, hogy ez a szokás az anyai szervezet regenerálódását segítheti elő. A világ más területein elégették a méhlepényt, vagy ha nincs föld az elásásra, akkor fára helyezték föl.
A kínai orvoslás évezredek óta gyógyszeralapanyagként tartja számon a méhlepényt: az ebből készített gyógyszereket nemcsak kismamáknak ajánlják, hanem gyengélkedő betegek erősítésére is (pl. anémiában szenvedőknek). Európában egészen az 1700-as évek végéig jellemző volt, hogy a gyermekágyas asszonyok elfogyasztották a saját méhlepényüket. Különösen akkor, ha az előző szülések idején is lassan épültek fel. A mai napig több iparág is használja a placentát alapanyagként: a gyógyszeripar mellett a kozmetikai ipar is előszeretettel alkalmazza a gazdag fehérje- és antioxidáns-tartalma miatt.
Maori nyelven egy ember otthonát ugyanaz a szó jelöli, mint magát a méhlepényt, ezzel is jelezvén, az ember ott van otthon, ahol az egykor őt tápláló szervből egy másik élőlény hajtott ki. A méhlepényből jellemzően tinktúrát, kapszulákat vagy egyéb szert szoktak készíteni, de az erősebb gyomrúak akár vitalizáló turmixként, frissen elkészítve is elfogyasztják. Azt tartják, annak a babának és annak az anyukának tud a legjobban segíteni, akihez tartozott, s „tiszta” placentából a legalkalmasabb szert készíteni, vagyis amelyik olyan anyukától származik, aki a szülés során nem kapott medikális szereket, gyógyszereket, mivel azok is belekerülnek a lepénybe.
Több kultúrában visszaadták a földnek ezt a csodás szervet. A kínai nők megették, Japánban és Koreában megmosták és eltemették ünnepélyes keretek között. A különböző kultúrákban, hitvallásokban a méhlepénynek nevet adtak aszerint, hogy milyen szerepet vagy erőt tulajdonítottak neki. Nevezik például léleknek, titkos segítőnek, testvérnek, nagyanyának és lehetne sorolni tovább.
A méhlepény története és jelentősége mind az anyai test, mind a kulturális hagyományok szempontjából elválaszthatatlan része az emberi élet körforgásának. Most, hogy már tudjátok, milyen csodálatos is ez a szerv, és hogyan segíti tökéletes módon kisbabátok gyarapodását, álljatok meg néha, és adjatok hálát testetek működéséért.