Az egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A vizsgálat az LDH enzim vérben történő aktivitását határozza meg. Ez az enzim minden sejtben megtalálható. Az enzimek fehérjék, amelyek felgyorsítanak bizonyos kémiai reakciókat a szervezetben. Az LDH segít a sejteknek energiatermelésben.
A laktát-dehidrogenáz (tejsav-dehidrogenáz) egy fehérje, egészen pontosan egy enzim, amelynek fontos szerepe van az energiatermelésben (a piroszőlősav tejsavvá történő reverzibilis átalakulását katalizálja). A laktát-dehidrogenáz a sejteken belül, a sejtplazmában található, és szinte minden szövetben jelen van. Nagyobb koncentrációban tartalmazza a máj, a vázizom, a szívizom, a vesék és a vörösvértestek. Laborvizsgálat során a keringésben található enzimaktivitást mérik.
Normál esetben a vérben csak kis mennyiségű LDH található, amely többnyire az elhalt sejtekből szabadul fel. A laktát-dehidrogenáznak öt izoenzimje ismert, amelyek a különböző szövetekben eltérő mennyiségben vannak jelen. Az egyes LDH izoenzimek legnagyobb arányban az alábbi szövetekben találhatóak:
- LDH-1: szív, vörösvértestek, vese
- LDH-2: szív, vörösvértestek, vese
- LDH-3: nyirokszövet, tüdő, lép, hasnyálmirigy
- LDH-4: máj, vázizom
- LDH-5: máj, vázizom
Felnőttekben normál esetben az LDH-2 izoenzim aránya a legmagasabb, így ez teszi ki a totál LDH legnagyobb részét. Magas LDH esetén az egyes izoenzimek szintjének meghatározása segíthet a károsodás helyének pontosabb felderítéséhez, bár ehhez az esetek túlnyomó többségében egyéb vizsgálatokra is szükség van. A klinikai gyakorlatban leggyakrabbana totál LDH aktivitást mérik, és az izoenzimszint meghatározásra viszonylag ritkán kerül sor.
A Magas LDH Érték Lehetséges Okai Terhesség Alatt
Akut vagy idült betegségek, fertőzések, illetve sérülések sejtkárosodással járhatnak, amely során nagyobb mennyiségű tejsav-dehidrogenáz jut a keringésbe. Mivel a laktát-dehidrogenáz szinte az összes szövetben megtalálható, és több szervben is viszonylag magas a koncentrációja, emelkedett értékkel számos esetben találkozhatunk. Éppen ezért az LDH diagnózis felállítására önmagában nem alkalmas, és a magas érték hátterében meghúzódó pontos ok felderítéséhez egyéb kiegészítő vizsgálatok is szükségesek.
Magas LDH érték jellemző például a következő esetekben:
- fertőzések (pl. mononukleózis, agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás)
- vörösvértestek szétesésével járó állapotok (pl. hemolitikus anémia)
- megaloblasztos anémia (ennek leggyakoribb oka a folsav- és B12-vitaminhiány)
- izomsérülés, izombetegség
- tüdőt érintő megbetegedések (pl. tüdőgyulladás, embólia)
- szívinfarktus
- vesebetegség
- májbetegség (pl. májzsugor, májgyulladás, májdaganat)
- hasnyálmirigy-gyulladás
- belek vérellátási zavara
- súlyos égés
- egyes daganatok
A daganatokat illetően az LDH egy nem-specifikus marker, vagyis a magas szintnek a tumoros elváltozáson kívül számos egyéb oka is lehet. Például a vizeletben mért magasabb LDH enzimaktivitás jelezhet hólyag- vagy vesetumort, azonban sokszor felső húgyúti fertőzések esetén is hasonló eredményt kapunk. Néhány daganattípus (pl. emlőtumor, hererák) esetén a laktát-dehidrogenáz aktivitás akár prognosztikai faktorként is használható. Az LDH szintje és a tumortömeg között gyakran van összefüggés, ezért egyes daganatos elváltozások esetén a laktát-dehidrogenáz értékének rendszeres mérése hasznos visszajelzést adhat a kezelés (pl. kemoterápia) eredményességéről is. Az LDH daganatos megbetegedések diagnosztizálására tehát nem alkalmas, szintjének monitorozása azonban bizonyos esetekben hasznos lehet a már diagnosztizált tumoros elváltozások kezelését és lefolyását illetően.
Az LDH meghatározásának régóta szerepe van a mellkasi fájdalom esetében (AMI differenciáldiagnosztikája), azonban más vizsgálatok gyakorlatilag kiszorították az infarktus diagnosztikájából. Az LDH emelkedése és az LDH izoenzimek egymáshoz viszonyított arányainak megváltozása többnyire szövetkárosodást jelez. Az LDH szint általában a szövetkárosodás kezdetekor kezd el emelkedni, bizonyos idő múlva tetőzik, majd esni kezd. Emelkedett LDH szinttel járhatnak az alábbiak: agyvérzés (stroke), miokardiális infarktus, pulmonalis embólia, alkohol fogyasztás, hemolitikus anémia, vészes vérszegénység (B12 vitamin hiány; megaloblasztos anémiák, fólsav hiány), mononukleózis (mononucleosis infectiosa; cytomegalovirus vagy Epstein-Barr virus fertőzés), tüdő- vagy bélinfarktus, vesebetegség, májbetegség, hasnyálmirigy-gyulladás. Klinikai jelentősége leginkább az emelkedett értékeknek van.
Okozhatja intenzív testmozgás és bizonyos gyógyszerek is. (Pl. Aspirin) A vérminta hemolízise (a vérvétel során a vörösvérsejtek károsodtak -nehéz vérvétel, rossz mintakezelési módszer miatt - ezért a szérum színe vöröses árnyalatú) is előidézheti az emelkedést, de ez technikai hiba, nem jelez betegséget.
Az LDH5 a májsejtek pusztulását jelzi. Az LDH1 szintje szívinfarktus után pár nappal megemelkedik, és tartósan emelkedett marad.
LDH Érték a Terhesség Alatt és a Preeclampsia Kapcsolata
A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
A veszélyállapot megítélése szempontjából két eltérő kategóriát kell megemlítenünk: az egyik a terhesség alatti hypertóniás (magasvérnyomás) állapot, a másik a praeeclampsia. A magas vérnyomás önmagában háromszorosára, míg fehérjevizeléssel együtt hússzorosára emeli a szülés körüli magzati halálozást. Ezeken kívül magzati szövődmények is kialakulhatnak. Gyakran vezethet koraszüléshez, krónikus méhen belüli oxigénhiányos állapothoz, illetve méhen belüli sorvadás is kialakulhat. Sajnálatosan jelentősek az anyai szövődmények is. Kialakulhat görcsroham (eclampsia), tüdőödéma, méhlepény leválás, bonyolult véralvadási probléma is.
A probléma szempontjából a legfontosabb szülészeti alapelv az, hogy ne pusztán gyógyítani próbáljuk az állapotot, hanem megelőzni. Erre akkor van lehetőségünk, ha a terhesgondozás során időben felismerjük a kórjelző tüneteket. Alapkövetelmény a vérnyomás és a vizelet fehérjeszintjének rendszeres ellenőrzése, melyet a 20. terhességi héttől minden terhesgondozási vizit alkalmával el kell végezni! Szintén fontos, hogy laborvizsgálatok során ellenőrizzük a máj-, és vesefunkciós paramétereket, vérképet is. Fontos szempont a részletes anamnézis, melynek során megpróbáljuk felderíteni a magas vérnyomás kezdetét. Lehetséges az is, hogy krónikus vesebetegség állhat a háttérben, esetleg a várandós kismama családjában fordult elő magasvérnyomás-betegség, praeeclampsia vagy eclampsia.
Mit Tehetünk a Magas LDH Érték Esetén?
A laktát-dehidrogenáz értékének csökkentése a magas szintet kiváltó ok feltárásával és kezelésével lehetséges. Amennyiben az emelkedett értéket például megerőltető edzés okozta, a magasabb LDH-szint nagy valószínűséggel csak átmeneti jelenség, amely a regenerálódást követően rendeződni fog. Ha azonban egy súlyosabb betegség (pl. tumoros elváltozás) áll a háttérben, annak szakszerű kezelése a legfontosabb feladat.
A szülész-nőgyógyász elmondása szerint gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő. A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység.
Magyar Péter bejelenti a Tisza-kormány első minisztereit - ÉLŐ
Ha csak egy laborparaméter izolált eltéréséről van szó, akkor nem valószínű, hogy a terhességet ez befolyásolná. Visszaáll-e a normális értékre a szülést követően? A kérdésre a válasz nagy valószínűséggel igen, amennyiben nem áll fenn valamilyen specifikus betegség, amely fenntartja az emelkedett értéket. A nőgyógyász által kért kontroll laboratóriumi vizsgálat eredménye, valamint a további orvosi értékelés adhat pontosabb tájékoztatást.
A terhesség alatti hypertóniás állapotok osztályozása:
- Terhesség által kiváltott hypertonia: Elsődlegesen a terhesség 20. hete után kialakuló vérnyomás-emelkedés, fehérjevizeléssel, húgysavszint emelkedéssel együtt.
- Rárakódásos forma: Korábban fennálló hypertonia vagy vesebetegség talaján kialakuló praeeclampsiás állapot.
- Krónikus hypertonia: A terhesség előtt fennálló, esetleg a terhesség első 20 hetében felismert hypertonia, mely nem jár együtt szignifikáns proteinuriával.
- Átmeneti terhességi hypertonia: A terhesség alatt, a szüléskor illetve szülés utáni 24 órán belül jelentkező hypertonia, mely nem jár proteinuriával és kb. a szülést követő 10 napon belül rendeződik.
Külön említést érdemel egy speciális kórkép, a HELLP szindróma. Magas vérnyomás gyakran társulhat a kórképhez, de a legattalmasabb és egyben a legsúlyosabb formában nem ez a jellemző tünet. A szervezet működése megváltozik, romlik a májfunkció, a vesefunkció, nagymértékben csökken a vérben keringő, véralvadásért felelős vérlemezkék száma, ami összetett keringési és véralvadási problémához vezet.
Természetesen várandós állapotban nem elegendő csupán az anya egészségi állapotát ellenőrizni, hanem nagy figyelmet kell fordítani a magzat állapotára is. A magzat állapotáról legegyszerűbben ultrahangvizsgálattal (biometria, magzatvíz meghatározás), a köldökzsinór és a magzati erek áramlásvizsgálatával (flowmetria), valamint magzati szívhangvizsgálattal (CTG, NST) győződhetünk meg.