Friss diplomás orvosként és szoptatást támogató aktivistaként sokáig azt hittem, hogy minden anya tud szoptatni. Most, közel tízévnyi klinikai tapasztalat után már tudom: van, hogy a laktáció élettana valakinél nem működik.
A tejtermelés a hormonok jól megkomponált összjátékaként jön létre. Ezek a hormonok, műszaki hasonlattal élve, a várandósság alatt felépítik a tejgyártó gépezetet, majd a szülést követően tejet állítanak elő és eljuttatják azt a kisbabához.
A tejtermelés fiziológiája és lehetséges problémái
Amikor egy anyának egyáltalán nem termelődik teje, az orvosoknak meg kellene bizonyosodniuk arról, hogy nem áll-e olyan gyógykezelés alatt, ami megakadályozza a tejtermelést. Ezen kívül a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy működését kellene megvizsgálniuk, amely megsérülhetett a szülést követő esetleges erős vérzés hatására. A tejtermelés hiánya jelezheti azt is, hogy a méhlepény egy darabja az anya szervezetében maradt.
Ha mindezek gondos ellenőrzése során nem mutatkozik eltérés, akkor lehet gyógyszerekkel növelni a prolaktinszintet. Ez a hormon felel ugyanis a tejtermelésért.
Azonban gyakran előfordul az is, hogy nem találjuk az okot. Kevés tudás és még kevesebb kezelési lehetőség birtokában az orvos jellemzően annyit mond csak az anyának, hogy nincs teje. Majd a „diagnózis” felállítása után igen gyakran így folytatja atyáskodóan: „De semmi gond. Gondoljunk csak bele: több mint évi egymilliárd dollárt költünk Viagrára, hogy egy hasonló problémát, a férfi reproduktív rendszer funkciójának hibás működését kezeljük. Feltételezem, hogy az erekciós zavarral küzdő férfiak nem vennék túl jó néven, ha az orvos azt mondaná nekik: „Sajnos az ön problémájára - amely megakadályozza, hogy teljes életet éljen - nincs gyógymód.”
A tudás és a kezelési lehetőségek terén mutatkozó különbség nem véletlen. Ha a központilag támogatott egészségügyi kutatások listájában böngészünk, a „tejtermelési képtelenség” címszóra csak 9 tanulmányt találunk, míg az „erekciós zavar”-ra 84-et. Pedig az anyák és a kisbabák ennél többet érdemelnek.
Először is, jelenlegi orvosi tudásunk korlátai között be kellene ismernünk, hogy nincsenek jó válaszaink. És nem lefitymálni, hanem becsülni kellene azokat az anyai erőfeszítéseket, amelyeket a nők a szoptatás beindítása és fenntartása érdekében hoznak. Ehelyett én dicsérem és elismerésemről biztosítom az anyákat minden erőfeszítésükért, amit a szoptatás érdekében hoztak.
Arról is beszélgetünk, hogy hogyan reagáljanak arra, amikor vadidegenek rosszindulatú, becsmérlő megjegyzéseket tesznek a cumisüvegből etető anyákra. Engem is ért hasonló támadás egyszer, amikor egy étteremben szoptattam meg a kisbabámat.
Említsük meg az irányelvek kidolgozásának szükségességét is. Az orvosoknak és ápolóknak megfelelő képzést kell kapniuk, hogy felismerjék az elégtelen tejtermelés szempontjából veszélyeztetett anyákat és időben segítséget és támogatást nyújtsanak neki. Így megelőzhetők a kiszáradt csecsemőkről szóló rémtörténetek és az anyák sem jutnának el a teljes kétségbeesésig. Több és nagyobb anyatejgyűjtő állomásra van szükség, hogy donor női tejet adhassunk az anyatejet nem kapó kisbabáknak.
Nem minden anya tud tejet termelni, de a modern orvostudomány oldott már meg ennél összetettebb problémákat is.
A prolaktin szerepe a tejtermelésben
A prolaktin az agyalapi mirigyben termelődő, anyatej termelésért felelős hormon. Szerepe az anyatej termelésének beindítása és fenntartása, így ha kevés termelődik, komoly gondok adódhatnak. Prolaktinhiány - Amikor a kismama nem tud szoptatni.
A szoptatás folyamata és a tejtermelés serkentése
Az anyák több mint 95 százaléka képes arra, hogy szoptassa gyermekét. De sokszor sajnos hiányzik a kellő ismeret, önbizalom és motiváció a kismamák részéről. Az egészségügyi szakemberek sem nyújtanak minden esetben és minden szülészeti osztályon elegendő segítséget ahhoz, hogy az anyuka elsajátítsa a lehetséges szoptatási pózokat és a megfelelő fejési technikát.
Az első és legfontosabb, hogy minél gyakrabban tegyük mellre a kisbabát. A kezdeti időszakban érdemes éjjelente is egyszer-kétszer szoptatni. Jó tudni: a babának nem árt, ha néhány napig nem lakik jól teljesen. Amikor éhes, gyakrabban eszik, erősebben szív, és ez már 1-2 napon belül serkenti a tejtermelést az ő igényének megfelelően.
A gyermek szopóreflexével kezdődik. Ezt úgy lehet beindítani, hogy mellbimbóját hozzáérinti a baba ajkához. A gyermek szélesre nyitja a száját, erősen megfogja a mellbimbót és a mellbimbóudvart, kinyújtja a nyelvét - ez lehetővé teszi a mellbimbó megszívását, és vákuumot hoz létre a szájüregben. A mellbimbót nyelve hegyével nyalogatja, amivel stimulálja a prolaktin termelődést, a tejképződést és -áramlást. A gyermek ösztönösen módosítja a nyelv sebességét, amivel ellenőrzi a szopás és a tej áramlásának intenzitását.
Ez az ajkak és a nyelvizmok intenzív, aktív munkájának fázisa. A mellbimbó hossza a megszíváskor kétszeresére nő, aztán a nyelés idején visszahúzódik. A baba nyelve a kemény szájpadhoz nyomja azt, ez előidézi a tej kifolyását. Az ajkak összenyomják a bimbóudvart, a gyermek szájában vákuum keletkezik, ami elősegíti a tej beáramlását a szájüregbe. A lágy szájpad megemelt, a gégefedő lezárja a gége bejáratát, és a tej az emésztőrendszerbe folyik.
A gyermekek és a felnőttek szopása eltérő. A gyermek szájának anatómiája lehetővé teszi a belégzés, néhány szopási mozdulat, nyelés és kilégzés elvégzését (a baba nem lélegzik minden szopási szakasz után). Így a baba a fulladás kockázata nélkül ihat - a légző- és emésztőrendszer nem nyitott azonos időben. A legfontosabb dolog a szoptatás alatt, hogy meggyőződj a baba orrán keresztüli szabad légzéséről.
Az anyatej minden szoptatás elején sok vizet, kevés kalóriát tartalmaz - elsősorban a gyermek szomját oltja. A gyermeknek nincs gondja a tej leszívásával. Ezután azonban keményebben kell dolgoznia, mivel a tej sűrűbbé, kiürülése az emlőből lassúbbá válik, azonban éppen ez a tej csillapítja a gyermek éhségét. A gyors és rövid szoptatás hatására a baba éhes marad, így súlya csak kevéssé gyarapszik, a szívás során lusta lesz és elutasítja a hosszú szopást. Ezen felül a rövid szoptatás gyenge tejleadást és a tej felgyülemlését eredményezi, ami akár gyulladáshoz is vezethet.
Különösen fontos az éjjeli szoptatás. Főleg a szülés utáni első napokban. Az éjszakai tej zsírosabb, így kalóriadúsabb is. Természetesen figyelni kell arra, hogy a gyermek szopik-e, vagy csak tartja a mellbimbót a szájában.
Vannak olyan gyerekek, akik gyorsan, falánkan szopnak, elég nekik 5-7 perc.
A tejtermelés maximalizálása és fenntartása
Szükség van-e kézi vagy gépi fejésre? Még a nőgyógyászok, védőnők és csecsemőorvosok véleménye sem azonos sajnos ebben a kérdésben. Sokan (ők vannak többségben) azt hangoztatják, hogy az édesanyának annyi teje termelődik, amennyire a babájának szüksége van. Ha ez így lenne, akkor soha nem fordulhatna elő az a probléma, hogy valakinek két, három vagy négy hónap után elapad a teje.
Igaz, hogy vannak olyan szerencsés alkatú nők, akik „korlátlan” mennyiségű anyatej termelésére képesek, és saját gyermekük szoptatása mellett más csecsemők számára is tudnak belőle juttatni. De ők vannak kevesebben.
Az anyukák többségénél - főleg az első 8-10 héten - szükség van a mell/mellek szoptatást követő lefejésére. Az emlők ily módon történő kiürítésével a termelt anyatej mennyisége tovább fokozható, és a rendszeres fejéssel fenntartható a folyamatos tejtermelés még az olyan alkatú nőknél is, akiknek viszonylag kevés tejük van.
Azért is jó előre fejni, és a lefejt tejet lefagyasztani, mert így a babának lesz tartaléka a későbbi időkre, amikor esetleg valami miatt (az anya munkába állása, betegsége) tényleg kevés lesz az anyatej.
Hogyan tudhatja meg, hogy elég teje van-e?
Amennyiben szoptat, bizonyára már felmerült a kérdés, vajon elegendő-e a tej mennyisége a kicsinek. Tegye fel magának az alábbi kérdéseket, és tudja meg, mikor kell segítséget kérnie.
Hogyan fejünk?
A nem szakszerűen végzett mozdulatokkal többet árthatunk, mint használunk, hiszen az emlő könnyen begyulladhat. De ha van rá módunk, érdemes megtanulni a fejésnek ezt a formáját. A hagyományos kézi, és az elektromos fejőgépek nagyon hasznosak, segítenek teljesen kiüríteni a tejet a mellből. Alapszabály: azt az oldalt kell fejni - kézzel vagy géppel - amiből a baba szopott. A szoptatás után közvetlenül, minimum 10-15 percen keresztül fejjünk. Az első hetekben naponta legalább 4-5 alkalommal, de ha lehetőségünk van rá, minden etetés után.
Ha a kisbaba az étkezést követően néhány percig még szívesen „cumizik” mamája mellén, az sem baj, hiszen így tovább stimulálja a mellbimbót. Ez egy üzenet az agynak, hogy még tovább növelje a termelt tej mennyiségét. Az tévhit, hogy a baba így feláztatja a mellbimbót. Attól se féljünk, hogy elkényeztetjük gyermekünket, ha hagyjuk tovább „cicizni”. Hiszen az újszülött és a néhány hónapos csecsemő számára nem csupán táplálékforrás az anyamell, hanem puha, meleg, vigaszt nyújtó ideális környezet, ahol mindennél jobban érzi magát.
Inkább az okoz problémát, ha az anya túl rövid ideig teszi mellre az újszülöttet. Ilyenkor könnyen lehet, hogy a mama közelségének hiánya miatt szenved, azért sír, mert még szívesen maradt volna testközelben, nem pedig amiatt, mert éhes. Ha ezt az édesanya félreértelmezi, és pótlást ad, azzal hibát követ el: a baba túlságosan jóllakik, ritkábban, és kevesebbet fog szopizni, így fokozatosan lecsökken a tej mennyisége, mígnem teljesen el is apad.
Sokszor az is jó, ha változtatunk a szoptatási testhelyzeten: a hónaljtartás vagy a „lógatós”, lovagló póz segítségével olyan helyekről is ki tudja szívni a baba a tejet, amik amúgy nem ürülnének ki egészen.
Még léteznek, de sajnos kiöregedőben vannak az úgynevezett „fejőnők” (általában nyugdíjas csecsemősnővérek, védőnők). Ők nagyon alaposan át tudják masszírozni, fejni az emlő teljes állományát. Így még az olyan édesanyák is képesek lesznek kizárólag anyatejjel táplálni csecsemőjüket, akiknél az első napokban-hetekben alig termelődött néhány csepp tej. A fejőnők azokon is tudnak segíteni, akiknek a melle olyan típusú, hogy fokozatosan záródnak el benne a tejcsatornák, így néhány hét vagy hónap elteltével elapadna a tejük. A mellek rendszeres (heti 1-2 alkalom) átmasszírozásával, speciális fejésével viszont ezek az anyukák is képesek 10-12 hónapig, sőt, tovább is szoptatni.
Mi segíthet még?
Pihenés
Sok ételről, italról azt tartják, hogy serkenti a tej kiválasztódását, azonban ne feledjük: ehetünk, ihatunk mi bármit, ha nem pihenünk eleget. A fejés után a kellő pihenés az, ami kimondottan fokozza az anyatej mennyiségét. Sőt, ha hajnaltól késő estig lótunk-futunk, könnyen előfordulhat, hogy estére annyi tejünk sem lesz, hogy a pici lefekvés előtt megvacsorázzon. Ha csak tehetjük, nappal is feküdjünk le 1-2 órára a kisbaba mellé, és olvasgassunk, pihengessünk. Aki egész nap meg sem áll, főz, vasal, mos, takarít, ne csodálkozzon azon, ha néhány hét múlva nem lesz teje.
Tejserkentő ételek, italok, gyógynövények, gyógyszerek
Léteznek olyan „szoptatós teák”, illetve más típusú kapszulák, melyek hatása tényleg jó, de csak akkor, ha a fent említetteket is betartjuk. A fejést és a pihenést semmi nem pótolja, akármivel is próbálkozunk.
Gyógynövények közül az édesköménynek, az ánizsnak és a citromfűnek van pozitív hatása a tejtermelésre. Kell, hogy elegendő folyadékot fogyasszunk, de ne vigyük túlzásba az ivást. Napi három, kánikulában négy liter folyadék elegendő. A túl sok ivás - bonyolult hormonális folyamatokon keresztül - még gátolja is az anyatej termelődését.
A dió, kesudió és mandula kedvező hatásait évszázadok óta ismerik és ki is használják a nők, főleg a szoptatási időszak legelején. Nem csupán a termelt tej mennyiségét, hanem annak összetételét is kedvezően befolyásolja. Naponta együnk meg egy-két marék diót, főleg a szoptatás kezdetekor, az első 3-4 héten.
Fontosak még a levesek, az elfogyasztott folyadékmennyiség nagy részét ezek tegyék ki! Ajánlott naponta 1-1,5 liter levest elfogyasztani, amíg tart a szoptatás. Legjobb a gyümölcsleves, a köménymagleves és más rántott levesek.
A tej és a tejes ételek (madártej), valamint a sör fogyasztása is kedvez a tejtermelésnek. A változatos, vitamindús étkezés szintén kiemelten fontos, nem csak a terhesség, hanem a szoptatás időszakában is. A fogyókúrát halasszuk későbbre. A kismamaként szedett vitaminok szedését érdemes a szülés után is folytatni. Természetesen nem tejtermelést fokozó hatásuk miatt, hanem azért, hogy a szoptatás alatt legyen ellenálló az anyuka szervezete a betegségekkel szemben, ne gyengüljön le, ne kezdjen el hullani a haja.
A 7 legkárosabb "Étel" és étel összetevő
Tehenek tejtermelése
A tejhasznosítású (leginkább) tehenekkel kapcsolatos alapinformációkat és szakszavakat tanulhatsz, vagy ismételhetsz át.
A tehén tejtermelése négy fázisra osztható:
- Első fázis: Az elléstől számítva mintegy 12-13 hétig (megközelítően 100 napig) tart. A tejtermelés ugrásszerűen megindul, már a 3-4. napon elérheti a 20-22 litert. Az állatnak az ellést követően csak fokozatosan javul az étvágya, így kevesebb takarmányt vesz fel, mint amennyi a gyorsan növekvő tejtermelés igényének fedezéséhez szüksége lenne. A tehén saját testállományát kezdi lebontani, súlya jelentős mértékben csökken. Arra kell ügyelni, hogy a testsúlycsökkenés ne haladja meg a napi 0,8-1,0 kg-ot, összességében pedig a 40 kg-ot.
- Második fázis: A laktáció 13. hetétől a 24-28. hetéig tart (gyakorlatilag a második 100 nap). Ezalatt a tejtermelés kis mértékben, de tartósan csökken. Az állat étvágya fokozódik, a testsúlycsökkenés mérséklődik. Megfelelő takarmányozás esetében a 140. nap körül a tehén már gyarapodni kezd. A táplálóanyag-fogyasztás és -felhasználás egyensúlyba kerül.
- Harmadik fázis: A laktáció 24.-28. hetétől a szárazra állításig (apasztásig) tart (a harmadik 100 nap). A fázis hossza változhat, függ az újrafogamzás időpontjától. A tehenek tejtermelése ebben a szakaszban tartósan és jelentős mértékben csökken. A következő laktációhoz szükséges tartalékokat nem a szárazonállás idején, hanem a laktáció harmadik szakaszában építi be a tehén, kondíciója javul. Az állatok ekkor a tejtermelés miatt nagyobb hatásfokkal értékesítik a takarmány táplálóanyagait, mint szárazonálláskor. Továbbá nem áll fenn a veszély, hogy a tehén a táplálóanyagokat a magzatépítésre fordítja, növelve a nehéz ellés kockázatát.
- Negyedik fázis: Az elapasztástól az ellésig tart. A szárazonálló tehén takarmányozása a vemh fejlődését és a tenyészkondíció fenntartását szolgálja. A szárazraállítás a fejések számának és kifejt tej mennyiségének csökkentésével, valamint részleges víz- és takarmány-megvonással történik. Fontos, hogy a tehén a szárazonállás alatt ne hízzon el, mert az súlyos anyagforgalmi betegségek kialakulásához vezethet (a máj elzsírosodása, un. zsírmájszindróma).
Négy fázisú takarmányozás technológiája
A laktáció során négy szakaszt (termelési fázist) különítünk el. Ezekben a fázisokban az igény változásával, különböző elvek szerint kell a teheneket takarmányozni. Ezt figyelembe véve dolgozták ki az ún. négyfázisú takarmányozási rendszert.
Az első fázis a laktáció első 100 napja, amelyben a testsúlycsökkenés mérséklése a legfontosabb feladat. Ezt úgy érhetjük el, hogy az abraktakarmányok mennyiségének növelésével növeljük a takarmányadag energiatartalmát. A bendő megfelelő működéséhez azonban meghatározott mennyiségű szálastakarmányra feltétlenül szükség van. El kell érni a 16% nyersrost-tartalmat. Ebben a szakaszban nem tudjuk kialakítani nyersrost optimumot (18-22%), mely biztosítaná a tejtermelő tehén számára a bendőben kívánatos 3 (4):1 ecetsav-propionsav arányt. Ezért a takarmányadagot úgy kell kialakítani, hogy az abrak:tömegtakarmány arány 55:45 legyen; a 30. és 100. nap között (az energiahiány csökkenésével) az arány megfordítható 45:55-re.
A tejelő tehén takarmányadagjának alapja ekkor a jó minőségű silókukorica-szilázs (18-25kg), lucerna szenázs (5-15kg) és lucernaszéna (minimum 3 kg maximum az élősúly 1%-a). Az abraktakarmányokból összetételüktől függően megközelítően 40 dkg-ot számolunk 1 l tej termelésére. (Ez azt jelenti, hogy az életfenntartást és 10 l tej termelését biztosító tömegtakarmányok mellett egy 30 l tejtermelésű tehén legalább 8 kg abrakkeveréket fogyaszt.)
A második fázisban az állat étvágyának fokozódásával és a fogyás mértékének csökkenésével párhuzamosan ebben a fázisban csökkentjük az abrak mennyiségét. Az abrak:tömegtakarmány ideális aránya 55:45 (esetleg 60:40). A laktációnak ebben a fázisában már elegendő, ha a takarmányadag koncentrációja: 6,2-6,4 MJ/kg sz.a. NEl-t. Ekkor elérhető a 17-18% nyersrost-tartalom. Az etetett tömegtakarmányok minősége rendkívül fontos, hiszen a takarmányadag több, mint felét ekkor már a tömegtakarmányok adják (silókukorica-szilázs, lucerna szenázs, lucernaszéna).
A laktáció harmadik fázisában a tartalékok pótlását elő kell segíteni. Az abrak-tömegtakarmány arány: 30:70 (ha a kondíció megengedi 20:80). Az első 6-7 hét során az állatok szükséglete tömegtakarmányokkal kielégíthető, abraktakarmányokat csak kivételes esetben etetünk.
A negyedik fázisban, vagyis a szárazon állás időszakában elegendő a tömegtakarmányokra alapozott takarmányozás.
Indukált laktáció és relaktáció
Az örökbefogadó ugyanúgy szoptathat, mint bárki más, már ami a gyakorlati kivitelezést illeti! Az esetek többségében több erőfeszítést igényel, mint annak, akinél a várandósság, a szülés és a szülést követő időszak hormonális és élettani változásai indítják meg a tejtermelést. A tej termelődése szempontjából a legfontosabb tényező a mellbimbót érő, kellő gyakoriságú és időtartamú szopási, fejési inger.
Számos fejlődő országban, természeti népeknél ismert és szükség esetén alkalmazott módszer, hogy az elárvult vagy örökbefogadott csecsemőt rokon vagy idegen nő szoptatja. A szakirodalomban indukált laktációnak nevezik azt a folyamatot, amikor terhességtől, szüléstől függetlenül rendszeres fejési vagy szopási inger hatására megindul a tejtermelődés. Nem tévesztendő össze azokkal az állapotokkal, amikor bizonyos gyógyszerek (például metoclopramid, domperidon, egyes antipszichotikumok, növekedési hormon) vagy kórállapotok (hiperprolaktinémia) mellékhatásaként illetve tüneteként, a prolaktin tartósan magas szintje miatt indul meg a tejtermelődés.
Relaktációról akkor beszélünk, amikor már szoptatott az anya, de a tej elapadt már, vagy mennyisége jelentősen csökkent. Ilyenkor a termelés újbóli megindítása a cél.