La Leche Liga és a hozzátáplálás: iránymutatások a sikeres babatápláláshoz

A hozzátáplálás, bár léteznek pontosan meghatározott táblázatok időpontokkal, grammokkal és konkrét receptekkel, mégsem kőbe vésett, egyetlen szabályra épülő tudomány. A kisbabája megfelelő fejlődéséért persze minden szülő aggódik, ezért szeretné a hozzátáplálást is jól csinálni, de hogy valójában mi is a jó, arról megoszlanak a vélemények. Az ajánlások időről időre változnak. Volt, amikor az allergénekkel ismertették meg mielőbb a babákat, más nézetek pedig épp ellenkezőleg, az allergiás tüneteket kiváltható zöldség-gyümölcsöket, állati eredetű ételeket, gabonákat és magvakat 1 vagy másfél éves kor utánra tolták.

A három út közül az alapján is választhatunk, hogy a baba anyatejes, vagy már nem szopizik, mire a hozzátáplálást megkezdenénk.

A La Leche Liga és a WHO ajánlásai

A La Leche Liga már több mint 50 éve nyújt információt és támogatást azoknak a szülőknek, akik szoptatni szeretnék gyermeküket. Munkája során osztja a WHO, az Egészségügyi Minisztérium és más mértékadó szervezetek azon nézeteit, miszerint a csecsemők optimális növekedését, fejlődését és egészségét az szolgálja legjobban, ha életük első 6 hónapjában kizárólag szopnak.

A WHO és a szoptatásban etalonnak számító La Leche Liga iránymutatásai szerint a babának 6 hónapos koráig kizárólag anyatejre van szüksége, és a féléves kor elérése után kezdhetjük kóstoltatni vele az ételeket. A WHO az ajánlás megalkotásakor mintegy 3000 csecsemőtáplálásra vonatkozó tanulmány átfogó elemzésére támaszkodott. Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid- és hosszútávon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét - még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására.

Az anyatejben minden olyan létfontosságú tápanyag megtalálható, amire egy csecsemőnek élete első, körülbelül hat hónapjában szüksége van. Nem tartalmaz túl sok vasat, mert nem kell, hogy tartalmazzon. Vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszereké, gabonapépeké vagy egyéb, pótlásra használt táplálékoké. Az anyatejben megtalálható egy fehérje, amely megköti a felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat, mivel a túl sok vas tápanyagául szolgál a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak, melyek hasmenést/szorulást, vagy akár mikroszkopikus vérzést okozhatnak. Ha egy csecsemő korábban kap az anyatejen kívül más táplálékot, mint amikor erre fel lenne készülve, vastartalékai lecsökkenhetnek. Néhány zöldség és gyümölcs összetevői hamarabb lekötik az emésztőrendszerbe jutó vasat, mint ahogy a szervezet hasznosítaná.

A La Leche Liga arra biztatja az édesanyákat, hogy a hozzátáplálás megkezdésekor a kisbaba jelzéseire figyeljenek: önállóan fel tud-e már ülni a csecsemő, meg tudja-e fogni az ételt, saját szájába tudja-e tenni, meg tudja-e rágni félrenyelés nélkül. Mindez általában valamikor 6 hónapos kor körül következik be. A kisbaba emésztőrendszerének érettnek kell lennie a szilárd táplálék fogadására, hogy a bélcsatorna belső felszíne már akadályt képezzen az allergének (allergiát okozó anyagok) számára. Hat hónapos kor körül kezd a kisbaba a felnőttek szervezetéhez hasonlóan olyan enzimeket termelni, amelyek az ételek lebontásához, emésztéséhez kellenek.

A British Medical Journalban 2011. január 14-én közölt cikk, amely azt szorgalmazza, hogy a csecsemők hozzátáplálását már 6 hónapos koruk előtt kezdjék meg a szülők, nem egy új kutatásra épül, és nem is a jelenleg létező tanulmányok átfogó elemzésére.

A hozzátáplálás megközelítései

Pürésített ételek

A hozzátáplálás elején az ételeket többnyire alaposan pürésítve, passzírozva, selymes állagú bébiételt készítve szokás kínálni a babának, aki elsőre többnyire csak belenyal, fintorogva eltolja vagy kiköpi azt.

BLW - Igény szerinti hozzátáplálás

A 4 és 6 hónapos korban megkezdett kóstoltatási irányzat mellett pedig egyre népszerűbb a BLW is, amely a baby led weaning, azaz az igény szerinti hozzátáplálás rövidítése. A blw-ző családok ugyanazokat az ételeket, amelyeket ők maguk is esznek, apró falatkák formájában, de nem pürésítve teszik a baba elé, és rá bízzák, miből vesz, mit mikor szeretne megkóstolni. A kiskanalas, szülő vezette hozzátáplálástól eltérően itt a baba marokra fogja az általa kiválasztott falatot, és maga helyezi a szájába.

A hozzátáplálás alapelvei

Mikor kezdjük?

Ha nem szoptatod a babádat, akkor is a 6 hónapos kor a legjobb időpont, hogy elkezd bevezetni a szilárd ételeket.

Első ételek és bevezetésük

• Első ételek: Kezdd egyszerű, könnyen emészthető, könnyen elérhető ételekkel, amiknek idénye van. Magyarországon tipikusan gyümölcsök az első ételek. De nincs tudományos bizonyíték, arra, hogy mivel érdemes kezdeni vagy, hogy lenne egy pontos sorrend, amit be kellene tartanod a hozzátáplálásban.
• Kicsi adagok: Az első hónapokban számíts rá, hogy lehet, hogy csak kis adagokat fog enni a babád. Az is normális, ha csak nyalogatja az ételt. Először lehet, hogy csak ismerkedik, a kezével, maszatolással, esetleg az ételt szájához érint, de nem eszi meg. Ez normális része a hozzátáplálásnak és az ismerkedésnek az ízekkel, szilárd ételekkel. Lehet, hogy csak néhány kanállal fog enni még hónapok után is.
• Új ételek bevezetése: Új ételeket egyenként vezess be, néhány napos intervallumokkal. Így könnyebben nyomon követheted, ha esetleg valamilyen allergiás reakció lép fel. Használj csak egyetlen összetevőjű ételeket, és várj körülbelül egy hetet az új ételek bevezetése között. Így ha valami felborítja a baba emésztését, pontosan tudni fogod, mi volt az. Az allergiás reakció jelei lehetnek a kiütések, orrfolyás vagy pelenkakiütés. Ha bármelyik jelet látod, várj egy hetet, majd próbáld meg újra az ételt.
• Különböző állagú ételek: Kezdetben valószínűleg pépes, selymes textúrájú ételeket adsz majd, de egyidejűleg próbálkozhatsz nagyon kemény gyümölcsökkel, zöldségekkel, amikből nem tud még leharapni, csak nyalogatni, szivogatni tudja a levét: pl. sárgarépa, kemény alma egyben. Ne feledd: a hozzátáplálás a szilárd ételek bevezetéséről szól! Ismerkedés a különböző állagú és ízű ételekkel és felkészítés a felnőtt, családi ételekre. Ha nem tud a babád kísérletezni a szilárd ételekkel, mert kizárólag majdnem vagy teljesen folyékony ételeket, püréket kap, annak nincs előnye számára. Sőt! Tudományosan bizonyított, hogy a rágás hiánya 10 hónapon túl megnöveli a táplálási nehézségek kialakulását. Természetes, hogy aggódsz, hogy hogyan fog a babád boldogulni a szilárdabb ételekkel és nem fog-e félrenyelni vagy fuldokolni rajta. Fontos, hogy fokozatosan, de már egész pici kortól kell kísérletezni a babádnak a szilárd ételekkel. Ne hagyd, hogy visszatartson a félelmed.

Élelmiszer-kategóriák és bevezetésük

Az élelmiszer-érzékenység is okozhat jelentős mennyiségű bukást. A legvalószínűbb kiváltók a tejtermékek (a gyermek vagy az anya étrendjében).

Gyümölcsök és zöldségek

• Gyümölcsök: A legtöbb baba szereti a gyümölcsöket. Ügyelj rá, hogy érettek legyenek, és alaposan mosd meg hámozás előtt.
• Zöldségek: A friss zöldségeket meg kell mosni, hámozni és puhára főzni. A fagyasztott zöldségek praktikusak lehetnek. Kerüld a sós konzerveket.

Hús és hal

• Hús: A babák gyakran szeretik a jól megfőzött csirkét, ami puha és könnyen ehető, ha tépett formában kínáljuk.
• Hal: Amivel még vigyázni kell, az a hal. Allergénként szerepel a listákon, ezért többnyire utolsók közt szokták bevezetni a kicsiknél, de az apró, megbúvó szálkák miatt is érdemes óvatosnak lenni velük.

Hüvelyesek

• Babfélék és hüvelyesek: Távolítsd el a héját a babfélékről, mivel nehezebben emészthetők.

Gabonafélék

Számos indoka van annak, hogy ne vezessük be túl hamar a gabonaféléket vagy más táplálékokat. Bizonyított, hogy a rizs vagy a gluténtartalmú gabonafélék bevezetése az étrendbe 3 hónapos kor előtt, növeli a gyermeknél az I. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

A lisztérzékenység kialakulása a bizonyos gabonafélékben megtalálható glutén étrendbe való korai bevezetésével hozható összefüggésbe. A glutén étrendbe való bevezetésének időzítésére vonatkozó jelenlegi kutatási eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján ajánlást lehessen megfogalmazni, az a tanulmány pedig, amely a glutén 4 hónapos korban való bevezetését szorgalmazza, többek szerint igencsak kétségbevonható.

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) új ajánlása szerint a lisztérzékenység megelőzése érdekében napi fél háztartási keksz bevezetése javasolt a baba étrendjébe öt hónapos kortól. A hat hónapig még kizárólag szopó csecsemőknél a 150-182 napos kor között (betöltött öt hónap után), nem étkezést kiváltva, napi fél vagy másnaponta egy háztartási keksz pép formájában történő adását javasolják. Két jelentős szakmai szervezet, a Szoptatásért Magyar Egyesület és a La Leche Liga Magyarország Egyesület vezetősége szerint azonban a kutatási eredmények nem támasztják alá, hogy a glutén korai, hat hónapos kor előtti bevezetése bármiféle előnnyel járna a csecsemők, különösen a kizárólagosan szoptatott csecsemők egészségére nézve. A 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásnak az anya és a csecsemő egészségére gyakorolt jótékony hatásai messze felülmúlják a cöliákia kialakulásának kockázatát, ezért a glutén bevezetésének érdekében elkezdett korai (< 6 hó) hozzátáplálás nem javasolt. A Szoptatásért Magyar Egyesület a gluténtartalmú táplálékok bevezetését - az egyéb élelmiszerekhez hasonlóan - betöltött 6 hónapos kor után javasolja.

A coeliakia (cöliákia, lisztérzékenység) a genetikailag arra hajlamos egyénekben kialakuló autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen okból önmaga ellen termel egy anyagot, amely elpusztítja saját szöveteit. A betegség kiváltásáért a gluténnak, népies nevén a sikérnek egy speciális fehérjéje, a gliadin a felelős. Ez a kalászos gabonanövényekben (árpa, búza, rozs) található, károsító hatását a gyomor utáni vékonybél szakaszon, a vékonybél nyálkahártyáján fejti ki. A betegség okait a tudomány mai állása alapján csak feltevésekkel tudják alátámasztani, elképzeléseik szerint a betegség kialakulását nagymértékben okozhatják genetikai tényezők. A betegség nem nőhető ki, de helyes diéta hatására a bélbolyhok regenerálódnak, és a gluténérzékenyek teljes életet élhetnek. Jelenleg a betegség egyetlen hatékony kezelése a gluténmentes diéta, melynek pontos betartására minden körülmények között törekedni kell.

Glutént az alábbi gabonafélék ill. termékei tartalmaznak:

Egyéb élelmiszerek

A tejtermékektől a tojáson át a különböző gabonákig és olajos magvakig, valamint az aprómagvas gyümölcsökig sok résztémát érinthetnénk még.

Folyadékpótlás

A hozzátáplálás során is fontos az anyatej vagy tápszer további fogyasztása, mivel a legtöbb tápanyagot még mindig ezekből nyeri a csecsemő. 12 hónapos korban fő táplálék még az anyatej legyen, ez a WHO (Egészségügyi Szervezet) ajánlása. Ha betartod, akkor nincs szükség azon aggódnod, hogy mennyit iszik. Ha igény szerinti cumisüvegeztek, akkor is elég, ha a víz ivás a pohárból ivás gyakorlása 12 hónapos kor alatt. Igaz ez akkor is, ha nagyon meleg van és szoptatsz, nincs szükség plusz vízre 12 hónapos kor alatt. Ne feledd: a gyümölcslevek adása (még ha saját készítésű is) nagyon káros, ugyanis rengeteg cukrot tartalmaznak (még ha gyümölcscukor is és nem kristály) és sokkal nagyobb mennyiségben, mint az lehetséges lenne, ha pl. almát enne babád. Egy pohár almalében 3-4 alma leve is belekerül, de gondolj bele, mikor és mennyi idő alatt enne meg a babád ennyi almát? Ráadásul a jótékony rostok nincsenek benne a gyümölcslevekbe, így tápértékük is kicsi.

Gyakori problémák: bukás és reflux

A bukás (amire élettani vagy szövődménymentes refluxként is utalnak) gyakori, és legtöbbbször normális jelenség a csecsemőknél. Gyakori a bukás, ha a kisbaba túl sok anyatejet evett meg túl gyorsan. Ez akkor fordulhat elő, ha a baba nagyon gyorsan vagy nagyon intenzíven szopik, vagy ha az édesanya melle túltelítődött. A bukás mennyisége általában sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ha egy csecsemő figyelme könnyen elterelhető (elengedi a mellet és nézelődik), vagy nagyon nyugtalanul szopik, több levegőt nyelhet, és gyakrabban bukhat. Élelmiszer-érzékenység is okozhat jelentős mennyiségű bukást. A legvalószínűbb kiváltók a tejtermékek (a gyermek vagy az anya étrendjében). További megválaszolandó kérdések: kap-e a baba bármi mást az anyatejen kívül - tápszert, hozzátáplálást (gabonakásákat, pelyheket stb.), vitaminokat (vagy fluoridot, vasat), gyógyszert, gyógynövénykészítményt?

Reflux (GERD)

A refluxban (GERD, gastroesophageal reflux disease) szenvedő kisbabák általában sokat buknak. Bár szoptatott csecsemőknél ritkán figyelhető meg, az újszülött rendszeres sugárban hányása a pilorus sztenózis tünete lehet, egy olyan gyomorproblémáé, melyet műteni kell. Fiúknál négyszer gyakoribb, mint lányoknál, a tünetek általában 3 és 5 hetes kor közt jelentkeznek. A refluxos csecsemők kis százaléka komoly kellemetlenségeket és komplikációkat él meg a reflux miatt. Ezeket a kisbabákat néhányan (a “vidáman bukók” ellenpontjaként) “sovány sírós”-ként emlegetik. Családi hajlam is valószínűsíthető a refluxnál. A reflux gyakori koraszülötteknél (az éretlen szervrendszerek miatt, koraszülöttségükből fakadóan), és olyan babáknál, akiknek egyéb egészségügyi problémáik is vannak. Gyakori bukás vagy hányás; nyűgösség bukáskor. Lassú gyarapodás, súlyvesztés vagy fejlődésben való megállás.

A refluxról jelenleg rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a reflux vizsgálata vagy kezelése 12 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében csak akkor kívánatos, ha a bukás lassú gyarapodással, súlyvesztéssel, súlyos fulladással, tüdő-megbetegedéssel vagy más komplikációval társul. Amikor a reflux lehetősége felmerül, sok esetben az orvos először különböző refluxellenes készítményekkel próbálkozik (anélkül, hogy vizsgálatokat végezne), hogy lássa, a készítmények javítanak-e a baba állapotán. Ha vizsgálat történik, az általános gyakorlat egy 24 órás pH-megfigyelés. Ez egy invazív vizsgálat, amikor is egy csövet vezetnek le a kisbaba torkán, hogy a nyelőcső alsó végén mérni tudják a savasság mértékét.

Tippek refluxos babák szoptatásához

• Tervezzünk gyakori szoptatást! A kisebb, gyakoribb adagokat könnyebb megemészteni a kisbabának.
• Igyekezzünk a kisbabát félig ülő vagy teljesen függőleges testhelyzetben szoptatni, vagy dőljünk hátra, hogy a baba rajtunk legyen, pocakja a pocakunkon!
• Hagyjuk, hogy a baba teljesen befejezze az egyik oldalon a szopást (várjunk, amíg magától elengedi, vagy elalszik), mielőtt a másik oldallal kínáljuk! A túl gyors váltás bukást okozhat.
• Szoptass! A reflux ritkább a szoptatott csecsemőknél! Ráadásul a refluxos szoptatott kisbabáknál enyhébb és rövidebb ideig tart a reflux, kevesebb éjszakai kellemetlenséggel, mint a tápszeres babáknál.
• Csökkentsd vagy szüntesd meg a koffeinfogyasztásodat!
• Minden refluxos csecsemő esetében gondolni kell allergiára! A Pediatrics áttekintő cikke (Salvatore 2002) szerint az egy évnél fiatalabb csecsemők refluxos problémáinak mintegy fele visszavezethető a tehéntej-fehérje allergiára.
• Friss tanulmányok keresték a refluxos csecsemőknek megfelelő testhelyzetet. Ezen tanulmányok szerint a baba fejének megemelése nem javított jelentősen az állapoton. Ami valóban javulást hozott, az a baloldalukon fekvés és a hasonfekvés volt! bár a friss kutatási eredmények nem támasztják alá, hogy érdemes félig fekvő (30 fokban megemelt) helyzetben tartani a kisbabát, ez mégis gyakori ajánlás maradt. Működik? A sűrítők csökkenthetik a bukást, de a kutatások nem mutatnak csökkenést a reflux tekintetében (csendes reflux). A sűrítők mellett gyakran tapasztalható evéshez kötődő köhögés, lassabban ürül ki a gyomor, és nő a refluxos esetek, valamint az aspirációk száma.

A szoptatás és az anyatej fontossága

A szoptatási kapcsolat: A korai hozzátáplálás kapcsolatba hozható a korai elválasztódással.

Az anyatej kiválóan felkészíti a csecsemőket a családi ételek ízvilágára, mivel annak íze az édesanya étrendjének megfelelően változik, vagyis már születésétől fogva számos különböző ízzel ismerteti meg a kisbabát. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a tápszerrel táplált csecsemők kevésbé nyitottak az új ízekre a szoptatott babákkal összehasonlítva.

Szoptatásra való felkészülés és a kezdeti időszak

A szoptatásra úgy készülhetünk fel a legjobban, ha már a várandósság alatt tájékozódunk, és minél több ismeretet felhalmozunk. Sokszor előfordul, hogy ellentétes információkat találunk ugyanarról a témáról. Összeállításunkban a leggyakoribb félreértésekre és hibákra is kitérünk. A várandósság ideje alatt legfőképpen olvasgatni és beszélgetni érdemes a szoptatásról. Az is rengeteget segít, ha megfigyeljük, milyen ponton térnek el egymástól az ajánlások.

A puding próbája az evés: vessük össze, ki meddig szoptatja gyermekét, milyen problémái voltak, kinek az útmutatásait követte. Egyik olvasónk is ezt tette, amikor kikérdezte édesanyját, őt milyen rendszer szerint szoptatta ezelőtt huszonöt évvel. Akkoriban igen nagy hangsúlyt fektettek a fejésre, viszont meghatározott időközökben szoptattak, és már pár hetes korban megkezdték a gyümölcsök és főzelékfélék bevezetését. Éjszaka sem volt szabad mellre tenni a babát. Abban az időben összességében igen rövid ideig tartott a szoptatási időszak, a kizárólagos anyatejes táplálás pedig csupán néhány hétig.

Sokan úgy gondolják, hogy mellbimbójukat már a várandósság alatt érdemes edzeni, durva frottírtörülközővel dörzsölgetni. Ez a módszer nem szokott eredményesnek bizonyulni, mert a szopás egészen másfajta igénybevételt jelent. Inkább arra érdemes törekedni, hogy a szülés pillanatától kezdve olyan gyakran tegyük mellre a babát, amilyen gyakran csak lehetséges. Az anyamell a szülés után közvetlenül sem üres: kolosztrumot, azaz előtejet tartalmaz. Az a néhány korty, amit az újszülött elfogyaszt belőle, olyan, mintha valami tökéletes védőoltásban részesülne. A kisbaba bélnyálkahártyáját bevonják az anyatej immunanyagai, s védettséget biztosítanak minden olyan kórokozóval szemben, amely ellen az anya ellenanyagokat termel. Többek közt ezért sem szükséges szájkendőbe bújni és mellet fertőtleníteni a szoptatások előtt. Az anya melletti elhelyezés járványügyi szempontból lényegesen biztonságosabb, mint az újszülöttosztály, ahol egy légtérben több kisbabát is elhelyeznek. Az előtej összetétele egyébként folyamatosan változik.

Az első babánál és az első hetekben nagyon fontos, hogy kedvezően alakuljanak a feltételek, hiszen egy gyakran síró, vagy éppen túlságosan aluszékony kisbaba nagyon elbizonytalanítja a mamát. Akkor sem szabad azonban elkeseredni, ha nem alakulnak optimálisan a körülmények, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan elképzeltük. Előfordulhat, hogy a szoptatásra csak jókora késéssel kerül sor; ha a baba beteg vagy koraszülött, hosszú hetekig nem vihetjük haza. Megeshet, hogy a választott kórház nem felel meg elvárásainknak, nincs rooming-in, vagy ha van is, éjszakára elviszik a csecsemőket. Ilyenkor kérhetjük a csecsemős nővért, hogy hozza ki szopni, ha felébred éjjel és sír. Sok múlik azon, hogy a kismama tisztában van-e a jogaival, tudja-e hogy kérheti az együttes elhelyezést, mert az egészségügyi törvény lehetővé teszi.

Minél hamarabb kezd el szopni a kisbaba, minél gyakrabban mellre teszik, annál hamarabb bekövetkezik az úgynevezett tejbelövellés. Az addig puha tapintású mellek megduzzadnak, feszesek és kemények lesznek. Ha a kisbaba szopni kezd, a keményedés hirtelen robbanásszerű érzéssé fokozódik, a mellbimbók megkeményednek és kiemelkednek, a tej pedig több csatornán át spriccelni kezd. A tejleadó reflex - melyet ugyanaz a hormon, az oxitocin vált ki, mint a méhösszehúzódásokat vagy az orgazmust - kezdetben igen fájdalmas lehet. Ennek többek közt az is oka, hogy a szoptatások alatt a méhösszehúzódások erőteljesen jelentkeznek, az első napokban ilyenkor a vérzés is fokozódik. (Szoptatás előtt kezdetben mindig érdemes betétet cserélni.) A mellek minden addiginál hatalmasabbak lesznek, ám ez nem azt jelenti, hogy tele vannak tejjel, pusztán a szövetekben jelentkezik átmeneti duzzanat. Az első hetekben a kisbaba szopásának hatására prolaktin termelődik, s minél magasabb a koncentrációja, annál több tej képződik. A prolaktinszint a szopás során az első korty után fél órával, illetve az éjszakai órákban a legmagasabb, ezért több okból is vétek kihagyni az éjszakai szoptatást. Egyrészt reggelig túltelítődhetnek a mellek, s könnyen tejpangás alakulhat ki, másrészt a tejtermelődés rendszeres, gyakori szoptatással fokozható leginkább.

A kezdeti időszakban, és tulajdonképpen az első hónapokban is lehetőleg kerülni kell, hogy a baba cumisüvegből kapjon enni. Vannak csecsemők, akiket megzavar az eltérő szopási technika, s ezért fokozatosan elfordulnak a szopástól. A zavarodott baba szoptatáskor sír, hátrafeszíti magát, kapkodja a fejét. Érdekes módon más csecsemőknek sokszor az sem okoz problémát, ha több hetes üveges táplálás után kezdhetik csak meg a szopást. Fontos tudni, hogy mi történik olyankor, amikor a mellek túltelítődnek: ilyenkor a tejtermelődés leáll, és a magától kiváltódó tejleadó reflex segítségével valamennyi ürül is. Vagyis, a szoptatások közötti idő nyújtásával nem érhetjük el azt, hogy addigra majd több tej álljon a baba rendelkezésére. Fejni szabad, de nem kötelező.

Mellre helyezés és testhelyzetek

A kisbaba szopóreflexe már a magzati fejlődés 28. hetétől kezdve működik. Ha megérintjük az arcát, tátogó mozgással az érintés irányába fordul. Ekkor tegyük bele a mellbimbót minél mélyebben a szájába, úgy, hogy a baba a bimbóudvar nagy részét is bekapja. A szoptató anya testhelyzete szinte bármilyen lehet, két szempontnak azonban feltétlenül meg kell valósulnia: a testhelyzet legyen az anya számára olyan kényelmes, hogy akár egy óra hosszat is zsibbadás nélkül elidőzhessen benne, a baba pedig a fent leírt módon helyezkedjen el, és a bimbót minél jobban kapja be. Akinek fáj a gátsebe, szoptathat fekve, vagy felfújt úszógumin ülve, császármetszés után viszont általában kényelmesen ülve, falnak támasztott nagypárnának dőlve lehet leginkább megúszni a seb kellemetlen, fájdalmas húzódását. Szoptatás közben mindig gondoskodjunk a babát tartó kar megfelelő alátámasztásáról. Megfelel erre a célra egy kispárna, vagy a speciális, U-alakú szopispárna. Ágy szélén görnyedezve, vagy fekve, nem megfelelően alátámasztott karral szoptatni egyet jelent a görcsökkel és a zsibbadással. Kísérletezzen mindenki bátran, hogy neki mi a legkényelmesebb. A fekve szoptatás ellen szól kezdetben, hogy így igencsak körülményes a böfiztetés, a nagyétkű babákat viszont szoptatás közben is meg kell egyszer-kétszer böfizetetni.

Anyatejes étrend és problémák

Ha az anya már a szülés előtt is egészségesen táplálkozott, nyugodtan hagyatkozhat természetes étvágyára, vagyis ehet, ihat, amennyit kíván. Pusztán az elfogyasztott italmennyiség hatására nem nő az anyatej mennyisége. Nem igaz az összefüggés, hogy minél többet iszik valaki, annál több teje lesz. Sőt, éppen ellenkezőleg, ha valaki túlissza magát, az visszafogja a tejelválasztást. Eddig azt sem sikerült tudományos eszközökkel bizonyítani, hogy a puffasztó ételek fogyasztása a babánál is görcsöket okozna, bár számos anya megfigyelései ezt látszanak bizonyítani. A kisebesedés egyik oka a rosszul megválasztott testhelyzet lehet, és az, ha baba nem kapja be eléggé a bimbót. A szopás azonban igen erős igénybevételt jelent a mellbimbóknak, s előfordulhat, hogy kezdetben apró súrlódások, parányi sebek keletkeznek rajta. Ezek akár vérezhetnek is, s olyan fájdalmat okozhatnak, hogy még a leggyengédebb érintés is elviselhetetlenné válik. Ne mossuk a mellbimbót és környékét sem szappannal, sem fertőtlenítő szerrel. Ez ugyanis eltávolítja a Montgomery mirigyek természetes puhán tartó és gyógyító balzsamát. Ne csomagoljuk a melleket a teljes gyógyulásig melltartóba, a szoptatós betétek használatát is kerüljük, mert a sebek beleragadhatnak, és a megfelelő szellőzés sem biztosított. Kerüljük a bimbóvédő használatát! Ne használjunk hámosító kenőcsöt! A csecsemőnek nem árt, ha sebes mellbimbóból szopik. Nem kell megijedni, ha bukásnál egy kis véres tej jön a szájából. Azzal sokkal nagyobbat ártanánk, ha a sebes mellből nem szoptatnánk, mert így azon az oldalon erőteljesen csökkenne a tejtermelődés, és tejpangás is kialakulhat. Gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségével vizsgáljuk felül, jól helyeztük-e mellre a babát.

A támogatás szerepe

A szoptatás nem mindig könnyű, és nagy segítséget jelent, ha beszélgetni lehet valakivel a felmerült problémákról, kérdésekről. „Képzelje el, hogy este fáradtan megy haza a munkából. A gyerek ordít, a felesége még mindig hálóingben van, a mosatlan edény hegyekben áll, a levegőben odaégett étel szaga terjeng. Felesége zokog, és elpanaszolja, hogy nincs már teje, mindennek vége. 1. lehetőség: Ön egy pillanat alatt a plafonon van a méregtől. Szemrehányásokat tesz feleségének a rendetlenség miatt, megkérdezi, hogy tulajdonképpen mit csinált egész nap. Kifejezésre juttatja, hogy nevetséges egy ilyen apróság miatt, hogy a tej elapadt, ennyit idegeskedni. 2. lehetőség: Ön először is átöleli a feleségét, és elkezdi vigasztalni. Ezután a kisbaba megnyugtatása következik. Kellemes zenét tesz fel, hoz a feleségének egy kis innivalót, masszírozza hátát, mert az olyan jó feszültségoldó. Gyorsan elmosogat, összedob valami ennivalót, és megiszik a feleségével egy pohár pezsgőt. Ön ugyanis pontosan érzi, hogy feleségének támogatásra, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy teje szabadon folyhasson. Vannak jó napok és rossz napok.” W. 2012.

Felelősség és önállóság a hozzátáplálásban

A babáknak azonban önálló véleményük is van. Hiába szerepel az étlapon mondjuk a brokkoli vagy a spenót, ha azt ők nem szívlelik. Az, hogy egy kisbaba mit szeret enni, nagyon sok dologtól függ, és változik is növekedése során. Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a gyermeke által egyértelműen elutasított étel erőltetése negatív reakciót váltott ki, talán arra utalva, hogy a kisbabák ösztönösen tudják, mit ne egyenek.

A hozzátáplálás alapszabálya, hogy egyszerre csak egy újdonságot vezessünk be a babánál. Ennek azért van jelentősége, mert ha valamelyik étel allergiás vagy intoleranciára utaló tüneteket okoz, azonnal tudni fogjuk, mi volt a ludas és ki tudjuk iktatni a pici étrendjéből.

A kontrolos szülők (mi is ilyenek voltunk) az étkezésekről naplót is vezethetnek, amibe belekerül az étkezés időpontja, az étel összetevői, az elfogyasztott mennyiség, és akár a baba aktuális súlya is.

A kicsik gyomra kb. egyéves korra érik meg annyira, hogy szinte bármit meg tudnak emészteni, amit a szüleik is, de ez természetesen csak az egészséges, teljes értékű ételekre vonatkozik. Hiába tartja a mondás, hogy egyéves gyerek már bármit ehet, amit a család is, mi biztosan nem adnánk neki sem chilis, sem nagyon zsíros, sem adalékanyagokkal és mesterséges színezékekkel teletolt ételeket sem. Ez az állítás teljesen ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek rámutatnak, hogy a szilárd táplálék korai bevezetése, főként a cukrozott ételek kínálása jelentősen hozzájárul a tömeges elhízáshoz, és a kisbabák túltáplálásához vezet.

Ne feledd: a hozzátáplálás a szilárd ételek bevezetéséről szól! Ismerkedés a különböző állagú és ízű ételekkel és felkészítés a felnőtt, családi ételekre.

• Figyelj a reakciókra: Figyeld meg a csecsemőd reakcióit az új ételekkel kapcsolatban.
• Türelem: A hozzátáplálás időigényes folyamat lehet, és előfordulhat, hogy a babád kezdetben nem fogja elfogadni az ételeket. Legyél türelmes, és próbálkozz.
• Kézzel táplálás: Először próbáld meg a csecsemőt kézzel etetni, majd fokozatosan vezess be evőeszközöket.
• Szerzett készségek: Nagyon fontos része a hozzátáplálásnak, hogy az evés társas tevékenység. Együtt vagyunk, finomat eszünk, nevetünk, beszélgetünk az asztalnál. Az evés jó a testnek és a léleknek is. A babádnak pedig meg kell tanulnia szabályoznia az éhségét. Meg kell tanulnia, hogy mikor elég, mikor van tele. Óriási adagok vannak a fejünkben! Sokszor az egészségügyi dolgozók és a környezetünk is azt sugallja, hogy bizonyos grammokat meg kell enni a gyerekeknek. Ha nem is mérjük grammra az ételt, akkor is hatalmas adagok lebegnek a szemünk előtt, aminek el kéne fogynia. Kirakjuk ezt a hatalmas adagot a tányérjára és elvárjuk, hogy el is fogyjon. Hiszen sokat dolgoztunk vele, készítettük, pürésítettük. De gondoljunk bele, hogy a gyerek és a felnőtt súlyaránya milyen. Könnyen belátható, hogy míg én a 60kg-san megeszem egy tányér kb 80-100gr penne tésztát szósszal, addig a 12 hónap alatti kisbabám 3-5 db pennével be fogja érni. Hiszen a súlya, nyolcada az enyémnek. Ráadásul, ha kirakom a tányérjára azt a nagy adagot, amit gondolok, abból 1-2 kanál tényleg olyan lesz, mintha nem evett volna semmit - kész a recept a pánikra és hogy úgy gondoljak a babámra, mint egy rossz evő, vagy aki keveset eszik. A táplálkozási problémák itt kezdődnek és az aggodalmunk a legnagyobb veszély ebben.
• A felelősség: gyakran azt gondoljuk, hogy a mi felelősségünk a kisbaba evése. Nekünk csak az a dolgunk, hogy biztosítsunk számára egészséges és finom ételeket, de az, hogy miből és mennyit eszik, az az ő felelőssége. Ez furcsán hangozhat, mert azt gondoljuk, hogy pici még, mit tudja ő… De hát pont, hogy mit tudjuk mi, hogy mennyi elég neki? Nem tudunk a testével érezni, nem tudhatjuk, hogy éppen most mennyire van szüksége és hogy egyáltalán éhes-e. Csak kínálni tudjuk. A többi rá kell bízni. Ehhez persze szükség van egy nagy fokú bizalomra, hogy a baba teste működik, nem kell nekünk „beleszólni”, alakítani, mert tudja, hogy mire van szüksége.
• Önállóság születése: a hozzátáplálásnál még egy nagyon fontos dolog történik, amit hangsúlyozni kell: a cél az, hogy amellett, hogy a gyerek a felnőtt, családi ételek eszi, hogy mindezt önállóan tegye! Könnyű elcsúszni ebben, hiszen 6 hónapos korig mi etettünk, akár szoptattuk, akár cumisüvegeztünk vele. Illetve már ez sem teljesen igaz, hiszen jól ismerheted, hogy az 5-6 hónapos babád hiába akarnád mellre tenni nappal, kettőt szív, és már fordul el és mászik le az öledből. De te kínáltad, aztán vagy elfogadta, vagy nem, azt már rábízhatod. Ha igény szerint cumisüvegeztek akkor szintén ez a helyzet. Mivel a mi kultúránkban általában pürével kezdünk ezért azt érezhetjük, hogy ezt nekünk kell csinálni - hiszen 6 hónapos nem fogja egyedül használni a kanalat. Viszont ha már teljesen pürével etetjük, hanem ujjunk között szétnyomkodott „falatkákkal”, akkor azt lehet, hogy előbb-utóbb ő is fel tudja csipegetni és megszülethet az önállóság az evésben. Minél hamarabb történik ez meg, annál jobb.

A hozzátáplálás folyamata nagyon egyéni lehet minden babánál, így nem érdemes összehasonlítani a nagyobb tesóval vagy a szomszéd gyerekével semmiképp.

Segítő eszközök a hozzátápláláshoz

Az ételek minősége mellett figyelj arra is, hogy a hozzátápláláshoz megfelelő eszközöket és kiegészítőket szerezz be. A babák lelkesebben nyúlnak az étel felé, ha egy számukra megragadó, aranyos minta vagy szép színek vonzzák oda őket, és szeretik az osztott tányérokat is, amelyekben elkülönül pl. A Minikoioi prémium márka 100% orvosi szilikonból készült termékeit szívből ajánljuk. Nem csak nagyon szépek, és a babák számára egészséges anyagból készültek, de nagyon tartósak is, és sokféle igényt kielégítenek. A szilikon előkéket, tányérokat, evőeszközöket használhatjátok otthon vagy vendégségben, de ha sétálni vagy programra mentek, a lezárható, tetővel ellátott étkészleteket magatokkal is vihetitek. A snack tartó pedig minden kisgyerekes szülő álma, úgy tud ugyanis belenyúlni a kicsi és kivenni a falatokat, hogy a többi nem szóródik szét. Ha leejti vagy az autó hátsó ülésén fejjel lefelé találjátok a kis edénykét, a snack és morzsái akkor is benne maradnak, nem kell minden nap nagytakarítani.

tags: #la #leche #liga #hozzataplalas