A hüvely hossza és a méhnyak: anatómia, funkciók és vizsgálati módszerek

A női nemi szervek a nők szaporító szervei, melyek két csoportba sorolhatók: külső és belső nemi szervek. Ezek az elsődleges nemi jellegek, melyek embriókorban a gének és a nemi hormonok hatására fejlődnek különböző irányba. A másodlagos nemi jellegek serdülőkorban alakulnak ki a nemi hormonok hatására, és az élet későbbi szakaszában is ezek tartják fenn a jellemzőket.

Külső női nemi szervek

A külső női nemi szervek, más néven genitáliák, fontos szerepet töltenek be a szaporodásban, lehetővé teszik a közösülést, ezzel biztosítva a petesejt és a spermiumok találkozását. Emellett védik a belső nemi szerveket a fertőzésekkel szemben, beleértve a nemi úton terjedő fertőzéseket is.

Részei és felépítése:

• Külső szeméremtest: A combok között, a végbélnyílás előtt helyezkedik el.
• Szeméremdomb (mons pubis): A szeméremtest felett lévő tájék. Zsírpárnája a nemi éréskor (serdülőkorban) nyeri el végső, kidomborodó alakját, és ekkor jelenik meg a szőrzet is, ami kétoldalt kiterjed a nagy szeméremajkakra. Ez egy zsírban, faggyú- és verejtékmirigyben gazdag terület.
• Nagyajkak (labium maioris pudendi): A hüvelybemenet két oldalán elhelyezkedő, zsírszövettel kipárnázott bőrredők. A szeméremdomb folytatásában találhatók, lefelé, a végbél felé haladva. Hátul a gátnál találkoznak.
• Kisajkak (labium minoris pudendi): A nagyajkakon belül találhatók, sima nyálkahártyával borított, vékony bőrredők. Átlagosan 5-6 cm hosszúak, a csiklótól indulnak ki, körülölelik a hüvelybemenetet, és a hüvelybemenet aljánál találkoznak. Alakjuk és méretük rendkívül változó, aszimmetria is előfordulhat. Nem tartalmaznak szőrtüszőt és izzadságmirigyeket. A kisajkak elől összefutnak és közrefogják a csiklót.
• Csikló (clitoris): A hüvelybemenet előtt, a kisajkak felső találkozásánál helyezkedik el, ahol a kis ajkak felül találkoznak. Benne barlangos testek találhatóak, amelyek nemi izgalom hatására vérrel telítődnek, és csiklómerevedést okoznak. A csikló ilyenkor eredeti nagyságának akár ötszörösére is megnövekedhet. A csikló a férfi hímvesszőjének megfelelő erektilis szövet, gazdag érellátásban és idegellátásban. A csikló és a kisajkak felső része nemi izgalmi zónának is szokás nevezni, érintése fokozza a szexuális izgalmi állapotot.
• Húgycsőnyílás: A hüvely felett található nyílás, melyet a húgyhólyaggal a húgycső köt össze a vizeletürítés céljából.
• Hüvelytornác (vestibulum vaginae): A kis szeméremajkak között nyílik a hüvely külső nyílása. Ennek bemeneti részébe nyílnak a Bartholin-mirigyek kivezető csövei, melyek a hüvely síkosságát és nedvességét biztosítják.
• Bartholin-mirigyek: A hüvely nedvesítéséért felelős legnagyobb mirigyek, melyek a nagyajkak belső oldalán, kétoldalt, a gáthoz közel helyezkednek el, és a kisajkak belső felszínén nyílnak a hüvelybemenet két oldalán. Izgalom hatására nyákot választanak ki, ami a közösülés alatti síkosságot biztosítja. Ha e kivezető csövek elzáródnak, Bartholin-ciszta vagy Bartholin-tályog alakulhat ki.
• Szűzhártya (hymen): A hüvelybemenetben foglal helyet a rugalmas rostokban gazdag, bőven erezett, kötőszövetből álló lemez. Alakja és nagysága rendkívül változó, az első közösülés alkalmával általában kisebb-nagyobb vérzés kíséretében több helyen bereped. Nincs biológiai funkciója, a szövet felrepedhet hüvelyi behatolás, medencevizsgálat, baleset vagy egyes tevékenységek (pl. lovaglás, gimnasztika) következtében is.
• Gát: A nagy szeméremajkak mögötti, a hüvely és a végbélnyílás közötti területet gátnak nevezzük. Ez egy kötőszövetes, izmos terület, ahol gátmetszésre kerülhet sor a szülés kitolási szakaszában a hüvelynyílás kiszélesítése érdekében.

Belső női nemi szervek

A belső női nemi szervek, más néven genitális traktus, csatornát képeznek a petefészkektől a méhen át a hüvelyig, melyen keresztül a magzat megszülethet. Fontos szerepet töltenek be a szaporodásban a petesejtek és a nemi hormonok termelésével. Az altest alsó részében, az ún. kismedencében, a hólyag mögött, a végbél előtt helyezkednek el.

A hüvely (vagina)

A hüvely (latinul vagina, melynek eredeti jelentése kardhüvely) egy cső alakú járat, mely a méhből a női méhlepényeseknél és az erszényeseknél a testen kívülre vezet. A közbeszédben hüvely alatt gyakran a vulvát vagy a női nemi szerveket összességében értik.

• Hossz és felépítés: A hüvely 6-10 cm hosszú, nyálkahártyával bélelt, simaizomzattal körülvett rugalmas cső. Általában 8-10 cm hosszú és 2-3 cm széles, izmos falú, elölről és hátulról lapított cső. A nyálkahártyája el nem szarusodó többrétegű, mirigyes laphám, melynek magassága és felépítése a nő korától és nemi hormonháztartásának állapotától függ. Serdülés előtt álló lányokban a hám sima, kevés váladékot termel, de az első menstruáció előtt a hüvelyváladék mennyisége megnőhet. A nemi érés során alakulnak ki a felnőtt hüvelyre jellemző nyálkahártya redők, melyek felfelé nyitott V betűkbe rendeződnek.
• Elhelyezkedés: Az álló nő függőleges helyzetéhez képest 30-40 fokos szöget bezárva indul enyhén hátrafelé dőlve a kismedence belseje felé. A hüvely bejárati része a vulva hátsó részénél, a húgycső kijárata mögött van. A hüvely felső negyedét a végbéltől a Douglas-űr választja el. Elülső fala mintegy másfél cm-rel rövidebb, mert a méh, illetve a méhszáj a függőlegeshez képest 70 fokban előre dőlő tengellyel csatlakozik hozzá. A hüvely hátsó fala kötőszövetes sövénnyel fekszik neki a végbélhez. A cső elülső oldala pedig a hólyaghoz és a húgycsőhöz fekszik.
• pH és flóra: A hüvely nyálkahártyáján élő hasznos baktériumok (lactobacillusok) tejsavat termelnek, ami védelmet nyújt más baktériumok elszaporodása ellen. A hüvelyváladék az ösztrogén hormon hatására, illetve jellegzetes baktériumflórájának köszönhetően 4-4,5-ös pH-jú, azaz enyhén savas kémhatású. Ez a savas környezet védelmet biztosít a kívülről érkező kórokozók ellen és tisztán tartja a hüvelyt. A glikogén adja a hasznos tejsavbaktériumok táplálékforrását.
• Funkciók:
  • Lehetővé teszi a menstruációs vér és szövetei távozását a testből.
  • A női szervezet kopulációs, azaz párzószerve. Aktus során a péniszt magába fogadja, így teszi lehetővé a spermiumok célhoz jutását. A hüvely enyhén savas kémhatását a spermiumok nem kedvelik, igyekeznek minél gyorsabban elhagyni a terepet a sokkal lúgosabb méhnyak irányába.
  • A gyermekszülés alatt a hüvely biztosítja azt az útvonalat, melyen keresztül a baba a méhből a külvilágba érkezik. Szülés alatt a hüvelyt gyakran szülőcsőnek is nevezik. Ekkor a hüvely csaknem harmincszorosára képes tágulni, majd lényegében az eredeti szűk keresztmetszet áll helyre.
• Tisztulás és egészség: A hüvely öntisztuló rendszer, általában nem igényel különleges kezelést. Az orvosok általában nem támogatják a zuhanyzását, mivel az egészséges hüvelyben többféle mikroorganikus flóra él szimbiózisban, ami megakadályozza a betegséget okozó mikrobák behatolását. Az egyensúly felbomlása rendellenes ürülést és kandidiázist okozhat.
• Érzékenység: A hüvely bejáratához közel nagy sűrűségben elhelyezkedő idegvégződések kellemes érzést képesek biztosítani a nemi élet alatt. Szexuális izgatás alatt, főleg ha a csiklót izgatják, a hüvely falai benedvesednek, ami csökkenti a súrlódást. A gyakran G-pontnak nevezett erogén zóna a hüvely egyik elülső falán, a bejárattól körülbelül öt centiméterre helyezkedik el.
• Gyulladás és daganatok: A hüvely gyulladása gyakori nőgyógyászati eltérés, amely a hüvelyváladék elszíneződésével, bővebb folyással, kellemetlen érzéssel és kivörösödéssel jár. Termékeny korú nőknél rendszerint valamilyen ingerlő hatású anyag vagy baktérium okozhatja. Változókor előtt vagy után csökken a vér ösztrogénszintje, a hüvely nyálkahártyája sokféle károsító hatásra érzékeny. Fiatal nőknél leginkább az élesztőgombák közé tartozó kandida keltette fertőzés gyakori, mely antibiotikum kezelés miatt csökkenő laktobacilusok száma esetén jelentkezhet. A hüvely rosszindulatú daganatai rendszerint más helyen képződő daganat áttétei.

A méh (uterus)

A méh lapított, körte alakú, üreges, tömör falú, kb. 10-11 cm hosszú, 2,5 cm vastag szerv. A húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el, mindenkori helyzete éppen ezért a hólyag és a végbél teltségi állapotától is függ. A méh a kismedence közepén található, legtöbbször előre hajlik a hólyag felé, néha hátrafelé, a végbél irányában törik meg.

• Részei: Fő részei a méhtest (corpus uteri) és a méhnyak (cervix uteri). A méhtest ürege háromszög alakú, melyet méhnyálkahártya (endometrium) bélel. Falának legnagyobb részét a méhizomzat képezi, kívül a hashártya borítja. A méhtest falát hosszanti, körkörös és hálózatos összefonódó izmok alkotják.
• Méhnyak (cervix uteri) és méhszáj: A hüvely felső végén foglal helyet a méhnyak, a középen lévő méhszájjal. A méhnyak a méhüreget köti össze a hüvellyel. A méhnyak hüvelyi része (portio vaginalis cervicis) mintegy belóg, befordul a hüvelybe, amit a hüvely körülölel. A méhszáj, nem szült hölgyeknél kerek, tölcsér alakú, szülés után harántrés alakúvá válik. A hüvely felső végében lévő nyílását tömör nyákcsap zárja el a hüvelyben élősködő baktériumok behatolásával szemben, mely a hímivarsejtek számára átjárható. A méhnyak belső, felső része a belső méhszáj, míg az alsó, külsőbb rész a külső méhszáj. A méhszájak védik a méhet a fertőzésekkel szemben, illetve tágulásuknak nagy szerepe van szülés során.
• Méhnyálkahártya ciklus: A méhet belülről borító nyálkahártya havonta ismétlődő változáson megy át, a 28 napos menstruációs ciklus alatt felkészülve a megtermékenyített petesejt befogadására. Az ovulációs ciklus 28 napos folyamata során az ösztrogén és progeszteron hormonok hatására a méhnyálkahártya a következő fázisokon megy keresztül:
  • Proliferációs fázis: A méhnyálkahártya megvastagszik.
  • Szekréciós fázis: A méhnyálkahártya kiválasztó fázisba jut.
  • Menstruációs fázis: A méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik.
  • Regenerációs fázis: A nyálkahártya állapota helyreáll.
• Terhesség: A méh befogadja és védi a megtermékenyített petesejtet, az embrió fejlődése során később kialakuló méhlepény pedig táplálja, védi és oxigéndús vérrel látja el a magzatot.
• Rögzítés: A méh izomzatába rugalmas kötőszöveti szalagok nyúlnak, amelyek a méhet a medence falához rögzítik. Ennek elégtelen működése a méh és a hólyag süllyedését okozhatja.

Méhkürtök vagy petevezetékek (tuba uterina)

A háromszög alakú méhüregből kétoldalt nyílik a petevezeték vagy méhkürt. Kb. 10-14 cm hosszúságú, nyálkahártyával bélelt, izmos falú csövek, melyek összekötik a méh üregét a petefészek felső felszínével. Faluk hosszanti és körkörös simaizomzatból áll, belsejükben csillószőrös hámsejtek vannak. A petevezeték másik végén öbölszerűen kitágul, és e tágulás körül kendőrojtokhoz hasonló képződmények vannak. Ezek a rojtok ráborulnak félkörívben a petefészekre. Feladatuk az, hogy a megtermékenyítendő, vagy a helyben megtermékenyített petesejtet vándorútjára elindítsák, irányítsák a petevezetéken át a méhbe. A fogantatás során a spermium és a petesejt az egyik oldali petevezetőben egyesülnek.

Petefészek (ovarium)

A petefészek páros szerv, a méh két oldalából nyíló petevezetékek végén található, mandula nagyságú képződmények, átlagosan 3,5 cm hosszúságú, 1 cm vastagságú tojás alakú szerv. Szalagok rögzítik a méh falához és a hashártyához. Belső állományát sejtszegény kötőszöveti állomány, illetve petefészektüszők (folliculus) alkotják, melyekben a különböző érettségi stádiumban lévő petesejtek (oocyta) találhatók. A petesejt az emberi szervezet legnagyobb sejtje, többrétegű burok védi. Már az újszülött leánygyermek petefészkében megtalálható az összes tüsző, melyekből az ivarérettség elérését követően átlagosan 28 naponként megérik egy.

• Hormontermelés: A tüszők termelik érésük során a tüszőhormont (ösztrogént), majd a petesejt kiszabadulása után a sárgatest hormont (progeszteront).
• Peteérés (ovuláció): Egy-egy petefészekben több százezer tüsző van, amelyek közül havonta általában csak egy érik, és reped meg. Ez a peteérés (ovuláció). Az érési folyamat végeredményeként, az ovuláció során szabadul ki az érett petesejt.
• Terhesség és sárgatest: Ha a petesejt megtermékenyült, a terhesség során termelt sárgatest-hormon biztosítja a megtermékenyült pete méhen belüli beágyazódását és életképességét. Ekkor a sárgatest növekedésnek indul, tovább termeli a sárgatesthormont, majd visszafejlődik, miután a méhlepény átveszi a hormontermelést.
• Menstruáció: Ha a tüszőből felszabadult petesejt nem termékenyül meg, akkor a sárgatest mintegy tíz napig fejlődik, majd sejtjei elfajulnak, a pete befogadására elkészült méhnyálkahártya pedig vérzés kíséretében lelökődik (menstruáció).

Női másodlagos nemi jellegek

A másodlagos nemi jellegek a nemi érés (pubertás) idején alakulnak ki a nemi hormonok hatására. A serdülés során a testmagasság nő, a test alakja, mérete megváltozik, beindul a szőrnövekedés, valamint a szervezet reprodukciós képességre tesz szert. Az élet későbbi szakaszában a nemi hormonok tartják fenn a másodlagos nemi jelleget. A férfiakkal ellentétben a nők csont- és izomrendszere finomabb, csípőjük szélesebb, válluk keskenyebb. A bőr alatti zsírpárnák nagyobb aránya miatt a formák lekerekítettek, az emlőmirigyek kifejlettek. A nők hangja magasabb, mint a férfiaké. A szőrzetnövekedés elsősorban a hónalj és szeméremdomb területén kifejezett.

• Emlők (mellek): Bár az emlők helyileg távol fekszenek a nemzőszervektől, mégis azokhoz tartoznak, részben azért, mert a terhességgel kapcsolatos hormonok szabályozzák a tejelválasztást, részben pedig azért, mert beidegződésük szoros kapcsolatban van a nemi ingerlékenységgel. Az emlő szerepet játszik a szexualitásban, a női testkép kialakulásában, illetve az újszülöttek táplálásában. Váladéka az anyatej. A női emlők alakja, nagysága, felépítése egyénenként különbözik. A még nem szült nők melle feszesebb, keményebb, és kevesebb mirigyet tartalmaz, mint azoké, akik már szültek. Terhesség alatt a tejtermelő mirigyek mennyisége megszaporodik, a mellbimbó kiemelkedik, henger alakúvá válik és a bimbó udvara megbarnul. Terhesség alatt, illetve a szülés utáni első napokban még nem valódi anyatej ürül belőle, hanem úgynevezett előtej.

A hüvely hossza és a méhnyak helyzete

A hüvely hossza mindenkinél változó. Pontosan a bemenettől a méhnyakig mért távolsággal lehet megadni, ezért gyakran méhnyak magasságként is emlegetik. Átlagosan kb. 6-12 cm-t írnak a szakirodalmak, viszont ez nem egy kőbe vésett szám. Egyénileg nagy eltéréseket mutat, hiszen a ciklus során is folyamatosan változik a méh helyzete, ezzel együtt pedig a méhnyak magassága is.

A méhnyak magasságának meghatározása önvizsgálattal

Az első és legfontosabb dolog, hogy ismerjük a saját testünket és tisztában legyünk annak felépítésével. Ehhez nyugodt és tiszta környezet szükséges. A hüvely fala nyálkahártyával borított, ezért tapintásra síkos és puha. Ez a fal, egyenetlenségéből adódóan redőket vet, ami teljesen normális. Mélyebben tapogatva, amint valami kevésbé puhább dolgot érintünk, meg is találtuk azt, amit kerestünk. A belógó méhnyak ugyanis sima felszínű és sokkal keményebb tapintatú, mint az orrunk hegye. Nagyjából egy meggymag nagyságát éri el, ami pedig körül van árkolva az úgynevezett hüvelyboltozattal. Semmilyen speciális eszközre nincs szükség, csupán az ujjainkra, azok közül is főleg a mutató és középső ujj a legalkalmasabb. Számos praktika és tanács kering az interneten erre a célra, de talán az ujjpercekkel való mérés a legegyszerűbb és leggyorsabb.

Az alábbi táblázat összefoglalja a méhnyak magasságának kategóriáit az ujjpercekkel történő mérés alapján:

Közepesen magas és magas méhnyak mellett főleg a menzesz intenzitása és a távozó menstruációs vér mennyisége befolyásolja döntően, mekkora legyen a menstruációs kehely kapacitása.

Méhnyak vizsgálata terhesség alatt

A méhnyakat hüvelyi ultrahang fejjel kell vizsgálni a terhesség 18. és 24. hete között. A hüvelyi ultrahang vizsgálat jobb, mint a kézzel történő vizsgálat, mert kézzel a méhszáj csak hüvelybe nyúló részét lehet érezni, és nem ítélhető meg a belső méhszáj állapota, ami fontosabb paraméter a koraszülés rizikója szempontjából. Gyakran találkozunk riadt kismamákkal, akiknek kézi vizsgálatnál megrövidült méhszájat diagnosztizáltak, míg hüvelyi ultrahang vizsgálattal a méhnyak hossza normális értékű volt. Ez azért lehet, mert a méhnyak egy része a hüvely felett folytatódik (portio supravaginalis). Olyan nőknél, akik már szültek, a külső méhszája nyitott lehet, de gyakran, egy kissé erőszakosabb vizsgálattal a vizsgáló ujjat egészen a burokig be lehet fúrni, ami nyitott méhszáj benyomását kelti. Sőt, egy ilyen durva vizsgálat akár be is indíthatja a koraszülést.

Vizsgálati módszer

A várandós üres húgyhólyag mellett feküdjön a vizsgálóágyra a hátára, és helyezkedjen el felhúzott lábakkal (ún. litotómia). Az ultrahang fejet be kell vezetni a hüvelybe az elülső boltozatba. Keressük fel a méhnyak sagittalis (középvonali) hosszát, mely a nyakcsatornát bélelő nyálkahártyával lehetséges (ez a méhnyak állománytól eltérő ultrahang reflexiója/echogenitása miatt lehetséges). A nyálkahártya vonalának belső vége a belső méhszáj, ezáltal elkerülhető a méh alsó részével (isthmus) való összetévesztése. A mérő kalipperrel mérjük le egyenes vonalban a távolságot a külső méhszáj echodens háromszög alakú területétől a belső méhszáj V-alakú mélyedéséig. A vizsgálatot végezzük el 2-3 perc múlva ismét. A hüvelyen keresztüli mérés könnyen reprodukálható, az esetek 95%-ában két különböző vizsgáló által végzett két mérés közötti különbség kb. 4 mm vagy kevesebb.

A méhnyak vizsgálatának jelentősége

• Koraszülés előrejelzése tünetmentes nőknél: Azoknál a nőknél, akiknek az előzményében koraszülésük volt, és azoknál, akiknél méh fejlődési rendellenességük van (pl. egyszarvú méh), a méhnyak mérése szükséges a terhesség 14. és 24. hét között 2 hetente. Azoknál az eseteknél, ahol nincs ilyen előzmény, a méhnyakhossz mérés a 20-24. hét között szükséges.
• Koraszülés esélyének hét napon belüli előrejelzése: Azoknál, akik fenyegető koraszülés miatt állnak kezelés alatt.
• Polyhydramnion (átlagosnál nagyobb mennyiségű magzatvíz) esetén: Azoknál a terheseknél, akiknél polyhydramniont állapítottak meg a 2. vagy 3. trimeszterben, a méhnyak mérése segíthet eldönteni, vajon szükséges-e terápiás amniocentézis (magzatvíz lebocsátás).
• Császármetszés tervezésénél: Olyan várandósoknál, akiknél császármetszést terveznek, a méhnyakhossz mérése segíthet eldönteni, hogy a tervezett műtétet a 37-38. héten kell-e elvégezni, vagy a 39-41. hétig lehet-e késleltetni.
• Szülésindítás folyamatban lévő várandósoknál: Az indukció előtti mérés segíthet felmérni, szükséges-e méhszájérlelés, illetve mennyi az esély a hüvelyi szülésre, vagy császármetszésre.
• Terminus túllépésben, túlhordásos várandósoknál: A méhnyak mérése a 41. hét után megjósolható az esélye a szülés spontán beindulásának, és a hüvelyi szülésnek a következő 10 napon belül.

Belső méhszáj tágulása és "sludge" jelenség

Hüvelyi ultrahang vizsgálat során a belső méhszáj tünetmentes tágulását is lehet észlelni. Szakirodalomban a tágulást tölcséresedésnek (funneling) nevezzük. Zárt belső méhszáj esetén T formájú a belső méhszáj. A tágulás során Y, U vagy V alakú tölcséresedést lehet észlelni. Úgy tűnik, az U alakú funneling a veszélyesebb, mert ebbe a burok is benyomul. A méhnyak hossz mérés során néha látható az amnion üreg alján összegyűlt üledék, amit "sludge"-nak (iszapnak) nevezünk. Azt már korábban megfigyelték, amelyik várandósnál ilyen üledék látható, akkor a koraszülés rizikója igen magas. Romero professzor és munkatársai amniopunctiot végeztek és leszívták ezt az üledéket. Mikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy a sludge nem más, mint genny. Tenyésztéses vizsgálatokat végeztek, és megállapították, hogy a leggyakrabban előforduló kórokozó nem a Streptococcus agalactiae volt, hanem főként intracelluláris paraziták, mint pl. Mycoplasma hominis, Ureaplasma, Mycoplasma. Ezek a kórokozók nem tenyészthetőek szokványos módszerekkel, hanem PCR vizsgálattal lehet könnyen kimutatni, ha célirányosan küldik vizsgálatra a mintát. Valamint a partnert is kezelni kell, mert szexuális úton átadható kórokozókról van szó!

tags: #huvely #hossza #es #a #mehszaj