Bár a szülés előtt állóknak még maga a szülés a legizgalmasabb téma, a szoptatás meglehetősen háttérbe szorul. Pedig mi az, ami zavart kelt ebben az ősidők óta tökéletesen működő rendszerben, amely lehetővé tette az emberi faj fennmaradását évmilliók változó körülményei közepette? Miért nem sikerül a szoptatás sok olyan édesanyának sem, aki minden tőle telhetőt elkövetett a sikerért? Nos, manapság meglehetősen bonyolult világban élünk az “ősi” időkhöz képest.
Amíg még nem létezett a civilizáció a mai értelemben és formában, nemigen voltak választási lehetőségek, aki azt akarta, hogy csecsemője életben is maradjon, nem tehetett mást, csak azt, amit a többi körülötte élő nőtől látott. Szoptatott és szoptatott, hogy gyarapodjon és hízzon az apróság, és legyenek tartalékai a későbbi, elkerülhetetlen szűkös napokra, nem rakta le, és nem hagyta ott sehol még éjszaka sem, mert akkor kihűlhetett, vagy ragadozók zsákmányává válhatott volna. Ma már a szülők számára egyáltalán nem magától értetődőek ezek a dolgok.
A csecsemőmérleg, a gyarapodás, a grammokban mért anyatej sok válságot és aggodalmat indít útjára, többnyire minden ok nélkül. Inkább letenni szokás a kisbabát, mint magunkon hordozni, az anya teste helyett biztonságosabbnak vélik az inkubátor fűthető műanyag dobozát, és bizony, ahogy a jólét növekszik, megszületik a külön gyerekszoba, amellyel mintha kissé túl korán kezdetét venné az önállóságra nevelés. Mi köze mindennek a szoptatáshoz? Nagyon is sok!
Az igény szerinti szoptatás alapelvei
Számos forrás és saját tapasztalataink alapján nagyon fontos, hogy a régi, megkövesedett szoptatási rendek helyett az édesanyák megtanulják az igény szerinti szoptatást. Ez azt jelenti, hogy a kisbaba minden jelzésére mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.
Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár.
1. Anyatej termelődése: A kereslet-kínálat törvénye
Az anyatej a kereslet-kínálat törvényei szerint termelődik. Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban van mellen, és minél hatékonyabban szopik a csecsemő, annál több tej termelődik. Ugyanez a fejésre is igaz! Az anyatejjel nem lehet takarékoskodni. Ha kihagyunk egy szoptatást, hogy a következő alkalomig több termelődhessen, először valóban eredményesnek tapasztaljuk ezt a megoldást, de másnapra, harmadnapra már a tejmennyiség csökkenését eredményezi. Az egészséges, élénk csecsemőt mindannyiszor érdemes mellre tenni, ahányszor szopási igényét kereső fej- és szájmozgásával, az első hetekben ökle szopizásával jelzi.
A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul föl magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint. Ha a kisbaba megfelelő gyakorisággal kerül mellre, akkor a prolaktinnak nincs ideje teljesen visszacsökkenni az alapszintre két szoptatás között (Lawrence, 2011).
Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. Sok édesanya a mellfeszülésnek ezt az érzését azonosítja azzal, hogy elegendő teje van. Valójában ilyenkor a feszülés, telítődés hatására egyrészt a tejtermelő sejtek nem képesek fölvenni a keringő prolaktint, másrészt egy olyan fehérjeszerű anyag (feedback inhibitor of lactation, FIL) kezd felszaporodni a tejben, ami gátolja a tejtermelést (Lawrence, 2011).
Mindezekből következik, hogy az igény szerinti kontra időre szoptatás nem egyszerűen egy választás két különböző megközelítési mód között. A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.
2. Kizárólagos anyatejes táplálás
A hat hónaposnál fiatalabb csecsemőnek kizárólag anyatejre van szüksége, egészséges fejlődését ez szolgálja legjobban. Vajon józan ésszel helyeselhető gyakorlatnak tűnik, hogy az újszülött a kórházban előbb találkozik egy idegen faj tejével (a tehéntejből készülő tápszerrel), mint a saját édesanyjáéval? Ha az újszülöttnek már a szülés utáni két-három napban nagy mennyiségű tejre volna szüksége, vagyis többre, mint amit édesanyja termel ezekben a napokban, akkor valószínűleg lenne is annyi tej, különben már rég kipusztult volna az emberi faj.
A kizárólagos szoptatás azt jelenti, hogy vízre, teára sincs szüksége a babának. Az anyatej étel és ital egyszerre. A víz és a tea kispohárból itatva is, nagy melegben is felesleges, mert a csecsemő pici gyomrát megtölti, s elveszi a helyet az értékesebb anyatejtől. Az anyatej szomjoltásra is kiválóan alkalmas, mert a szoptatás elején hígabb tej ürül.
A cumisüvegből történő etetés megzavarhat egyes csecsemőket, mivel a gumi cumi szopása másfajta technikát igényel. A már kialakult cumizavar az anyatej mennyiségének csökkenéséhez, a mellbimbó rossz szopástechnika miatti kisebesedéséhez és emiatt túlságosan korai elválasztáshoz vezet.
3. Anyai és csecsemő szükségletek, testi kontaktus
Az anya és a csecsemő különválasztása és a szoptatás, illetve az anyatej helyettesítése (tápszerrel, cumival) hátrányos a szoptatás szempontjából, különösen akkor, ha ez az első hat hét során történik. Az ember társas lénynek született! Nem magányra és zavartalanságra van szüksége, hanem szülei, testvérei társaságára, érintésekre, simogatásra, testközelségre. Megijesztheti, ha egyedül hagyják. Nem azért sír, hogy szüleit terrorizálja és kiharcolja önnön elkényeztetését.
Optimális esetben közvetlenül szülés után a baba magzatmázasan, pucéran édesanyja mellkasára kerül és ott pihen. Ha nem viszik el azonnal fürdetni, ha nem kerül sor azonnal mindenféle vizsgálatokra, mérésekre (optimális eset: a baba és édesanyja is jól vannak), akkor a baba képes arra, hogy megtalálja édesanyja mellét és szopizni kezdjen. Ez a csodálatos mozzanat megalapozza a későbbi sikeres szoptatást is, és mind fizikai síkon, mind a kötődés szempontjából valóban aranyat ér az első óra!
Éjszakai szoptatás
A kisbaba igényeinek kielégítése éjjel ugyanúgy beletartozik a gondoskodásba. A testközelségre éjjel is szükség van, mert a babák éretlen idegrendszerükből kifolyólag elég sokáig ébredeznek éjszaka, többször is. Fontos a jelzésekre éjjel is megfelelően válaszolni! A leggyorsabb és legkényelmesebb visszaaltatási lehetőség a szoptatás. Testkontaktust ad, tele van altató hatású anyagokkal, melyek az anya visszaalvását is segítik, nagy szerepe van a tejtermelés megfelelő működésében is. Az éjszakai ébredések természetes és szükségszerű velejárói a kisbaba fejlődésének, ne gondoljuk, hogy baj van a mi kisbabánkkal, és a szomszéd kisbabája bezzeg már átalussza az éjszakát. Az idegrendszer érésével csökkennek majd az ébredések. Mindannyiszor szoptasd meg a csecsemődet, ha igényli, éjszaka is. Ezt csak akkor tudod megtenni, ha együtt vagy vele és észreveszed a jelzéseit.
Szopási igény és komfortszopás
Az igény szerinti szoptatás biztosítja, hogy a kisbaba elegendő anyatejhez jusson, mivel a tejmennyiséget a kereslet-kínálat törvénye határozza meg. Hagyd szopni a csecsemődet mindaddig, amíg magától elengedi a mellbimbót. A szopás ugyanis nem csak étkezés számára, hanem megnyugtató, elandalító, vigasztaló cumizás is. Ne ijesszen meg, hogy eleinte akár másfél órát is igénybe vehet egy-egy szoptatás, ez az időtartam a későbbiekben csökkenni fog. Ha ezt a bizonyos, jobb híjján komfortszopásnak nevezett szopási szakaszt is lehetővé teszed gyermekednek, cumira sem lesz szüksége.
Felkészülés a szoptatásra
Sok kórházban szerveznek szülésre felkészítő tanfolyamokat. Ezeken általában szó esik a szoptatásról, de csak nagyon röviden. A területi védőnők lehetőségei valójában sokkal jobbak ezen a téren, hiszen rendszeresen tartják a kapcsolatot a kismamákkal a babavárás idején. Legkésőbb a szülés előtti utolsó találkozás során beszélgetnek személyesen a kismamával a szoptatásról, de ott, ahol igazán komolyan veszik ezt a feladatot, csoportos találkozókat is szerveznek. Ekkor már hosszabb beszélgetésre is alkalom nyílik. Van, ahol szoptatásról szóló filmet is megnéznek együtt, máshol szoptató édesanyákat hívnak el beszélgetni, akad, ahol játék babákkal gyakorolják a szoptatási testhelyzeteket.
A legjobb felkészülési módszer valószínűleg az, ha a kismama szoptatós baba-mama csoportba látogat el. Oda ugyan elvileg babával együtt várják az édesanyákat, de a lényeg éppen az, hogy már a terhesség idején is láthassunk közelről szoptató nőt, és hallgathassuk, milyen témák, nehézségek és örömök kerülnek szóba. A legfontosabb mégis az, hogy egy ilyen csoporttalálkozó alkalmával közvetlen tapasztalatokat lehet gyűjteni arról, milyen egy normális kisbaba viselkedése, hogyan válaszol jelzéseire az édesanyja (egyáltalán miféle babajelzések léteznek), és sokkal több fontos gyakorlati kérdés szóba kerül teljesen magától, mint bármelyik tanfolyamon. Megkérdezheti a kismama a többi édesanyától, milyen tapasztalatokat szereztek az első időkben otthon és a kórházban, mi okozott nehézséget és miért.
La Leche Liga
A La Leche Liga (ejtsd: lá leccse) olyan nemzetközi szervezet, amely saját szoptatási tapasztalattal is rendelkező édesanyákból áll. Egységes elgondolások, javaslatok alapján segítik önkéntes tanácsadással és szoptatós baba-mama csoportokkal az anyákat.
Gyakori problémák és megoldások
Mellbimbó érzékenysége és sebesedése
Sokak szerint azzal tudjuk a legsikeresebben elkerülni a mellbimbó kisebesedését, érzékennyé válását, ha durva törülközővel, egyesek szerint fogkefével dörzsöljük. Ezt senkinek sem javasoljuk, mert tökéletesen hatástalan, azonkívül feleslegesen okoz fájdalmat és sérülést. Így legfeljebb kezdeti érzékenységre számíthatunk. Az a legfontosabb, hogy kezdettől fogva helyesen, lehetőleg hátradőlve, nyugágy pózban tedd mellre a babát. Ha jól kapja be a mellbimbót, kicsi a veszélye annak, hogy sérülést okozzon. Szopás után hagyd csupaszon a melled, a baba nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító összetevőket. A kezdeti mellbimbó-érzékenység csupán átmeneti jellegű (három nap, két hét), ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, a nedvszívó melltartóbetétbe, és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja.
Ilyen esetben jelent segítséget a két részből álló, a kellő szellőzés érdekében lyukacsos mellkagyló, amely megakadályozza, hogy bármihez is hozzáérjen a bimbó. Csak akkor viseld átmenetileg, ha muszáj felöltöznöd. A sebes mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertőtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól, és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. Ha a babának szájpenészfertőzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert sebes állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fertőzést okoznak. Ebben az esetben indokolt lehet a szappanos mosás. Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például csak tíz-tíz percig mindkét mellből.
Befelé forduló vagy lapos mellbimbó
Terhesség alatt és szülés után a szokásosnál rugalmasabbá válik a mellbimbó. A befelé fordulást kötőszöveti letapadás okozza. Amikor szopni kezd a baba, kifelé fordítja, vagy ha ez nem így történne, mellszívóval előfejhetünk egy picit, majd utána kerülhet mellre a kicsi. Lapos mellbimbó kiemelésére javasolják már a babavárás idején. Hatékonyságát nem igazolták a vizsgálatok. Kevésbé káros, mint az eddig említett két módszer, de hajlamosíthat a gombás fertőzésre, mert nem szellőzik eléggé a bimbó.
Melltartó és mellbimbóvédő
Jóformán semmit sem kell szoptatáshoz beszerezni. Hasznát vehetjük olyan hálóingnek, kétrészes pizsamának, amelyben könnyű szoptatni. Ha a kézi fejés nem megy, beszerezhetünk egy mellszívót is, erre azonban nincs feltétlenül szükség. A melltartó, melltartóbetét használata a szülés utáni hetekben akár árthat is. Az érzékeny bimbónak jobb, ha szellőzik, a melltartó szoríthatja a hónalj felé eső vagy a mellbimbó alatti tejcsatornákat. A kicsepegő tejet inkább összehajtott textilpelussal fogjuk fel.
A korszerű, vékony, szilikonból készült bimbóvédők használata nem vagy csak alig csökkenti a tejmennyiséget. Ha szükséged van erre a segédeszközre, olyat válassz, amely pillangó alakú, hogy a baba orra a melledhez érhessen, és érezhesse az illatát. Különböző méretekben létezik, célszerű L (ritkán M) mértet választani, és úgy feltenni, hogy a bimbót beszippantsa, vákuum alakuljon ki. Segíthet a cumizavaros babák mellre szoktatásában. Hasonló anyagú és alakú, mint a cumi, ezért az a baba is megszoptatható így, aki idegenkedik a csupasz mellbimbótól, mert sokáig nem szophatott. Ha hasznosnak érzed, és úgy gondolod, így jobb szoptatni, bátran használhatod akár egy éven keresztül is. Gondosan ügyelj a tisztán tartására, és néha próbáld meg nélküle.
Tejleadó reflex zavarai
A testi-lelki feszültség, az aggályoskodás kedvezőtlenül hat a tejleadó reflex működésére. Ezt a fontos reflexet elég különbözőképpen élik meg a nők. Miután „rákap“ a mellre a csecsemő, egy-két percig még nem folyik, legfeljebb cseppenként ürül a tej. Hirtelen megkeményednek és kiemelkednek a mellbimbók, s az egész mellen robbanásszerű, bizsergető érzés hatalmasodik el. Ettől a pillanattól fogva a tej több csatornából is folyni, spriccelni kezd, abból a mellből is, amelyikből éppen nem szopik a baba. (Készíts oda egy tiszta textilpelenkát!) Ekkor kezd el ütemesen szívni, nyelni. Van, aki csak ebből érzékeli, hogy a reflex kiváltódott, s a bizsergető, eleinte sokaknál kissé fájdalmas érzet elmarad. A tejleadó reflex zavartalan működése igen fontos, enélkül ugyanis akkor sem jut elegendő tejhez a csecsemő, ha a szopási technikája jó. Talán segít az esetleges gondok megoldásában, ha tudatosítod, hogy a tejleadó reflex működése nagyon hasonló az orgazmuséhoz.
A kisbaba jelzései és az igény szerinti szoptatás
Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.
Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban valójában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre.
Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta (mert a mellre tétellel nem próbálkoznak). Sajnos az az általánosan elterjedt tévhit, hogy „az igazi anya” már nagyon korai életkortól értelmezni tudja a kisbabája sírását, és meg tudja állapítani, hogy mikor éhes a gyermeke. Sok anyukának okoz állandó fejtörést és lelkiismeret-furdalást, hogy nem képes különbséget tenni a sírások között.
Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása (Mohrbacher, 2010). Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt. Az is előfordulhat, hogy ha nem érkezik válasz, akkor a kisbaba egyre felfokozottabb állapotba kerül, egyre nyugtalanabbá válik, végül már sírással jelzi a szükségletét. Vannak olyan kisbabák, akik ilyenkor már nehezen nyugtathatók meg, először le kell őket csillapítani ahhoz, hogy egyáltalán mellre lehessen tenni. Ráadásul a kisbaba a sírással sok energiát is veszthet, így nem biztos, hogy kellő hatékonysággal tud szopni. Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit.
A szoptatások gyakorisága és hossza
Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8-12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat. Természetközeli életmódot folytató népeknél (pl. a !Kung San népcsoport a Kalahári sivatagban, Mohrbacher, 2010), ahol a csecsemőket az anyák a meztelen felsőtestükön hordozzák, így a kisbabák korlátozás nélkül férnek hozzá a mellhez, akár 80-100 szoptatás is előfordulhat 24 óra alatt. Természetesen ezt az életformát nehéz lenne adaptálni a mi iparosodott nyugati világunkban, de a megfigyelés jól mutatja, hogy a kisbaba számára a szopások természetes száma valahol a spektrumnak ezen a végén van, és nem a napi 5-6 szopás irányában.
A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről. Sok kisbaba kisebb csoportokba, „klaszterekbe” rendezi a napközbeni szopásokat is (cluster feeding, La Leche League, 2010). Ilyenkor a kisbaba az egyes ébrenléti periódusokban egymás után többször is szopik, majd az összesűrített, gyakori szopásokat egy nagyobb alvás követi, aztán újra elölről.
Az egyes szopások hosszúsága nagyon eltérő lehet újszülött-korban. Általában ilyenkor még a hosszabb szopások jellemzőek. A kisbaba számára még nem nagyon létezik más a világból anyán és anya mellén kívül, teljes valójában bele tud vonódni a szopásba. Amikorra a kisbaba eléri a három-négy hónapos kort, az idegrendszere hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ezáltal aktívabban képes kapcsolatot teremteni a környezetével. E nagy változások következtében természetes, hogy a viselkedése, és így a szopási szokásai is változnak. A szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy egyre ritkább szopásokra lenne szüksége - épp ellenkezőleg! Ebben a korban megnő az éjszakai szopások jelentősége is. Időre szoptatott, kevesebb testkontaktusban részesülő kisbabáknál előfordulhat, hogy ebben a korban is még hosszan szopnak. Ez a mintázat aztán nagyjából az egész első félévben megmarad.
Egy ausztrál tanulmányban egy és hat hónapos kor közötti, kizárólag szoptatott kisbabák szopási gyakoriságát nézték. Az átlag a napi 11 szopás volt (a szopások száma 6 és 18 között változott), a gyakoriság nem csökkent a kisbaba korával (id. Mohrbacher, 2010).
| Kor (hónap) | Átlagos szopások száma (24 óra) | Szopások száma tartománya (24 óra) |
|---|---|---|
| 1-6 | 11 | 6-18 |
A mozgásfejlődés, helyváltoztatás beindulása a második félévben kihatással lehet a szopási viselkedésre is. Előfordulhat, hogy közvetlenül egy-egy új mozgásforma elsajátítása előtt a kisbaba különösen nyűgös, gyakran kér szopni. Az újonnan birtokba vett mozgásforma többnyire lenyűgözi, elbűvöli a kisbabát. Megesik, hogy ilyenkor napközben fáradhatatlanul jön-megy, szinte „nem ér rá” szopni sem a környezet felfedezése közben. Megintcsak az éjszakai szopások adnak jó alkalmat arra, hogy a kisbaba hozzájusson a számára fontos tejmennyiséghez.
A későbbiekben a fejlődés során általában inkább a külvilág felé fordulós, és inkább az anyához közeledős periódusok válthatják egymást. Az út persze afelé mutat, hogy a kisgyerek végül kinövi a szopási igényt, és elválasztja magát, ám ez többnyire nem lineárisan történik meg igény szerint szoptatott kisbabák esetében.
Növekedési ugrások
A növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel (La Leche League, 2010). Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
Külső tényezők hatása a szoptatásra
A frontos, szeles, változékony időjárású napok a kisbabát is megviselhetik. Ha a család életében egy stresszesebb időszak következett be, akár csak pl. egy költözés kapcsán, a kisbaba megérezheti a feszültséget. Biztonságérzetét leginkább gyakori szopásokkal tudja helyreállítani. Nagyobb gyereknél is előfordulhat a gyakoribb szopás, ha a biztonságérzete valamiért meginog, pl. kistestvér érkezésekor.
De sokszor nem is kell különösebben nagy horderejű változás. Kis csecsemőnél sokszor elegendő egy nagyobb vendégjárás, felfordulás, hogy utána a kisbaba nyugtalan legyen, és sokszor kérjen szopni. Főleg, ha sokan vették őt kézbe, sok embernél járt. Ilyenkor a gyakori szopás hátterében fontos szerepet tölt be az anyatej immunológiai funkciója is. A kisbaba idegen baktériumflórákkal kerül érintkezésbe.
Szakértői vélemények és támogatás
Igaz ugyan, hogy a szoptatási problémák megoldására bármikor van esély, ám az is tény, hogy az ideális kezdés, az első héten kapott szakszerű támogatás sok bajt és nehézséget megelőzhet. Fontos, hogy rákérdezzünk, hány csecsemő megy haza úgy, hogy kizárólag szopik. A hetven százalék alatti arány már erősen megkérdőjelezi, hogy az osztályon valóban hatékonyan támogatják-e a szoptatást! Ezekről a kérdésekről részletes információ található a Hol jó szülni? című könyvben.
Hiába követ el a kórház mindent a szoptatás sikere érdekében, cseppet sem lényegtelen, mit tud ehhez hozzátenni a területi védőnő és a házi gyermekorvos. Szerintük az igény szerinti szoptatás csak divat? Jobb rendszerhez szoktatni a babát? Ha túl mohó, sokat bukik, egy kis tápszerrel kell megetetni szoptatás előtt? Nos, ha a többi anyukától úgy halljuk, sűrűn elhangzanak ezek a javaslatok, akkor jobb más szakembert keresni, persze ha van egyáltalán választási lehetőségünk.
Ahogy a focihoz, úgy általában a szoptatáshoz is mindenki ért. Ezért a legtöbb édesanya számíthat arra, hogy jóformán mindenki véleményt nyilvánít és tanácsokat ad majd a szoptatás alatt. Ez önmagában nem baj, mert sok érdekességre fény derülhet, ha vissza is kérdezünk: mennyi ideig szoptatta az illető kizárólag a gyerekeit? Vannak-e egyáltalán saját tapasztalatai a témáról? Ha a visszakérdezésből csak sértődés támadna, elégedjünk meg a legegyszerűbb megoldással: egyik fülünkön be, a másikon ki.
Ilyesmire, ha különböző okokból is, szinte minden édesanya számíthat. Hol a szülés utáni sírós napok, hol egy családi összezördülés, hol a túlzott kimerültség vagy a nagyobb gyerekekkel kapcsolatos nehézségek okoznak rossz napokat. Ilyenkor a tejtermelődés is csökkenhet, illetve nehézségek adódhatnak a tejleadó reflex működése körül, ez a reflex ugyanis stressz hatására gátlás alá kerül. Pánikra semmi ok, a megnyugvással együtt a tej is visszatér.