A terhesség egyik legcsodálatosabb és legizgalmasabb része a magzatmozgások első érzékelése. Ez a pillanat, amikor a kismama először érzi, hogy apró élete mocorog odabent, egyedülálló és megható élményt nyújt.
Mikor érezhetőek először a magzatmozgások?
Általában a várandósság 16-18. hete körül érzékelhetőek először a magzat mozgásai a kismama számára. Ezt a legtöbben az orvossal történő találkozó során úgy mondják el, hogy olyan érzés, mintha belülről megsimogatták volna a hasfalat. A legtöbb kismama az első magzati mozgásokat, melyeket "magzatmozgás" vagy "buborékolás" néven is ismerhetünk, a 18. és a 22. hét között érzékeli először. Én 17 hetes várandós voltam, amikor először megéreztem, hogy megmozdult a kisbabám.
Számos tényező befolyásolja, hogy a kismama mikor érzi meg először a magzat mozgását. Első terhesség esetén az első magzatmozgásokat általában a 20. hét körül kezdik el érzékelni. Többedik terhesség esetén a nők sokszor korábban, akár már a 16. héten is érezhetik a magzat mozgását. A magzat aktivitása is befolyásoló tényező: vannak, akik már a terhesség korai szakaszában is aktívabbak, míg mások kevésbé mozognak. A testalkat, a méhlepény elhelyezkedése és a magzat aktivitása mind-mind befolyásolják, hogy mikor következik be ez a pillanat.
Miért éppen a 16. hét körül észlelhető először a mozgás?
A terhességi hetek folyamán a 16. hétre tehető a méhlepény teljes kifejlődése, amellyel létrejön az úgynevezett foeto-maternális (magzati-anyai) egység, melyet az anya, a lepény és a magzat együttesen alkot. Ezek irányító szerve a méhlepény, melynek döntő szerepe van a magzat optimális méhen belüli fejlődésében. Mondhatni tehát, hogy a lepény kifejlődésével párhuzamosan a magzatmozgások is egyre erőteljesebbek lesznek, melyek a 16. hét környékén érik el azt az intenzitást, hogy a kismama már fizikálisan is érzi magzata mozdulatait. A képalkotó eljárásoknak (pl. ultrahang, MRI) köszönhetően ez a folyamat már a korai időszaktól nyomon követhető, így például a lepény kialakulása is. Tisztában vagyunk vele, hogy már a 8-9 hetes magzat is mozoghat és a végtagok kifejlődésével a 12-13. terhességi hét után a kéz- és lábmozgások is látványosak lehetnek, holott ezek intenzitása még nem éri el azt a szintet, hogy az anyai szervezet ezt jelezze, és az anyában tudatosuljon a mozgások ténye.
A magzatmozgások fejlődése és jelentősége
Az első terhesség esetén előfordulhat, hogy a baba mozgása később, a 20-25. hét során válik teljesen felismerhetővé a kismama számára. Második vagy többedik várandósság alatt jellemzően hamarabb felfedezhetővé válnak a megmozdulások. A terhesség előrehaladásával növekszik a magzatmozgások száma, intenzitása. A foeto-maternális egység működésén kívül nagy szerepet játszhat a mozgások értékelésében az is, hogy a növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből és a méhfal és hasfal egyre közelebb kerülve egymáshoz a kezdetben gyengébb mozgásokat a későbbi hetekben már erőteljes kéz- és lábmozgásokban érzékelheti a kismama. Ekkor fogalmaznak úgy, hogy „rúg a baba”.
A magzatmozgások ismerete révén az anya egyre inkább megismeri a születendő gyermek méhen belüli állapotát, a baba biológiai óráját. A mozgások nemcsak az alvást vagy ébrenlétet jelzik, hanem a magzat reakcióit az anyai stresszhelyzetekre, amelyeket már a méhen belül észlel, ezáltal a magzati-anyai egység a biológiai történéseken túl már pszichés vonásokkal is gazdagodhat. Érdekes észlelés a kismama számára a magzat csuklása - ekkor ritmikusan ismétlődő mozgást érezhet a várandós nő néhány percig. A jelenség teljesen normális, egyáltalán nincs semmilyen kórjelző értéke, ezért nem kell kétségbe esnie miatta.
Mennyit mozog az egészséges magzat?
A magzat biológiai órájának megfelelően az ébrenléti időszakban a magzatmozgások száma jelentősen eltér, több az alvási periódusok során észleltekhez képest. Ezt az édesanya a hetek során megismeri, kitapasztalja és már ő maga jelzi környezetének, ha változást érez. Ekkor szokott aggódva jelentkezni a kismama jó tanácsért, mondván: nem úgy mozog, ahogy szokott. Külön érdemes megemlíteni azokat a szokásostól eltérő, rendkívül erős mozgásokat, mikor a medencevégű fekvésben (hétköznapi kifejezéssel élve farfekvésben) elhelyezkedő magzat igyekszik fejvégű fekvésbe kerülni - ez a 29-32. gesztációs hetekben történik leggyakrabban, de ritkán vannak esetek, amikor ezt a magzat többször megismételheti. Ez nem kóros, de figyelmet érdemel, és szükség esetén szakorvosi vizsgálat is indokolttá válhat.
A 30. terhességi hetekben, főleg a 36. hét után kórjelző lehet, ha a magzatmozgások száma csökken. Ezekben a hetekben a magzati szívhang és a magzatmozgások számának regisztrálásával (erre hivatott az NST, azaz az úgynevezett non-stressz teszt) lehet következtetni és figyelemmel kísérni a magzat méhen belüli állapotát, egyben a lepény működését is, hiszen a beszűkült lepényi keringés és az ezzel járó oxigénhiány időbeni felismerése rendkívül fontos, életmentő lehet. Az NST során általában a 30 perc alatt három vagy több mozgás tartható normálisnak ritmusos szívműködés (120-140/perc) mellett.
Szükséges a magzatmozgások számlálása?
Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy pontosan mennyi mozgásészlelés számít normálisnak. Éppen ezért nem minden orvos javasolja a kismamáknak, hogy vezessenek naplót a magzati mozgásokról. Ennek ellenére természetesen hátránya nincs, inkább előnye annak, ha ezt mégis megteszi a várandós nő, hiszen ezáltal jobban megismerhető a fejlődő magzat napi ritmusa, a külső tényezőkre (pl. bizonyos ízekre vagy ételekre, simogatásra, hangokra) adott reakciója. A magzatmozgásokat nyugodt, kényelmes, lehetőleg fekvő helyzetben érdemes megfigyelni. Az orvosok gyakran javasolják a kismamáknak, hogy figyeljék és jegyezzék fel a magzat mozgásait, különösen a harmadik trimeszterben. Mozgásszámolás: A kismama egy nyugodt időszakban, általában étkezés után, lefekszik vagy kényelmesen ül, és számolja, hogy hány mozgást érez egy adott időszakon belül, például egy órán keresztül. Mozgásnapló vezetése: Egyes kismamák naplót vezetnek a magzat mozgásairól, feljegyezve az időpontokat és a mozgások intenzitását.
12 jel, hogy ADHD-s vagy!
Mit tegyek, ha nem mozog a magzat?
Először is, ne essen rögtön kétségbe! A magzat aktivitására számos tényező lehet hatással (pl. extrém időjárás, hőség, fronthatások), emellett azt is fontos tudni, hogy nincs két egyforma magzat, vagyis megeshet, hogy az Ön babája az átlagosnál kevesebbet mozog. A 3. trimeszterben a magzat növekedésével a méhen belüli hely is egyre kevesebb, így a csökkenő mozgások száma egyszerűen arra is utalhat, hogy kevesebb helye van. Jelzésértékű lehet, ha drasztikus változást tapasztal a magzatmozgások gyakoriságában. Amennyiben a nap folyamán jóval ritkábban érezte a kicsi mozgását, vagy nyugalomban sem észlelt legalább 10 mozgást az elmúlt néhány órában, érdemes felkeresni a kezelőorvosát.
Saját tapasztalat szerint, nagyon fontos, hogy nyomon kövessük a magzat napi mozgását. Életeket mentett már meg, ha a kismama észrevette, hogy nem mozog a kicsi a megszokott időben. Senkit nem szeretnék ezzel felzaklatni, de az egész terhesség alatt, erre mindig figyelni kell. 36 hetes terhes voltam. Kedd volt, amikor észrevettem nem úgy mozog a kisfiam. Nem gondoltam semmi rosszra, mert előző nap voltunk vizsgálaton, szerencsére mindent rendben találtak. Szerdán mozgott szépen a kicsi, de nem olyan erősen, nem akkor, amikor szokott. Csütörtök hajnalban szivárogni kezdett a magzatvíz. 12 órával később makk egészségesen világra jött a Kicsi Kincsünk.
A haskeményedés és a méhösszehúzódások
A várandósság során sok furcsa, olykor kellemetlen panasz is felléphet, melyek természetesek, és csupán a magzat kihordását támogatják, valamint a testet készítik fel a szülésre. Sok nőnél a legnagyobb ijedtséget a haskeményedések okozzák, főleg akkor, ha még nincs itt a szülés ideje. Szinte nincs is olyan kismama, aki a terhessége során ne tapasztalna olykor kisebb-nagyobb mértékű hasfeszülést, haskeményedést. Ez az esetek többségében ártalmatlan, természetes jelenség, melynek hátterében számtalan ok állhat.
Az első trimeszterben inkább feszülésről, kisebb görcsökről beszélünk, nem pedig a később említésre kerülő haskeményedésről. A feszülést a várandósság elején két dolog is okozhatja: egyrészt a méh növekedése, másrészt a hormonális és fizikai változások miatti székrekedés és puffadás, mely akár nagyobb méreteket is ölthet, mint a terhesség előtt- így akár kellemetlenebbek is lehetnek. A második és a harmadik trimeszterben tapasztalható haskeményedést jellemzően a kerek méhszalagok nyúlása okozza, de az ún. Braxton-Hicks elnevezésű összehúzódások is jelentkezhetnek már ekkor. Ennek során a méh simaizomzata húzódik össze majd ernyed el- célja, hogy a testet felkészítse a szülésre. A tünetet több minden is kiválthatja, gyakran magától jelentkezik, ám az időjárás, az intenzív magzatmozgások, stressz, kimerültség, dehidratáció is okozhatja.
Általánosságban elmondható, hogy addig nincs probléma, amikor a panaszok nem erőteljesek (maximum kellemetlenek), nem túl gyakoriak, nem állandósulnak. Amennyiben vérzés is jelentkezik, úgy mihamarabb forduljon orvoshoz, mivel vetélést jelezhet! Érdemes azt is tudni, hogy a természetes méhtevékenységek nem okoznak idő előtt méhszáj kinyílást! “Nagyon sok nő kérdezi, hogy mikortól számítanak túl gyakorinak a haskeményedések/összehúzódások: bár mindenki más, általánosságban elmondható, hogy egy óra alatt maximum 3-4 összehúzódás normális, és nem lehet több napi 10-12 alkalomnál. Előfordulhat, hogy egymást követő napokon is előfordul a panasz, de az is lehet, hogy egy-egy nap kimarad. Szintén gyakori kérdés, hogy lehet megkülönböztetni egymástól a Braxton-Hicks összehúzódást és a szülést jelző valódi fájást. A kettő közti különbség, hogy míg az előbbi pihenés, ivás, testhelyzetváltoztatás esetén elmúlik, úgy az utóbbi nem, sőt, erősödik és sűrűsödik”- mondja Dr. Dr. személyes, rendelői vizit: Mammut II.
Útravaló kismamáknak
A képalkotó eljárások segítségével lehetőség nyílt a szakemberek számára, hogy már a terhesség korai szakaszában jelezzék az esetleges kóros elváltozásokat, így csökkenthetők legyen a vetélések, koraszülések, méhen belüli elhalálozások. Mindeközben elengedhetetlen azonban, hogy a kismama tisztában legyen magzata mindenkori állapotával. A problémákra utaló jeleket a rendszeres terhesgondozás során ismerheti meg. Nagyon fontos, amennyiben az anya a terhességi hetek során bármilyen szokatlan, vagy általa rendellenesnek ítélt tünetet észlel, azonnal és inkább kétszer feleslegesen, mint egyszer későn forduljon szakemberhez a saját és magzata érdekében - és ez természetesen nem csak a magzatmozgásokra vonatkozik.