Az állattenyésztésben, különösen a tehenészetekben, a laktációs időszak és az ellés körüli hetek kritikus fontosságúak az állatok egészsége és a gazdaság pénzügyi mérlege szempontjából. A tehenek megnövekedett élettani terhelése, mint az ellés, a laktáció indítása és tetőzése, hajlamosítja őket fertőző- és anyagforgalmi betegségekre. Ennek eredményeként a tehénkiesések és a termeléscsökkenés zömmel ebben az időszakban realizálódnak.
Az ellés mint stresszforrás és annak következményei
Az ellés a tehén számára óriási stressz: pszichikai és szív-érrendszeri megterhelést, valamint hatalmas folyadék- és elektrolit-veszteséget jelent. A borjú világra jövetelét követően a szervezetnek a kolosztrumtermelés miatt a korábbi szárazonállási állapotról háromszor nagyobb metabolikus aktivitásra kell kapcsolnia, a teljes fizikai kimerültséggel egy időben.
Az ellés körüli anyagforgalmi problémák
A laktáció korai szakaszában a tejtermelés miatt az energiaszükséglet mintegy 300%-kal, a kalciumszükséglet pedig több mint 65%-kal nő. Ez drasztikusan növeli a tehén ásványi anyag (kalcium, foszfor, magnézium) és energiatartalékainak igénybevételét. Az ellés körüli időszakban a tápanyag-, víz- és energiafelvétel is csökken, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Ennek oka az ellést megelőző rövid koplalási időszak, továbbá az ellés, valamint a kolosztrum- és tejtermelés miatt jelentkező jelentős élettani igénybevétel.
A tehenek körülbelül egyharmadánál ennek látható jelei vannak, míg több mint felénél a probléma nem vehető észre azonnal.
Tejláz (ellési bénulás)
Az ellési bénulás a tejelő teheneket érintő egyik leggyakoribb anyagcserezavar, amely az ásványi anyagokkal van összefüggésben. A klinikai és szubklinikai ellési bénulás költségei gyakran sokkal magasabbak a vártnál. Egy átlagos, 103 tejelő tehenet számláló holland gazdaságnak évente körülbelül 4 860,07 euróba kerülhet a klinikai ellési bénulás. A szubklinikai ellési bénulás az állomány akár 75%-át is érintheti, és közel négyszer nagyobb gazdasági veszteséggel jár, mint a klinikai ellési bénulás. Emiatt ajánlott több figyelmet fordítani az ásványianyag- és energiahiány megelőzésére.
Zsírmobilizációs betegségek
A zsírmobilizációs betegség a nagy tejtermelésű tehenek betegsége. Ellés után, a tejtermelés megindulásakor a takarmányfelvétel nincs összhangban a hirtelen megnövekedett energiaigénnyel, annál inkább, mert a tejtermelés csúcsa az ellés utáni 4-7. hétre esik, ugyanakkor a tehén takarmányfogyasztása csak az ellés utáni 8-10. héten éri el a maximumot. Ezt az energiahiányt a zsírraktárak "mozgósításával" pótolja a szervezet, ami akár napi 2 kg testtömeg-csökkenéshez is vezethet.
A zsírmájbetegség is zsírmobilizációs betegség, de utóbbi "tágabb" kategória. Az enyhébb, de kóros mértékű májzsírosodás tejcsökkenést és korai elapadást okozhat. A heveny esetek ellés után 3-5 nappal jelentkeznek, az állat bágyadt, étvágytalan. Lassúbb lefolyású, félheveny esetekben az állat bágyadt, szeszélyes étvágyú, szőrborzolt és feltűnően lesoványodott. A tej mennyisége és zsírtartalma is csökken, a tehén korábban elapaszt. Tél végén és tavasszal a zsírmobilizációs betegségek gyakoribbak a gyakoribb ellések, gyengébb minőségű takarmányok, takarmányváltás és a kimerülő energiatartalékok miatt. A zsírmobilizációs betegség, csakúgy, mint a többi anyagforgalmi zavar, termelésarányos takarmányozással előzhető meg.
A problémák megelőzése: a drenchelés fontossága
A problémák megelőzése az ellés körüli komplikációk minimalizálásával kezdődik. Az ellető istállóban a legfontosabb feladat a tehenek egészségének védelme és a laktáció megfelelő indítása, amely gyakorlatilag a folyadék- és elektrolitveszteség pótlását, a bendő megfelelő megtöltését és a tejláz megelőzését jelenti. Erre azért (is) van szükség, mert az ellést megelőzően a tehenek takarmányfelvétele csökken, így a bendőjük csak részlegesen van megtöltve, ez pedig az ellés után oltó-áthelyeződéshez vezethet.
A drenchelés mechanizmusa és előnyei
Az oltó-áthelyeződés gyakorlatilag megelőzhető, ha ellést követően a tehén elegendő mennyiségű folyadékot vesz fel. A drenchelés tehát az ellést követően elindít egy "pozitív láncreakciót": a bendőstimuláció fokozza a takarmányfelvételt, amely egyúttal nagyobb energia, ásványi anyag, elektrolit és vitaminbevitelt is jelent, vagyis felkészíti a tehenet a laktációra, az azzal együtt járó élettani terhelésre.
Az ellést követően "drenchelésben" részesült teheneknél kevesebb magzatburok-visszatartás, szubklinikai és klinikai endometritisz, tejláz előfordulására kell számítani, mint azok esetében, amelyeknél az ellető istállóban erre nem fordítottak kellő figyelmet.
A Török és a Tehenek 🐄 | MINI MESE | HD
Takarmány-kiegészítők szerepe a laktációs problémák kezelésében
Számos takarmány-kiegészítő segíthet a laktációs problémák megelőzésében és kezelésében. Fontos, hogy ezeket az állatorvos javaslatára, a telepi sajátosságok figyelembevételével alkalmazzák.
RUMINOSTART Drench
A RUMINOSTART Drench takarmány-kiegészítő alap, amely állatorvosi javaslatra élesztővel, puffer anyagokkal stb. kiegészíthető. A RUMINOSTART Drench takarmány-kiegészítőt 20 liter/tehén meleg vízben oldva kell közvetlenül ellés után a teheneknek kínálni, illetve az önkéntes felvétel megtagadása esetén drenchelő szondával kell felvetetni. A RUMINOSTART Drench alkalmazásával az ellető istállóban a tejtermelés növekedésén túl a gyógyszer-felhasználás csökkenésén, a kondíció és a takarmányértékesülés javításán keresztül is megtérülő befektetés a tehenészetek számára. A javuló kondíció, a jó egészségi állapot pedig előfeltétele a szaporodásbiológiai állapot javulásának.
VITAPOL pulvis
A nyári ellési csúcs idején szokott kicsúcsosodni a tehenészeti telepeken a magzatburok-visszatartás problémája is. Az Animal Reproduction Science-ben 2015. júniusában leközölt vizsgálatok szerint a magzatburkok normál leválása a tehenekben összefüggést mutat a vérplazma interleukin és TNF alfa koncentrációjával. Az ellést megelőző hónaptól az ellésig tartó, több gazdaságban, több mint 1200 állat bevonásával elvégzett metaanalízis azt mutatta, hogy a magzatburok-visszatartással küzdő tehenek vérében az ellést megelőző 3. héten, valamint az ellés napján szignifikánsan alacsonyabb volt a TNF alfa faktor koncentrációja. Azoknál a teheneknél, amelyek vérében az ellés napján szignifikánsan alacsonyabb volt a TNF alfa faktor koncentrációja, 90%-kal nagyobb valószínűséggel alakult ki a magzatburok-visszatartás.
A VITAPOL pulvis biológiai aktivitású komponensei, a tőzeg eredetű alacsony molekulasúlyú huminsavak a kémiai szerkezetük révén aktiválják a neutrofil granulocitákat, fokozzák azok természetes aktivitását, ezzel elősegítve a normál involúciót, a metritisz kialakulásának megakadályozását. A VITAPOL pulvisban található mikroelem-huminsav komplexek az immunrendszer támogatásával csökkentik a magzatburok-visszatartás kialakulásának valószínűségét.
AHV StartLac paszta
Az AHV StartLac paszta olyan diétás takarmány-kiegészítő, amely a kalcium vérből, izomból és csontokból történő gyorsabb és hatékonyabb felszívódását elősegítő aktív D3-vitamint tartalmaz, és így segít megelőzni a vér kalciumszintjének csökkenését az ellés körüli időszakban. A termékben magnézium és foszfor is található, melyek további pozitív hatással vannak az ellésre, valamint a kolosztrum- és tejtermeléshez szükséges kalciumfelszívódásra. Az AHV StartLac paszta az ásványi anyagok gyors biztosítása mellett nagy mennyiségű energiát is ad, ami a tehenet felállásra, járásra és takarmányfelvételre ösztönzi, hogy az esetleges hiányokat pótolni tudja. Az AHV StartLac paszta továbbá fokozza a közvetlenül az ellés után adott AHV Metri bólusz hatását.
AHV Metri bólusz
Az AHV Metri bólusz serkenti a méhösszehúzódást annak érdekében, hogy a méhlepény és a méhváladék könnyebben távozzon. A méh egy nagy izom, és csak akkor működik megfelelően, ha a szükséges ásványi anyagok biztosítva vannak számára. A méh mielőbbi regenerálódása pozitívan befolyásolja a kolosztrum- és tejtermelést, valamint lehetővé teszi az új szaporodási ciklus megfelelő és gyors megkezdését.
Monitoring és megelőző programok
A gazdaságban végzett rutinszerű és rendszeres információgyűjtés segítségével felismerhetők a várt teljesítménytől való eltérések. A monitoring segítségével észre lehet venni a teljesítményben jelentkező fennakadásokat. A tehenek tranzíciós időszak alatt történő megfigyelésére különböző módszerek léteznek. A tehenek teljesítményének monitoringjára gyakran használt paraméterek a következők: az állományra vonatkozó információk (pl. korábbi adatok, állománysűrűség, higiénia, kondíció pont, bendő telítettség), tejtermelés a laktációs időszak elején, az első borjas tehenek egészsége és a velük kapcsolatos események (pl. betegségek előfordulása és gyakorisága, elhullás és selejtezés).
AHV Tranzíciós Program és AHV Méhegészség Program
Az AHV Tranzíciós Program és AHV Méhegészség Program egyaránt figyelembe veszi a gazdák és az állatok szükségleteit. A proaktív Tranzíciós Programmal történő felkészítésnek köszönhetően a tehenek energiabevitele nő, így az ellés előtt elegendő kalcium és foszfor áll rendelkezésükre.