Gy. Szabó Béla: A fametsző másik arca – Barangolások és önarcképek

Gy. Szabó Béla (1905-1985) neve elsősorban az erdélyi fametszés megújítójaként és a huszadik század legjelentősebb mestereként él a köztudatban. Életműve azonban sokkal sokrétűbb, mint azt sokan gondolnák, hiszen hat évtizedes munkássága során a közel 1400 fametszet mellett körülbelül 15 000 szén- és tusrajzot, közel 200 olajképet és mintegy 2000 pasztellt készített.

Kiállítás a sokoldalú művészről

A Gy. Szabó Béla hagyatékából és a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott alkotásokat bemutató kiállítás, a "Barangolások Gy. Szabó Bélával", rávilágít a művész kevésbé ismert oldalára. Ezen a tárlaton a népszerű fametszetei mellett eddig ismeretlen alkotásai, valamint a művész személyes tárgyai és munkaeszközei is megtekinthetők. A kiállítás, mely 2017. augusztus 2-án nyílt meg, két kedvelt téma - a barangolások és az önarcképek - köré szerveződik, előtérbe helyezve a különböző technikával készült önportrékat.

A barangolások és az önarcképek

Az új tájak és élmények keresése, a barangolás és azok különféle technikával történő megörökítése képezte Gy. Szabó művészetének mozgatórugóját. A természet szüntelen kutatása és megfigyelése mellett tanulmányútjain, kirándulásain bizonyára önmagát is kereste, hiszen életművében hangsúlyos szerep jutott a hagyományos vagy éppen teljesen újszerű kompozíciójú, különböző technikákkal (szén- és tusrajz, pasztell, olajfestmény, fametszet) készített önarcképeknek.

A kiállításon megtekinthetők Gy. Szabó Béla festményei is, amelyek falusi házakat, aranyló mezőket, dombos tájakat, erdőrészleteket és tükröződéseket, lilás vagy erős zöld színben játszó fákat és fatörzseket, virágos csendéleteket, valamint felfokozott színvilágú női aktokat ábrázolnak. Ezek a művek is bizonyítják, hogy Gy. Szabó Béla nem csupán grafikusként, hanem sokoldalú festőként is kiemelkedő tehetséggel rendelkezett.

Gy. Szabó Béla munkásságának alakulása

Gy. Szabó Béla Gyulafehérváron született 1905. augusztus 26-án. Gyulafehérvári gimnáziumi évei után a budapesti műegyetemre iratkozott be. Főiskolai tanulmányai idején sokat rajzolt, majd miután gépészmérnöki képesítéssel csak nehezen és rövid ideig talált állást, egyre elmélyültebb tanulmányokkal készült a művészpályára. 1931-től Kolozsvárt telepedett le, s a *Pásztortűzben rajzai és metszetei jelentek meg (a pásztortüzet ábrázoló fejléc is az ő munkája). Pályája során az *Erdélyi Helikonban és a Hitelben is illusztrációkkal szerepelt.

A fametszés felé fordulás

1932-33 telén a Károli Gáspár *Irodalmi Társaság kolozsvári kiállításán mutatkozott be, Kós Károly biztatására ebben az időben tért rá a fametszet művelésére: Koldusok című első metszetlapja 1933-ban készült el. Az ESZC felkérésére ebben az évben *Nyírő József Kopjafák és *Dsida Jenő Nagycsütörtök című köteteit illusztrálta. A Dsida-verseskötethez készített tusrajzai, valamint Dsida Ernst Toller-fordításaihoz metszett későbbi szövegképei a művészi ábrázolás kontrasztokra egyszerűsített expresszív erejével hatnak. Az expresszionizmus mint stíluseszmény sem hagyta közömbösen, legalábbis fejlődésének korai szakaszában.

Társadalmi témákról a lírai ábrázolás felé

A társadalmi témáktól később egyre hangsúlyosabban a lírai ábrázolás művészi lehetőségei felé fordult. Barangolókönyv című metszetalbuma (1939) jól mutatja már ezt a fordulatot. A II. világháborút követően a Méhkas Diákszövetkezet és a JBA könyveit illusztrálta. Az ő szövegképeivel került ismét a hazai olvasók kezébe Petőfi János vitéz és Arany Toldija (1945); illusztrálta Simó Gyula Az ólom és a vas című mesekönyvét (1945). Népmeseirodalmunk java termését is az ő illusztrációi kísérik; Bözödi György és *Faragó József gyűjtéseit, ill. válogatásait látta el rajzokkal. Később metszetekkel illusztrálta Csokonai Lilláját és Szabó T. Attila Haja, haja virágom című virágének-gyűjteményét (1953-tól több kiadványt Ferenczy Júliával közösen). A hazai magyar könyvkiadás 1944 utáni első metszetgyűjteményét 1949-ben 25 fametszet címmel állította össze.

Elismerés és külföldi utazások

A régi *Korunkban a 30-as években még baloldali dogmatikus támadások érték, de a népi *demokrácia rendszerében s a szocializmusra való áttérés során *művészete kivívta a társadalmi elismerést s a hivatalos *művészetpolitika méltánylását. Hazai és külhoni útjain az élet hétköznapjainak és ünnepi pillanatainak művészi visszaadásában a lényegest és nagyon jellemzőt ragadta meg. Kolozsvári városképei mellé sorakoznak a Nyárád mentéről és Marosvölgyéből, a Székelyföldről és más tájegységekről hozott s művekben rögzített úti élményei.

Az 50-es évek közepétől lehetősége nyílt hosszabb külföldi utazásokra, s ezekről már nemcsak rajzokban, pasztellekben, fametszetekben számolt be, hanem írásban is. Munkásságát bemutató kiállításokkal Kínában, Belgiumban, Mexikóban, Ausztriában, az NSZK-ban, Kolumbiában, a Szovjetunióban, Finnországban járt, metszetgyűjteményeket adományozott külföldi múzeumoknak. Tapasztalatainak és benyomásainak alkotói termése: újabb képek, sorozatok, illusztrált útikönyvek. Magyarországi táji élményeinek legszebb foglalata a Homokvilág című korai albuma, majd a Balaton-környéki pasztellek és metszetek.

Művészeti írásai és késői munkássága

*Művészeti írásaira jellemző a nagyon pontos megfigyelőkészség, a látvány mögötti háttér intuitív földerítése, a köznapi valóság megéreztetése az olvasóval. Munkássága utóbbi tíz évének nagyobb vállalkozása: Hónapok című metszetalbuma, Dante-illusztrációinak sorozata és a bibliai Jelenések könyve szövegének ihletésére készült, 22 lapot tartalmazó fametszetsorozat.

Metszetalbumai és útikönyvei

Gy. Szabó Béla gazdag életművének fontos részét képezik metszetalbumai és útikönyvei. Ezek a művek nemcsak a művész grafikai tehetségét, hanem az utazásai során szerzett élményeit és benyomásait is tükrözik.

tags: #kovats #istvan #a #fametszo #masik #arca