A 21. századi nyugati típusú társadalmakban a nyelvi képesség jelentősége óriási a gyermekek fejlődése és a belőlük váló felnőttek életminősége szempontjából. A nyelv egyrészt az információtárolás és -strukturálás egyik humánspecifikus leképezési rendszere, másrészt az emberek közti kommunikáció elsődleges eszköze. Szándékos közléseink többségét nyelvi úton tesszük, és a legkifinomultabb, a tényeket legpontosabban tükröző közlések megformálására elsősorban a nyelvi kód alkalmas. Az egyén élete a társadalomban zajlik, amelyben a sikeres részvétel feltétele a tanulás és a társas együttműködés. Mindkettőt nagyban befolyásolja a nyelvi kommunikációs képesség színvonala.
A legtöbb gyerek szinte észrevétlenül, látszólag minden különösebb erőfeszítés nélkül, a természetes fejlődés részeként néhány év alatt birtokba veszi az anyanyelvét. Néhányan azonban már a korai időszakban nehézségekkel szembesülnek, későn mondják ki az első szavakat, szókincsük lassan bővül, nehezen kezdenek mondatokban beszélni. Mondatalkotásuk a későbbiekben is gyakran töredékes és hibás, a szavak nehezen jutnak eszükbe, problémáik lehetnek mások beszédének a megértésével is. A nyelvi fejlődés tartósan fennálló, a mindennapi társas kapcsolatokat és az iskolai előrehaladást befolyásoló nehézségeit összefoglalóan nyelvi zavarnak nevezzük.
A nyelvfejlődési zavar (NYFZ) jelensége és jellemzői
A nyelvfejlődési zavar (NYFZ) egy olyan rejtett fejlődési zavar, amely az anyanyelv elsajátításának, beszédben és írásban való használatának a nehézségeiben mutatkozik meg. Ez a zavar a gyerekek kb. 7%-át érinti, többségüknél felnőttkorban is fennmarad, és hosszú távon befolyásolja a fejlődést a társas kommunikáció és a verbális tanulás korlátozottsága miatt. A nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek nem képesek tipikusan fejlődő társaikéhoz hasonló tempóban és minőségben elsajátítani az anyanyelvüket annak ellenére, hogy tipikus beszédkörnyezetben nevelkednek, érzékszerveik és idegrendszerük láthatóan ép, és értelmi képességük a normál övezetbe esik.
A nyelvfejlődési zavar megjelenési formái és tünetei
Nyelvfejlődési zavarban az anyanyelv-elsajátítás már a korai időszakban elmaradást mutat. 2-3 éves kor előtt azonban még a tipikusan fejlődő gyerekek között is nagyok a különbségek, egyes gyerekek gyorsabban, mások lassabban fejlődnek. Így a korai nyelvi elmaradás nem feltétlenül jelent nyelvfejlődési zavart, a korai időszakban az elmaradást nem lehet megbízhatóan elkülöníteni a tipikus fejlődésre jellemző variabilitástól. Éppen ezért külön kell választani a tipikus fejlődésre jellemző korai variabilitás, a nyelvi késés és a nyelvfejlődési zavar jelenségeit.
Korai variabilitás a nyelvfejlődésben
A nyelvfejlődés üteme nagymértékben variábilis. A szóértés tipikusan 8-10 hónapos korban kezdődik, de a receptív szókincs mérete nagyfokú egyének közötti különbségeket mutat. Egyes gyerekek egyévesen kezdenek szavakat mondani, és 200 szavas szókincset érnek el 16 hónapos korukra. Az átlagos expresszív szókincs 16 hónapos korban mindössze 50 szó körül mozog, és viszonylag sok olyan gyerek van, aki 18 hónapos kora előtt nem mond szavakat. Ez a jelentős változatosság még 24 hónapos korban is megfigyelhető - ekkor az 50 és az 500 szavas szókincs is tipikusnak tekinthető -, de nagymértékben csökken a harmadik életév végére.
A nyelvtani fejlődés előrehaladása a szókincsfejlődéssel párhuzamos mind az életkorral való folyamatos növekedés, mind pedig a nagy egyének közötti eltérések tekintetében. Az első többszavas közlések 16-24 hónapos kor között jelennek meg, de a leghosszabb közlések terjedelme 1 és 9 morféma között szóródik 24 hónapos korban, illetve 4 és 14 morféma között variálódik 30 hónapos korban. A toldalékok elsajátítása 16 hónapos kor körül kezdődik, míg a produktív szabályalkalmazásra utaló túláltalánosítási hibák (például majomok, kanált) tipikusan 24 hónapos kortól jelennek meg, de egyes gyerekeknél csak 30 hónapos kort követően figyelhetők meg. A fenti eltérések mind a normál tartományon belül értelmezendők, tehát a tipikus fejlődés jelenségeihez tartoznak, és nem jelentenek fejlődési kockázatot.
A nyelvi késés és értelmezése
A 2 éves kort megelőző időszakban megfigyelt nagyfokú variabilitás miatt nehéz az egyéni eltérések jelentőségét felbecsülni, illetve a fejlődési kimeneteket megjósolni, így gyakorlati szempontból a nyelvi késés mint fejlődési kockázat megállapítása 2 éves kortól történik. A nemzetközileg elfogadott kritériumok szerint nyelvi késést mutat egy gyerek, ha 24 hónapos korában mért expresszív szókincse 50 szónál kevesebb, vagy még nem használ többszavas közléseket. Ez alatt a teljesítményt nyelvi késésként azonosítjuk. A nyelvi késést mutató gyerekek aránya 2 éves korban 15-25%. Ennek a csoportnak kb. 50%-a viszonylag hamar, 3-4 éves korára felzárkózik a korcsoportjától elvárható fejlettségi szintre. A megkésett nyelvi fejlődésű gyerekcsoport másik fele azonban súlyosabb eltérést mutat, és nem várható, hogy támogatás nélkül felzárkózzon. A korai nyelvi fejlődésben tapasztalható nagy egyéni különbségek miatt a nyelvi zavar diagnózisa 4 éves kor előtt megalapozottan nem mondható ki. Erre az életkorra választható el világosan, hogy átmeneti fejlődési egyenetlenségről - korai késés után gyors felzárkózás - vagy tartós fejlődési zavarról van-e szó.
A nyelvfejlődési zavarok tüneti képe
A nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek nyelvi fejlődése már a korai életszakaszokban eltér a tipikustól, minden esetben nyelvi késést mutatnak. Az első szavakat a tipikus fejlődéshez képest jóval, akár három évvel később ejtik ki. Szókincs tekintetében később sem zárkóznak fel a kortársaikhoz, szókészletük lassan gyarapszik, annak mérete mindvégig az életkori átlag alatt marad. Beszédük szófajilag egyoldalú: a leggyakoribb igékre és főnevekre szorítkoznak, csak elvétve használnak mellékneveket és határozószókat. Gondjaik vannak a mentális lexikon aktivizálásában is, ezt a spontán beszédben és a megnevezési feladatokban általánosan megfigyelhető szótalálási nehézségek jelzik.
A beszédfejlődés 3 éves korig
A fonológiai feldolgozásban és produkcióban szintén jelentős elmaradás figyelhető meg. A szavak hangalakjának hallás utáni pontos feldolgozása és emlékezetben tartása sok gyerek számára nehézséget okoz. Ez pedig megnehezíti a szótanulást, illetve a hangzó beszéd megértését. Expresszív beszédüket rendszerint fonológiai egyszerűsítési folyamatok jellemzik, és ez jelentősen rontja e gyerekek beszédének az érthetőségét. A fonológiai rövid távú emlékezeti gyengeség olyan genetikai hátteret mutató, jellegzetes, gyakori velejárója az NYFZ-nek, hogy számos kutató szerint ez a képességdeficit az egyik magyarázó tényezője az érintettek anyanyelv-elsajátítási nehézségeinek. Kifejező beszédük nyelvtanisága is lassan fejlődik: átlagosan több mint másfél évvel később jelennek meg beszédükben a produktív két- vagy többszavas kombinációk, és ehhez kapcsolódóan később jelenik meg a szabályszerű, produktív toldalékhasználat is; a morfoszintaxis a későbbi fejlődésben is egyike a leginkább érintett nyelvi szinteknek. Nagyrészt egyszerű vagy tőmondatokban beszélnek, mondataik gyakran hibásak, diszgrammatikusak, szerkezetileg hiányosak.
Beszédértésük is gyakran mutat elmaradást, főként a mondatbeli szereplők azonosítása, a szokatlan szórendű mondatok értelmezése, az összetett mondatok megértése, a komplex instrukciók végrehajtása jelent gondot számukra. E nehézség két fő tényezője az emlékezeti terhelés és a szerkezeti bonyolultság mértéke: minél hosszabb egy mondat, illetve nyelvtanilag minél komplexebb, annál jelentősebb nehézséget jelent a mondat megértése a NYFZ-ben érintett gyerekek számára. A fenti tüneteket, elsősorban a szótalálás és a mondatalkotás nehézségeit, szemlélteti a Balázzsal folytatott beszélgetés egy részlete, ahol a logopédus kérdéseire Balázs nehezen találja a szavakat, akadozóan, gyakran tévesen fogalmaz. Ilyenkor gyakran kifakad: „Hogy mondjam?”
A helyes nyelvi fejlődés szakaszai
Az ép beszéd kialakulásának a feltétele a beszélő környezet, az ép idegrendszer és az ép hallás. A nyelvi fejlődésünk már a magzati létben megkezdődik azáltal, hogy halljuk az anya testén kívülről érkező hangingereket és beszédet.
A nyelvi fejlődés mérföldkövei életkoronként
- 3-6 hónapos kor: A gagyogás első szakasza, magán és mássalhangzók együttes megjelenése. A hangadásban önmagát utánozza. A kedves hangokra válaszol, a durva hangokra sírással reagál. Az anya részéről megfigyelhető a dajkanyelv, amely egy magasabb hangtartományban elhelyezkedő, lassabb, dallamosabb és változatos hangsúlyú nyelvhasználat.
- 6-9 hónapos kor: A gagyogás második szakasza. Képes felismerni a beszélőket a hangjuk alapján, az anyanyelv hangzóit utánozza. A nyelvelsajátítás döntő előfeltétele zajlik, a csecsemő és az édesanya „beszélget” a közös figyelmük középpontjában álló tárgyról.
- 9-12 hónapos kor: A tárgyra mutatás megjelenése, amely a szómegnevezés előfeltétele. Az előszavak megjelenése (az egyre differenciáló gagyogás során véletlenszerűen megjelenő szavak.) Mások utánzása, echolália. Ebben az időszakban már több szót is megért, és maga is kimond igazi szavakat (anya, apa, baba).
- 1 éves kor: Az első szavak elsajátítása. Reagál arra, ha a nevén szólítják. Közel ötven szót megért. Egyszavas mondatokat használhat.
- 1,5 éves kor: Az aktív szókincs lassú fejlődése 30-100 szóig. Kritikus a minimum 50 szó. Két szavas mondatok pl.: baba eszik. Testrészeire rámutat. Egyszerű utasításokat követi.
- 2,5 éves kor: Szókincsrobbanás 100-200 szó. Raghasználat kezdete „Mi ez?” korszak. A szószimbólumok megerősödnek.
- 3 éves kor: Aktív szókincs 1000 szó. 3-4 szavas szószerkezeteket használ. Élettani beszédhibák megjelenése. Ez természetes, az artikuláció javításával ilyenkor még nem kell foglalkozni.
- 4 éves kor: 4-5 szavas mondatok alkotása. „Miért?” korszak. Beszéde még érthetőbb.
- 5 éves kor: Összetett mondatok megjelenése. Összetett verbális utasításokat követ. A hallott történetet képes elismételni.
- 6 éves kor: Kialakul a helyes raghasználat, képes az anyanyelve hangzórendszerének felismerésére, azonosítására.
A mozgás ügyesedésével az artikulációs mozgások is ügyesednek. Óvodáskorban a beszéd fejlődését és aktivitását elősegíti, hogy megnő a társas kapcsolatok száma, illetve sokféle kommunikációs helyzetbe kerül a gyermek. A szociabilitás, a társ iránti érdeklődés, a játék, a játékban szükségszerű együttműködés vagy versengés, a kíváncsiság, a környezet és valóság felé fordulás mind-mind a fejlődés előmozdítói. Ebben az időszakban a gondolkodás és beszéd fejlődése között szoros összefüggés figyelhető meg. A beszédfejlődés alapját a gondolkodási teljesítmény javulása adja.
Mikor beszélünk megkésett beszédfejlődésről?
Megkésett beszédfejlődésről (nyelvfejlődési késésről) általában akkor beszélhetünk, ha a gyermek 2,5-3 éves kor után - ép hallás és ép értelem mellett - nem, vagy nagyon keveset beszél. Az elmaradás elsősorban az aktív szókincs és a mondatalkotás lassúbb fejlődésében, a gyermeknyelvi szavak fennmaradásában, enyhe diszgrammatizmusban (nyelvtanilag helytelen mondatalkotásban) és az általános pöszeségre jellemző tünetekben fejeződik ki. A beszédmegértés ugyanakkor zavartalan lehet, szó- és mondatmegértésük megfelelő, az utasításokat többnyire pontosan követik.
A beszédfejlődés 3 éves korig
Mit tehetünk a megkésett beszédfejlődés esetén?
A gyermekek számára a család a legfontosabb kommunikációs színtér. Az, hogy a szüleiktől milyen mintát kapnak, és hogy a családtagok mennyi időt fordítanak a velük való beszélgetésre, jelentősen befolyásolhatja fejlődésüket. Kulcsfontosságú, hogy szülőként minél több lehetőséget teremtsenek a gyermekükkel való beszélgetésre, hogy érdeklődjenek az őt érintő dolgok, események iránt. Törekedjenek arra, hogy gyermekük minél kevésbé legyen kitéve a tömegkommunikációs eszközök káros hatásának, helyette inkább meséljenek neki. Ügyeljenek arra, hogy mindig „tisztán” beszéljenek, lehetőleg úgy, hogy lássa az Önök arcát, ezzel is segítve a megfelelő artikuláció kialakulását. Soha ne utánozzák, ne csúfolják ki gyermeküket hibás beszéde miatt.
A bölcsődében, óvodában kérjék meg a kisgyermeknevelőket és az óvodapedagógusokat, hogy tegyék Önök számára is elérhetővé a napközben tanult mondókákat, versikéket, dalokat. Így otthon, akár egy-egy szótöredék vagy dallam alapján is felismerhetik, illetve kiegészíthetik a gyermek által előadottakat, segítve ezzel a beszédfejlődését. További ötleteket adhatnak a különböző mondókás könyvek, CD-k, internetes források. Azt azonban ismételten hangsúlyozzuk, hogy a gyermek számára a szülőkkel való közös mondókázás, éneklés és az ölbeli játékok élményét nem pótolhatja semmilyen tömegkommunikációs eszköz.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Sajnos a nyelvfejlődési elmaradások esetén nemcsak a szülők, hanem a szakemberek részéről is tetten érhető a „majd kinövi” szemlélet, ami akadályozza, hogy a segítségre szoruló gyermekek és családjaik idejében megkapják a szükséges segítséget. A probléma korai felismerése, az időben nyújtott segítség döntő jelentőségű a gyermek optimális fejlődése és a másodlagos problémák megelőzése szempontjából. Előfordul, hogy a nyelvi fejlődés elmaradása később más fejlődési zavar - például hallássérülés, értelmi elmaradás vagy az autizmus - tüneteként értelmezhető. Éppen ezért amennyiben gyermekük beszédfejlődésében már hároméves kor előtt súlyos elmaradás tapasztalható, mindenképpen fontos szakemberhez, logopédushoz fordulni.
Kihez forduljunk?
Ha aggódunk gyermekünk beszédfejlődésének elmaradása miatt, keressük fel az illetékes járási, kerületi pedagógiai szakszolgálatot, vagy korai fejlesztő központot, ahol a gyermek komplex vizsgálatát követően - szükség esetén - logopédiai ellátásba kerülhet. A gyermekek fejlesztése egyéni és/vagy csoportos formában zajlik a szülők, elsősorban az édesanyák bevonásával.