A jóléti állam fogalma a modern társadalmak egyik legnagyobb vívmányaként ismert. Célja a szegénység csökkentése és a létbizonytalanságok kezelése, széles körű társadalombiztosítási intézkedésekkel. Ennek ellenére a fogalom értelmezése és megvalósítása jelentős különbségeket mutat országonként, és számos kritika éri a működését.
A jóléti állam fogalma és típusai
A jóléti állam az az állam, amely a társadalombiztosítási rendszerein keresztül nem csupán a leginkább rászoruló csoportokat, hanem a lakosság széles rétegeit célozza meg. A központi hatalom az esélyegyenlőség, a méltányos vagyon- és jövedelemelosztás, valamint az alapvető életszükségleteket önerőből biztosítani képtelen személyek segítése révén védi és támogatja polgárai gazdasági és társadalmi boldogulását. Ez a modell gyakran magában foglalja az egészségügyi ellátás és az oktatás állami finanszírozását is.
Esping-Andersen (1990) nyomán a jóléti kapitalizmus három alaptípusa különböztethető meg:
- Modern liberális modell: Tipikus példája az Egyesült Államok. Itt a jóléti programok a Nagy Depresszió hatására, Roosevelt liberális Demokrata Pártjának égisze alatt születtek a 30-as években. A törvényhozás vált a rendszer alapintézményévé, és a jóléti állam az amerikai szóhasználatban végső soron nem is jelent többet a Kongresszus szintjén elfogadott és szabályozott, két-három szövetségi jövedelem újraelosztó programnál.
- Szociáldemokrata modell: Legismertebb példája Svédország. A 30-as évekre visszanyúló előzményekkel a második világháború utáni időszakban épült ki. Ebben a modellben a szakszervezetek és a helyi kormányzatok sokkal nagyobb szerepet kaptak. A hosszan tartó szociáldemokrata hegemónia lehetővé tette a gazdaság minden szektorára kiterjedő állami tervező tevékenységet.
- Modern konzervatív modell: Legjobb példája Németország. Itt születtek legkorábban átfogó szociálpolitikai intézkedések, a 19. század 80-as éveiben, Bismarck konzervatív kormányzása alatt. A II. világháború után is a konzervatívok hirdették meg a piacgazdaság szociálissá válását az NSZK-ban, és a szociálpolitika szinonimájaként értelmezett jóléti állam a társadalmi rendszer szerves részévé vált.
Ezekben a rendszerekben a magángazdaság sikeressége és az állami tervező és újraelosztó tevékenység együttesen biztosítja a kialakult életnívót, amely a különböző rendszerekben igen eltérő mértékben tulajdonítható az állam szerepének.
A jóléti állam történelmi gyökerei és fejlődése
A jóléti rendszerek gyökerei az emberi társadalom kialakulásáig vezethetők vissza, alapvetően a társadalom rászoruló tagjairól, a sajátos élethelyzetben élő vagy abba kerülő emberekről való társadalmi gondoskodás alkalmazott módszerei alkotják a jóléti rendszert. A középkori Európában az egyház működtette a jóléti rendszereket, bibliai tanítások és elvek alapján végezve gyógyító, oktatási és karitatív tevékenységét. Már a kora középkorban megjelentek azok a kezdeményezések, amelyeket különösen a veszélyes tevékenységet végzők (például bányászok) megbetegedése esetén segítségként alkalmaztak, illetve haláluk esetén gondoskodtak a hátramaradottakról.
Az ipari forradalom hatása
Jelentős előrelépést hozott a jóléti rendszerek fejlődésének az első ipari forradalom, amely a munkásosztály kialakulásához is vezetett. A munkások önszerveződései és érdekérvényesítési törekvései hatására a gyártulajdonosok, majd az államok is kénytelenek voltak részt venni az egészségügyi, oktatási és egyéb szociális ellátások szervezésében, illetve nyújtásában. Ennek kezdetei először Angliában, majd Európa iparosodottabb országaiban jelentek meg. Magyarországon a 18. század második felétől beszélhetünk államilag szervezett jóléti juttatásokról.
A bismarcki társadalombiztosítási reform
A 19. század második felében a jóléti rendszerek kialakulásában Otto von Bismarck nevével fémjelzett társadalombiztosítási reform hozott jelentős változásokat. Bismarck célja nem a szegénység miatt aggódás volt, hanem a szociáldemokrata mozgalom előretörésének kordában tartása. Az általa kezdeményezett rendszer a kölcsönös segélyezési kezdeményezésekre épülve a gazdaságilag aktív népesség egyes, jól meghatározható kategóriáit biztosította bizonyos káresemények bekövetkezése esetén. Az ellátások alapvetően jövedelemfüggők voltak, és a munkavállalók, valamint a munkáltatók járulékbefizetéseiből finanszírozták.
A német rendszer legfőbb elemei:
- 1883: Betegségi biztosítási törvény
- 1884: Üzemi baleseti biztosításról szóló törvény
- 1889: Öregségi és rokkantsági biztosítási törvény
Ezt a rendszert 1911-ben fejlesztették tovább, kiterjesztve az alacsonyabb jövedelmű alkalmazottakra is, majd 1927-ben bevezették a munkanélküliség elleni biztosítást.
A 20. századi modellek
Az 1929-33-as világgazdasági válság és a második világháború után a jóléti modellek fejlődésében új irányok alakultak ki. William Beveridge 1942-es jelentése nyomán Nagy-Britanniában vezették be azokat az átfogó társadalombiztosítási intézkedéseket, amelyek a jóléti állam fogalmát szinte minden politikai irányzat számára elfogadottá tették. A Beveridge-terv lényege a teljes népesség számára nyújtott minimum-jövedelem biztosítása volt, adókból finanszírozva, fix összegű ellátásokkal. Emellett Keynes makroökonómiai elképzelései, melyek az állam megnövekedett szerepét hangsúlyozták a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés fenntartásában, összhangban álltak a szociális célú újraelosztás elveivel.
Az Egyesült Államokban a Franklin Delano Roosevelt elnök által meghirdetett New Deal programja, az 1935-ös Social Security Act teremtette meg a szociális ellátórendszer alapjait. Ez a rendszer munkanélküli ellátásokat (tagállami szinten), kötelező biztosítást az időskorúak, özvegyek, árvák és fogyatékosok részére (szövetségi szinten), valamint két segélyrendszert (ellátatlan idősek és gyermekes családok részére) működtetett.
A szovjet modell, amelyet Nyikolaj Alekszandrovics Szemasko nevéhez fűznek, a 20. század első felében számos eredményt ért el (járványok felszámolása, csecsemőhalandóság csökkenése, átlagos életkor növelése). Ezt a modellt vették át a második világháború után a szovjet befolyás alá került népi demokratikus országok is. Azonban a rendszer hibái (túlzott centralizáltság, hálapénz-rendszer) miatt egyre több ország tért át a biztosítási elvű szolgáltatásokra.
The welfare state. Explained by cats | Khodorkovsky blog
A koraszülött jóléti állam jelensége Magyarországon
Magyarországon a rendszerváltozás előtt sokan csodálták a Nyugatot, úgy gondolták, a gazdasági élet tökéletes. Naivan azt hittük, hogy a gazdasági rendszerváltozás szakértelem hiányában tervezetlenül, spontán módon rossz volt. Tévedtünk, mert gondosan előkészített ravaszsággal, primitív kizsákmányoló, uzsorás módszerekkel rabolták meg többségünket. Máról holnapra olyan vagyon- és jövedelemátcsoportosítás jött létre, amely a társadalmat kettészakította gazdagokra és szegényekre, és megjelent a nyomor. A jóléti állam tehát létre sem jöhetett.
Kornai János szerint "Magyarország az elmúlt évtizedekben felemás, gazdasági fejlettségéhez képest 'koraszülött' jóléti állammá vált; a fiskális terhek számottevő része jóléti jellegű kiadásokkal függ össze." A Bokros-csomag idején a koraszülött jóléti állam végéről beszélt a nagy bajszú pénzügyér. Az első önmagát szociáldemokratának nevező kormány alatt visszafogták a fogyasztást, újra magasra szökött az infláció, csökkentek a jóléti kiadások. Mindezek együttes hatására növekedtek az egyenlőtlenségek, és újra nőtt a szegénység. A polgári kormányzás alatt folyamatosan csökkent az infláció és a munkanélküliség. A kizárólag korrektív típusú szociálpolitikáról áttértek a preventív irányultságúra. Elsősorban adópolitikai eszközökkel megtörtént a jövedelmi közép beemelése a szociális politika látóterébe, abból a megfontolásból, hogy esélytelen a szegénység csökkentése úgy, ha a középrétegeknek állandóan a lecsúszás veszélyével kell szembenézniük.
Az Európai Bizottság állásfoglalása szerint a magyar költségvetés rendbetételének egyik fő akadálya, hogy elmaradt az egészségügyi reform. Az egészségügyben kétségtelenül nem beszélhetünk olyan típusú privatizációs és piacosítási folyamatról, mint ami az állami, gazdasági élet jelentős részében, a termelő és a szolgáltató szektorban megvalósult. Azonban az egészségügy az állami beavatkozás tartósan legitim szférájának számít nemcsak az Európai Unióban, hanem az OECD-országokban is. A rendszerváltás után az egészségügy nem szerepelt a prioritások között. A jóléti rendszerek később is csak a strukturális recesszió okozta feszültségek kezelésében kaptak szerepet.
Család- és gyermekvédelem Magyarországon
Hagyományosan nem szűkmarkú a gyermek- és családtámogatási pénzek folyósításakor a magyar költségvetés. Budapest már az évtized közepén azon helyek közé tartozott az EU-n belül, amelyek relatíve a legtöbbet költötték a fenti célra. Összesen három olyan állam akad az EU-ban - Luxemburg, Írország és Észtország -, ahol mélyebben nyúlnak a zsebbe a család támogatásakor, mint itthon. Azonban a gyermek- és családtámogatásra jutó viszonylag magas tételeket megkoplalta az ország a második és részben a harmadik Orbán-kabinet alatt. 2010 és 2015 között a GDP 22 százalékáról a 19,1 százalékára vitte le a költségvetés a nyugdíjakra, az egészségügyi ellátásra, a munkanélküliek segítésére és más hasonló területekre jutó források nagyságát.
A jóléti állam válsága és kritikája
A kilencvenes évek elején a legtöbb elemző múlt időben beszél a második világháború után kialakult jóléti államok rendszereiről, de legalábbis komoly korszakváltásként értelmezi a mai folyamatokat. A jóléti állam másfél évtizedes válsága a szociális rendszerek kisebb-nagyobb módosulásaihoz vezetett minden régióban. Ezek a változások a 90-es évek végére megérlelhetik a kapitalizmus új modelljét, mely biztosan meg fogja követelni magának a jóléti vagy szociális jelzőt.
A válság okai
- A világgazdasági növekedés lelassulása a 70-es évek elejétől kétségessé tette az elosztható többletjövedelmek megtermelését.
- A nemzetközi valutarendszer összeomlása, valamint az olajárrobbanások megnövelték a nemzetközi gazdaság bizonytalansági tényezőit, és aláásták a gazdaságok tervezhetőségét.
- Az új jobboldali, neokonzervatív válaszok a 70-es évek végétől erőteljes támadást indítottak az állami gazdaságszervezés és a jóléti újraelosztás ellen, elméletben és gyakorlatban egyaránt. A liberalizáció, dereguláció és privatizáció jelszavaival az állam szociális felelősségvállalásától való visszalépés, valamint a jóléti intézmények részleges piacosítása került napirendre.
- A neokonzervatív offenzíva felgyorsította a termelés és a tőke nemzetközivé válását, ami jelentősen meggyengítette a jóléti tevékenységnek kereteket biztosító nemzetállami intézményeket.
- A világgazdasági konjunktúra leszálló ágából következő többletterhek és az új jobboldal támadásai válságba juttatták az államszocialista rendszereket, melyek összeomlása a 80-as évek végén megrendítette a nyugati reformista törekvések ideológiai és társadalmi bázisát is.
- Az 1990-től kezdődően elhúzódó recesszió megint csak a jóléti kiadások lefaragására ösztönözte a tőkés centrum gazdaságpolitikusait.
Kritikai nézőpontok
Az egységes ideológiát idővel egyre hathatósabban kezdték ki az új bal- és jobboldali kritikák. Az újbaloldal rámutatott, hogy a jóléti juttatások által lényegében nem történik más, mint hogy bizonyos, viszonylag jó alkupozícióval rendelkező rétegeket lefizetnek a kapitalizmus elnyomó struktúráinak további fenntartása érdekében, és az állami juttatások jelentős részét az erős érdekcsoportokhoz tartozók, sőt helyenként kifejezetten a gazdag rétegek élvezik. A szociális juttatásokra rászorulók végső soron függővé válnak a jóléti rendszereket kezelő bürokráciáktól.
Az új jobboldal hasonlóan kritizálta a nehezen ellenőrizhető bürokráciát és a jóléti juttatásokkal történő visszaéléseket. Hayek nyomán az állami beavatkozás folyamatosan erősödő tendenciája a szolgasághoz vezető úttal, gyakorlatilag a fasizmus kiépülésével volt egyenlő. Súlyosabb érveket vonultatott fel azonban az új jobboldal gazdasági kritikája, mely rámutatott, hogy az állami beavatkozás, a bürokrácia elhatalmasodása felerősíti az inflációs tendenciákat, a konjunktúra mindenáron történő fenntartására való törekvés megmerevíti a gazdaság szerkezetét, és végső soron akadályozza annak megújulását.
A koraszülöttség és a jóléti állam kihívásai
A koraszülöttség, mint társadalmi és egészségügyi kihívás, rámutat a jóléti állam hiányosságaira és a rendszerben rejlő feszültségekre. A szülők és a koraszülöttek ritkán jutnak szerephez abban, hogy számukra is releváns kimeneteli mutatókat vizsgáljanak azokban a klinikai kutatásokban, amelyeknek ők az alanyai. Tapasztalataik arra hívják fel a figyelmet, hogy az utógondozásra 2 éves koron túl is szükség van, az oktatásban jóval több figyelmet kell fordítani a koraszülöttségre, és a felnőtt egészségügyi ellátásban a koraszülöttség felnőtt korig ható következményeit sokkal jobban meg kell ismerni.
Élettapasztalatok a koraszülöttséggel
Sarra Hoy, egy 29 hetesen született gyermek édesanyja elmondja, hogy az újszülöttkori időszak legsötétebb mélységeit élte át, és élete teljesen megváltozott a koraszülés miatt. Az orvosok megnyugtató tanácsai sem garantáltak semmilyen konkrét eredményt. A hazakerülés utáni időszak sem hozott teljes megnyugvást, hiszen évente többször kellett a sürgősségire menniük. A jelenlegi rendszerben a 2 éves gyermekről eldöntik, hogy jól van-e, vagy nincs jól. Azon gyermekek szüleinek, akik már nincsenek benne a rendszerben, ez egy aggodalmakkal teli időszak. A koraszülöttség egyik következménye, hogy a gyermeknek nagy valószínűséggel sajátos nevelési igényei lesznek, és ehhez nehéz segítséget találni.
Alexandra Peacock 1994-ben született 24 hetesen, 538 és fél grammal, 30%-os túlélési eséllyel. Ennek ellenére semmilyen fogyatékossága vagy speciális szükséglete nincs, ami megcáfolja a 90-es években az orvosok által hitt dolgokat. Bár gyermekkora során gyakran ő volt a legkisebb és legvékonyabb az osztálytársai között, egyetlen egészségügyi problémája a kis hallójárataival és fülkürtjeivel volt. A matematikával vannak nehézségei, de földrajzot tanít egy középiskolában.
Juliëtte Kamphuis 1980-ban született a 28,5. terhességi héten 1250 grammal. A születési kórháza nem rendelkezett az extrém koraszülött babák ellátásához szükséges eszközökkel és szakértelemmel. Négy hónapnyi kórházi tartózkodás után többször is vissza kellett vinni a kórházba légúti fertőzések és táplálkozási problémák miatt. Krónikus tüdőbetegségben (BPD) szenved, ami a koraszülöttségének eredménye. Az idült légzési elégtelenség panaszai még felnőttkorában is fennállnak, és rávilágít, mennyire fontos, hogy a felnőtt orvosok is tisztában legyenek a koraszülöttség későbbi lehetséges következményeivel.
Javaslatok a koraszülöttség kezelésére
A szociális szakembereknek és a döntéshozóknak figyelembe kell venniük a koraszülött egyének perspektíváját és élettapasztalatait. Fontos megértenünk, hogyan befolyásolhatja iskolás korban a gyerekek fejlődését a koraszülöttség, és ahogy Alexandra is írta, ezt a tanároknak is figyelembe kell venniük. Juliëtte példája mutatja, hogy a felnőttorvosoknak is tisztában kell lenniük a koraszülöttség későbbi lehetséges következményeivel.
A WHO felismerte az eredeti osztályozási rendszerének hiányosságait, és felülvizsgálta azt a Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (ICF) című dokumentumban. A James Lind Alliance közös szakember-szülő prioritásokat alakított ki a kutatásokhoz, amely segített meghatározni a támogatási prioritásokat. Ezek a lépések bíztató jelek arra, hogy a koraszülöttek és családjaik igényei egyre inkább teret nyernek a kutatásban és az ellátásban.
tags: #koraszulott #joleti #allam #jelentese