Lomb Kató, született Szilárd Katalin (Pécs, 1909. február 8. - Budapest, 2003. június 9.), a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar tolmácsa, fordítója és szinkrontolmácsa volt. Élete és munkássága a nyelvtanulás iránti szenvedélyről, a kitartásról és a gátlások leküzdésének képességéről szólt. Noha érettségi bizonyítványában németből mindössze elégséges osztályzatot kapott, és eredetileg fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, érdeklődése hamar a nyelvek felé fordult.
Családi háttér és korai évek
Lomb Kató édesapja Szilárd Ármin hutti születésű (1869-?) körorvos, édesanyja a rábahídvégi születésű (1880-?) Schwartz Gizella volt. 1926-ban, tizenhét évesen érettségizett a Szent Erzsébet leánygimnáziumban. Bár a középiskolában tanult franciául és latinul, németből nem tűnt ki, sőt, „elégséges” értékelést kapott. Saját bevallása szerint „nagyon hátul kullogott” osztálytársai mögött, akikre német nevelőnő vigyázott, vagy sváb származásúak voltak. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a világ első szinkrontolmácsainak egyike válik belőle, és nyelvtudásának köszönhetően bejárja majd a világot.
A nyelvtanulás útja és módszerei
Lomb Kató az egyetemi tanulmányai befejezése után, a dekonjunktúra idején felismerte, hogy természettudományos diplomájából nem fog tudni megélni. Mivel az egyetemen tanult latinul és franciául, úgy gondolta, idegen nyelvet oktathatna. Azonban a latinnak nem volt nagy keletje, és franciából is több tanár akadt a fővárosban, mint tanítvány. Így kezdődött a nyelvi pályafutása: a megélhetésért bevállalta az angol nyelvtanulást. Heteken, hónapokon át forgatta, nyűtte, jegyzetelte, szótárazta, olvasta a Galsworthy-kötetet, mígnem aláhúzott szavakkal, margószéli jegyzetekkel a felismerhetetlenségig teleírta a könyvet. Ekkor kezdte kialakítani saját nyelvtanulási módszerét, mellyel a későbbiekben még számos nyelvet sajátított el.
Nem sokkal később, 1941-ben egy körúti antikváriumban rábukkant egy nagyon régi orosz-angol szótárra. „Megejtett a varázsa ennek a számomra idegen ábécének” - mondta. Hazarohant, és elkezdte tanulmányozni. Egy szentimentális, orosz szerelmes regény segítette a tanulásban, mely véletlenül került a kezébe. A ’40-es évek fasizálódó Magyarországán azonban nem volt éppen veszélytelen vállalkozás oroszt tanulni. Ráadásul zsidó származása miatt bujkálni kényszerült kisfiával a nyilas uralom idején. Nyelvtanulási technikáját a légiriadók alatt tökéletesítette. Mivel az óvóhelyen nem forgathatta az orosz szótárat, az ismeretlen szavak felett egyszerűen átsiklott, és igyekezett a lényeget megérteni a regényből. Ezt a módszert ajánlotta a későbbiekben a nyelvtanulóknak is, mondván, ha az izgalmas történet szempontjából fontos egy szó, az előbb-utóbb megmagyarázza önmagát. Kár tehát leragadni nála, csak megtöri a lendületet, elveszi a kedvet.
Lomb Kató maga is unta a nyelvkönyvek „mondvacsinált dialógusait”, ezért kedvenc módszere az volt, hogy beszerzett egy eredeti regényt egy számára vadidegen nyelven, amelynek témája őt magát is érdekelte, és abból fejtette meg, silabizálta ki a nyelv alapjait: a nyelvtan lényegét és a legfontosabb szavakat. Nem hagyta, hogy a ritka, bonyolult kifejezések elakasszák: ezeket átugrotta, mondván: ami fontos, az előbb-utóbb úgyis felmerül újból, ha kell, megmagyarázza magát. E módszert egyébként már Kosztolányi Dezső is sikerrel alkalmazta, még Lomb Kató előtt: egyik nyaralása folyamán szinte szakasztott ugyanígy tanult meg portugálul.
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
Lomb Kató nyelvei és nyelvtanulási elvei
Mint fogalmazott, összesen tizenhat nyelvvel keresett pénzt (angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán). E nyelveket javarészt önerejéből, autodidaktaként tanulta meg. Ezen felül további tizenegy nyelven értette a publicisztikai szövegeket, és hat nyelven fordított szakirodalmat és olvasott szépirodalmat.
| Nyelv | Készség szintje | Tanulás módja |
|---|---|---|
| Magyar | Anyanyelv | - |
| Orosz, német, angol, francia | Tolmácsolás/fordítás felkészülés nélkül | Részben autodidakta, részben iskolai |
| Spanyol, olasz, japán, kínai, lengyel | Tolmácsolás/fordítás némi felkészüléssel | Részben autodidakta, részben tanfolyamon |
| Angol, bolgár, dán, francia, héber, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán | Pénzkereset szintje | Főként autodidakta |
| Cseh, holland, norvég, portugál, svéd | Olvasott irodalom értése | Autodidakta |
Lomb Kató nem hitt az úgynevezett nyelvtehetségben. A nyelvi készséget egy tört alakjában szerette kifejezni, melynek számlálójában a motiváció áll (ami által még a legszorosabb munka mellett is elcsíphetünk naponta legalább egy tízpercet), nevezőjében pedig a gátlás (a megszólalástól, az ügyetlenségtől, a kinevetéstől való félelem). Másik kulcsszava a kontextus, szövegkörnyezet volt. Nem hagyta, hogy a hibák, kudarcok vagy a tökéletesség szüntelen igénye eltántorítsa kitűzött céljától, hanem mindig a nyelvtanulás élvezetes, örömteli részébe kapaszkodott.
Sikeres karrier és elismerések
Lomb Kató orosz nyelvtudásával az 1945 februárjában felszabadult Városházán gyorsan tolmácsnak jelentkezett. 1946-ban került a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyar irodájába. Itt nagy örömére rutint szerezhetett angol, orosz és francia nyelvből is, valamint a nyelvről nyelvre váltás gyors képességének is birtokába került, ami elengedhetetlen a tolmácsolásnál.
Tolmácsként mind az öt kontinenst bejárta, a világ negyven országában megfordult. Dolgozott a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál (SZEB), a külföldi sajtószolgálatnál, a honvédelmi és sportszövetségnél, majd 1950-től oroszt tanított a Műegyetemen. 1956 után főként az Országos Béketanácsnál, a Népfrontnál, a Belkereskedelmi Minisztériumnál vették igénybe tudását. Tolmácsolt Rákosi Mátyásnak, Kodály Zoltánnak, minisztereknek és politikusoknak, híres embereknek, még az első szívátültetést végrehajtó Christiaan Barnard szívsebésznek is. Ő és csoportja - a legendás hírű Lomb-csoport - az elsők között rendszeresítette hazánkban a szinkrontolmácsolást, amelyet eleinte sokan lehetetlennek tartottak.
Művei és öröksége
Lomb Kató hosszú életét - saját bevallása szerint - nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be. Ennek örömét több kiadást megért műveiben, (rádiós és nyomtatott) interjúkban, beszélgetéseken próbálta átadni újabb és újabb generációknak. Élete során összesen négy könyve jelent meg:
- Így tanulok nyelveket (1970)
- Bábeli harmónia: interjúk Európa híres soknyelvű embereivel (1988)
- Egy tolmács a világ körül (1979)
- Nyelvekről jut eszembe...
Kilencvennégyedik életévében is tanult, így tartotta karban szellemi frissességét. Fia elmondása szerint 92 éves kora után még az ivrit nyelvvel (a héber modern változata) próbálkozott. Lomb Kató 2003. június 9-én, életének 95. évében hunyt el. Önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte (szembeállítva a „nyelvész” kifejezéssel), olyan emberre utalva, aki praktikus célokból, érdeklődésének kielégítése végett sajátít el több nyelvet. Munkássága máig inspirálja a nyelvtanulókat szerte a világon.