Amikor egy kisbaba jóval idő előtt érkezik, általában koraszülött intenzívre kerül, ahol gépek és műszerek társaságában igyekszik behozni a lemaradását. A modern orvostudománynak köszönhetően ma már extrém koraszülött babákat is képesek megmenteni: a 27. hét után született babák esélye kifejezetten magas, már 90 százalék feletti, míg a 26-27. hét körül született gyermekeké 70, a 24. héten született babák életben maradási esélye pedig 20 százalék körül van.
Néha hallani olyan hírekről, hogy 21-22. hétre született, extrém kis súlyú babák is életben maradnak, de ezek tényleg kiugró esetek, hiszen a 24. hét előtt a babák körülbelül fele él túl, és az életben maradottak között gyakran jelentkezik maradandó idegrendszeri károsodás, látás- vagy hallássérülés, agyvérzés, keringési zavar. A koraszülés rendszerint úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. A szülés és az újszülöttgondozás olyan távolinak tűnik, hogy a szülő nő még nem is tudott lelkileg felkészülni az eseményre.
A szülők tele vannak kérdésekkel, kételyekkel. Ha meg tudják ezeket fogalmazni, ha választ kaphatnak kérdéseikre, akkor helyes információk birtokában, és saját érzések kimondásával könnyebb kialakítani a saját stratégiát ebben a helyzetben. Nagyobb meggyőződéssel és határozottabban tudják átvészelni a nehézségeket, és könnyebb szembenézni az akadályokkal is.
A mesterséges méh jövője és etikai kérdései
Miközben az anyaméh biztonsága ideális körülményeket nyújt a fejlődéshez, az inkubátor - noha kétséget kizáróan életmentő eszköz - különböző szövődményeket okozhat. A lélegeztetéstől asztma alakulhat ki, a külvilág fényeitől látáskárosodás. Optimista jóslatok szerint ez a helyzet néhány éven belül megváltozhat: hamarosan inkubátorok helyett laboratóriumban előállított magzatvízszerű folyadékkal töltött „tartályokba” helyezhetik a koraszülötteket, hogy hasonló körülmények között fejlődhessenek tovább, mint az anyaméhben.
2017-ben, a Nature Communicationsben publikálták az áttörő kutatást, melyben 105-115 napos (vagyis fejlettségét tekintve egy 23 hetes emberi magzatnak megfelelő) bárányembriókat helyeztek ilyen mesterséges méhekbe. 2019-ben ausztrál és japán kutatók sikeresen megismételték a vizsgálatot extrémen koraszülött bárányokkal is, akiket egészen addig tartottak mesterséges méhben, míg képessé váltak az önálló életre.
2020-ban az Eindhoven University of Technology kutatói 3 millió dolláros támogatást kaptak az EU-tól az első mesterséges méh legyártásához, ami képes lenne biztonságos „otthont” nyújtani a 24-28 hetes koraszülötteknek. A holland dizájn a természetes méhhez és a bárányok esetében használt biotartályokhoz hasonlóan vízzel teli környezetet konstruál a magzatnak, melyben a babák a köldökzsinórjukhoz csatlakoztatott mesterséges placentán keresztül kapják meg a fejlődéshez szükséges oxigént és tápanyagokat.
Miközben a mesterséges méhnek számos előnye van, nem lehet elmenni amellett, hogy számos kérdés és etikai aggály is felmerül körülötte. Amíg az első koraszülött nem kerül be egy mesterséges méhbe, nem látjuk „megszületni”, majd felnőni, nem fogjuk tudni megmondani, milyen pszichés következményei lehetnek annak, hogy egy kisbaba ilyen speciális körülmények között fejlődik.
Hiszen az édesanya teste nem egy puszta tartály: az anyaméhben a magzat kapcsolódik az anyával, hallja a hangját, érzékeli teste működését, sőt - a kisbabák kezdetben a külvilágban is az anya testében megszokott napszakisághoz alkalmazkodnak, tehát ha mondjuk egy kismama éjszaka sokáig tevékenykedett, lehetséges, hogy a baba sem akar majd „időben” elaludni az első hetekben. És persze van egy mindezeknél misztikusabb aspektus is, amivel a többek között a magzati kommunikáció is foglalkozik: lényegében arról van szó, hogy az édesanya és a kisbaba között már a terhesség alatt is kialakul a kapcsolódás, zajlik egyfajta kommunikáció. Mi történik, ha mindezeket elvesszük?
A mesterséges méh életmentő eszköz, és olyan helyzetekben kerülne bevetésre, amikor az ideális megoldás fogalma már rég nem releváns. Legalábbis egyelőre. Mert ha képesek vagyunk magzatokat mesterséges méhekben növeszteni, akkor vajon mikor jön el az a pont, hogy az egész terhesség egy tartályban történjen? Ez most még talán nagyon sci-fiből lopott ötletnek hangzik, de a technológiánk tulajdonképpen megvan hozzá.
Például a mesterséges méh elviekben megoldhatná a méhhel összefüggő meddőségi problémák kezelését, de vajon tényleg csak a szükséges esetekben alkalmaznák a nők? Vagy ez lenne a béranyaság új, egyszerűbb formája? Milyen nők számára, milyen módon volna hozzáférhető egy ilyen „kezelés”? Elég beszédes adat például, hogy az évente születő körülbelül húsz millió alacsony súlyú újszülött nagy része a fejlődő országokban jön világra, ráadásul már más szülészeti-nőgyógyászati beavatkozások területén is megfigyelhetőek egyenlőtlenségek a kisebbségi és/vagy szegény nők kárára. Vajon az ő babáikat is meg tudják majd menteni ezzel az új technológiával?
Áttörés a mesterséges méhekben | SciShow Hírek
A koraszülöttek anyatejes táplálása
Az anyatej különleges összetétele
Az anyatej maga a folyékony arany. Koraszülött baba esetében ez hatványozottan igaz, csakhogy van egy kis bökkenő. Egy extrém éretlen koraszülött nem tud szopizni. Az anyatejre viszont szüksége van. A koraszülött baba édesanyjának a teje más, mint az időre szülőké. Magasabb a fehérjetartalma, több immunanyag van benne, a sejtes elemek mennyisége éppen kétszerese az érett tejben mérhetőnek. A zsírtartalom enyhén emelkedett, a laktóz tartalom kicsit alacsonyabb, az emésztést könnyítő enzimek mennyisége és a nátrium tartalom lényegesen magasabb. Az anyatej saját tápanyagainak megemésztését segítő anyagokat, enzimeket is tartalmaz, valamint a szövetek növekedését, érését elősegítő növekedési hormonokat. Mindez jelentősen hozzájárul az idő előtt született csecsemő speciális igényeinek kielégítéséhez.
A szoptatás mellett szól az is, hogy a koraszülött babát világra hozó anya teje nem ugyanolyan összetételű, mint ha a baba időre született volna. Több, a növekedéshez szükséges fehérjét, kalciumot és nátriumot, több laktoferrint és immunanyagot tartalmaz, ellenben alacsonyabb a laktózszintje. A zsírok optimális összetétele pedig tökéletes felszívódást biztosít.
A fejés technikája és higiéniai szabályai
Hogyan kezdjük a fejést? Egyfelől pszichés, másfelől pedig „technikai” módon segíthetünk magunknak. Vannak édesanyák, akik kisbabájuk fényképét teszik maguk el fejéskor, ez könnyíti meg a dolgukat. Van, akinek egy kis hát- vagy vállmasszázs segít, ha a párja mellette van. Az is jótékony hatású, ha meleg vizes borogatást teszünk a mellre és lazítunk. Ekkor kezdődhet a tényleges fejés. Ehhez használhat az édesanya akár kézi, akár gépi fejőt is, a fontos az, hogy kényelmes legyen a használata, és semmilyen fájdalmat ne okozzon. A tej nem akkor jön, ha nagy a szívóerő, hanem ha kiváltódott a tejleadó reflex, amitől sugárban folyni kezd a tej.
Érdemes legalább 3 óránként, naponta 6-8szor fejni, figyeljünk arra, hogy az egyik fejés az éjszakai órákra essen. Első alkalommal legalább 20 percig, minden nappal kicsit növelve a fejés időtartamát, ezzel együtt pedig a lefejt mennyiséget is. Ajánlott fejési naplót vezetni, amiben feljegyezzük, hogy az egyes alkalmakkor mekkora mennyiséget fejtünk le. Ez egyrészt segít nyomon követni a mennyiséget, lehet rá figyelni, hogy az azonos időpontban fejt tej mindig legyen 10 ml-rel több. Ez nagyban hozzájárul az önbizalom erősödéséhez is.
Ha már megfelelő a mennyiség, és a kialakult a rutin, akkor elég lesz kevesebb idő is, addig mindenképpen fontos folytatni a fejést, míg a tej folyik, de legalább 20 percig. Ha még nagyon kis mennyiségről van szó, márpedig eleinte még biztosan így van, akkor érdemes kanálra, vagy pici pohárba fejni, felszívni steril fecskendőbe, és úgy eltenni. Így abból meg is kaphatja majd a kicsi. Ezzel elkerülhető az átöntögetés közbeni fertőződés és az oly értékes tejből még a legkisebb veszteség is kiküszöbölhető. Ha fecskendőbe teszi el az édesanya, akkor az eredeti csomagolásba lehet beletenni, majd egy steril edénybe lezárni. Ha edényben tárolja a tejet, és a korábban fejt tejhez szeretné hozzáönteni az éppen aktuálisan lefejtett, akkor ezt megteheti.
Szükség van bizonyos óvintézkedéseket megtenni a fertőzés elkerülésére, hiszen a koraszülött babák különösen érzékenyek. Fejés előtt alaposan mossunk kezet - antibakteriális szappannal és körömkefével -, körmünket vágjuk rövidre, és mossuk le a mellet is! Gyakran cseréljünk melltartóbetétet, és naponta melltartót! Minden eszközt, ami fejéskor a mellel vagy a lefejt tejjel érintkezik, használat után mossuk el meleg mosószeres vízzel és öblítsük el, naponta egyszer pedig sterilezzük! Főzhető alkatrészeknél kifőzéssel, amelyet ajánlatos rozsdamentes acél edényben, a forrástól számított 30 percen keresztül forró, lobogó vízben végezni.
A fejések idejét és a lefejt tej mennyiségét érdemes dokumentálni, így nyomon lehet követni a tejtermelődés ütemét. Ha beindul a tejtermelés, a kezdetekben valószínűleg több tejet tudunk lefejni, mint amennyire a babánknak szüksége van. A többletet vétek kiönteni! Ha van lehetőség donortej adományozására, akkor érdemes részt venni a programban, hiszen ezzel más koraszülött babáknak segíthetünk. Ha erre nincs mód, az aktuális „felesleget” érdemes lefagyasztani, és később odaadnia babának.
Ha a baba állapota eleinte nem teszi lehetővé a szoptatást, ügyelj arra, hogy a lefejt tejből ne a vizesebb részt, hanem inkább a hátsó tejet kapja. Jó megoldás, ha már a szülés napján lefejed a kolosztrumot, és a kicsi adagokat steril fecskendőben, feliratozva (fejés pontos dátuma) lefagyasztod.
A kenguru-módszer és a bőrkontaktus jelentősége
Addig is, amíg várunk az életmentő mesterséges méhekre, fontos lenne, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközeinkkel javítsuk a koraszülött-ellátást. Olyan területről van szó, ami az elmúlt években, évtizedekben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül: míg sokáig azt gondolták, egy kisbabának 1 kiló alatt semmi esélye, ma már fél kilós, vagy még kisebb magzatok is életben maradnak. Ezek a parányi, fejletlen kisbabák elképesztően törékenyek, és ahogyan arról már korábban is szó volt, leginkább az édesanyjuk közelségére lenne szükségük.
Az úgynevezett kenguru-módszer az a megközelítés a koraszülött-ellátásban, ami abból indul ki, hogy a magzat megfelelő fejlődését leginkább az édesanyával való bőr-bőr kontaktus garantálja. Ahogyan a kenguruk az erszényükben óvják és növesztik kicsinyeiket, úgy a koraszülött babákat sem választják el az édesanyától születés után (legfeljebb a feltétlenül szükséges, és máshogyan nem elvégezhető vizsgálatok idejére).
Ezt a módszert egyébként két gyermekorvos dolgozta ki a kolumbiai Bogotában olyan esetekben, amikor nem állt rendelkezésre inkubátor - így a kenguruzás nemcsak kiegészítője, de akár alternatívája is lehet az inkubátoros terápiának. A korai bőrkontaktus segít stabilizálni az újszülött testhőjét, de számos más pozitív hatása is van a kisbabák egészségére nézve. A Másállapotot a Szülészetben február elején osztott meg egy petíciót, melyben a kenguruzás széleskörű alkalmazása mellett emelnek hangot. A szövegben azt írják: „A koraszülöttekkel kapcsolatba kerülő dolgozók heroikus, tiszteletre méltó munkát végeznek. És a legtöbb esetben támogatják is a szülőket. Ugyanakkor az is megesik, hogy nem engedik a szülőket, hogy a koraszülött babájuknak megadják az elengedhetetlen érintéseket, ölelést.”
Bármilyen hihetetlen is, egy extrém éretlen koraszülött is megérzi, ha édesanyja tartja a kezében. A kenguruzás ilyenkor nagyon sokat segít. Ha a baba stabil állapotban van, amint lehet, el kell kezdeni próbálkozni a szoptatással. Ebben a nővérek, orvosok segíteni fognak. Az első mellre helyezésekkor a szopás technikája, vagy egyáltalán a mell elfogadása, illetve a kettő együttesen, szokott nehézséget okozni. Ez persze nem törvényszerű, de általában megfigyelhető.
A koraszülöttosztályokon kiirthatatlanul jelen levő kórokozók jóval valóságosabb veszélyt jelentenek a picire, mint saját anyjának testközelsége, hiszen az anyatej - amit legalább szondán keresztül megkap - ellátja mindazokkal a védőanyagokkal, amelyek az anya szervezete számára ismerős kórokozók ellen termelődnek. Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya a csupasz mellére fektesse koraszülöttjét (kengurumódszer), azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja az apróság oxigénellátottságát, általános állapotát. Ennek ellenére még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását, arra hivatkozva, hogy „kifárad” tőle. Ez részben valóban igaz, hiszen a koraszülött még mindentől sokkal hamarabb kifárad, mint időre született társai. Az összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellenére azt igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, életműködései pedig jobbak, mint azoké a babáké, akik szondán keresztül vagy cumisüvegből kapták az anyatejet.
Amennyiben nincs lehetőség a babát mellre tenni, a sok kontaktus, a bőrkontaktus és a kapcsolat: ha az anya beszélget gyermekével, énekel, becézi, mesél neki, mindezek együttesen segítik átvészelni ezt az időszakot. Mindezek mellett nagyon fontos a szakszerű, személyes segítség, a támogatás.
Korip: a horgolt polipok szerepe
A Koraszülött babák fotóin gyakran látható egy különleges részlet: színes pamutfonalból horgolt polip. Ezt ölelheti az inkubátorba zárt csöppség, ennek karjaiba kapaszkodhat, s ez a mozdulat a köldökzsinór pótlásával az anyaméh biztonságát, nyugalmát eleveníti fel a babákban. A polipokat 2013-ban Dániában kezdte horgolni egy csapat önkéntes. Magyarországon 2015-ben jelentek meg a neonatológiai osztályokon a KORE (Koraszülöttekért Országos Egyesület) támogatásával, azóta idehaza Korip a nevük.
A Koripokat a dán ötletgazdák szakmai útmutatója alapján magyar önkéntesek horgolják 100 százalékos pamutfonalból, a készítés módja még a sterilizálás részleteire is kiterjed. A polipkák hazáig kísérik a babákat, ezért utánpótlásukról folyamatosan gondoskodni kell felajánlásokból.
A koraszülés pszichés hatása a családra
Az anyák és apák küzdelmei
Az édesanyák tele vannak kérdésekkel, kételyekkel. Ha meg tudják ezeket fogalmazni, ha választ kaphatnak kérdéseikre, akkor helyes információk birtokában, és saját érzések kimondásával könnyebb kialakítani a saját stratégiát ebben a helyzetben. Nagyobb meggyőződéssel és határozottabban tudják átvészelni a nehézségeket, és könnyebb szembenézni az akadályokkal is.
„Legfontosabb törekvésünk, hogy közelebb vigye a koraszülés témáját az emberekhez, hiszen a közelség ajtót nyit az empátiához, a megértéshez, amelyekre nagy szüksége van az érintett családoknak, akár most, akár évekkel ezelőtt találkoztak ezzel a küzdelmes élethelyzettel” - mondja Földvári Nagy Zsuzsi, a Koraszülöttekért Országos Egyesület vezetője. „Ezek az interjúk is azért születtek, hogy egy olyan szeletét, rétegét mutassa meg a koraszülésnek, amelyről nem beszélünk eleget, és nem beszélünk kellő mélységben: koraszülés az apák szemén keresztül.”
Az apák is rendkívül nehéz időszakon mennek keresztül. Egyik interjúalanyunk, akinek kislánya 980 grammal és 33 centivel született a 28. hétre, 55 napot töltött a kórházban. Elmondása szerint „összefolytak a napok”, és „robotüzemmódban” volt. Nem érdekelt, hogy mit eszik, mit iszik, mikor, hova megy, mikor fürdik le. Nem gondolt olyanokra, hogy el kellene mennie fodrászhoz, le kellene vágnia a körmét. Azt mondta, ha jön egy telefon, akkor ő mindent eldob, és megy be a kórházba, viszi, amire szükség van. Mással foglalkozni nem nagyon tudott.
Egy másik apa, akinek felesége a 27. hétre szülte meg kislányukat, Ilonát, arról mesélt, hogy a vérzések miatt taxit vagy mentőt kellett hívni, gyakran éjszaka is. Ez azt jelentette, hogy a kétéves Rozi lefeküdt az anyukájával este aludni, az anyuci pedig reggelre eltűnt. Egy kétéves gyermek számára lehetetlen elmagyarázni ezt az egészet. Rozi teljesen bepánikolt ezen, látszott rajta, hogy ő úgy élte meg ezt az egészet, hogy elvesztette az anyukáját. Amikor bepánikolt, mindig keservesen sírt, ami az apa helyzetét sem könnyítette meg.
Ezek a történetek rávilágítanak arra, hogy a koraszülés nemcsak a babára, hanem az egész családra óriási pszichés terhet ró. Az apák is nehézségekkel küzdenek, és szükségük van támogatásra és megértésre.
Áttörés a mesterséges méhekben | SciShow Hírek
A burokban születés: mítoszok és valóság
„Haver, Te biztosan burokban születtél!” - kiáltunk fel, amikor valakit különösen szerencsésnek tartunk. Lehet, hogy benned is csak közmondásként él, pedig előfordul, hogy tényleg észre sem veszi az újszülött, hogy a világra jött, mert magzatburokkal együtt emelik ki császármetszés közben édesanyjából, de természetes úton is érkezhet ily módon. Dr. Bár az ilyen eset rendkívül ritka, mivel a szülés során magától megreped a burok, vagy mesterségesen repesztik a szülésindításkor, Dr.Tsigris elmondta sajtónyilatkozata során, hogy a kislány nem volt veszélyben, a burkot születés után is meg lehet repeszteni.
A burok nem más, mint a kismama pocakjában lévő, magzatvízben lebegő embriót 9 hónapon át, közvetlenül körülvevő védelem. Ez a burok össze van nőve a méhlepénnyel, szoros egységet alkot vele, és hermetikusan zárja el a külvilágtól a magzatot. De ami elsőre furcsa lehet, az anya szervezetét is. Maga a felépítése is egy csoda. A burok, az embrióval és a méhlepénnyel együtt a hímivarsejt által megtermékenyített petesejtből fejlődik ki. A lepény feladata tehát kapcsolatot teremteni az anyai keringés és a köldökzsinóron keresztül fejlődő magzat között úgy, hogy ellátja tápanyagokkal és oxigénnel, miközben a keletkező anyagcseretermékeket és szén-dioxidot eltávolítja. A buroknak kettős fala van, melynek széléhez tapadva dolgozik a méhlepény. Dr. Miután a gyermek megszületett, elvágják a köldökzsinórt, de utána még meg kell születnie a lepénynek is. A magzatburok maradványai is ekkor távoznak.
Emlősállatoknál egyébként az a normális, hogy a kölykök magzatburokban születnek meg. Amint kijutottak a nagyvilágba, anyjuk ösztönösen átharapja a burkot és megeszi azt a lepénnyel együtt. A babonától eltekintve, miszerint a burokban született ember szerencsés lesz a későbbiekben, így világra jönni semmiféle előnnyel nem jár. Sokkal inkább extra gyors ellátást igényel, szemben a normál szüléssel.
tags: #koraszulott #burokba #tetele