Kiss Gy. Csaba (Budapest, 1945. április 2. - 2025. július 23.) Széchenyi-díjas és József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, művelődéstörténész, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora volt. Életpályája során kiemelkedő szerepet játszott a magyar kulturális és politikai életben, különösen a Közép-Európa népeinek megismerésében és a rendszerváltás folyamatában.
Tanulmányai és korai pályafutása
Kiss Gy. Csaba 1968-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-német szakon. Fiatalon feltűnt a közéletben, a Kádár-korszakban, az 1970-es és 80-as években ellenzéki, kritikus elme volt.
- 1974-1980 között a Nagyvilág című lap rovatvezetője volt.
- 1988-1992 között a Hitel munkatársa volt.
- 1995-ben az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense lett.
- Dolgozott a Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságban és a Magyar-Szlovák Történész Vegyesbizottságban is.
Közéleti szerepvállalása és a rendszerváltás
Kiss Gy. Csaba 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítója volt. A nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmainak részvevőjeként, az MDF egyik alapítójaként, elnökségi tagjaként fontos, ám kevésbé látványos szerepet játszott a demokratikus átmenetben is.
- 1988 novemberében tagja volt a nagy lendülettel szerveződő Magyar Demokrata Fórum kilenctagú ideiglenes Elnökségének.
- Később ő volt az MDF első szóvivője; ebben a minőségben vett részt az 1990-es választási kampányban.
- 1988-1989 között az ideiglenes elnökség, 1989-1993 között a választmány, 1990. június-december között az elnökség tagja volt.
- 1990 júniusában az MDF elnökségi tagjává választották, majd az elnökség a párt egyik alelnökévé választotta.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kiemeli, Kiss Gy. Csaba az MDF alapító tagjaként és sajtószóvivőjeként, külpolitikai koncepciójának alakítójaként a határon túli magyarság támogatásán túl a nemzetpolitika elválaszthatatlan részének tartotta az átgondolt szomszédságpolitikát, a szomszédos népek kultúrájának, történetének ismeretét. Könyvei, cikkei, megszólalásai e tekintetben is iránymutatók.
A 2026. február 25-i Kiss Gy. Csaba Emlékkonferencia előadásai - 1. blokk
Közép-Európa és a nemzetek közötti párbeszéd
Kiss Gy. Csaba hatvan éven keresztül építette a lengyel-magyar kapcsolatokat. Horizontja később közép-európaivá tágult, alapvető fontosságú horvát, szlovák, cseh témájú könyveket, tanulmányokat írt és fordított. A vérrel-könnyel bőven öntözött, sokszor nehezen meghatározható kontúrú, mégis zsigereinkben érzett Közép-Európa népeinek himnuszairól például megkerülhetetlen monográfiát jelentetett meg 2011-ben.
Ismerve a szláv nyelvű kelet-közép-európai népek nyelvét, kultúrájukat, történelmüket, próbálta bemutatni, hogy érdemes odafigyelni egymásra, még az ellentétek pillanataiban is. Kiss Gy. Csaba ezen belül kiemelten figyelt a magyar-szlovák párhuzamokra: erről szóló tanulmányai érdekesek, tanulságosak.
A kommunista rendszer bukása után, a 90-es évek vége és a 2010-es évek vége között volt vendégtanár Zágrábban, Nyitrán, Prágában, Varsóban. „Tudnak maguk szlovákul, lengyelül, csehül?” - kérdezte rendszeresen új diákjait örök bázisán, az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti Tanszékén. Rengeteget dolgozott azon, mérsékelt sikerrel, hogy változtasson a magyar közélet Közép-Európa népeivel kapcsolatos szinte teljes tudatlanságán.
Kiss Gy. Csaba remélte, hogy a megváltozott körülmények között valóra válhat Németh László álma közép-európai „tejtestvéreink” kultúrájának kölcsönös megismeréséről. Ez azonban sajnos nem következett be. Mint mondta, maradtak a régi reflexek, a szemléletváltozás elmaradt. Közép-Európa és irodalma nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet meg kellett volna kapnia. Szomorúsággal töltötte el, hogy lassan elsorvadnak a témával foglalkozó hazai műhelyek, tanszékek, hogy sajtónk gyakran angolszász vagy német nyelvű forrásból veszi át a hozzánk hasonló sorsú, fejlettségű, társadalmi berendezkedésű országok életével kapcsolatos legalapvetőbb híreket is.
A Szepesség és a cipszerek
A Szepesség, amely az egykor volt Magyarország és Lengyelország, ma Szlovákia és Lengyelország határán fekszik, északi része pedig 1920 óta át is nyúlik lengyel területre. „A cipszer szóhoz különleges beavatottságérzés társul” - fogalmazott Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi tanár a cipszerekről szóló előadásában. A határhelyzet azonban nemcsak a közvetítés, de a konfliktus lehetőségét is magában hordozza - tette hozzá.
A többségében németek lakta városokba német közvetítéssel viszonylag hamar eljutottak a lutheri tanok, de a huszitizmus is. Talán legjelentősebb kulturális központjukban a cipszerek nyomdát is felállítottak, itt adták ki a leghíresebb szlovák evangélikus énekeskönyvet és Comenius Orbis pictusát is (igaz, hazánkban nem elsőként). Lőcse mellett Igló és Késmárk is fontos szerepet játszott a szepességi kulturális és gazdasági életben.
Kiss Gy. Csaba egy anekdotával szemléltette a térség multikulturalizmusát és egyben az ott élők lokálpatriotizmusát. Nem felejtette el a Deák téri evangélikus múzeum nevezetes, A cipszerek öröksége kiállítás megnyitóján tartott előadását, és hogy abban a magyar irodalomban előforduló Szepesség-képről, magyar irodalmárok szepesi jelenlétéről beszélt. Például Balázs Béla ifjúságáról szóló regényét említette, illetve Szabó Dezső írását, aki Lőcsén volt középiskolai tanár 1918 előtti évben.
Díjai és elismerései
Kiss Gy. Csaba számos rangos díjban és elismerésben részesült munkásságáért.
Néhány a legfontosabbak közül:
- Kodály Zoltán-díj (1997)
- Lengyel Szolidaritás-emlékérem (2005)
- József Attila-díj (2008)
- Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011)
- Szlovák és magyar Külügyminisztérium Jószomszédság díja
- Lengyel Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011)
- Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2016)
- Polgári Magyarországért Díj (2017)
- Horvát Háromfonat-rend (2018)
- Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (2018)
Főbb művei és szerkesztői munkái
Kiss Gy. Csaba kiterjedt irodalmi és szerkesztői munkásságot fejtett ki. Művei elsősorban Közép-Európa népeinek irodalmával, kultúrájával és történelmével foglalkoznak, hangsúlyozva a kölcsönös megértés és párbeszéd fontosságát.
Könyvei:
- A szabadság kísértése. Lengyel napló
- Nyugaton innen - Keleten túl. Hol vagy, hazám?
- Kelet-Közép-Európa himnuszai
- Nemzetek és előítéletek
- Understanding Central Europe. Nations and stereotypes. Essays from the Adriatic to Baltic Sea (angolra fordítva)
- Budimpešta-Zagreb s povratnom kartom (Budapest-Zágráb. Oda-vissza) (horvátra fordítva)
Szerkesztői munkái:
- Croato-Hungarica (Évkönyv: a magyar-horvát államközösség 900 éve alkalmából) - Milka Jauk-Pinhakkal és Nyomárkay Istvánnal szerkesztette.
- Fiume és a magyar kultúra. Művelődéstörténeti tanulmányok
- A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - Válogatta és összeállította.
- Szent Adalberttől a Budapest-Varsó vasútig. Közös visegrádi emlékezethelyek
- Magyarságkép szomszédaink tankönyveiben