A kismama és a baba fejlődésének titkai: Kézfejlődés a méhtől az első lépésekig

A baba fejlődésének állomásait több fontos területen figyelhetjük meg: mozgásának, érzékszerveinek, kognitív képességeinek előrehaladását, szociális, érzelmi és kommunikációs képességeinek változásait születésétől kezdve nyomon követhetjük. Cikkünkben röviden foglalkozunk ezekkel a területekkel a baba egyes fejlődési szakaszait érintve, különös hangsúlyt fektetve a kézfejlődésre, ami az emberi faj egyik legkiemelkedőbb jellemzője.

A magzat mozgásai az anyaméhben

Milyen csodálatos érzés először észrevenni, ahogy megmozdul odabent a kicsi magzat! Igaz, már az első hetektől is mocorog, úszkál a magzatvízben, de még olyan parányi, hogy ebből semmit sem észlelünk.

Általában a várandósság 16-18. hete körül érzékelhetőek először a magzat mozgásai a kismama számára. Ezt a legtöbben az orvossal történő találkozó során úgy mondják el, hogy olyan érzés, mintha belülről megsimogatták volna a hasfalat. Miért éppen a 16. hét körül észlelhető először?

A terhességi hetek folyamán a 16. hétre tehető a méhlepény teljes kifejlődése, amellyel létrejön az úgynevezett foeto-maternális (magzati-anyai) egység, melyet az anya, a lepény és a magzat együttesen alkot. Ezek irányító szerve a méhlepény, melynek döntő szerepe van a magzat optimális méhen belüli fejlődésében. Mondhatni tehát, hogy a lepény kifejlődésével párhuzamban a magzatmozgások is egyre erőteljesebbek lesznek, melyek a 16. hét környékén érik el azt az intenzitást, hogy a kismama már fizikálisan is érzi magzata mozdulatait.

A képalkotó eljárásoknak (pl. ultrahang, MRI) köszönhetően ez a folyamat már a korai időszaktól nyomon követhető, így például a lepény kialakulása is. Tisztában vagyunk vele, hogy már a 8-9 hetes magzat is mozoghat és a végtagok kifejlődésével a 12-13. terhességi hét után a kéz- és lábmozgások is látványosak lehetnek, holott ezek intenzitása még nem éri el azt a szintet, hogy az anyai szervezet ezt jelezze, és az anyában tudatosuljon a mozgások ténye.

Első terhesség esetén előfordulhat, hogy a baba mozgása később, a 20-25. hét során válik teljesen felismerhetővé a kismama számára. Második vagy többedik várandósság alatt jellemzően hamarabb felfedezhetővé válnak a megmozdulások.

A terhesség előrehaladásával növekszik a magzatmozgások száma és intenzitása. A foeto-maternális egység működésén kívül nagy szerepet játszhat a mozgások értékelésében az is, hogy a növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből, és a méhfal és hasfal egyre közelebb kerülve egymáshoz a kezdetben gyengébb mozgásokat a későbbi hetekben már erőteljes kéz- és lábmozgásokban érzékelheti a kismama. Ekkor fogalmaznak úgy, hogy „rúg a baba”.

Miről árulkodnak a mozdulatok?

A magzatmozgások ismerete révén az anya egyre inkább megismeri a születendő gyermek méhen belüli állapotát, a baba biológiai óráját. A mozgások nemcsak az alvást vagy ébrenlétet jelzik, hanem a magzat reakcióit az anyai stresszhelyzetekre, amelyeket már a méhen belül észlel, ezáltal a magzati-anyai egység a biológiai történéseken túl már pszichés vonásokkal is gazdagodhat.

Érdekes észlelés a kismama számára a magzat csuklása - ekkor ritmikusan ismétlődő mozgást érezhet a várandós nő néhány percig. A jelenség teljesen normális, egyáltalán nincs semmilyen kórjelző értéke, ezért nem kell kétségbe esnie miatta.

Mennyit mozog az egészséges magzat?

A magzat biológiai órájának megfelelően az ébrenléti időszakban a magzatmozgások száma jelentősen eltér, több az alvási periódusok során észleltekhez képest. Ezt az édesanya a hetek során megismeri, kitapasztalja és már ő maga jelzi környezetének, ha változást érez. Ekkor szokott aggódva jelentkezni a kismama jó tanácsért, mondván: nem úgy mozog, ahogy szokott.

Külön érdemes megemlíteni azokat a szokásostól eltérő, rendkívül erős mozgásokat, mikor a medencevégű fekvésben (hétköznapi kifejezéssel élve farfekvésben) elhelyezkedő magzat igyekszik fejvégű fekvésbe kerülni - ez a 29-32. gesztációs hetekben történik leggyakrabban, de ritkán vannak esetek, amikor ezt a magzat többször megismételheti. Ez nem kóros, de figyelmet érdemel, és szükség esetén szakorvosi vizsgálat is indokolttá válhat.

A 30. terhességi hetekben, főleg a 36. hét után kórjelző lehet, ha a magzatmozgások száma csökken. Ezekben a hetekben a magzati szívhang és a magzatmozgások számának regisztrálásával (erre hivatott az NST, azaz az úgynevezett non-stressz teszt) lehet következtetni és figyelemmel kísérni a magzat méhen belüli állapotát, egyben a lepény működését is, hiszen a beszűkült lepényi keringés és az ezzel járó oxigénhiány időbeni felismerése rendkívül fontos, életmentő lehet. Az NST során általában a 30 perc alatt három vagy több mozgás tartható normálisnak ritmusos szívműködés (120-140/perc) mellett.

Szükséges a magzatmozgások számlálása?

Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy pontosan mennyi mozgásészlelés számít normálisnak. Éppen ezért nem minden orvos javasolja a kismamáknak, hogy vezessenek naplót a magzati mozgásokról. Ennek ellenére természetesen hátránya nincs, inkább előnye annak, ha ezt mégis megteszi a várandós nő, hiszen ezáltal jobban megismerhető a fejlődő magzat napi ritmusa, a külső tényezőkre (pl. bizonyos ízekre vagy ételekre, simogatásra, hangokra) adott reakciója. A magzatmozgásokat nyugodt, kényelmes, lehetőleg fekvő helyzetben érdemes megfigyelni.

Mit tegyek, ha nem mozog a magzat?

Először is, ne essen rögtön kétségbe! A magzat aktivitására számos tényező lehet hatással (pl. extrém időjárás, hőség, fronthatások), emellett azt is fontos tudni, hogy nincs két egyforma magzat, vagyis megeshet, hogy az Ön babája az átlagosnál kevesebbet mozog. A 3. trimeszterben a magzat növekedésével a méhen belüli hely is egyre kevesebb, így a csökkenő mozgások száma egyszerűen arra is utalhat, hogy kevesebb helye van.

Jelzésértékű lehet, ha drasztikus változást tapasztal a magzatmozgások gyakoriságában. Amennyiben a nap folyamán jóval ritkábban érezte a kicsi mozgását, vagy nyugalomban sem észlelt legalább 10 mozgást az elmúlt néhány órában, érdemes felkeresni a kezelőorvosát.

Az újszülött és csecsemő kézfejlődése

Az élővilágban az ember különlegességének egyik pillére a kézhasználat továbbfejlődése, finomodása, az ujjak ügyesebb használata. A nagymozgások mellett ezek a finom mozdulatok alakították ki a mai életvitelünket.

0-2 hónapos kor

Az újszülött, illetve aztán a 1-2 hónapos csecsemő végtagjain még a flexiós, hajlított tartás dominál, de emellett az érintés a kommunikáció legfőbb formája, így rendkívül sok folyamat indul el. A hajlított végtagokat lehet, illetve Ő is tudja nyújtani, de rugószerűen visszapattannak. A csecsemő kezét is először nagyrészt ökölben tartja és ezután kezdi el nyitogatni. Mint minden mozgás, először még szinte teljes testtel együtt történik és gyakorlás segítségével, egyre inkább sikerül az együttmozgások nélkül is végrehajtani. Számos reflex is segíti a csecsemőt. Ezek közül itt mindenképp meg kell említenünk a fogó reflexet, aminek során, ha a baba tenyerét nyomás éri becsukódnak az ujjai.

A baba első hónapja főként az új környezetéhez való alkalmazkodásról szól. Számos reflex szabályozás segíti őt. Végtagjai még hajlítva vissza, de ki tudja őket nyújtóztatni. Testrészeit még nem függetlenül mozgatja, hanem egyszerre jár a keze, lába. Figyeli a fényeket, a hangokat, mimikát. Vele született utánzási módszerrel tanul, ami most még nem akaratlagos. Kommunikációjára főként a sírás jellemző. A számára biztonságot adó anyaméh érzését idézhetjük fel, ha gyakran karunkba veszünk, beszélünk hozzá. Neki is szüksége van a biztonság érzésére, rendkívül fontos a testi kontaktus az egészséges lelki fejlődéséhez. Az újszülöttek könnyen felismerik édesanyjuk hangját, később a többi, gyakran hallott emberi hangot is meg lehet különböztetni. Ebben az időszakban a pici még keveset van ébren, ilyenkor viszont próbál mozgolódni, főként a külvilágra reagálva. Fejét már egy-egy pillanatra megemeli. Ingerekre gyakran egész testével reagál, kézujjai még hajlítottak.

A babának már a méhen belül is jól működött a bőr, test, és egyensúly érzékelése. Ezért is olyan fontos számára az érintés, simogatás, ölelés, ringatás, ami egy kommunikációs csatorna is a szüleivel.

2-4 hónapos kor

2-4 hónapos korban a flexiós tartás láthatóan el kezd csökkenni és ezzel együtt a kezét mostmár nyitogatja. Egyre jobban elkezdi felfedezni vele a körülötte lévő világot és benne saját magát, rengeteget tapogat, markolászik. Ha látóterébe kerülnek az ujjai fel is figyel rájuk. A törzs stabilitásának fejlődésével a karok is egyre aktívabb szerepet tudnak betölteni.

3-4 hónapos korra már a test középvonaláig tud koordinálni a baba, így a kezeit a mellkasa előtt össze tudja fogni vagy képes akár egy csörgőért is hadonászni. Ezeknek a folyamatoknak részei a szem és a kéz összehangolása, azaz a szem-kéz koordináció és a hallás fejlődése is. A szem és a kéz összehangolása bonyolult folyamat, a kisbaba mégis játékosan meg tud birkózni vele. Ha olyan dolgot mutatunk neki és mesélünk róla, amivel fel tudjuk kelteni az érdeklődését, mint pl egy kontrasztos könyv, motiválni tudjuk a kéz és karok használatát is.

2 hónapos kor után már egyre több akaratlagos mozdulata van, és elkezdi felfedezni saját kezeit. A szimmetrikus mozgás már jellemző, izmai erősödnek. 4 hónaposan hason fekve támaszkodik a karjain. Egyre figyel a saját hangjára, többet kezd rájönni, hogy nem minden hangot akar figyelni adott pillanatban. Szemei 4. hónap végére a legtöbb helyzetben mozognak. A gőgicsélés folytatódik, minden hangot kipróbál. Utánozza a felnőtteket, és saját magát is. Visszaválaszol, visszamosolyog. Ebben a korban már eltűnnek a primitív reflexek - fogó, kereső, járó reflex -, újdonságként lábfejét megfogja, és szájába is veszi. Hason fekve stabilan támaszkodik, hamarosan biztosított könyökkel is. Kezdi megtanulni a tárgyak állandóságát. Azt, hogy nem szűnnek meg attól, hogy ő nem látja őket. A beszéd hallgatásakor már felismeri, hogy milyen a mondatok hanglejtése.

4-6 hónapos kor

4-6 hónapos korban egyre élénkebben próbálkozik a baba a tárgyak megfogásával, az értük való kapálózással és az elengedésükkel is. Egyre többet tud célirányosan a tárgyak felé nyúlni a test középvonalában, majd a forgás ügyesedésével, megkezdésével párhuzamosan egyre inkább ettől távolabb is. Ahogy erősödik ügyesedik a hasalás, úgy egyre inkább hason fekve is nyitogatja a tenyerét, tapogatja a szőnyeget, takarót. Az ujjak után egyre nagyobb területet képes uralni a baba a mozgásaiban, így 5-6 hónapnál megjelenik a tenyérfogás és a két tenyér befelé fordítása is. Ennek következményeként képes megtartani a cumisüveget.

Fél évesen már főként a saját anyanyelve hangkészleteit használja, és lassan megjelenik a gagyogás, amely már nem csak hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelent. Izgalmas időszak ez, hiszen a pici egyre tudatosabban mozog, rengeteg tapasztalatot szerez, és önállósodni. Felül, vagy félig ülő helyzetet vesz fel, négykézlábra áll. A stabil ülő helyzet fontos mérföldkő lesz, mert így végre mindkét keze felszabadul. Kúszik, mászik. Megjelenik a motiváció. Kezeivel össze tudja csippenteni a játékokat. Felfedezi a távolságot, mélységet, részleteket. Gőgicsél, és már egyre tudatosabban rendezi össze a hangokat (papapa, tötötö). Fél éves kora körül fontossá válik, hogy a szopás mozdulatai mellett elkezdje megtanulni a rágást, harapást, a kanállal evés és pohárból ivás technikát.

6-10 hónapos kor

6-10 hónapos kor között a nagymozgások fejlődése látványos változásokat hoz a hétköznapokba. A forgás és kúszás során egyre változatosabb tárgyak elérése, a karok/kezek mozgásba erősen bevonódása egy egészen más perspektívát hoz a finomabb mozgásokban is. A tenyérfogás és elengedés már annyira gyakorlott, hogy át tudja venni egyik kezéből a másikba a játékokat, hosszan tudja tartani azt, illetve két játékot előbb rövid, majd hosszú ideig is képes fogni. Az apró dolgok felszedése nagyon jellemző kis mozdulata ennek az időszaknak. Bármilyen kis szöszt tudnak percekig aranyosan vizsgálni. Itt viszont fontos ennek a veszélyére is felhívni a figyelmet, hiszen az elsődleges megismerés eszköze számukra a szájuk, úgyhogy elengedhetetlen nagyon odafigyelni a kezükbe kerülő dolgoknál! Ezek a csippentő próbálkozások vezetnek oda, hogy a hüvelykujj szembefordul a többivel. Ami egyrészt stabilabb, másrészt precízebb fogást is eredményez.

A baba mozgásfejlődése látványos változásokat hoz ebben az időszakban. Kúszik, mászik, felegyenesedni igyekszik, a szakasz végén pedig felkapaszkodik, és feláll. Gyakran feltérdel, majd felállva testsúlyát egyik-másik lábára helyezi. Innen fog kiindulni az oldalazva lépegetés. Már nem csak egy játékkal játszik egyszerre, hanem többel is, sőt, összefüggésbe akarja őket hozni egymással, például összeütögeti őket. A felegyenesedés más rálátást ad a világra. Szeret dobálni, kipakolni, tárgyakat keresni. Érzelmeit egyre jobban kifejezi mimikával, vagy karjaival. Tartózkodóvá válik az idegenektől, ez a szorongás első megjelenése. Szavakat alkot, amelyek még nem értelmesek, de gyakran használják is őket.

A baba egész testének tartása és a tónus megfelelő szabályozása ad alapot a finommotorika jó irányú fejlődésének is, így ezek ügyesítésével, fejlesztésével támogathatjuk a folyamatot.

10-12 hónapos kor

10-12 hónapos kor között az eddig megszerzett ügyesség elmélyítése nagy szerepet kap. A különböző csatornán bejövő ingerek összehangolása (látás, hallás, stb) adja azt a koordinációt, ami egy jó játszáshoz szükséges. A felállás gyakorlása mellett, mutatóujjával elkezd rámutatni játékokra is. A csípőfogás pedig már gyakorlott mozdulatként kezd megjelenni. Mivel egyre ügyesebben tud fogni, tartani, így egyre változatosabb tárgyakat is tud a kezébe venni és elkezdeni megvizsgálni. Tudatosan ügyesen eldob játékokat, aminek a látványát és a hangját is nagyon élvezi.

Az egyedül járást az önálló megállás előzi meg. Ez egyensúly gyakorlat, általában két stabilnak látszó ember, tárgy, bútor között. Mindent levesz a polcokról, megismeri a tárgyakat. Megtanulja, hogy melyik mire való. Elkezdi őket egymásra pakolni, és kisebb játékokat nagyobb üreges tárgyakba rak. Megismeri így a méreteket, formákat. Kommunikációjában a gagyogás egyre felismerhetőbb szavakat jelent, szókincse folyamatosan növekszik. Érzelmeit játszás közben is kifejezi, például ölelgeti a mackóját. Az önállóság előtérben van. A pelenkázás már nehézkes lehet, hiszen nem szereti a fekvést és a tortúrát. Nagyon szeret hintázni, ez különösen fejlesztő hatású is egyben. Szereti a mozgalmas dolgokat nézni, figyelni. Beszéde lehet már halandzsa, néhány értelmes szóval.

12-15 hónapos kor

12 -15 hónapos korban a lépegetés, önálló állás, járás elindulása segíti tovább a felfedezés új szintekre emelését. A tér megnyílásával a kar segíti a távolságok felmérését és az egyensúlyozást is. A tárgyhordások, pakolások révén nagyon sok új formával, tapintással találkozik a baba ebben az időszakban.

Fejlődési mérföldkövek és egyéni különbségek

A szinte magatehetetlen újszülöttből 1 év alatt hatalmas tempóban száguldozó kis rosszcsont lesz: ez minden anyuka álma. Vannak azonban lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem mindig olyan, mint ahogyan mi azt elképzeltük. De vajon mikor „normális” a csecsemő mozgásfejlődése, és mikor kell elkezdeni valóban aggódni?

Valójában minden gyerek más és más, és mindegyik más tempóban fejlődik. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is. A nagyobb babák általában később kezdenek mászni, járni, de az sem számít kirívónak, ha 7-8 hónapig egyáltalán nem csinál semmit a baba, még csak nem is forog, aztán pedig egyszercsak behozza a lemaradást, akár 1-2 hét alatt is.

Ezzel szemben vannak olyan babák, akik egészen bámulatosan gyorsan fejlődnek, de a biztonsági óvintézkedések hiányát a saját bőrükön kell megérezniük. Például pillanatok alatt megtanulnak állni, de leülni még nem tudnak, ezért folyton elesnek. Megtesznek pár lépést egyedül, de megállni nem tudnak.

A csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes, hiába tanul meg tehát néhány baba hamarabb járni, 3 évesen ugyanolyan ügyesen ugrál és szalad majd, mint azok a társai, akik csak 14. hónaposan indultak el. Azt is fontos tudni, hogy amikor látszólag semmit nem fejlődik a baba, akkor is sokat tanul. Lehet, hogy csak későn kezd el mászni, de közben megtanul szépen beszélni, vagy nagy kézügyességre tesz szert.

Az első év legfontosabb fejlődési feladata: a gravitáció legyőzése

Az első életév egyik legfontosabb fejlődési feladata a gravitáció legyőzése, a fölegyenesedés. Annak ellenére, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét, a baba látszólag eltékozolja az első negyedévet. Úgy tűnik, semmit sem tesz az ügy érdekében, pedig a látszat csal! Az idegrendszer őrületes gyorsasággal fejlődik a genetikai utasítások és a külső ingerek együttes hatására.

A legtöbb baba nem tétlenkedik: kitartó bömböléssel ráveszi a szüleit, hogy fölvegyék, ringassák, zötyögtessék, beszéljenek hozzá, énekeljenek neki, vagyis elárasszák a fejlődéshez szükséges mozgás-, hang-, és szociális ingerekkel. Mindeközben komoly edzésprogramot valósít meg. A hát és a nyak erősítése az első: a baba a születés után nem sokkal emelgetni kezdi a fejét, és át-átfordítja egyik, majd másik irányba. A harmadik hónap során kezére támaszkodva kinyomja magát, és eleinte bizonytalanul, majd egyre délcegebb tartásban néz körül a nagyvilágban.

A reflexek szerepe a fejlődésben

Az újszülött- és csecsemőkorra jellemző reflexek többsége megszűnik az első év folyamán. Az ösztönös mozgásformáknak el kell tűnniük, hogy kialakulhassanak a tudatosak. Lássunk néhány példát!

• A szopóreflex a 12-14. terhességi héttől kezdve váltódik ki a száj és környékének érintésére. Újszülöttkorban nélkülözhetetlen ez a reflex a létfenntartáshoz, de három-négy hónapos kortól a tanult viselkedés része lesz, hiszen akkor is elkezd tátogni, ha a mamája ölbe veszi, vagy meglátja a kebleit.
• Az első hónapokra jellemző az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: ha a hanyatt fekvő baba oldalra fordítja a fejét, azon az oldalon reflexesen kinyújtja a kezét, míg a másik karját behajlítja. Amíg ez a reflex fönnáll, a baba nem tud megfordulni, forogni, gurulni, mivel kinyújtott keze megakadályozza ebben. Ha idegrendszere elér arra a fejlettségi szintre, ahol ez a reflex megszűnik, szabad az út a bonyolultabb mozgásformák előtt.
• A tenyér fogóreflexe miatt a baba mindent megszorít, amit a kezébe adunk. Egészséges fejlődés esetén három hónapos kor körül megszűnik ez a reflex: a csecsemő elkezdi kinyitni addig ökölbe szorított ujjait, már meg-megfog játékokat. Később pedig boldogan hajigál ki mindent a kiságyból: végre nem csak megfogni, hanem elengedni is képes a dolgokat!
• Ugyanez a fogóreflex a talpon is működik: ha a meztelen talpon keresztben végighúzzuk az ujjunkat, a talpacska “ökölbe szorul”. Ha ez a reflex hét hónapos kor után is kiváltódik, az apróság nem tud biztonságosan járni, mert a talaj érintésére összegömbölyíti a talpát.

Idegrendszeri sérülésre vagy éretlenségére utal, ha túl sokáig fennmarad egy reflex.

A baba fejlesztése: amiben segíthetünk

• Legalább a nap egy bizonyos részében fektessük a babát hasra. Ebből a testhelyzetből indulnak ki az első fejlettebb mozgásformák, így erősödhet a hát és a csípőízületek.
• Ha a baba nem szeret vízszintesen hasalni, fektessük őt a mellkasunkra, és dőljünk hátra félig ülő vagy fekvő helyzetbe, ahogy nekünk és a kicsinek is megfelel.
• Ha a baba kitámasztás helyett “repülőzik” (vagyis a karok segítsége nélkül emeli ki a mellkasát, hason fekvő helyzetben), végezzünk vele kiegészítő gyakorlatokat, hiszen a karok erősítése elengedhetetlen a következő fejlődési szakaszok megjelenéséhez. Feküdjünk a hátunkra, térdünket behajlítva emeljük meg a lábunkat. A baba hasaljon a lábszárunkon, tenyerét tenyerünkbe támasztva nyújtott karral tartsa magát. Közben hintáztassuk a lábunkon: ez élvezetessé teszi a “tornát”, és hasizomgyakorlatnak sem utolsó.
• Ha nem jelennek meg a fent leírt mozgásformák, forduljunk korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez. Az ok sokféle lehet (fennmaradt reflexek, késői érés, de az ingerfelvétel hiánya is - ha nem találja izgalmasnak a környezetét, mert látás-, halláscsökkenés, vagy más “bemeneti probléma” áll fenn, nincs miért kúsznia), így a terápia is sokféle.
• Játsszunk a babával minél több ringató, hintáztató, forgató játékot, ezek segítik az idegrendszer érését, így a kórosan fönnmaradt reflexek leépülését és a szükséges mozgásformák megjelenését.
• Ha nem akar átfordulni, gurulni a baba, két felnőtt fogja meg egy takaró négy csücskét, és görgesse a babát alacsonyan a talaj fölött tartott takaróban oda-vissza. Persze csak akkor, ha a kicsi nem tiltakozik.
• Fektessük hason a babát egy nagy fiziológiás labdára, és finoman görgessük ide-oda. Ez erősíti a hátizmokat, és ingerli az egyensúlyszervet - mindkettőnek kulcsszerepe van a fejlődésben.
• Fektessük hasra a térdünkön, és játsszunk vele biciklizést: a két lábát felváltva toljuk a hasa alá, majd egyenesítsük ki, mintha kerékpárt hajtana.
• Ha kihagyta a kúszást, mászást, később próbáljunk olyan helyzetet teremteni, amelyben pótolhatja ezt: játsszunk kutyát, csalogassuk át az asztal alatt vagy a mászóalagúton.
• Kezdettől fektessünk nagy hangsúlyt arra, hogy mindkét oldalt használja a gyerek, hogy mindkét agyfélteke egyformán fejlődjön. Kifejezetten káros a balkezesre jobbkezességet, jobblábasságot erőltetni, még akkor is, ha később valóban jobbkezes lesz. Két kézzel dobja a labdát, mindkét lábbal rúgjon. Vegyünk lábbal hajtós motort, később biztonságos biciklit: ezeket csak úgy lehet használni, ha mindkét lábát egyformán igénybe veszi.
• Engedjük annyit hintázni, amennyit akar, a lengés nagyon jól hat az idegrendszer fejlődésére.
• Ha már szeretne mindenhová felmászni, és esetleg sikerül is neki, támogasd ebben és tanítsd meg magától lejönni. Ha felmászik pl. a lépcsőn, mutasd meg neki, hogyan kell háttal lejönnie.
• Adj neki olyan játékokat, amik mozognak, amik őt is mozgásra késztetik. Pl. gurulós labda.
• Érdemes a tárgyakat, játékokat sokféleképpen megmutatni, hogyan használjuk, hogyan nézhetjük.

Amivel árthatunk a babának

• Még párnákkal megtámasztva se ültessük a babát, ehhez még nem elég erős az izomrendszere.
• Soha ne fektessük hasra puha felületen, paplanra vagy párnára, mert megfulladhat.
• Ne erőltessük az elmaradt mozgásformát. Ezzel ellenállást váltunk ki a gyerekből, ráadásul megütheti magát, hiszen épp az a baj, hogy nem tudja jól irányítani a mozgását. Elvehetjük a kedvét mindenféle további mozgástól.
• Ne tartsuk kiságyban, járókában vagy babaülésben a csecsemőt, így nincs alkalma kipróbálni sem a nagymozgásokat, nemhogy gyakorolni.
• Ne féltsük a babát, nincs porcelánból. Engedjük mozogni, lépcsőzni, mászókára, fára föl- és lemászni, lógni és csúszni. Ha veszélyesnek tartjuk a terepet, álljunk mellé, hogy elkaphassuk.
• Hiába tud már megtámasztva ülni a baba, ne ültesd sokat, mert ezzel passzív testhelyzetbe kényszeríted egy olyan korszakban, amikor a mozgás lenne a legfontosabb.
• Ne sétáltasd kézenfogva, amíg nem tud magától, kapaszkodás nélkül járni.
• Ne állítsd talpra, amíg nem tud magától felkapaszkodni. Ennek a legtöbbször az a vége, hogy nem akar magától felállni, hanem tőled kéri majd a segítséget hozzá.
• Ne akard mindenáron „megtanítani” semmilyen mozgásformára. Vannak olyan babák, akik rohamléptekben fejlődnek, mások pedig komótosan. Minden mozgásformának megvannak az előzményei.

Mikor kérjünk szakértői segítséget?

Noha a csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes. Azonban van egy határ a „ráérünk még” és az „ez most már gyanús, vizsgáltassuk ki a gyereket” között.

Ha bizonytalan vagy benne, hogy jó helyen tart-e a mozgásfejlődésben, ha nem tudod, hol kellene tartani és mivel segítheted a fejlődését, érdemes szakértőhöz fordulni. Fontos, hogy ne hallgass mások tippjeire, hozzá nem értők tanácsaira, viszont hallgass a saját megérzéseidre. Amit semmiképpen nem javaslok: ha egyértelmű, hogy valami gond van vele, akkor ne próbálj házi megoldásokat keresni, házilag tornásztatni, hanem utána kell nézni, pontosan mi a probléma oka (az izomletapadáson kívül más, pl. idegrendszeri eredetű).

Ezenkívül nagyon fontos, hogy a kötelező vizsgálatokra mindenképpen időben vidd el, sőt ne csak vidd el, hanem győződj is meg róla, hogy valóban megcsinálták azt. Sokan pl. a kötelező csípőszűrésről megfeledkeznek és csak 3-4 hónapos korában jut el a baba, ha pedig valami gond van, akkor minél előbb derül ki, annál jobb. Kérdezz rá a gyermekorvosnál, minden rutinvizsgálatot elvégeztek-e, ezeknek a felsorolása egyébként a kiskönyvben benne is van, tehát tudsz puskázni. Sajnos előfordulhat, hogy egy vizsgálat véletlenül kimarad, és sajnos volt olyan eset itt a blogon, amikor valaki csak 11 hónapos korban jött rá, hogy komoly gondok vannak a babánál, mert a korábbi rutinvizsgálatok közül néhány kimaradt, és nem jöttek rá hamarabb.

A terápiás szakemberek világszerte tapasztalják, hogy a hozzájuk forduló viselkedés és/vagy tanulási zavarral küzdő gyerekek szülei sokszor arról számolnak be, hogy a kúszás, mászás időszaka nagyon rövid volt, vagy teljesen kimaradt gyerek életéből. Minél komolyabb a probléma, annál nagyobb a valószínűsége a négykézlábas korszak hiányának. A megfigyelések szerint a fentebb említett “repülőzős” babák hajlamosak a kúszás elhagyására: ők mindjárt “lábra dolgoznak”, és az ágy rácsába kapaszkodva felállnak. Ez nem jó jel a későbbiekre nézve.

tags: #kismama #elo #babk #kicsi #ke