A szülés egy rendkívül összetett és intenzív folyamat, amely során a méhnyak kulcsfontosságú szerepet játszik. A kismamák gyakran aggódnak amiatt, hogy vajon fel fogják-e ismerni a szülési fájdalmat, illetve hogy amit éreznek, az vajon nem a koraszülést jelző összehúzódás-e. Noha a méhösszehúzódások sokfélék, a szülés minden egyes szakaszának megvannak a maga tünetei.
A szülés hosszúsága és a szülési fájdalom mértéke egyénenként és terhességenként is jelentősen változó. Azonban, ha tudja, hogy mit várhat a különböző típusú összehúzódásoktól, felkészültebben várhatja a szülést.
A méhnyak anatómiája és érési folyamata
A méhnyak, latinul cervix, körülbelül 3 centiméternyire benyúlik a hüvelybe. A méhtest-méhnyak határán találjuk a belső méhszájat, ezután kifelé haladva a nyakcsatornát, majd ennek alsó nyílását, a külső méhszájat. Amikor a testünk nem a szülésre készülődik, akkor a méhnyak a hátunk felé, a popsink irányába mutat.
Az érési folyamat első része, hogy a méhnyak ebből a hüvelyre majdhogynem merőleges állásból előre mozdul a hüvellyel szinte egy vonalba, kvázi „csőre tölt”. Az elmozduláson kívül a méhnyak állaga is megváltozik. Ez a záróizom alapállapotban olyan kemény, mint a homlokunk. Az érési folyamat során viszont elkezd felpuhulni: először olyasmi keménységű lesz, mint az orrunk hegye, a legvégére pedig olyan puha lesz, mint az ajkaink.
A 2-3 centiméteres kúp alakú méhnyak alakja is megváltozik - egyre vékonyabb és vékonyabb lesz, a végére a 2-3 centiméteres vastagságból egy papírvékony méh-perem lesz! Ezek az előremozdulás, a felpuhulás és az elvékonyodás olyan folyamatok, amik egy spontán beindult (nem indított) szülésnél valamennyire már a vajúdás előtt megkezdődnek, de folytatódnak a vajúdás folyamán is.
A méhnyak tágulása a szülés szakaszai szerint
A szülés négy szakaszból áll: tágulási, kitolási, méhlepényi és negyedik, ún. posztplacentáris szakasz. A vajúdás alatt a méh ritmikus, fokozódó összehúzódásainak hatására a méhnyak kitágul, és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába.
1. Tágulási szakasz
Az első, tágulási szakasz a vajúdás kezdetétől a méhszáj teljes megnyílásáig tart. Ez a szülés leghosszabb és legfárasztóbb időszaka.
A tágulási szakasz fázisai:
- Látens fázis (korai szakasz): Ebben a bevezető fázisban a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. Megindul a rendszeres fájástevékenység: a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak. Mindeközben a méhnyak elvékonyodik, és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. Az összehúzódások inkább kellemetlenek, mint fájdalmasak, tompa hátfájás, enyhe légzési nehézség és medencenyomás kísérheti.
- Aktív fázis: Ebben a szakaszban a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik. Az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek, legalább egy percig tartanak. A kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is. Az aktív fázisban mielőbb kórházba vagy szülőotthonba kell menni.
Az első szülésnél átlagosan 9-11 óra, a másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 4,5-5,5 óra telik el a szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig. A tágulás üteme nem ugyanolyan a vajúdás alatt. Az első néhány centiméterhez sok-sok óra vagy akár napok is szükségesek lehetnek, míg az utolsó pár centiméter két óra alatt vagy akár fél óra alatt is eltűnhet, mert a folyamatok annyira felgyorsulnak a végére!
Fül, a hallás folyamata
A tágulás mérése és szubjektivitása
A tágulás mértékét centiméterben (régivágású helyeken ujjszélességben) fejezik ki. Fontos tudnod azonban, hogy a tágulás meghatározása nem egzakt tudomány! Az elején valóban azt nézik, hogy a méhszáj nyílásába hány ujj fér be és ez alapján határozzák meg a tágulás mértékét, később azonban a méhszáj peremének a vastagságából következtetnek a nyílás átmérőjére, tehát ez a módszer eléggé szubjektív. Emiatt előfordulhat, hogy egy szülésznő az adott tágulást mondjuk hat centiméteresnek ítéli, fél órával később a szülészorvos pedig azt mondja, hogy ez csak öt centiméter... Valószínűleg ebben az esetben csak arról van szó, hogy máshogy ítélik meg ugyanazt a helyzetet.
A méhnyak vizsgálati módszerei
A méhszáj legegyszerűbb ellenőrzése a szülész orvos vagy a bába kézzel történő hüvelyi vizsgálatával történik. Ez pontatlanabb és szubjektívebb a hüvelyi ultrahang vizsgálatnál. Mégis a legtöbb terhesgondozási találkozáskor, valamint a kórházi vizsgálatnál kézzel vizsgálnak. A kézi ellenőrzés fenyegető koraszülés esetén még káros is lehet, ha a vizsgáló az ujjával a nyakcsatornába hatol. Ezzel tágíthat a nyakcsatornán, vérzést okozhat, és a vizsgálat következtében beinduló folyamatok ronthatják a méhszáj helyzetét.
Bishop- és Martius-score
A méhnyak állapotának, érettségének megítélésére használható mind a Bishop-, mind a Martius-score. Névadóik, Bishop és Martius is német szülészorvosok voltak a XX. században. A vizsgálat során a szülész a megadott tulajdonságokat pontokkal értékeli, majd a pontok összege alapján dönt a további teendőkről. Például szülésmegindítás szükségessége esetén, burokrepesztést csak Bishop-score 9, Martius-score 10 pont felett végeznek.
Az alábbi táblázat bemutatja a Bishop-score kritériumait:
| Jellemző | 0 pont | 1 pont | 2 pont | 3 pont |
|---|---|---|---|---|
| Tágasság (cm) | 0 | 1-2 | 3-4 | ≥5 |
| Elsimultság (%) | 0-30 | 40-50 | 60-70 | ≥80 |
| Állag | Kemény | Közepes | Puha | |
| Pozíció | Hátsó | Középső | Elülső | |
| Magzati koponyaállás | -3 | -2 | -1, 0 | +1, +2 |
2. Kitolási szakasz
Amikor a tágulási szakasz a végéhez közeledik, a méhnyak már körülbelül 10 cm széles, ekkor az „eltűnt méhszáj” jelzi, hogy kezdetét vette a következő fázis, a kitolási szakasz. A méhösszehúzódások eközben tovább erősödnek, de a meglévő fájdalom mellett egy újabb nyomó érzést is megtapasztalunk, amit a baba feje okoz.
A magzati elől fekvő rész a fájások hatására a medenceöbölbe kerül. A koponya nyomást fejt ki a végbélre, melynek hatására a szülőnő reflexesen présel, nyom, hasizmát használva segíti a koponya előrehaladását a medenceöbölben. A kitolási szakban jelentkező fájások alatt a szülőnők aktívan közreműködhetnek a szülés előrehaladása érdekében.
3. Méhlepényi szakasz
Nem sokkal a pici megszületése után a méhlepény leválik a méh faláról, és olyan érzést kelt, mintha újabb fájás közeledne. Ez a lepényi szakasz, amikor egy „préselő nyomással” meg kell szülnie a méhlepényt és a magzatburkot. A magzat világra jövetelét 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra. A méhlepény megszületését követően a szülésznő leellenőrzi a megszült méhlepényt és meggyőződik róla, hogy ép-e.
4. Posztplacentáris szakasz (megfigyelési periódus)
A szülés után és a lepényi szakasszal párhuzamosan, kezdetét veszi a megfigyelési periódus. A szakemberek ez idő alatt Téged és a kisbabád is monitorozzák. Mivel bármikor felléphetnek nem várt szövődmények, amik azonnali és sürgős beavatkozást igényelnek, ez a fázis kiemelt jelentőséggel bír. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik.
Összehúzódások típusai és felismerésük
A szülési fájások típusai sokfélék, a kismamák gyakran aggódnak amiatt, hogy vajon fel fogják-e ismerni a szülési fájdalmat, illetve hogy amit éreznek, az vajon nem a koraszülést jelző összehúzódás-e.
Braxton-Hicks-összehúzódások (jóslófájások)
A gyakran csak jóslófájásokként emlegetett szabálytalan méhösszehúzódások nem a szülés megindulását jelzik. Ezek olyan méhösszehúzódások, melyek intenzitása és gyakorisága nem nő, rendszertelenek, és inkább kellemetlenek, mint fájdalmasak. Az összehúzódások a lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul. Sétálás vagy lefekvés hatására az összehúzódások csillapodnak, alábbhagynak. Már akár a 6. héten is jelentkezhetnek, de leginkább a második vagy harmadik trimeszterben jellemzőek.
Prodromális összehúzódások
A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez. Tünetei közé tartozik, hogy 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál, a lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek, és erős összehúzódások jelentkeznek, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, s tágulást sem okoznak.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:
- Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát.
- Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e.
- Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e.
- Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű.
- Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.
Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, vagyis körülbelül 5-10 percenként érkeznek, és 30-60 másodpercig tartanak, javasolt értesíteni a szülész-nőgyógyász szakorvost, illetve jelentkezni a kórházi szülészeti osztályon. Amennyiben a nyákdugó távozását és a magzatvíz elfolyását észleli, vagy ha nagyobb mennyiségű vért veszít, azonnal induljon a kórházba, vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A szülés felkészülés és a fájdalomcsillapítás lehetőségei
A szülési fájdalommal való megbirkózást segíti a terhesség alatti testmozgás, a szülésfelkészítő tanfolyamok, a meditáció és a figyelemelterelés. Az aromaterápia is hasznos lehet a relaxáció elősegítésében. Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata.
Fontos, hogy testben és lélekben is felkészüljünk a szülésre, ez magabiztosabbá tehet bennünket! Keressük meg a számunkra megfelelő kórházat, orvost és azokat az embereket, akik ott lehetnek velünk a szülőszobán (dúla, családtag, barátnő stb.). Ismerjük meg a választott intézmény adta lehetőségeket, az ottani protokollt, tegyük fel kérdéseinket, hogy a bennünket gátló félelmekkel leszámolhassunk. Legyünk tisztában azzal, mi zajlik a szülés során, mi fog velünk történni.