A gyermek fejlődése egy rendkívül összetett folyamat, melynek van egy biológiailag meghatározott természetes komponense, amire rárakódik a környezet hatása. Ezek a tényezők elválaszthatatlanok egymástól, és optimális működésük csak együtt lehetséges. A fejlődés idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, valamint szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat.
Jelen cikk a kisgyermek tárgyra mutatását, mint a kommunikációs és kognitív fejlődés fontos mérföldkövét vizsgálja, bemutatva a mögötte álló fejlődési szakaszokat, és kitérve arra is, mikor érdemes szakemberhez fordulni.
A tárgyra mutatás megjelenése a fejlődésben
Amikor a gyermek valamilyen tárgyat szeretne megkapni, amit nem ér el, mutatóujjával rámutat a kívánt objektumra. Ez a gesztus rendkívül fontos lépés a non-verbális kommunikáció fejlődésében, és azt jelzi, hogy a gyermek képes szándékosan irányítani a figyelmét és mások figyelmét egyaránt.
A tárgyra mutatás mellett a gyermek fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne valamit, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne. Ez a kommunikációs repertoár a passzív szókincs gyarapodásával párhuzamosan fejlődik, ahol a gyermek több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, és rámutatással vagy ránézéssel fejez ki.
Mozgásfejlődés és finommotorika a tárgyra mutatás előtt és alatt
A tárgyra mutatás képessége szorosan összefügg a gyermek mozgásfejlődésével és finommotorikájával. Az alábbi táblázat összefoglalja a releváns mozgásfejlődési mérföldköveket, amelyek előkészítik a tárgyra mutatást.
| Életkor | Mozgásfejlődés és finommotorika |
|---|---|
| 1 hónap | Hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani. Kezét az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak. |
| 2 hónap | Ujjai már csak 50%-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza. |
| 3 hónap | A nyaki izmokban egyre erősödő feszítődominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. |
| 4 hónap | Az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, megtanul hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik. Tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel. |
| 5-6 hónap | Hátról hasra fordul, tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad. Kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, mindent megfog és mindent a szájába vesz. |
| 7-8 hónap | Két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és az asztalhoz ütögeti, apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. |
| 9 hónap | Mutatóujj-hüvelykujj szembeállításával (oppozíció) emel fel egyre kisebb tárgyakat. Tárgyakat egymásba tesz. |
| 10-12 hónap | Önállóan feláll és jár. Járás közben már képes valamit vinni a kezeiben. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csippentő fogással. Szeret pakolni. |
A mozgásfejlődés ebben az időszakban kulcsfontosságú. A gyermekek a legtöbb időt kúszással vagy mászással töltik, melyekkel bárhová könnyedén eljutnak a lakásban. Emellett bútorokba kapaszkodva feltérdelnek, azután felállnak. A felállás olyan helyen sikerül először, ahol jól meg tudnak kapaszkodni, például a járóka, vagy kiságy rácsában. Később a bútorok mentén kapaszkodva, oldalazva lépegetnek. A legtöbb kisgyermek 12-15 hónapos kor között kezd el önállóan járni.
A tárgyakat előszeretettel pakolják ki a kosárból, a dobozból, néha megpróbálják bele is rakni a kisebbet a nagyobba, vagy fordítva. Finoman, pontosan nyúlnak a játékokért, azokat egymásra helyezik. Ujjhegyeikkel meg tudnak fogni apró tárgyakat is (kenyérfalat, kekszdarab, mazsola, madzag). Szívesen megkaparintják már a ceruzát, krétát, és próbálnak nyomot hagyni a papíron, táblán, aszfalton, nagy lendülettel firkálva.
A baba fejlődésének mérföldkövei az első évben
Kommunikáció és beszédfejlődés
A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat, melynek első lépései az észlelés és a megértés. Ezek elsajátítása után kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat).
A korai kommunikációs jelek:
- 0-1 hónap: A magzati életben sok érzéki tapasztalathoz jut. Hallása előnyben részesíti az emberi hangokat. A legfontosabb kommunikációs forma az anya és a gyermek között a testi kontaktus, az érintés, a sírás, a tartva levés biztonsága és a dajkanyelv. Anya hangjára képes megnyugodni.
- 1-2 hónap: Sírása egyre kitartóbb (erőssége, mennyisége növekszik). A sírás differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul. Egyre több az éber időszak, amit figyelődéssel, nézelődéssel tölt.
- 3-4 hónap: Erőteljes, a szükségletekhez részben már differenciálódott sírás. A gyermek képes háton fekve fejét a középső pozícióban tartva szemével a fölé hajló felnőttre rövidebb ideig fókuszálni, így lehetővé válnak a közös figyelmi helyzetek. Élénken felfigyel, és a fej vagy a szemek pozicionálásával reagál az ismerős emberi hangokra. Megindult hangadás: főként magánhangzók (á-, ó-, e-szerű hangok), és diftongusok (kettős magánhangzók: oá-, ei-, eö-szerű hangok). A szociális mosoly igazi, fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”.
- 5-6 hónap: Biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket. A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé válik a gőgicsélés, a szólamok változatosan modulálnak. A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik.
- 7-8 hónap: A szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja. Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll. Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyermek között. A kommunikáció során megvalósul az elsődleges interszubjektivitás. A csecsemő biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok. A csecsemő már felfigyel a saját nevére.
- 9-12 hónap: A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók mellett más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g) megjelennek, valamint több magánhangzó. A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejez ki (passzív szókincs gyarapodása). Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm). Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete). Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit. Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakorta használt egyszerű instrukciókat.
Ebben az időszakban megjelennek az első kimondott szavak, melyek leggyakrabban a már igen változatos gagyogásból bukkannak elő. Ha szülőként ezeket megerősítjük, akkor a gyermek előbb-utóbb elkezdi használni. Ezek lehetnek valódi szavak (papa, baba, mama), de lehetnek hangutánzó szavak (vau, múúú, bee), vagy csak szótöredékek (ápa=lámpa, dadda=labda).
Az önállósodás és a szociális interakciók fejlődése
A gyermekek ebben az időszakban fokozatosan válnak önállóbbá, és egyre inkább bekapcsolódnak a szociális interakciókba. Az öltöztetésnél már segítenek, amikor a kezüket a ruha ujjába illesztik, igyekeznek átdugni, fölemelik a lábukat a cipő, zokni vagy a nadrágszár fölhúzásához. Tisztálkodásnál fogják a szivacsot, a fésűt, a fogkefét, és a megfelelő testrészhez viszik.
Az étkezés során megkísérlik a kanalazást, esetleg kézzel nyúlnak a tányérba, az ételt a szájukhoz viszik. Ebben a korban még nem kell az evőeszközhöz ragaszkodni. A bátrabbak akár már a felnőttekéhez hasonló állagú ételeket kóstolgatnak, a visszahúzódóbbak még maradhatnak az egyszerűbben fogyasztható vagy puhább ételekkel való próbálkozásnál. Fontos a türelem, és hogy egy-egy hárítás után is igyekezzünk megkínálni új ízű, állagú falattal. A pohárból történő ivás gyakorlására is célszerű időt szánni, mert a cumisüveg használata hátráltatja a nyelv és a száj összetettebb mozgásainak begyakorlását.
Érdemes olyan gyermekdalokat, mondókákat mondani a gyermeknek, amiket különféle mozdulatokkal lehet kísérni (például „Csip-csip csóka…”, „Fújja a szél a fákat…”, „Lóg a lába lóga…”, „Borsót főztem…”). Kérésre ismerős tárgyra mutat. Képeskönyvet nézeget.
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése. Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy a gyermek fejlődése eltér a tipikustól, és ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni. A korai felismerés és intervenció kiemelt jelentőségű a későbbi problémák megelőzésében.
Jelek, amelyek szakember bevonását indokolhatják:
- Mászással nem tud akadályokat leküzdeni (átmászni, felmászni).
- Nem tud fokozatosan leülni, csak eldől, mint egy „liszteszsák”.
- Álló helyzetben lábtartása eltérő, pl. lábujjhegyen áll.
- Még nem tud kapaszkodva felállni.
- Az önálló járás még nem alakult ki.
- Egyik kezét feltűnően hanyagolja.
- Apró tárgyat nem tud felcsippenteni. Nem tud betenni, rátenni.
- Beszédre, zajokra nem reagál.
- Feltűnően figyeli az Önök arcát, szájmozgását.
- Nem figyel a nevére.
- Tárgyakra a kezével, mutatóujjával nem mutat.
- Képeskönyv nézegetésekor tárgyképeket nem ismer fel, és nem mutat rá.
- Csendben játszik, nem ad hangokat.
- Nem próbál darabos ételt rágcsálni, csak pépeset eszik.
- Nem szokott még egyszerű ruhadarabot levenni (sapka, zokni).
- Nehezen megnyugtatható, vagy gyakran sírva ébred.
Ki tud segíteni?
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel a felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
Fontos, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.