A nyelvfejlődési zavar (NYFZ) egy olyan rejtett fejlődési rendellenesség, amely az anyanyelv elsajátításának, valamint a beszédben és írásban való használatának nehézségeiben nyilvánul meg.
Ez a zavar a gyermekek körülbelül 7%-át érinti, többségüknél felnőttkorban is fennmarad, és hosszú távon befolyásolja a fejlődést a társas kommunikáció és a verbális tanulás korlátozottsága miatt. Az érintett gyerekek megsegítésében fontos szerepe van a szülők és a szakemberek tájékoztatásának, a zavar korai felismerésének, a célzott logopédiai terápiának és a támogató családi és pedagógiai környezetnek.
A tanulmány bemutatja a NYFZ jelenségkörét, a korai jeleket, a legjellemzőbb tüneteket, illetve a zavar kialakulásának főbb okait. Kitér a NYFZ rejtett természetéből fakadó problémákra, a felismerés nehézségeire, a tipikus hosszabb távú következményekre. Sorra veszi a logopédiai ellátás alapvető lépéseit, illetve a köznevelési helyzetekben alkalmazható megfigyelési szempontokat és a támogató stratégiák alapjait.
A nyelv jelentősége a 21. században
A 21. századi nyugati típusú társadalmakban a nyelvi képesség jelentősége óriási a gyermekek fejlődése és a belőlük váló felnőttek életminősége szempontjából. A nyelv egyrészt az információtárolás és -strukturálás egyik humánspecifikus leképezési rendszere, másrészt az emberek közti kommunikáció elsődleges eszköze. Szándékos közléseink többségét nyelvi úton tesszük, és a legkifinomultabb, a tényeket legpontosabban tükröző közlések megformálására elsősorban a nyelvi kód alkalmas.
Az egyén élete a társadalomban zajlik, amelyben a sikeres részvétel feltétele a tanulás és a társas együttműködés. Mindkettőt nagyban befolyásolja a nyelvi kommunikációs képesség színvonala. A kulturális javakhoz való hozzáférés, az ismeretek és a készségek elsajátítása szervezett keretek között, iskolákban történik. Az iskolai tanulás pedig, részben a mára felgyülemlett elsajátítandó ismeretek hatalmas tömege, részben pedig az iskoláztatás mindenkire való kiterjesztése miatt, leginkább verbális csatornákon zajlik.
A legalapvetőbb kultúrtechnikák, így az írás, az olvasás és a számolás jórészt verbális alapokon működnek, vagyis az anyanyelv megfelelő szintű előzetes elsajátítását feltételezik. A nyelvi képesség tehát nagymértékben befolyásolja az iskolai beválást, ennek kapcsán pedig a továbbtanulást, a szakmaválasztást is, ami hosszú távon az anyagi-társadalmi különbségek egyik fő meghatározója.
A nyelvfejlődési zavar főbb jellemzői
Meghatározás és gyakoriság
A legtöbb gyerek szinte észrevétlenül, látszólag minden különösebb erőfeszítés nélkül, a természetes fejlődés részeként néhány év alatt birtokba veszi az anyanyelvét. Néhányan azonban már a korai időszakban nehézségekkel szembesülnek, későn mondják ki az első szavakat, szókincsük lassan bővül, nehezen kezdenek mondatokban beszélni. Mondatalkotásuk a későbbiekben is gyakran töredékes és hibás, a szavak nehezen jutnak eszükbe, problémáik lehetnek mások beszédének a megértésével is.
A nyelvi fejlődés tartósan fennálló, a mindennapi társas kapcsolatokat és az iskolai előrehaladást befolyásoló nehézségeit összefoglalóan nyelvi zavarnak nevezzük. A nyelvi zavar tipikus velejárója különböző biológiai eredetű fejlődési zavaroknak, így többek között az értelmi fogyatékossággal járó szindrómáknak (például Down-szindróma), a hallássérülésnek vagy az autizmus-spektrumzavarnak.
Létezik azonban a gyerekeknek egy olyan csoportja, akiknél a nyelvi zavar nem tulajdonítható efféle ismert, neurológiai, érzékszervi vagy kognitív funkciókat érintő állapotoknak; ezt nyelvfejlődési zavarnak, rövidítve NYFZ-nek nevezzük. A nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek nem képesek tipikusan fejlődő társaikéhoz hasonló tempóban és minőségben elsajátítani az anyanyelvüket annak ellenére, hogy tipikus beszédkörnyezetben nevelkednek, érzékszerveik és idegrendszerük láthatóan ép, és értelmi képességük a normál övezetbe esik.
Nyelvfejlődési zavar több nagymintás felmérés szerint az 5 éves gyerekek kb. 7%-ánál figyelhető meg, ezen a csoporton belül a fiúk és a lányok aránya 2:1. Ez a gyakoriság azt jelenti, hogy a NYZ minden óvodai csoportban és iskolai osztályban 1-2 gyereket érint.
A nyelvfejlődési zavar megjelenési formái
Nyelvfejlődési zavarban az anyanyelv-elsajátítás már a korai időszakban elmaradást mutat. 2-3 éves kor előtt azonban még a tipikusan fejlődő gyerekek között is nagyok a különbségek, egyes gyerekek gyorsabban, mások lassabban fejlődnek. Így a korai nyelvi elmaradás nem feltétlenül jelent nyelvfejlődési zavart, a korai időszakban az elmaradást nem lehet megbízhatóan elkülöníteni a tipikus fejlődésre jellemző variabilitástól. Éppen ezért külön kell választani a tipikus fejlődésre jellemző korai variabilitás, a nyelvi késés és a nyelvfejlődési zavar jelenségeit.
Korai variabilitás a nyelvfejlődésben
A korábban elfogadott, egyetemes és egységes, biológiailag vezérelt nyelvelsajátítási folyamat felfogásával szemben a nyelvfejlődés üteme nagymértékben variábilis. A szóértés tipikusan 8-10 hónapos korban kezdődik, de a receptív szókincs mérete nagyfokú egyének közötti különbségeket mutat. Az USA-ban végzett normatív kutatások szerint 12 hónapos korban egyes gyerekek 200-nál is több szót értenek meg, míg mások 25-nél kevesebbet. Ugyanez igaz az expresszív szókincsre is.
Egyes gyerekek egyévesen kezdenek szavakat mondani, és 200 szavas szókincset érnek el 16 hónapos korukra. Az átlagos expresszív szókincs 16 hónapos korban ugyanakkor mindössze 50 szó körül mozog, és viszonylag sok olyan gyerek van, aki 18 hónapos kora előtt nem mond szavakat. Ez a jelentős változatosság még 24 hónapos korban is megfigyelhető - ekkor az 50 és az 500 szavas szókincs is tipikusnak tekinthető -, de nagymértékben csökken a harmadik életév végére.
A nyelvtani fejlődés előrehaladása a szókincsfejlődéssel párhuzamos mind az életkorral való folyamatos növekedés, mind pedig a nagy egyének közötti eltérések tekintetében. Az első többszavas közlések 16-24 hónapos kor között jelennek meg, de a leghosszabb közlések terjedelme 1 és 9 morféma között szóródik 24 hónapos korban, illetve 4 és 14 morféma között variálódik 30 hónapos korban. A toldalékok elsajátítása 16 hónapos kor körül kezdődik, míg a produktív szabályalkalmazásra utaló túláltalánosítási hibák (például majomok, kanált) tipikusan 24 hónapos kortól jelennek meg, de egyes gyerekeknél csak 30 hónapos kort követően figyelhetők meg. A fenti eltérések mind a normál tartományon belül értelmezendők, tehát a tipikus fejlődés jelenségeihez tartoznak, és nem jelentenek fejlődési kockázatot.
A nyelvi késés és értelmezése
A 2 éves kort megelőző időszakban megfigyelt nagyfokú variabilitás miatt nehéz az egyéni eltérések jelentőségét felbecsülni, illetve a fejlődési kimeneteket megjósolni, így gyakorlati szempontból a nyelvi késés mint fejlődési kockázat megállapítása 2 éves kortól történik. A nemzetközileg elfogadott kritériumok szerint nyelvi késést mutat egy gyerek, ha 24 hónapos korában mért expresszív szókincse 50 szónál kevesebb, vagy még nem használ többszavas közléseket. E kettős kritérium tehát egyrészt a szókincs, másrészt a nyelvtani fejlettség 16-18 hónapos korban átlagosnak tekintett szintjét várja el minimumként 24 hónapos korban, tipikus fejlődésben. Ez alatt a teljesítményt nyelvi késésként azonosítjuk.
A nyelvi késést mutató gyerekek aránya 2 éves korban 15-25%. Ennek a csoportnak kb. 50%-a viszonylag hamar, 3-4 éves korára felzárkózik a korcsoportjától elvárható fejlettségi szintre. A megkésett nyelvi fejlődésű gyerekcsoport másik fele azonban súlyosabb eltérést mutat, és nem várható, hogy támogatás nélkül felzárkózzon. A korai nyelvi fejlődésben tapasztalható nagy egyéni különbségek miatt a nyelvi zavar diagnózisa 4 éves kor előtt megalapozottan nem mondható ki. Erre az életkorra választható el világosan, hogy átmeneti fejlődési egyenetlenségről - korai késés után gyors felzárkózás - vagy tartós fejlődési zavarról van-e szó.
A nyelvfejlődési zavarok tüneti képe
A nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek nyelvi fejlődése már a korai életszakaszokban eltér a tipikustól, minden esetben nyelvi késést mutatnak. Az első szavakat a tipikus fejlődéshez képest jóval, akár három évvel később ejtik ki. Szókincs tekintetében később sem zárkóznak fel a kortársaikhoz, szókészletük lassan gyarapszik, annak mérete mindvégig az életkori átlag alatt marad.
A szótanulási nehézség eltérően érintheti az egyes szófajokat: egyes gyerekek kezdetektől fogva kevesebb igét használnak. Beszédük szófajilag egyoldalú: a leggyakoribb igékre és főnevekre szorítkoznak, csak elvétve használnak mellékneveket és határozószókat. Gondjaik vannak a mentális lexikon aktivizálásában is, ezt a spontán beszédben és a megnevezési feladatokban általánosan megfigyelhető szótalálási nehézségek jelzik.
A fonológiai feldolgozásban és produkcióban szintén jelentős elmaradás figyelhető meg. A szavak hangalakjának hallás utáni pontos feldolgozása és emlékezetben tartása sok gyerek számára nehézséget okoz. Ez pedig megnehezíti a szótanulást, illetve a hangzó beszéd megértését. Expresszív beszédüket rendszerint fonológiai egyszerűsítési folyamatok jellemzik, és ez jelentősen rontja e gyerekek beszédének az érthetőségét. Az érthetetlenségig redukált szóalakok jelentősen hátráltatják a társas kommunikációt, hiszen a gyerekek alacsony szinten tudják csak megértetni magukat a kortársaikkal.
A fonológiai rövid távú emlékezeti gyengeség olyan genetikai hátteret mutató, jellegzetes, gyakori velejárója az NYFZ-nek, hogy számos kutató szerint ez a képességdeficit az egyik magyarázó tényezője az érintettek anyanyelv-elsajátítási nehézségeinek. Kifejező beszédük nyelvtanisága is lassan fejlődik: átlagosan több mint másfél évvel később jelennek meg beszédükben a produktív két- vagy többszavas kombinációk, és ehhez kapcsolódóan később jelenik meg a szabályszerű, produktív toldalékhasználat is; a morfoszintaxis a későbbi fejlődésben is egyike a leginkább érintett nyelvi szinteknek. Nagyrészt egyszerű vagy tőmondatokban beszélnek, mondataik gyakran hibásak, diszgrammatikusak, szerkezetileg hiányosak.
A gyerekek tünetei ugyanakkor függnek az általuk elsajátított nyelv típusától. A ragozó nyelvekben, így a magyarban és az olaszban, sokkal jobb szintet érnek el az igeragozásban, mint a kevéssé ragozó angolban és svédben, és mások a hibatípusok is. A németben jellegzetes szórendi hibák tapasztalhatók, a héberben leginkább a szóalakok közti kisebb fonológiai eltérések okoznak nehézséget. A magyarban kisebb gyerekeknél jellemző a hosszabb, komplexebb, többszörösen toldalékolt szóalakok, például kulcsokat, könyveidet alkotásának a nehézsége, a helyviszonyokat és a vonzatokat jelölő névszói esetragok tévesztése. Gyakori azonban, különösen a nagyobb gyerekeknél, hogy a zavar elsősorban nem a hibázásokban, hanem a korlátozott, főként gyakori szavakból álló szókincsben és egyszerűbb, gyakori szószerkezetek és toldalékok használatában érthető tetten.
Beszédértésük is gyakran mutat elmaradást, főként a mondatbeli szereplők azonosítása, a szokatlan szórendű mondatok értelmezése, az összetett mondatok megértése, a komplex instrukciók végrehajtása jelent gondot számukra. E nehézség két fő tényezője az emlékezeti terhelés és a szerkezeti bonyolultság mértéke: minél hosszabb egy mondat, illetve nyelvtanilag minél komplexebb, annál jelentősebb nehézséget jelent a mondat megértése a NYFZ-ben érintett gyerekek számára.
A NYFZ jelenségét és hátterét, a zavar magyarázatkísérleteit és a nyelvtípussal való összefüggéseit - még némileg eltérő terminológiát használva - részletesen bemutatja Lukács, Kas és Pléh (2014).
A fenti tüneteket, elsősorban a szótalálás és a mondatalkotás nehézségeit, szemlélteti a fent bemutatott Balázzsal második osztályos korában folytatott beszélgetés egy részlete (L: logopédus, B: Balázs):
L: - Na és legutóbb kivel játszott a csapat?B: - Azt elfelejtettem. De még nem csak utoljára. Még lesznek még focik.L: - Igen? És hogy álltok a bajnokságban?B: - Kicsit lecsökkentünk. Egy picit lementünk.L: - Miért? Valakitől kikaptatok?B: - Egyszer kaptunk ki. De az csak egyszer volt. Még most már belehúzunk. Úgyis azóta még már…L: - Hm?B: - Még mi… Abban ablakban… még mi vezetünk.L: - Igen? Hát akkor nem olyan rossz a helyzet.B: - Mert mi ke… kettőször nyertünk, valamelyiket meg egyszer… ...
A nyelvfejlődés és a beszédfejlődés közötti különbségek
A nyelvi fejlődés és a beszédfejlődés nem ugyanazt jelenti. A nyelvi fejlődés sokkal tágabb, összetettebb, mint pusztán a beszéd és annak fejlődése. Az anyanyelv elsajátításának folyamata rejthet nehézségeket és ezek nem feltétlenül a beszédtanulásban jelennek meg először. Ilyenek a szemkontaktus, a mosoly, a közös figyelem, kommunikációs vágy, maga kommunikáció először beszéd nélkül, később beszéddel, a beszédet megelőző gesztusok használata (pápá, tenyér tartása „kérem” jelentéssel, karok felemelése „vegyél fel” jelentéssel, rámutatás a kívánt tárgyra), a hallás, beszédészlelés és a beszédmegértés. Csak ezt követően kezd alakulni a szókincs, a mondatalkotás.
Mit jelent a nyelvi fejlődési késés?
Régen megkésett beszédfejlődésnek, ma már nyelvi késésnek nevezzük, mikor a gyermekünk beszéde, kimondott szavai életkorához képest az elvártnál kevesebb mennyiségben jelennek meg. A fejlődési mérföldkövek változnak. Ma már elavult az a nézet, mely nem tartja problémának, ha 3 éves korig nem beszél egy gyermek. Annál is inkább, mert figyelembe veszi a beszédtanulás idegrendszeri szenzitív időszakát, mely 0-3 éves korig tart. Ekkor a legfogékonyabb egy kisgyermek idegrendszere az anyanyelv tanulására. Ebből következik az is, hogy szükség esetén a fejlesztésnek is 3 éves kor előtt meg kell kezdődnie, amennyiben a szenzitív időszakot figyelembe akarjuk venni. Természetesen később is meg tud tanulni beszélni egy kisgyermek, csak az idegrendszeri háttér már kevésbé optimális erre.
Az 50 szavas minimum szókincset és kétszavas szószerkezetek szintjét 24, legkésőbb 30 hónapos korra elérik a tipikusan fejlődő gyermekek („Anya ide”, „cipő fel”, „kék autó”). Szószerkezeteket, rövid mondatokat ugyanis kb.
Természetesen vannak egyéni fejlődésmenetek, ezeket figyelembe kell venni egy-egy gyermek megítélésekor. Támpontot adhatnak az anamnesztikus adatok, vagyis a kisgyermek méhen belüli, születés körüli, és megszületés utáni fejlődési paraméterei, a családi háttér és a körülmények ismerete, az esetleges betegségek lefolyása, az addigi élettörténet.
A gyerekek egy részénél késik ez a kezdeti nyelvi fejlődés. Ezek fele spontán felzárkózik korosztályához. De mi történik a másik felével? Spontán fejlődéssel a nyelv és beszéd alakulása megreked, egy platót elér - megsegítés nélkül egyre jobban lemaradnak e téren (mely egy idő után magával vonja a gondolkodás elmaradását is). Számukra nagyon fontos, hogy mielőbb - a probléma felismerésekor - szakszerű segítséget kapjanak!
Hogyan lehet eldönteni, hogy a gyermek melyik csoportban van? Mikor késik a nyelvi fejlődés?
Az első három évben hatalmas a gyerekek közötti különbözőség, van, akiknél nyolc-tíz hónapos korban elkezdődik a szóértés, másoknál egy évesen. Van olyan gyerek, aki kétévesen ötven szót használ és van, aki ötszázat, mégis mindegyikük az átlagos határon belül mozog. Általánosságban tizenhat-tizennyolc hónapos korra teszik a beszédprodukció megindulását, és valóban nehéz meghatározni azt a pontot, ahol ki lehet mondani: késik a beszédfejlődés. Mégis meghúzható egy határ: kétéves korban, amikor 50 aktív szó (amit magától mond a gyermek és nem elismétel a szülők után) használata alatt érdemes szakemberhez fordulni tanácsadásra. Persze már korábban is lehetnek figyelemfelhívó jelek: kevés szemkontaktus, nem figyel a fölé hajoló szülőre, nem mosolyog vissza, nem gagyog (vagy csak keveset), nincs rámutatás, nem int pápát, nem érti az egyszerű kérdéseket, kéréseket, pl. „Hol van anya?”, „Kérem a labdát”, „Hol az okos fejed?”, nem köti le az éneklés, mondókázás, nem mutat rá a képeskönyvben a hallott szó képére.
A beszédprodukciót mindig megelőzi a beszédértés, tehát ha úgy ítéljük meg, hogy nem, vagy kevésbé érti a gyermek, amit mondunk neki, mielőbb keressünk fel erre szakosodott logopédust, korai fejlesztőt! A védőnői státuszvizsgálatok is segítik a szülőket gyermekük fejlődésmenetét pontosan látni.
Kutatások igazolják, hogy a kezeletlen, nyelvi fejlődésben lemaradt gyermekek később, az iskolában az olvasás, írástanulásban nehézségekkel küzdenek. Előfordulhat, hogy később, ugrásszerű fejlődéssel kezd beszélni a gyermek, azonban könnyen lehet nyomós oka is, ha ebben a korban még nem indul meg a beszéd. Ezért érdemesebb feleslegesen futni néhány kört egy-egy szakembernél, mint értékes hónapokat veszíteni a fejlesztés tekintetében.
A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés kapcsolata
A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefügg. Éppen ezért gyakori, hogy a megkésett beszédfejlődés előfutáraként már pár hónapos, akár pár hetes korban a mozgásfejlődéssel kapcsolatos elmaradások tapasztalhatók. Ebben az esetben is fontos mielőbb szakemberhez menni, mint túl sokat várni.
Egyéb kockázati tényezők
Nagyon fontos a fülészeti megbetegedések kizárása, szükség esetén kezelése és a hallásállapot tisztázása. Ép hallás mellett előfordulhat beszédészlelési és beszédmegértési elmaradás, ezt sem könnyű észrevenni kicsi korban. Fejlődési rendellenességek gyakori velejárója a beszédkésés. A családra nehezedő hatalmas fizikai és lelki problémák mellett mindenképpen pozitív, hogy ilyenkor már egészen korai életkortól gyógypedagógus, mozgásfejlesztő, logopédus, pszichológus látóterében van a gyermek és családja.
A szociális készségek eltérése, elmaradása esetén legtöbbször a nyelvi fejlődés is késik. Autisztikus magatartásjegyek fennállásakor kevésbé van szemkontaktus, kevésbé figyel környezetére, annak hangjaira, kevésbé nyitott a társas kapcsolatokra, kevésbé kommunikál - mindezek hiányában vagy alacsony szintjében nem tud jól fejlődni az anyanyelv.
Előfordul, hogy a kommunikáció és a beszéd elválik egymástól. Lehet kommunikálni beszéd nélkül is (pl. gesztusokkal). Többnyelvűség esetén szintén késik mindkét, vagy mindhárom nyelv fejlődése. Ilyenkor a kisgyermeknek több kódrendszert kell egyidejűleg megtanulnia, ez nem könnyű. Ikerlétben az ikrek saját nyelvükön kommunikálhatnak, ami természetes. Ez szintén késlelteti a beszédfejlődést.
A gyermek környezete akarva-akaratlanul erősen befolyásolja a pici beszédfejlődését. Az anyanyelvünket az édesanyánktól tanuljuk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülőkkel, nagyszülőkkel töltött éneklés, mondókázás, közös játék, közös élmények fejlesztő hatását - nemcsak a beszédre, hanem az egész személyiségre vonatkozóan! A televízió és digitális eszközhasználat pedig kifejezetten hátráltatja a nyelvi fejlődést a korai időszakban! 18 hónapos kor alatti babát ne tegyünk ki ilyen ártó ingereknek! Ezt követően is csak percekben mérhető a neurológus orvosok által elfogadhatónak tartott digitális eszközhasználat. Még óvodás korban is napi 20 percben érdemes maximálni a képernyőhasználatot. Az a gyermek, aki naponta több órán át ül vagy (látszólag) játszik a képernyő előtt, sajnálatos módon autisztikus tüneteket mutathat. Legenyhébb esetben is beszédészlelési zavara lesz. Zárjuk el a tévét (hiszen a szülő irányít), kapcsoljuk ki a telefont és menjünk ki a szabadba mozogni!
A korai idegennyelv tanulás abban az esetben megengedett, ha a kisgyermek más képességei és nyelvi fejlődése jó ütemben halad.
A cumihasználat nehéz kérdés. Túlzásba vitele és elhúzódása fogsorzáródási és nyelési problémákat okoz, sőt később már egészségügyi következményei is lehetnek. Ugyanakkor a pszichés háttere sem elhanyagolandó. Érdemes törekedni arra, hogy legalább csak elalváskor legyen a gyerek szájában a cumi.
A nyelvfejlődési zavarok hátterében álló tényezők
A beszédfejlődési késéssel küzdő gyermekek kétharmada fiú. Ennek hormonális háttere van a tesztoszteron hormon fiúknál tapasztalható magasabb koncentrációjára vezethető vissza: ez ugyanis lassítja a bal agyfélteke, ezáltal a beszédcentrum idegsejtjeinek differenciálódását.
A családi halmozódás gyakori a nyelvfejlődési elmaradásban főleg apai ágon. A gyermekek számára a család a legfontosabb kommunikációs színtér. Az, hogy a szüleiktől milyen mintát kapnak, és hogy a családtagok mennyi időt fordítanak a velük való foglalkozásra, beszélgetésre, jelentősen befolyásolhatja fejlődésüket. Kulcsfontosságú, hogy szülőként minél több lehetőséget teremtsenek erre, hogy érdeklődjenek az őt érintő dolgok, események iránt. Törekedjenek arra, hogy gyermekük minél kevésbé legyen kitéve a tömegkommunikációs eszközök káros hatásának. Ügyeljenek arra, hogy mindig „tisztán” beszéljenek, lehetőleg úgy, hogy a gyerek lássa a szülő arcát, száját, ezzel is segítve a megfelelő artikuláció kialakulását. Soha ne utánozzák, ne csúfolják ki gyermeküket hibás beszéde miatt. A mondókázás, éneklés, közös játék, közös mozgásos tevékenységek pótolhatatlanok nemcsak a képességek fejlődése miatt, hanem a biztonságos kötődés, szülő-gyerek kapcsolat kialakulása érdekében is.
A probléma korai felismerése, az időben nyújtott segítség döntő jelentőségű a gyermek optimális fejlődése és a másodlagos problémák megelőzése szempontjából. Előfordul, hogy a nyelvi fejlődés elmaradása később más fejlődési zavar - például hallássérülés, értelmi elmaradás vagy az autizmus - tüneteként értelmezhető. Éppen ezért amennyiben gyermekük beszédfejlődésében már hároméves kor előtt súlyos elmaradás tapasztalható, mindenképpen fontos szakemberhez, logopédushoz fordulni. Mindenképpen fontos a korai állapotfelmérés, hogy tudjuk, mi állhat a nem beszélés, késői beszédindulás hátterében.
Ha aggódunk gyermekünk beszédfejlődésének elmaradása miatt, keressük fel az illetékes járási pedagógiai szakszolgálatot, vagy korai fejlesztő központot, ahol a gyermek komplex vizsgálatát követően - szükség esetén - logopédiai, vagy más jellegű ellátásba kerülhet.
A kisiskolás kori nyelvi fejlődés
Az anyanyelv fejlődésének legfontosabb állomásai már az óvodás kor végéig lezajlanak. Mi jellemzi akkor a kisiskolás kori nyelvi fejlődést? Hogyan bővíti ismereteit egy alsó tagozatos kisdiák? Egy kisiskolás nyelvi és kognitív képességeinek fejlődésében fontos szerepet játszik az iskola. Hisz ez nemcsak a tanulási, de a szociális készségek fejlődésének a színtere is.
A 9 évesek spontán beszédét óvodásokéval összehasonlítva megállapítható, hogy lassabb ütemű a fejlődés mértéke, mivel a nyelvről való gondolkodásukat a nyelvtani szabályok tudatosodása folyamatosan alakítja. A 10 éveseknél ezzel szemben már az értelem kapja a hangsúlyt, s az absztrakt kifejezések megjelenése is megfigyelhető.
Az anyanyelv fejlődésében fontos szerepet játszanak még az ún. nyelven kívüli folyamatok, mint például az emlékezet, az emlékezeti rendszerek. Sokáig találták az emlékezeti tárak számát és mennyiségét. Atkinson és Schriffin az általuk végzett kutatások révén bizonyítottnak látták, hogy a tárolási idő hosszából adódóan léteznie kell egy rövid és egy hosszútávú tárnak. Ehhez képest Baddeley és Hitch egy sokkal strukturáltabb modellt hozott létre. A fő feladatot modelljükben a központi végrehajtó látja el, amely két alkomponenssel (fonológiai hurok, téri-vizuális vázlattömb) rendelkezik. A fonológiai hurok elsősorban a beszéd alapú információkat dolgozza fel és tárolja el. Fontos ugyanakkor, hogy memóriánk összetett felépítése mellett fejünkben is lennie kell egyfajta „szótárnak”, ami segítséget ad a nyelvi és a beszédfolyamatok észlelése, megértése és produkciója során. Ezt mentális lexikonnak nevezzük.
A mentális lexikonból való előhívás gyorsaságát legjobban a lexikális döntési feladatokkal lehet mérni. Ebben a feladatban megjelennek az ún. álszavak, melyek az anyanyelv fonológiai mintázatába illeszkednek. Ezek a szavak azért is nagyon félrevezetőek, mert nem mondanak ellent a magyar szóképzési szabályoknak sem. Azt, hogy egy egyén mentális lexikonjában mely szavak találhatóak, ezzel a feladattal nagyon könnyen kideríthetjük, hisz ezen vizsgálat kapcsán értelmes, illetőleg értelmetlen kategóriákba lehet sorolni az adott lexémákat.
A kisiskolások ismeretszerzését tehát nagyban befolyásolja az iskolai környezet ingereinek mértéke és gyakorisága. Az emlékezet, valamint a mentális lexikon komplexitására nagymértékben hat az olvasás. Amikor olvasásról beszélünk, akkor nem csupán egy egyszerűen elsajátítható készségre gondolunk, hanem több részkészség és tudás összehangolt rendszerére. A megfelelő fokú olvasás elsajátításához ugyanakkor szükség van az ún. olvasás-érettségi szint eléréséhez. Ez azonban csak ideális fonológiai, szintaktikai és pragmatikai tudatossággal valósul meg. Olvasás során azonban fontos, hogy a gyermek értse is, hogy mit olvas.
Az olvasás tanulása során azonban különböző problémák is felmerülhetnek. Olvasási zavarok tanulási problémák hozadékaiként jelenhetnek meg. A kettő között azonban, hogy valaki gyengén olvas vagy diszlexiában szenved, nagyon nagy különbség van. Ha a gyermek IQ-szintje eléri a normál vagy az a fölötti szintet, ennek ellenére azonban mégsem képes az életkorának megfelelően teljesíteni, akkor diszlexiáról beszélünk.
A kisiskolások nyelvi fejlődését tehát számos folyamat befolyásolja, mint ahogy a problémákat is rengeteg apró folyamat hozza létre.
