Empátia fejlesztése kisgyermekkorban: útmutató szülőknek

Az empátia, vagyis az a képesség, hogy megértsük és átérezzük mások érzéseit és nézőpontját, alapvető fontosságú az emberi kapcsolatokban és a gyermekek egészséges fejlődésében. Bár sok szülő aggódik gyermekének empatikus képességei miatt, különösen ha az introvertáltabb, visszahúzódóbb, fontos megérteni, hogy az empátia nem egy veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonság, hanem egy fejleszthető készség. A tudomány is bizonyította, hogy igenis képesek vagyunk elősegíteni ennek a kiemelkedően fontos készségnek a fejlesztését már egészen kisgyerekkortól.

Introvertált gyermekek és az empátia

Sok szülő elkezd aggódni, hogy mi lesz gyermekével a későbbiekben, hogyan fog kiállni magáért, ha társaságban csendes, visszahúzódó. Kevés olyan tulajdonságot értünk félre, mint az introverziót. Az introverzió nem egy olyan gyermekkori szakasz, amelyből az embernek ki kell nőnie, és nem is a „félénkség” szinonimája. A félénkség a szociális szorongás egyik formája, míg az introverzió egy személyiségtípus. A közhiedelemmel ellentétben az introvertáltak nem feltétlenül magányos farkasok. Az introvertált gyerekek általában jobban szeretik, ha néhány közeli barátjuk van, nem pedig egy nagy társaságnyi. Nem kell összetéveszteni ezt a mintát a többi ember iránti érdeklődés hiányával; az introvertáltak gyakran mély kötődést alakítanak ki - csak korlátozottabb számban. Egy-egy kimerítőbb társas élmény után szükségük van feltöltődésre. Az introvertált működésmód egyik fontos vonása, hogy a feltöltődéshez csendes egyedüllétre van szükségük, például rajzolás, könyv nézegetés, színezés, olvasás.

Fontos megemlíteni azt is, hogy az introvertált gyerekek gyakran másként viselkednek otthon, mint az iskolában. Lehet, hogy gyermeked meglehetősen beszédes és fogékony a dicséretekre otthon, ahol például jól érzi magát, de nehezen kezeli a pozitív figyelmet az iskolában. Ezek a gyerekek nem szeretik a hirtelen változásokat az napirendjükben és a túlzott behatolást a személyes terükbe, és jobban szeretik, ha vannak nyugodt időszakok a nap során, amikor feldolgozhatják gondolataikat, elképzeléseiket, hiedelmeiket és érzéseiket. Ha teret adsz gyermekednek, amikor is felfedezheti belső világát, akkor kellemesen meg fogsz lepődni azokon a meglátásokon, amelyeket végül megoszt veled. Az introvertáltak arról ismertek, hogy egyedi perspektívájuk van a társadalomról, éppen azért, mert sok időt töltenek elszakadva attól.

Jellemző rájuk, hogy új helyzetekben először visszafogottak, megfigyelik a helyzetet, körbenéznek egy új teremben. Az introvertáltak inkább intellektuálisan megismerik a dolgokat, mielőtt közvetlenül megtapasztalnák azokat. Nekik több idő kell a feloldódásra. Lassan nyílnak meg, de ha biztonságban érzik magukat, bátrabbak, beszédesebbek lesznek. Ha közös programokon vesznek részt az introvertált gyerekek, érdemes felkészíteni őket az új helyzetbe, beszélni róla, hogy milyen lesz, kik lesznek ott. Nem meglepő, hogy az introvertáltak általában másféle tevékenységeket élveznek, mint extravertált társaik. Ők ugyanis élvezik az olyan magányos tevékenységeket is, mint az olvasás, képzeletbeli játék, vagy videojátékok. Önreflexiós képességük, nagy képzelőerejük és átgondolt elemzésük sokszor szenvedélyes alkotókká is teszi őket.

Az introvertált gyerekek általában kiváló hallgatók. Ritkán szakítanak félbe vagy „beszélnek át” más embereket; legtöbbször türelmesen és figyelmesen fogadják az információkat. Amikor beszélnek, gyakran megszakítják a szemkontaktust, és válaszaik rövidek, de értelmesek. Ha szeretnéd beszélgetésbe bevonni introvertált gyermeked, a legjobb módja annak, hogy segíts neki megnyílni, ha valamelyik érdeklődési köréről beszélhet. Mivel az introvertáltak sok időt töltenek szenvedélyeik ápolásával, általában nagyon sokat tudnak mondani projektjeikről és időtöltéseikről. Ne feledd, hogy hagyj időt gyermekednek, amikor válaszol: az introvertáltak szeretik alaposan átgondolni, mit akarnak mondani, mielőtt kimondják. Ha introvertált a gyermeked, akkor a legjobb, hogy megpróbálod elfogadni és tiszteletben tartani a személyiségét. Segíts neki, hogy megértse, társaságban miért telítődik egy idő után, és miért lesz fáradt, vagy rosszkedvű, s hogy az iskolában miért viselkedik máshogy, mint esetleg otthon. Éreztesd vele, hogy semmi baj nincs azzal, ha szeretne egy kicsit egyedül lenni, mással foglalkozni.

Az empátia fontossága a gyermek fejlődésében

A Yale Baby Lab kutatása azt mutatja, hogy a kétévesnél fiatalabb gyerekek nagyobb elégedettséggel adnak édességet másoknak, mint hogy megtartsák maguknak. Ezért azok a szülők, akik kedves gyerekeket szeretnének nevelni, jó esélyekkel indulnak. Az empátia kulcsszerepet tölt be a gyerekek közérzetében, iskolai boldogulásában, általános boldogságérzetében, társaikkal való kapcsolatukban és a rossz élmények feldolgozásában is. Emellett kedvesebbé teszi a gyerekeket egymással, tartást és kiállást ad nekik és hatékony fegyver a zaklatással, agresszióval és kirekesztéssel szemben is. Az érzelmileg intelligens emberek statisztikailag sikeresebbek a munkahelyükön is, hiszen korunkban a puha készségek (soft skills) felértékelődtek. A csapatmunka, a tárgyalási készség és a konfliktuskezelés mind az empátián alapulnak.

Az empátia típusai

Az empátia alapvető része a mély társas kapcsolatok kiépítésének. Általánosságban az empátia az a képesség, hogy megértjük, megérezzük egy másik ember nézőpontját, érzéseit, szükségleteit vagy szándékait, még akkor is, ha nem ugyanazok a körülmények. Néha magában foglalhatja a megértés alapján történő cselekvést, beleértve a segítség felajánlását is. Az empátia azonban nem mindig vezet cselekvéshez. Ez attól függhet, hogy milyen típusú empátiát fejlesztettél ki.

• Kognitív empátia: Ez a típus valaki más érzéseinek értelmi megértése. Ez az a képesség, hogy más perspektívákat figyelembe vegyünk anélkül, hogy magunk is éreznénk vagy megtapasztalnánk azokat. Ha például egy kolléga elveszíti az állását, felismerheted, milyen érzelmeket érezhet.
• Érzelmi empátia: Az érzelmi empátiával rendelkező emberek hajlamosak átérezni egy másik ember érzelmeit. Bár nem mindig ez a helyzet, magában foglalhatja az ilyen érzelemmel összhangban lévő fizikai érzéseket is.
• Együttérző empátia: A fenti két típus, azaz a kognitív és az érzelmi empátia kombinációja. Felismered és megérted a másik ember érzelmeit, és át is érzed azokat. A másik ember kihívásainak és fájdalmainak átvétele a végén megviselhet téged. A mások szenvedéséhez való viszonyulás azonban arra is késztethet, hogy elgondolkodj a segítségnyújtáson. A kutatások pedig azt sugallják, hogy amikor segítesz, a szervezeted több dopamint és oxytocint, több „jó közérzet hormont” termel. Ez aztán arra motivál, hogy a kognitív és érzelmi empátiád alapján tovább cselekedj.

Az empátiának spektruma létezik, és a legtöbb esetben nem teljesen hiányzik, csak csökkent. Mivel az empátia egy képesség, a legtöbb ember képes fejleszteni. Az alacsony empátia nem jelenti azt, hogy örökké így fogsz érezni. Bizonyos esetekben, betegség vagy trauma miatt, egyes embereknél rendkívül alacsony lehet az empátia, és csökkent a képességük, hogy kifejlesszék azt.

Az empátia hiányának jelei

Mi történik, ha nem érezzük? Lehetséges, hogy teljesen hiányzik az empátia belőlünk? Íme néhány jel, ami arra utalhat, hogy valaki alacsony empátiával rendelkezik:

• Kritikus és ítélkező viselkedés: Az alacsony empátiával rendelkező emberek túlzottan kritizálhatják a többi embert azért, mert bizonyos forgatókönyvekben érzelmeket élnek át vagy fejeznek ki. Az empátia hiányával küzdő személy magát az illetőt is hibáztathatja azért, amit átél.
• Azt gondolják, hogy ez velük nem történhet meg: Akiknek alacsony az empátiája, nehezen tudnak kapcsolódni más emberek körülményeihez. Lehet, hogy azt hiszik, hogy egy bizonyos esemény soha nem történne meg velük, vagy hogy ők sokkal jobban tudnák kezelni a helyzetet.
• Más embereket túl érzékenynek tartanak: Mivel nehezen értik meg a másik ember nézőpontját és nehezen érzékelik az érzelmeiket, az empátiát nélkülöző személyek néha úgy gondolják, hogy az érzelmi reakciók nem „érvényesek”, ezért elutasítóan viselkednek.
• Nem megfelelő módon reagálnak: Akiknek alacsony az empátiája, esetleg viccelődnek mások érzelmeivel vagy körülményeivel. Az is előfordulhat, hogy nehezen tudnak aktívan meghallgatni. Az is előfordulhat, hogy közömbösen viselkednek, miután éppen kifejezted, hogy szomorú vagy stresszes vagy.
• Nehezen értik meg, hogyan hat a viselkedésük másokra: Gyakori, hogy az alacsony empátia miatt az illető nem veszi észre, hogy a tettei hatással lehetnek másokra. Máskor viszont megérthetik, hogy a viselkedésük hatással van másokra, de nem biztos, hogy lelkiismeret-furdalást éreznek emiatt.
• Nehezen tartanak fenn kapcsolatokat: Az alacsony empátia állandó súrlódásokhoz vezethet a kapcsolatokban vagy a tartalmas kötődések hiányához.

Az empátia fejlesztésének lépései

Az empátia fejlődése már a születés pillanatában elkezdődik, bár ekkor még csak egyfajta érzelmi fertőzésről beszélhetünk. A kisgyermekkor első éveiben az egocentrikus világkép uralkodik, ami teljesen természetes fejlődési szakasz. Az áttörés általában két-három éves kor körül következik be, amikor a kicsik kezdik megérteni, hogy másoknak tőlük eltérő vágyaik és gondolataik lehetnek. Ez az a pont, ahol a szülői tudatosság meghatározóvá válik.

1. Érzelmi szótár bővítése és az érzések megnevezése

Az első és talán legfontosabb lépés az empátia útján az, hogy nevet adjunk a bennünk és másokban zajló folyamatoknak. Sok gyermek - és valljuk be, sok felnőtt is - csak az alapvető érzelmeket ismeri: boldog, szomorú, mérges. Ahhoz azonban, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk másokhoz, ennél árnyaltabb szókincsre van szükség. Amikor a gyermek lát egy szituációt, segítsünk neki dekódolni az arcokon látható jeleket. Az érzelmek címkézése csökkenti az amigdala aktivitását, ami az agyunk érzelmi központja. Ez azt jelenti, hogy ha megnevezünk egy nehéz érzést, az máris veszít a feszültségéből. Ha a gyermek megtanulja, hogy a benne lévő feszítő érzés az „irigység” vagy a „mellőzöttség”, képessé válik arra, hogy kívülről tekintsen rá, és ne hagyja, hogy az érzelem eluralkodjon felette.

Használjunk bátran „érzelemkártyákat” vagy rajzoljunk együtt különböző arckifejezéseket. Beszélgessünk arról, hogy egy-egy érzelem hol érezhető a testben: a düh a gombóc a torokban, az izgalom a pillangók a gyomorban. Fontos, hogy a gyerekek képesek legyenek dekódolni az érzelmeket, mielőtt empatikussá válnának. Érdemes minél több alkalmat találni „érzelmi szótáruk” bővítéséhez, hogy minél szélesebb érzelmi spektrumot lássanak. Nevezzük meg az érzéseket: „Mérgesnek tűnsz.” „Bosszúsnak látszol”. Kérdezzünk az érzésekről: „Feszült vagy - aggódsz - vidám vagy?”

2. Példamutatás és hálakifejezés

A hiteles szülői példamutatás erejét semmi sem pótolhatja. A gyermekek nem a prédikációkból tanulnak, hanem abból, ahogy mi beszélünk a pénztárossal, ahogy a párunkkal bánunk egy feszült helyzetben, vagy ahogy róluk vélekedünk, amikor hibáznak. Amikor a kedves cselekedetek rutinszerűek, a gyerekek normának tekintik őket, és ez reaktívvá válik. Azoknak a szülőknek, akik olyan gyerekeket akarnak nevelni, akikben a kedvesség érzése belsővé vált, a megfelelő időben meg kell magyarázniuk, miért tesznek jót másokért. Például: „Jól érzem magam, ha segíthetek.” Ha például valaki azért jön haza később, mert segített valakinek, akinek elromlott az autója, elmagyarázzák, miért késett. Fontos, hogy a szülők rendszeresen kifejezzék hálájukat. Például köszönetet mondunk a házastársukért, a gyerekekért, a családjukért és a barátokért, de még a mindennapi apróságokért is. A szülőknek meg kell próbálniuk megőrizniük a hidegvérüket - különösen nyilvános helyen. Különben a fontos üzenet, amit ezzel a gyereküknek küldenek, elveszhet a haragjukban. Inkább mondjuk ezt: „Most tényleg nagyon ideges vagyok, ezért inkább nem akarok beszélni veled, mert át kell gondolnom a dolgot.” Azok a szülők, akik képesek ezt megtenni, valóban jó példát mutatnak a gyerekeik számára. Lényeges azonban, hogy a szülők empátiát mutassanak, még akkor is, ha fegyelmezniük kell magukat. Tegyük fel tehát, hogy a gyerekünk megüt egy másik gyereket, és a szülő észreveszi. Ilyenkor ne kapcsoljunk azonnal büntetés-üzemmódba. Ehelyett kérdezzük meg őt, miért érezte úgy, hogy ezt kell tennie.

3. Könyvek és mesék szerepe

A könyvek és mesék kínálják a legbiztonságosabb terepet a különböző élethelyzetek és érzelmek kipróbálására. Amikor egy történetet hallgat, a gyermek belebújhat a hős bőrébe, átélheti a sárkány magányát vagy a királylány bátorságát anélkül, hogy valódi kockázatot vállalna. Ne csak olvassuk a mesét, hanem álljunk meg néha, és tegyünk fel kérdéseket. „Szerinted mit érezhet most a farkas, hogy senki nem akar vele játszani?” vagy „Te mit tennél a helyében, ha eltévednél az erdőben?”. Ezek a kérdések arra kényszerítik az agyat, hogy elhagyja a saját nézőpontját, és egy idegen perspektívát vegyen fel. A negatív karakterek motivációinak elemzése is rendkívül hasznos. Próbáljuk megérteni, miért viselkedik gonoszul a boszorkány. Talán őt is megbántották régen? Talán csak nagyon magányos? A kutatások azt mutatják, hogy azok a 4, 5 és 6 évesek, akik olyan karakterekről olvasnak könyveket, akiknek élete messze eltér az övékétől, nyitottabbak és együttérzőbbek mások tapasztalataival szemben. „Meggyőző kutatások szólnak arról, hogy a gyerekeknek való olvasás segít abban, hogy összekapcsolódjanak és empátiát érezzenek.

4. Babázás és szerepjátékok

A Cardiff Egyetem legújabb, a Barbie babázással kapcsolatos kutatási eredményei lenyűgözőek. A kutatás bizonyítékokkal szolgál, hogy a gyerekek képesek fejleszteni az empátiájukat és a társas viselkedésüket azzal, hogy Barbie babával vagy ahhoz hasonló babákkal játszanak. Ez nem csak a tudományos világ számára rendkívüli hír, de legalább ilyen fontos információ a szülőknek, akik új eszközt kaptak gyerekük fejlesztéséhez. A babázás egy olyan különleges ablak, amelyen át bepillanthatunk a gyerekeink életébe. Füleljünk és megtudhatjuk, mi az, ami érdekli, aggasztja vagy taszítja a kicsiket. A gyerekek gyakran csacsognak játék közben, te pedig bátoríthatod ezt azzal, ha többféle babából választhatnak a játékhoz.

A szerepjátékok során a gyermek szó szerint más valaki bőrébe bújik. Próbáljatok ki olyat, hogy egy rövid ideig ő az „anya” vagy az „apa”, mi pedig a „gyerekek”. Ez gyakran vicces szituációkat szül, de egyben rávilágít arra is, hogyan lát minket a gyermekünk, és milyen nehézségekkel szembesülünk mi a mindennapokban. A perspektívaváltás ezen formája segít lebontani az én-központúságot. A játék során biztonságos keretek között kísérletezhet különböző társadalmi szerepekkel és az azokhoz kapcsolódó elvárásokkal, érzésekkel.

5. A gondoskodás tanítása

Azzal, hogy vigyáznak valakire, a gyerekek empátiát tanulnak. Érdemes megkeresnünk azokat az életkoruknak megfelelő lehetőségeket, amikor segíthetnek például megetetni a házi kedvencet, felhívni a magányos nagynénit vagy sütit vinni a szomszédba. A gyerekek szeretnek babákkal is gondoskodósat játszani. Például egy ápoló baba ellenőrzi a páciens babák hogylétét. Egy vadőr megnézi, jól vannak-e az állatok. Egy állatmentő baba befogadja és meggyógyítja a sérült állatokat. Adjunk a gyerekeknek feladatot, amivel valakire vigyázhatnak. Biztassuk arra, hogy vigasztalja meg, ringassa babáit, plüssállatait játék közben. Érdemes az igazi babákat, kisállatokat, testvéreket is bevonni, hogy fejlesszük a gyerekek kedvességét és kialakítsuk a helyes társas viselkedést.

Gyakorlatok az empátia fejlesztésére

A következőkben olyan egyszerű, a mindennapokba könnyen beépíthető gyakorlatokat mutatunk be, amelyek játékosan fejlesztik a gyermek empátiás készségét.

1. Találós játék: Ez a gyakorlat bárhol végezhető: a buszon várakozva, a bevásárlóközpontban vagy a játszótéren. A feladat egyszerű: válasszatok ki egy távolabb lévő embert, és próbáljátok meg kitalálni a testbeszéde alapján, hogy mit érezhet és mire gondolhat. Fontos, hogy hangsúlyozzuk: ezek csak találgatások, és nem biztos, hogy igazunk van.
2. Mi lenne, ha... kártyák: Készítsetek otthon kis kártyákat különböző szituációkkal. Például: „Mi lenne, ha egy új kisfiú érkezne az óvodába, aki nem beszéli a nyelvünket?”. Ez a gyakorlat fejleszti a proszociális gondolkodást, vagyis azt a késztetést, hogy önkéntesen segítsünk másoknak.
3. Érzelmek tükrözése: Amikor a gyermek valamilyen erős érzelmet él át, ahelyett, hogy azonnal megoldást javasolnánk vagy elterelnénk a figyelmét, tükrözzük vissza az állapotát. „Látom, hogy most nagyon mérges vagy, mert nem sikerült a várat felépíteni.”
4. Gondoskodás a környezetről: Legyen szó egy szobanövényről, egy kiskutyáról vagy akár csak a kertben lakó madarakról, a gondoskodás fizikai megnyilvánulása az empátia gyakorlati iskolája.
5. Kedvesség-üveg: Vezessetek be egy közös rituálét: minden nap végén írjatok fel egy cetlire egy olyan eseményt, amikor a gyermek valami kedveset tett valakivel, vagy ő kapott kedvességet mástól. Tegyétek ezeket egy díszes üvegbe.
6. Közös jótékonykodás: Már egészen kicsi korban bevonhatjuk a gyermeket abba, hogy segítsünk másokon. Legyen szó a megunt játékok kiválogatásáról egy rászoruló családnak, vagy sütisütésről a magányos szomszéd néninek, a lényeg a közös cselekvés.

Az empátia fejlődését gátló tényezők

Sajnos napjainkban számos olyan tényező van, amely gátolja az empátia fejlődését. Az egyik legjelentősebb a túlzott képernyőidő. Amikor a gyermek a tableten vagy a telefonon játszik, elmarad a valódi, szemtől szembeni interakció, amely során az érzelmi finomhangolás történik. A képernyő nem ad visszajelzést a fájdalomra, nem tükrözi az örömöt, és gyakran dehumanizálja a karaktereket. A másik nagy akadály a túlzott versenyszellem és a teljesítménykényszer. Ha a gyermek azt érzi, hogy csak akkor értékes, ha ő a legjobb, ha ő győz, akkor a társaira riválisként, nem pedig partnerként fog tekinteni. Az empátia virágzásához együttműködésre és biztonságra van szükség, nem pedig állandó összehasonlításra. Végül ne feledkezzünk meg a szülői kiégésről sem. Egy kimerült, érzelmileg elcsigázott szülő képtelen empátiát mutatni, ami negatív spirált indíthat el. Az öngondoskodás nem önzőség, hanem a jó szülőség alapfeltétele.

tags: #kisgyerek #nem #empatikus