Sok szülő szembesül azzal, hogy gyermeke elutasítja a puszit vagy az ölelést, ami aggodalmat kelthet. Azonban ez a viselkedés számos okra vezethető vissza, amelyek gyakran mélyebb érzelmi és fejlődési folyamatokkal vannak összefüggésben.
Az elutasító gyermek viselkedése és a szülői reakciók
Az elutasító gyermekek viselkedése sokféleképpen megnyilvánulhat. Anyakati 2 éves kislánya például hirtelen visszahúzódott, nem engedte, hogy megközelítsék, mérgesen reagált, ha szólni próbáltak hozzá, és eltolta az öleléseket, puszikat. Ugyanakkor látszott rajta, hogy boldogtalan és magányos, és vágyik a törődésre, mégis elutasítja azt minden formában.
Sok szülő hasonló helyzetben érzi magát: imádják gyermeküket, de nehéz úgy szeretniük, hogy a gyermek is érezze ezt. Gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy a gyermek nem igényli figyelmüket, szeretetüket, gyöngédségüket. Dr. Ross Campbell szerint ez azonban végzetes tévedés. A figyelmes szülők ösztönösen tudják, hogy gyermeküknek szüksége van szeretetre és érzelmi törődésre, még akkor is, ha elkerüli azt.
Feltétel nélküli szeretet és a gyermekek szeretetnyelvei
Dr. Ross Campbell hangsúlyozza a feltétel nélküli szeretet fontosságát, és azt, hogy a gyereknek éreznie kell ezt a szeretetet. Chapman gondolatai is segítenek megérteni, hogy a gyermekek érzelmi fejlődése során átmenetileg alakulhat ki olyan helyzet, amikor az érintést inkább elkerülik. Létezik öt olyan eset, amikor a gyermek fogékony a szeretetre, és ezekben az esetekben a gyermek gátlása enyhül, érzelmileg jobban megközelíthető.
- Amikor a gyermek valamit felettébb humorosnak talál.
- Amikor a gyermek valami olyat tett, amire méltán büszke.
- Amikor a gyermek fizikailag nem jól érzi magát (betegség, fájdalom).
- Amikor a gyermeket érzelmi sérülés érte (pl. összetűzött barátaival).
- A gyermek korábbi élményeivel összefüggő fogékony periódusok, mint például a szülőkkel tett hosszú séták, lefekvés előtti olvasás, imádkozás, beszélgetés.
Ezekben az esetekben a szülőknek gyorsnak és óvatosnak kell lenniük, kifejezve szeretetüket szemkontaktus, testi érintkezés és osztatlan figyelmük segítségével. Fontos, hogy ne essenek túlzásokba, és ne hosszú lére eresszék a dicséretet vagy a törődést.
Lehetséges okok a szeretet elutasítására
Az elutasító viselkedésnek számos oka lehet, amelyek gyökerezhetnek a gyermek korai élményeiben, temperamentumában vagy aktuális élethelyzetében.
Születéskori traumák és korai élmények
Sárika esete rávilágít arra, hogy a születés körüli traumák mély nyomot hagyhatnak. A méhen belüli rendellenesség, a vérszegénység, az inkubátorban töltött napok és a fájdalmas beavatkozások mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy a kislány féljen az idegenektől és elutasítsa az érintést. Ebben az esetben az édesanya volt az egyetlen biztos pont az életében, és minden idegen érintés fájdalommal járt. Ez a korai tapasztalat magyarázhatja, miért vált ennyire visszahúzódóvá.
Kistestvér érkezése és a középső gyermek szindróma
A kistestvér, Véda érkezése, aki mindössze 16 hónappal idősebb Sáriknál, szintén jelentős szerepet játszhatott a változásban. Bár Sárika sosem volt egyke, a legkisebb gyermek pozíciójának elvesztése fájdalmas lehet. A kistestvérrel való romló kapcsolat, a veszekedések és a féltékenység mind arra utalhatnak, hogy Sárika a szeretet elutasításával bünteti az édesanyát, vagy próbálja visszaszerezni a figyelmét.
A középső gyermek szerepe, különösen egy kritikus kétéves korban, további kihívásokat jelenthet. Ilyenkor a gyermekek fokozottan igénylik a figyelmet, és nehéz egy szülőnek háromfelé szakadnia.
A gyermek temperamentuma és a kötődési mintázatok
Dr. Ross Campbell szerint "bármilyen hihetetlenül is hangzik, sok gyermek születésétől fogva elutasítja a szeretet és a gyöngédség természetes megnyilvánulásait. Elfordítják tekintetüket, nem akarják, hogy megérintsék őket, és nem vágynak szüleik megkülönböztetett figyelmére." A kutatók is elismerik, hogy a gyermek születéskori temperamentuma és a kötődési mintázat között van kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy egy gyermek természetéből fakadóan lehet kevésbé bújós, és hamarabb önállóvá válik anélkül, hogy a szülők bármit is elrontottak volna.
Kötődési zavarok és azok lehetséges okai
John Bowlby kötődéselmélete szerint az embergyerek "koraszülöttként" jön a világra, és szüksége van az édesanyjára az életben maradáshoz és a bizalom kialakításához. A kötődés maga egy komplex rendszer, és a korábban kialakult bizalmatlanság a későbbi jó tapasztalatok révén orvosolható.
Kötődési mintázatok:
- Biztonságos kötődés: A gyermek kiegyensúlyozott, boldog és bízik az édesanyjában.
- Elkerülő kötődés: A gyermek ragaszkodik az édesanyjához, de hamar megtanulja elrejteni az érzelmeit.
- Ambivalens kötődés: A gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán, és nehezen nyugszik meg mellette.
- Elutasító/dezorganizált kötődés: A gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Váratlan viselkedést mutat, menekül az anya elől, leblokkol, ha meglátja. Ez extrém elhanyagolás vagy bántalmazás esetén alakul ki.
A reaktív kötődési zavar súlyosan elhanyagolt gyermekeknél alakul ki, akik érzelmileg közömbösek, elutasítják a kapcsolatot, apatikusak vagy agresszívak. A korlátlan kötődési zavarban szenvedő gyermek nagyon barátságos, mindenkivel keresi a kötődést, de kapcsolatai felszínesek. Ez gyakran válás, családi nehézségek vagy távolságtartó szülők miatt alakul ki.
Fontos kiemelni, hogy a kötődés nem sérül attól, ha egy-egy elem hiányzik. Például egy koraszülött baba is kialakíthat biztonságos kötődést, még ha kezdetben nem is lehet az édesanyja karjában. A gyermek viselkedésének megfigyelésekor figyelembe kell venni az életkort és a helyzetet.
Az "autisztikus jelek" és a beszédfejlődés
Egy másik példa egy 15 hónapos kisfiú esete, akinél a védőnő "autisztikus jeleket" vélt felfedezni. Bár a szakember szerint a gyermek még túl kicsi a diagnózishoz, a beszédfejlődés elmaradása és a hallásprobléma gyanúja felmerült. Fontos a korai fejlesztés és a szakemberek bevonása, hogy a gyermek a lehető legjobb támogatást kapja.
A szülői viselkedés, mint például a képernyő előtt töltött sok idő a kistestvér születése után, szintén befolyásolhatja a gyermek fejlődését és kommunikációs készségeit.
Hogyan segíthetünk az elutasító gyermeknek?
Anyakati és más szülők tapasztalatai is azt mutatják, hogy a helyzet nem teljesen reménytelen. Sárika például élvezte a közös éneklést, és néha kérte, hogy vegyék fel. A mesélés, mesekönyv nézegetés is olyan tevékenység volt, ami során hajlandó volt az anyja ölében ülni. Az ilyen "fogékony" pillanatok megragadása kulcsfontosságú.
A gyermekek sokszor olyan módon jelzik igényeiket, ami nem azonnali, direkt kérés. Például Sárika számos dolgot kért, amit nem is evett meg, csak azért, hogy az anyukája foglalkozzon vele.
A "nem kötelező puszi" elv
Nagyon fontos szempont, hogy a gyermeknek joga van eldönteni, kinek ad puszit, és kinek nem. Az emberek közötti intim távolság mértéke kultúránként eltérő, és a testünkhöz, arcunkhoz, szánkhoz való hozzáérés rendkívül bizalmas viszonyt feltételez. Amikor egy gyereket arra kötelezünk, hogy akarata ellenére puszit adjon, azt erősítjük meg benne, hogy nem ura a saját testének. Ez hosszú távon veszélyes lehet, mivel teret adhat a gyermek személyes terének megsértésére.
Jobb megoldás, ha kezdettől fogva a "te hozol döntéseket a te testeddel/személyes tereddel kapcsolatban" mintát használjuk. Soha nem késő ezen a hozzáálláson változtatni. Ha egy gyermek sziával köszön, kedvesen el lehet mondani az illetőnek, hogy ő így szeret köszönni. A saját mentális stabilitásunk is fontos egy idejétmúlt vagy káros társadalmi elvárással szemben.
Szakmai segítség és támogatás
A Szülők Háza Kht. például tréningeket indít kisgyermekes szülők részére, ahol érzelmi fejlesztő és kapcsolatépítő foglalkozásokon, valamint csoportos beszélgetéseken vehetnek részt az anyukák és apukák. Ezek a programok segíthetnek megérteni az esetleges nehézségek, elakadások okait, és új megközelítéseket adhatnak a problémák megoldására.
Az is előfordul, hogy a szülői gyermekkori élmények, rossz családi minták befolyásolják a kötődés minőségét. Ha úgy érezzük, nem tudunk olyan szülő lenni, mint amilyen lenni szeretnénk, érdemes szakember segítségét kérni.