A hipermobilitás szindróma a kötőszövetek jellegzetessége, amely életkori és egyéni alkati sajátosságként jelentkezik, több tünet együttes megjelenését jelenti.
Elsősorban az ízületeknél feltűnő a szalagok, ízületi tok, porckorong lazasága: a normál ízületi mozgás határait ábrázoló Gauss-görbe felső határán van a mozgásterjedelem. Különösen a kézujjak, könyök, váll, ágyéki gerinc, térd, boka érintettek. Viszonylag gyakori jelenség, tünetszegény vagy tünetmentes állapot, panaszokat a legtöbbször akkor okoz, ha a laza ízületet rendszeres tevékenységgel (pl. sport) túlterhelik, és a helyi tartóizmok tovább gyengülnek.
A hipermobilitást súlyossága és testszerte megjelenő kiterjedt tünetei szerint csoportosítjuk.
A hipermobilitás okai
A hipermobilitás okai között elsősorban örökletes tényezők szerepelnek, ritkán genetikai rendellenességgel áll összefüggésben. Az alkati sajátosság akkor válik betegséggé, ha az egyéni adottságokat figyelmen kívül hagyva terhelik az ízületet, illetve a betegség súlyosabb fajtájáról van szó.
A hajlékonyságot előnyként kihasználva (versenysport) az ízület túlterhelődik.
A betegség súlyosabb fajtájában az ízületek károsodása fokozódik az életkor előrehaladtával.
Milyen tünetekkel jár a hipermobilitás?
A hipermobilitás tünetegyüttes legszembetűnőbb tünete a túlzott hajlékonyság. Egyes ízületek az anatómiainál tágabb mozgástartományban mozognak. Ami laikus szemmel néhány sportágban, hivatásnál (úszás, torna, cirkuszi előadó) látszólagos előnyt jelentene, veszélyforrást is magában rejtő állapot.
A tünetek gyerekkorban kevésbé feltűnőek, mert a gyerekkori hajlékonyságnak tudják be. Akkor manifesztálódnak, amikor serdülőkorban is változatlanul megmarad a hajlékonyság.
Az ízületek hosszabb ideig tartó egyoldalú terhelése, például ülés, állás fáradtságot, fájdalmat okoz.
További általános tünetek már azt jelzik, hogy a hipermobilitás alkati sajátosság miatt akár észrevétlenül is megtörtént az ízületek túlterhelése:
- ízületi fájdalom sport közben vagy után
- kezeletlen esetben egyre erősödő krónikus kiterjedt fájdalom testszerte
- a hajlékonyság az életkor előrehaladtával az élettani folyamatokkal ellentétesen növekszik, mert a laza kötőszövet még jobban megnyúlt
Gyakoriak a szövődményes tünetek is, a laza ízületek, laza kötőszövetből eredő sérülések:
- szalagsérülések, ficam, rándulás
- ízületi gyulladás, porckopás, lúdtalp, bokasüllyedés, derékfájdalom
A laza kötőszövet nemcsak a mozgásszervekben, hanem a test egyéb területén is okozhat tüneteket:
- medencefenék süllyedés, laza hasfal, sérv
- visszérbetegség
A krónikus fájdalom következtében kialakulhatnak szekunder pszichiátriai tünetek.
Hogyan diagnosztizálják a hipermobilitás szindrómát?
A hipermobilitás gyanúja felmerülhet a szülőkben, ha kisgyereküknél rendszeresen feltűnően “kitekert” testhelyzeteket figyelnek meg úgy, hogy a gyermeken látszik, nem érzik kényelmetlennek azt. A gyerek mozgásfejlődését kísérő ortopédorvos az állapotot el tudja határolni a még egészséges tartományba eső hajlékonyságtól. Fizikális vizsgálat során az orvos aktív és passzív mozgatással ellenőrzi az ízületek mozgástartományát.
Mivel a hipermobilitás szindróma ritkán átfedést mutathat a kollagén termelést szabályozó gének rendellenességével (Ehlers-Danlos szindróma) vagy a csont-, szem- és szív-, érrendszeri érintettséget okozó Marfan-szindrómával, egyéb meglévő tünetek esetén további szakirányú vizsgálatok szükségesek lehetnek.
Előfordul, hogy nem tulajdonítanak jelentőséget a tüneteknek, ami tovább fokozza a panaszokat.
Hogyan kezelhető a hipermobilitás szindróma?
A betegség kezelése egyrészt tüneti jellegű, másrészt a rosszabbodást megelőző fizioterápiás kezelés, harmadrészt a szövődményeket kezeli.
Tüneti kezelés:
- fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés nem szteroid gyógyszerekkel
Fizioterápiás kezelés:
- izometriás gyakorlatok az ízületet stabilizálására, fájdalomcsökkentésre
- az ízületeket körülvevő izomzat növelése, kontraktúrák létrehozása célirányos gyógytorna keretében
A rugalmas kötőszövetről tudni kell, hogy ha túlnyúlik, akkor már nem nyeri vissza többé az eredeti hosszát és rugalmasságát. Az ízületet ilyenkor csak úgy tudjuk erősíteni, hogy az azt körülvevő izmot erősítjük meg.
Természetesen hipermobilitás szindróma esetén kerülendők azok a sportok, amelyeknél az ízületek nyújtása fokozottan jelen van (pl. balett, ritmikus sportgimnasztika).
A túlzott ízületi lazaság nem nőhető ki, de ahogy idősödik a gyermek, és az ízületei veszítenek hajlékonyságukból, így az állapota is javulhat.
Hogyan előzhető meg a hipermobilitás szindróma?
A hipermobilitás szindróma alkati sajátosság, örökletes jelleget mutat, közvetlen módon nem előzhető meg.
A rendszeres szakszerű gyógytornával, az ízületeket stabilizáló izmok szükség szerinti szelektív erősítésével-nyújtásával, illetve megfelelő sportválasztással az ízületi lazaság csökkenthető.
A kutatásban résztvevő gerincferdüléses páciensek 51,4%-ánál, míg a kontroll csoport 19%-ánál mutatták ki az eltérést. A háti gerincre lokalizálódott görbületű gyermekek lazábbak, mint akiknek a háti és deréktáji területen is van görbületük. Az ízületi lazaság nem egy betegség, gerincferdülés esetén azonban befolyásolhatja a terápiát. A terápiás elemek kiválasztásánál mindenképpen figyelembe kell vennünk. A kezelés, gyógytorna során a túlzott mértékű nyújtó, mobilizáló gyakorlatok alkalmazása ez esetben nem ajánlott, hiszen ezzel az egyébként is lazább struktúrákat a gerincferdülés miatt megváltozott lefutású, gyengébb izmok nem fogják tudni megfelelően megtartani, illetve korrigálni.
Ha az általános ízületi lazaság nem vezet valamely ízület visszatérő ficamához, általában orvosi szakvéleményezésen kívül nincs teendő. Többnyire az izomzat és szalagrendszer erősítése, esetleg fizioterápiás kiegészítő kezelés elegendő. Ha ficamodás (luxatio) , különösen, ha visszatérő jelleggel alakul ki, akkor viszont célszerű ortopéd szakorvosi segítséget kérni. Szerencsés esetben a kérdéses ízület külső rögzítővel történő megtámasztása, esetleg célirányosabb gyógytorna segíthet, de ezekben az esetekben akár műtét is szükségessé válhat.
Az ízületek lazaságáról gyermekeknél
Gyakori panasz, helyesebben észrevétel a szülők részéről a gyermek-ortopéd orvosi konzultációk alkalmával, hogy gyermeküknek lazák az ízületei, (általában térd, boka, ritkábban könyök, csukló ízületek kerülnek szóba) mi a teendő… Érdemes tehát kicsit elidőzni a témánál, hiszen az ismétlődő esetek is azt támasztják alá, hogy sokakat foglalkoztat a kérdés.
Az gyakorlatban az ízületek mozgási pályáját szögekben határozzuk meg, tehát egy adott ízület "lazaságát" (szakirodalomban inkább a kóros mozgathatóságot szokták említeni) akkor mondhatjuk ki, ha a mozgása meghaladja az adott korra és nemre meghatározott ízületi mozgásterjedelem mértékét... Ha ez a fizikailag vizsgálható ízületek többségéről elmondható, akkor kimondható "laza ízületűség , mint diagnózis.
Fontos megemlíteni, hogy nem balesetet, esetleg műtét után kialakult lazaságról beszélünk, mely egy adott ízületet érinthet, hanem általános lazaságról (latinul hypermobilitásról) van szó, mely jobbára szalagok, vagy az ízületet mozgató izmok lazaságából fakad, így több ízületet is érinthet.
Szögezzük le, mindjárt az elején, hogy általában ártalmatlan jelenségről van szó, mely gyermekeknél gyakoribb, és korral fokozatosan megszűnik.
A gyerekek ízületei egyébként is sokkal lazábbak a felnőttekénél, panasz (valamilyen fájdalom) pedig csak kevesebb, mint 10%-ban alakul ki az egyébként az átlagosnál lazább ízületűnek minősíthető gyermekeknél. Nem szükségszerű velejárója, de ugyancsak gyakori „panasz” lehet bizonyos ízületek ropogása, roppanása, mely többnyire szintén ártalmatlan jelenség, azonban sokszor még a fiatal felnőtt korban is fennáll. Teendőt többnyire ez sem igényel, amennyiben más panaszt nem okoz.
Az ízületek fokozott hajlékonysága magába hordozza a sérülések illetve a későbbi kopások lehetőségét. Köztudottan nem csak a nagyon kötött hanem a nagyon laza ízületek is sérülékenyek. A térdízület kóros hátrahajlása (hyperextensiója) pl. gyakran a térdízült sérüléséhez illetve térdízületi kopásához (gonarthrosis) vezet.
A hipermobilis gyermekek nagyobb mozgástartományban képesek ízületeik, illetve a hozzájuk kapcsolódó izmokat is mozogni. A túl laza ízületek fájdalmat is okozhatnak, mert az ízületek könnyebben kimozdulhatnak, ez az instabilitás pedig ficamokat, húzódásokat és gyulladást is eredményezhet.
Vannak olyan tünetek, amelyek felkelthetik a gyanút a szülőben, hogy gyermekénél esetleg hipermobilitás szindróma áll fenn: a terhelés hatására (pl. az extrém ízületi lazaság egyik látványos jele lehet, hogy a gyermek akár az alkarjáig is képes extensióba tolni (hátrahajlítani) a nagyujját.
Mindenképpen javasolt szakorvos (elsősorban ortopédus) felkeresése, aki megállapítja, hogy van-e további teendő.
| Tünet | Leírás |
|---|---|
| Túlzott hajlékonyság | Az ízületek a normálisnál nagyobb mozgásterjedelemben mozgathatók. |
| Ízületi fájdalom | Főleg terhelés (sport) után vagy krónikusan jelentkezhet. |
| Szövődmények | Szalagsérülések, ficamok, rándulások, ízületi gyulladás, porckopás. |
| Egyéb tünetek | Medencefenék süllyedés, laza hasfal, sérv, visszérbetegség. |
| Kórelőzmény | Családi halmozódás, örökletes tényezők. |