Határ Győző: Életút és Művészet

Határ Győző, születési nevén Hack Viktor, 1914. november 13-án látta meg a napvilágot Gyomán. Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus és építész volt, akinek életműve a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő, mégis sajátos színfoltja. Egyetemes tehetségként már fiatal korában kitűnt sokoldalúságával: zenét tanult, és számos nyelven beszélt, írt.

Korai évek és tanulmányok

Apja, Hack Vilmos (1881-1958), erdélyi szász származású volt, aki a gyomai Kner Nyomda papírszakértőjeként dolgozott. Az első világháborúban szerzett rokkantsága miatt a családot az anya, Túri Mária Margit (született Teitelbaum Margit; 1888-1969) tartotta el. Határ Győző 1933-ban érettségizett a Markó utcai Bolyai Főreálgimnáziumban.

Univerzális tehetség volt; már 16 évesen hegedülni tanult a Zeneakadémián, és melléktanszakon zongorázott. Zenei tanulmányait 17 évesen hagyta abba, amikor tanulmányi versenyen elért eredményei alapján felvételt nyert a Műegyetem Építészmérnöki Karára, Borbíró Virgil keze alá. Egyetemi évei alatt németül, olaszul, spanyolul, franciául és angolul is megtanult. 1938-ban szerzett diplomát a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán. Mint szigorló mérnök, két éven át dolgozott Hajós Alfréd mellett, majd végzése után négy esztendeig a Közmunkatanácsnál állt alkalmazásban, Borbíró Virgil irodájában.

Politikai üldöztetések és börtönévek

Határ Győző egész életében harcban állt az államhatalommal. 1943-ban államellenes szervezkedésben való részvétel miatt elítélték; május 1-jén összeesküvés vádjával letartóztatták, és műveit bűnjelként lefoglalták. A Haditörvényszék felségárulásért halálra ítélte, de ezt többszöri, hosszan tartó fellebbezés után előbb 12, majd végül 5 évre mérsékelték. A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Fogházban élte meg az 1944. március 22-i sátoraljaújhelyi börtönlázadást, amit betörő SS egységek segítségével fojtottak el. Ezt követően büntetőszázadba sorolták be, de 1944 késő őszén sikerült megszöknie.

Pestre menekült, ahol a Wallenberg-házban vészelte át a nyilasok rémuralmát. A Svéd-Ház lerohanását (1945. január 7.) egy szekrény felső polcán elbújva élte túl. A szovjetek „bevonulása” után szerencséje és orosz nyelvtudása életmentőnek bizonyult. A béke beköszöntével nehéz, keserű évek következtek. A „pártmaffia” mindenhol utolérte. Gerő Ernő feljegyeztette a nevét, amikor egy rabtársáról érdeklődött nála. A Csodák Országa HÁTSÓ-EURÁZIA kiadásához Lukács György segítségét kérte, ezért három napot kellett a rendőrségen eltöltenie. Édesanyját és nagybeteg apját is meghurcolták. Elkeseredettségében felvásárolta és elégette első, Ragyogó szívvel, remete daccal című verses kötetének fellelhető példányait.

1950. január 13-án a határ közelében fogták el, amikor disszidálni próbált, hogy eljusson a trieszti UNRRA-misszióhoz. Két és fél évet kapott, amiből közel egy évet köztörvényesek között, a szegedi Csillag „börtönköztársaságában” töltött le. Ezután egy rabokból verbuvált titkos mérnöki irodába (saraska) került a Gyűjtő Kisfogházába. Itt a pénteki kivégzések kivételével - amikor falhoz állítva, szó nélkül és mozdulatlanul kellett hallgatniuk a halálraítéltek utolsó kiáltásait - viszonylag jó körülmények között tartották őket. Később visszakerült a Sátoraljaújhelyi Országos Börtönbe, majd Hejőcsabára. Onnan büntetésből - a konyhán az ételért kitört verekedés miatt, amit „élelemfelvétel megtagadásának” minősítettek - a hírhedt Márianosztrai Fegyház és Börtönbe vitték. Innen szabadult 1952 nyarán. Szabadulása után egy évet az Állami Ipari Tervezőirodában dolgozott.

Emigráció és irodalmi tevékenység

Az 1956-os forradalom a Visegrádi Alkotóházban érte. Édesanyja telefonon hívta Pestre: „Ledöntötték a Sztálin-szobrot.” 1956 tavaszán ismerte meg leendő feleségét, Prágai Piroskát, akivel 1956 decemberében elhagyta az országot, és Londonban telepedtek le. Határ Győző 1957 és 1976 között a BBC Magyar Osztályának munkatársa lett, majd nyugdíjazását követően a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Emellett 1960 és 1985 között mint a külügyminisztérium hivatalos tutora, angol diplomaták magyar nyelvi felkészítését és a magyar kultúrába való bevezetését végezte feleségével együtt, aki felelősségteljes tisztviselői munkája mellett férje műveinek angolra fordításán is dolgozott.

1967 márciusában költöztek dél-londoni végleges otthonukba, ahol emigráns, majd később hazai barátaikat is sűrűn vendégül látták. Gyakran szerveztek irodalmi esteket, amelyeken Prágai Piroska a művek tolmácsolásában, előadóművészként közreműködött. Szoros kapcsolatot tartottak fenn az emigráció különböző irodalmi köreivel, mint a Párizsi Magyar Műhellyel, a londoni Szepsi Csomborral, valamint a hollandiai Mikes Kelemen Körrel és a müncheni Új Látóhatárral.

Nyugdíjba vonulása évében, 1976-ban megalapította saját könyvkiadóját, a londoni Aurorát, amely 1996-ig mintegy 30 kötetet jelentetett meg, kizárólag saját műveit. Nem csupán megírta, kiadta és postai úton terjesztette műveit, hanem a kötetek szedését is maga intézte. Londonban megteremtette a maga kis Magyarországát, az „Hongriuscule”-t, ahogy a francia író, Jean Rousselot elnevezte otthonát. Itt íródtak, sőt utóbb itt, a wimbledoni házban szedettek ki Határ főművei.

Főbb művei és filozófiája

Határ Győző irodalmi munkássága rendkívül sokrétű volt, magában foglalva verseket, regényeket, drámákat, filozófiai esszéket és műfordításokat. Művei között szerepelnek:

• Ragyogó szívvel, remete daccal (1945) - Versek.
• Heliáne (1948) - Regény.
• A rákóra ideje (1982)
• Anibel (1984)
• Éjszaka minden megnő (1986)
• Bábel tornya (1966, regényes formában átdolgozva)
• Golghelóghi (1976) - Kilenc darabból álló drámaciklus.

László Ferenc Honi bestiárium című, 2022-es irodalmi portrékötetének jellemzése szerint Határ Győző kilenc darabból álló drámaciklusa, a Golghelóghi (1976), ez az 1000. év táján játszódó, majd’ százszereplős Magnus Ludus Passionalis az óriás latorság, az álladalom létrejöttét, s a jámbor címszereplő részben Faustra, részben Peer Gyntre emlékeztető fejlődéstörténetét tárgyazza, dús filozófiai körítéssel. A filozófia ugyanis azóta, hogy az ifjú Határ Győzőben megfogamzott első mestergondolata („Ismerd meg a körülötted valókat!”), mind nagyobb teret nyert munkásságában. Nemcsak szép, filológiailag nett ókori regénye, a Julianus Apostata vagy misztérium-burleszkje, a Bábel tornya (1966) meg a számtalan többi novella és dráma telítődött Határ Győző ontológiai és ismeretelméleti fejtegetéseivel, de az író önálló filozófiai traktátusokkal is előállt.

„Határ Győző viszonya a nyelvhez, a műalkotás megteremtésének folyamatához rendkívül sajátos volt, vulkanikus-nukleáris kitörések láncolataként épült fel, összefüggő rendszerek mátrixaként” - írta róla születésének 100. évfordulóján. Minden gondolata, leleménye a magyar kultúrában és a magyar nyelvben találta meg inspiráló logoszát.

Műfordítói munkássága

Határ Győző számos nyelvből ültetett át magyarra prózát, (kis)regényeket és novellákat, később emigráns korszakában pedig drámákat és költői műveket angol, francia, görög, latin, német, olasz, orosz, spanyol szerzőktől. Fordított többek között Lion Feuchtwangert, Jack London-elbeszéléseket, Laurence Sterne Tristram Shandy című munkáját, de Blok, Nyekraszov, Averjánov, Uljányinszkij, Aszejev, Korolenko, Panfjorov, Solohov, Katajev, Vasco Pratolini, Mateo Alemán, Alonso de Castillo Solózano, Aicid Cervi, Gótáma Buddha, Stefan Heym, Alain Bosquet, André Frénaud, Jean Rouselot, Pierre Emmanuel, T. S. Eliot műveiből is fordított.

Hazatérés és elismerések

Határ Győző 1989 januárjában tért haza először Magyarországra, hogy Károlyi Amy kérésére beszédet mondjon a XX. század legnagyobb lírikusának ítélt barát, Weöres Sándor temetésén. Azóta mindhalálig rendszeresen hazalátogatott, megtalálták őt a különféle magas kitüntetések, és végre műveit is kiadták itthon. Népszerű szerző lett, bár a jelek szerint ő is tudta, hogy „nemolvasótábora" döntően „a megérző analfabéták szimpatikus mágiájával" választotta kedvenc írójának.

1988 áprilisában Kabdebó Lóránt irodalomtörténész kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondta életútját. 1989 őszén látogatott haza első ízben hivatalosan. 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntették ki. 1990-től haláláig szinte minden könyvhétre hazajött, szerzői esteket tartott, dedikált. 1991. március 11-én Kossuth-díjat kapott. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választotta. 1994-ben szülővárosa, Gyomaendrőd díszpolgárává avatta. Ugyanez évben a Miskolci Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. 1994. június 16-án megkapta az angol királynő engedélyét az érdemrendek viseléséhez. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának is. Az 1989-90-es fordulat óta rendszeresen publikált hazai folyóiratokban, többször lépett fel vidéki városokban, sőt Kassán és Pozsonyban szervezett előadóesteken is. Neve fokozatosan ismertté vált a szélesebb közönség előtt; kialakult hazai olvasótábora. Könyvei sorra megjelentek különböző hazai kiadóknál; haláláig hatalmas szellemi frissességgel dolgozott, figyelemmel kísérte mind a politikai, mind az irodalmi élet jelenségeit. Naprakész publicisztikával állást foglalt vitás kérdésekben, s tanácsaival, véleménye nyilvánításával hozzájárult a művészeti élet anomáliáinak tisztázó rendezéséhez.

Halála és emlékezete

Két héttel halála előtt, részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából, a St. James's palotában, Károly trónörökös jelenlétében és fővédnökségével rendezett megemlékezésen. November 13-án - Határ Győző 92. születésnapján - Károly főherceg ünnepi fogadást rendezett az 1956-os magyar emigránsok tiszteletére; a műsort a Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatónője, Bogyay Katalin szervezte. Az est „vezérszónoka” Határ Győző volt (ekkor még úgy tűnt: ereje teljében). November 17-én meghalt Prágai Piroska (aki már hónapok óta intézetben feküdt, alig-alig tudva magáról); férje tíz nap múltán, 2006. november 27-én követte őt. A londoni St. George’s kórházban hunyt el. Temetése - Piroskájával együtt - 2007. január 23-án 15 órakor volt Budapesten, a Farkasréti temetőben.

tags: #hatar #gyozo #babafurdetes