A mesék világa egy olyan hely, melyben nem számít, honnan jöttél, mit is akarsz a jövőtől, mik a terveid és céljaid. Az ezen gondoktól mentes világba való menekülés leveszi a terhet a két életszakasz közé szorult fiatalok válláról, segít a gyermekek elaltatásában, és egyben elősegítheti a jogérzékünk fejlődését is. Tulajdonképpen akaratlanul is egybekötjük ezen esetben a kellemest a hasznossal.
A mesék - egészen a népmesék és La Fontaine gyökereitől, a Grimm fivérek és Hans Christian Andersen munkásságán át Walt Disney tevékenységéig - példázatként, éjjelenkénti búvóhelyként szolgálnak minden gyermek számára. De vajon honnan is ez a rajongás a csodavilágok, elkápráztató birodalmak, szörnyekkel teli Óperenciás tengeren túl rejlő kiismerhetetlen területek iránt? Vajon a gyermeki ártatlanság vagy a valóságtól való elszakadás lehetősége csábítja vissza folyton-folvást az embert a mesevilág rejtelmeibe? A jó legyőzi a rosszat, és végül minden szereplő megkapja méltó jutalmát, illetve büntetését. Ezen általános konklúzió él majdnem minden gyermek tudatában, ha a mesékről van szó. De vajon a mesék valóban a követendő, egyben elrettentő példát írják elő az gyerekek számára, és ha igen, követik-e ezeket, a felnőttvilág által kreált mintákat?
A mesére (olvasásra) nevelés már a magzati korban elkezdődik, amikor az anya és az apa beszél a magzathoz. Születés után az altatódalok, mondókák, ringatók, höcögtetők (a szülő a térdére ülteti a gyermeket, és amíg a mondóka tart lovagoltatja) játszanak fontos szerepet abban, hogy bevezessék a mesék világába a gyermeket. 2-3 éves korban a különböző én-mesék, majd a láncmesék, állatosmesék, csalimesék korszaka következik. Az igazi mesekorszak - amelyben már a varázsmesék is helyet kapnak - 4.5-5 éves kortól kezdődik és 9-10 éves korig tart.
A meseolvasás fejlesztő hatásai
Vizsgálatok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, iskolába kerüléskor másfél évvel előzik meg nyelvi fejlettségben azokat, akik rendszertelenül vagy soha nem hallottak mesét a szüleiktől. Az olvasás, különösen a mesék világa, az egyik legfontosabb tényező a gyermekek lelki, érzelmi és intellektuális fejlődésében. Az Ohioi Egyetem kutatásai kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak, ötéves korukra közel 290 ezerrel több szót hallanak, mint azok, akiknek nem olvasnak naponta. Ez nemcsak a szókincsük gyarapodásához járul hozzá, hanem a későbbi olvasási készségek fejlesztéséhez is.
A mesélés célja az örömszerzés mellett az is, hogy segítségükkel a gyermek felfedezze az összefüggéseket a világban, el tudja benne helyezni önmagát és másokhoz tudjon kapcsolódni. A mesék jelentősége a gyermekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordozva felkínálják az azonosulás lehetőségét, kitágítják a valóságot, de felhasználhatóak a problémamegoldás és alkalmazkodás fejlesztésére is és segítenek a szorongásoldásban.
A mese jótékony hatásai közé tartozik, hogy hallgatása következtében tovább fejlődik a gyermek fantáziája. A szavak széles tartományának megismerése miatt pedig gyarapszik a gyermek szókincse és a vele való foglalkozás miatt nő az önbizalma is. A mese az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a képzelet, a fantázia, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze. Emellett a beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre is pozitív hatással van. A mesének fontos funkciója, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyermeket.
Érzelmi intelligencia és önismeret
A mesék különösen fontos szerepet játszanak a gyermekek érzelmi intelligenciájának és lelki világának kialakításában. Bruno Bettelheim, híres osztrák származású amerikai gyermekpszichológus leírásai szerint a mesék nemcsak szórakoztatják a gyermekeket, hanem mélyebb erkölcsi és lelki tartalmakat is közvetítenek. Az érzelmek, konfliktusok és értékek bemutatása a mesékben lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy megértsék a világot és saját tapasztalataikat is feldolgozzák. A mesék által a gyerekek megtanulják, hogyan kell kezelni a különböző élethelyzeteket, hogyan kell bátornak lenni, vagy épp hogyan küzdjenek meg az akadályokkal.
A jó és rossz közötti harc, amely a legtöbb mesében jelen van, segít a gyerekeknek felismerni az alapvető erkölcsi kérdéseket, és támogatja őket abban, hogy a világ pozitív oldalával azonosuljanak. A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. Ez az út saját belső énjéhez vezet. A mese hallgatása közben feltáródnak vágyai, megmutatkoznak félelmei a főhőssel vagy valamelyik másik szereplővel való azonosulás közben. Megvilágítódnak önmagára jellemző belső tulajdonságai saját maga számára. A gyermek a meghitt személyes és intim kapcsolatból eredően törődést érez, és érzi a rá irányuló figyelmet.
A mesék szerepe a gyerekek életében
Szókincsfejlesztés és kommunikáció
Támogatja a beszédfejlődést és gazdagítja a szókincset. Az olvasni még nem tudó gyermek számára a betűk már ismerősként köszönnek vissza az iskolában és az olvasás irányát is spontán megjegyzi. Az esti mesék alkalmával jó, ha időnként megállunk és a nehezebb szavak jelentését megbeszéljük, így könnyedén gyarapítjuk gyermekünk ismereteit, anélkül, hogy „direkt módon” tanítanánk. A tanulási képességeket is támogatja, hiszen az iskolai tanulás során az egyre összetettebb feladatok értelmezését is megkönnyíti a gyermek számára.
Minél több beszédet, mesét hall egy gyermek, annál bővebb szókészlettel rendelkezik ahhoz, hogy kifejezze önmagát. Így képesség válik arra, hogy pontosan megfogalmazza az érzéseit, jobban megértse társait és önmagát is magabiztosan tudja képviselni a kapcsolataiban. Elősegíti az alkalmazkodást. Az olvasás tökéletes alkalom arra, hogy kapcsolatba kerülj napi szinten a gyermekeddel, emellett egy nagyszerű módja annak, hogy megismerd az aktuális érdeklődési körét is. Mindemellett lehetőséget kínál a minőségi együtt töltött idő eltöltésére. Az olvasás gyermekeinknek számos nevelési és érzelmi pozitívumot adhat mindkét fél számára, hiszen olvasás az érzelmi kapcsolatok erősítéséhez is hozzájárul.
A belső képalkotás és fantázia
Amikor mesélésről van szó, mindig hallott, olvasott mesére gondolunk, nem pedig arra, amit a gyerek a tévé vagy a számítógép képernyője előtt ülve néz. Ez utóbbi esetben ugyanis kimarad egy nagyon fontos lépés: a belső képalkotás. Nincs rá szüksége, hiszen a képeket ilyenkor készen kapja. Ha azonban a felnőtt olvas neki vagy fejből mond el egy történetet, megindul a mese fejben történő lejátszása.
A belső képalkotásnak megvan az az előnye is, hogy a történetből a gyerek csak annyit képzel el, amennyi még nem túl félelmetes a számára. A klasszikus népmesék vagy a Grimm testvérek történetei ugyanis - felnőtt fejjel végiggondolva - tele vannak ijesztő, sőt szadista elemekkel. Mégsem kell féltenünk tőle a kisgyerekeket, ők ugyanis vannak olyan tapintatosak magukhoz, hogy nem képzelik túl ijesztőre a banyát, és nem gondolnak bele abba, mivel is járt pontosan, hogy Hamupipőke mostohatestvérei levágtak egy-egy darabot a lábukból.
A gyerekek fejében a mese „megszületik”, mint egy film. „A megfelelő mese a gyermeknél képes kialakítani a kettős tudatot, azaz a gyermek tudja, mi a valóság, mégis a fantáziájának teret adva képes beleélni magát az adott főhős helyzetébe.” Az a jó az olvasott mesékben, hogy a gyermek fantáziájára és képzeletére van bízva a képi világ. A gyerekeknél még átjárható a fantázia és a valóság mezsgyéje. A fantázia segítségével csökkenthető a szorongás. A főhősök a legkisebb királyfi vagy királylány, akik a próbák során erősödnek meg és gyűjtenek tapasztalatot.
Minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő - úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez -, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik.
A mesék mint életre felkészítő eszköz
Kevés olyan téma vagy probléma létezik, amelyre ne találnánk választ a mesékben. A mese szimbolikus úton készíti fel a gyermeket az élet próbatételeire. Ilyen motívum például, amikor a mesehősnek el kell hagynia a biztonságos otthont, és meg kell küzdenie valamivel (pl.: sárkánnyal). A mesehős útja tulajdonképpen a gyermek útja a felnőtté válás felé. Eligazítja érzelmeiben, feloldja a félelmeket, erősíti az önbizalmát.
A gyermek általában a legkisebb hőssel azonosul, aki rengeteg hátránnyal indul, aki pont olyan, mint ő. A gyermek is ugyanazt érzi a felnőttek világában, mint a legkisebb hős a mesében (például nagyon sok mindent nem ért). Annak, hogy végigjárja a legkisebb mesehős útját az érzelmi fejlődés szempontjából kiemelt jelentősége van. Például megtanulja azt, hogy a fejlődéshez vezető úton sokszor szembe kell nézni a kihívásokkal, közben segíteni kell másoknak és észre kell venni a különböző lehetőségeket. Az életbátorsághoz kap példát, megtanulja, hogy a célig sok próbát kell kiállni és az út során kudarcok is érhetik.
A történetek és mesék támogatják az ok-okozati összefüggések felismerését, segíti a mentalizációs folyamatokat (mit gondolhat a másik), értékelési a történteket és a következtetéseket is képes lesz levonni. A nevelés szempontjánál mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a gyermeket a való életre próbáljuk már kicsi korától kezdve felkészíteni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy elsajátítson olyan magatartásmintákat, melyek a felnőttlét során meghatározóak a társadalomba való betagozódás érdekében.
Milyen a jó mese?
A mesék szerkezete általában egyszerű, könnyen áttekinthető. Mindannyian tudjuk még általános iskolai emlékeinkből, hogy a meséket a népköltészet őrizte meg az utókor számára, mely korábban szájhagyomány, későbbiekben pedig feljegyzés útján maradt fent. A népmesék szorosan fűződnek az adott társadalom világképéhez, hiedelemvilágához, és hordozzák a kollektív tudattartalom elemeit is. Azonban kifejezetten fontos, hogy a népmese nem a szórakoztatás célzatával kelt életre a kultúra gyökérzetében. Hanem bizonyos magtartásformákat, és az azokból eredő tudást, megoldást próbált meg felkínálni a befogadó közönség számára, akik eredetileg a felnőttek voltak.
Főbb jellemzők:
- Alkalmazkodik a gyermek fejlődéséhez: A fejlődés során a gyermek érdeklődési köre egyre tágul. Szűk környezetén kívül érdekelni kezdi a barátság, a társas kapcsolatok, az állatok és a világ. A mese akkor jó, ha témája a gyermekhez hasonlóan változik, alakul. Az igazán jó történet pedig az, amelyikből megtanulhatja, hogyan lehet elérni a célokat és megoldani a nehézségeket.
- Eredeti formában jut el a gyermekhez: Fontos elkerülni a leegyszerűsített és lerövidített egyperces meséket. A mese akkor éri el jótékony hatását, ha teljes változatban jut el a gyermekhez, nincs rövidítve és nem hiányzik belőle a konfliktus. Minden elemének fontos szerepe van, és a változtatással, rövidítéssel épp a lényegi mondanivaló veszik el. Ha például kiveszünk minden rosszat a meséből, akkor a jóval való azonosulási folyamat nem tud megtörténni. Ahhoz, hogy a gyermek együttérezhessen a jóval, és katartikus (feszültségoldó, felszabadító) élmény legyen számára a mese vége, benne kell lennie a gonosz szereplőnek is.
- A mese szereplői nem ambivalensek (ellentmondásosak): Fontos, hogy a szereplők egyszerűek legyenek és csak egy-egy bizonyos tulajdonságot, jellemvonást képviseljenek (pl.: vagy jó, vagy rossz). Ennek azért van jelentősége, mert kisiskolás kor előtt a gyermek még nem érti meg, ha egy szereplő többsíkú, bonyolult, összetett személyiség.
- Saját történeteket dolgoz fel: A 3-4 éves gyermek nagyon szereti azokat a rövid, egyszerű történeteket, amelyeknek ő maga a főszereplője. Szüksége is van arra, hogy saját életéről meséljünk neki, mert az emlékezete még nem fejlett annyira, hogy összefüggésében lássa a dolgokat. Lefekvés előtt elmondhatjuk, hogy hol voltunk, mit csináltunk aznap. Ezek a napi eseményekről szóló történetek segítik a gyermeket a saját identitásának a felépítésben.
- A tündér- és varázselemeket tartalmazó mesék: 4-5 éves korig még összemosódik a valóság, a realitás és a fantázia. 5 éves kor körül alakul ki az úgynevezett kettős tudat, amely azt jelenti, hogy a gyermek képes beleélni magát a mesébe, azonosul a mesehőssel, de már nem téveszti össze a történet eseményeit a valósággal, ezért csak 4,5 éves kor után kezdjük el a tündér- és varázsmeséket.
Mesekönyvek kiválasztása
- A mesekönyv ne legyen túlillusztrált!: A jó mesekönyv kevés és sejtelmes illusztrációt tartalmaz, amibe a gyermek bele tudja vetíteni a saját gondolatait, képzeletét. A túl sok és túl direkt kép gátolja a gyermek fantáziáját, a belső képteremtés folyamatát. Természetesen kisebb korban, amikor még szavakat, fogalmakat tanul, nagyon fontos szerepük van a nagy, színes képeknek (pl.: leporellók), melyek a mindennapi életből ismerős tárgyakat, élőlényeket ábrázolják.
- Minőségi mesekönyvet vásároljunk!: A gyermek számára legideálisabb mesék kiválasztásához a legfontosabb támpont a gyermek életkora és az érdeklődése. Ha minőségi mesekönyvet szeretnénk vásárolni, akkor érdemes figyelembe venni, hogy milyen kiadó adta ki a könyvet, vagy megnézhetjük a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének ajánlólistáját is.
A mese és a valóság
A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyértelművé teszik, hogy a kisgyermek szellemi, mentális, érzelmi fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a mese hallgatásának a képi szimbolikus világ kialakulásához és a további fejlődéshez. A jó és a rossz harcának elhatárolódása jelentősen hat a személyiségfejlődésre. A klasszikus Grimm vagy Andersen mesékben a látszólag horrorisztikusnak tűnő hétfejű sárkány átmenetileg válthat ki félelmet vagy szorongást, hiszen a mesék befejezése a gonosz sárkány pusztulása, míg a JÓ elnyeri jutalmát.
A gyermekek valóságérzetének alakulása folyamatos, idővel el tudják különíteni a mesét a valóságtól. A valóságban nincsenek hétfejű sárkányok, tehát nem kell félni tőlük. Három éves kor körül már differenciálni tudnak a Jó tündér és a Rossz tündér között, a még kisebb gyermeknek azonban más jellegű meséket kell mondani: általában négy soros, rímekbe faragott versikéket. Természetesen kellenek a modern mesék is, csak megfelelő keretek között.
Úgy tűnik, hogy a távoli múltban játszódó régi, kosztümös mesék, amelyekben sokféle indulatot és agresszivitást tartalmazó elem is található, mégsem olyan félelmetesek, szorongást kiváltóak a kisgyermek számára, mint a napi valóságot tükröző vagy az űrfantáziát közelbe hozó, erőteljes hangeffektusokkal aláfestett történetek.
Miért kéri a gyermek többször ugyanazt a mesét?
Ha a gyermek rendszeresen ugyanazt a mesét kéri, annak fontos érzelmi funkciója van, azt jelzi, hogy van még dolga azzal a mesével. Lehet, hogy van egy leragadása vagy konfliktushelyzete, amire a mesében szimbolikus úton választ talál. Számunkra lehet, hogy unalmas ugyanazt a mesét hetekig, hónapokig olvasni, de megéri, mert a gyermek rengeteg erőforrást (az erőforrások a problémák megoldását és az érzelmek feldolgozását segítik) kap belőle. Hagyjuk, hogy hasson a mese, és ne akarjuk a meséből kihámozni, hogy mi lehet a gyermek problémája.
Mesélés vagy mesenézés?
A fantázia, a képzelet és a kreativitás kibontakozása szempontjából lényegesen előnyösebb az olvasott vagy mesélt mese, mint a rajzfilmek. A tévében, számítógépen vagy tableten látott mesék esetén a gyermek készen kapja a képeket, a fejből mondott vagy olvasott mese viszont úgy jelenik meg a kicsi képzeletében, ahogyan ő megalkotja.
Ha a gyermeknek felolvassuk a történetet, beleéléssel tegyük! Sokkal nagyobb élményt nyújt a számára, ha átéléssel adjuk elő a mesét, ez nagymértékben segít neki a történet megértésében, feldolgozásában és a szereplőkkel való azonosulásban. Semmiképpen se sietősen olvassuk vagy mondjuk a mesét, várva azt, hogy mihamarabb túlessünk rajta!
A televízió és a digitális eszközök hatása
A Pediatrics folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mesehallgatás közben a gyermekek agya sokkal aktívabb, mint amikor passzívan nézik a meséket a televízióban vagy egyéb digitális eszközökön. Az MRI-vizsgálatok azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak meséket, különösen azokban az agyi területekben mutatnak nagyobb aktivitást, amelyek a képzeletért felelnek.
A kisgyereknek nagyon nagy a kép-éhsége, mert sok feldolgoznivalója van. De a picik még nem tudnak különbséget tenni belső és külső kép között. A külső kép nem járul hozzá a feldolgozáshoz, sőt, feldolgozhatatlan információkkal árasztja el és blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok így felhalmozódnak, feldolgozatlanul maradnak. A képernyőt figyelve agyunk elektromos hullámszerkezete is megváltozik. Míg az alvás vagy meditációs állapotokban megfigyelhető folyamatok során agyunk elfordul a külvilágtól és nyitva áll a belső világ hatásainak feldolgozására, addig a képernyő figyelése én-idegen, külső hatásoknak nyit meg bennünket.
A gyorsan változó, villódzó képek nem hagynak időt és teret a gyereknek arra, hogy fantáziája, érzelmi feldolgozó munkája révén belső képeket készítsen. A megszakítás nélkül, órákon át ömlő, újabb és újabb mesék emésztetlenül haladnak át a kicsi elméjén. Nincs mód visszakérdezni, az izgalmas részeket újra és újra átélve, fokozatosan uralni a mesebeli bonyodalmak keltette szorongást.
A mesék szerepe a gyerekek életében
A diafilm előnye
A diafilm vetítés pozitív hatásáról sem szabad megfeledkezni. Ilyenkor a gyermek egy állóképet lát, a feliratot felolvassák neki. A diafilm előnye a kisgyermekek számára, hogy állóképet lát, a feliratot olvassák neki, és vissza is lehet térni rá, kérdezni lehet, hosszabban elidőzhetnek az apróbb részleteknél. Egészen kicsi korban a gyermek nem tudja még különválasztani a mesét és a valóságot, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ kaphat a szülőtől, a felnőttől.
A mesélés mint rítus és kötelék
A meseolvasásnak idővel kialakul a rítusa. Hogyan és mikor olvasunk a gyerekünknek. Ilyenkor lassítunk, egymásra hangolódunk, figyelünk egymásra, az itt és mostban éljük meg a pillanatot. A mesélés legyen egyfajta rítus szeretetteljes légkörben, ami során le lehet zárni egy napot, el lehet pihenni. A kisgyermekkor lényeges történése a szülők valamelyikével történő esti mesehallgatás. A mesélés testi jóllét állapotában (vacsi és fürdés utáni, ellazult állapot), nyugalmas környezetben, csendben, elalvás előtti, „módosult tudatállapotban” zajlik. Ha ez nem lenne elég, ott van még a gyakori testi kontaktus (ölben ülés, érintés, szemkontaktus, esti puszi), a meghitt együttlét a szülővel. A helyzet, a testi állapot jelzései, az események időbeli rendje mind-mind a korai, első életévek tapasztalataira emlékeztetnek.
A gyermek a meghitt személyes és intim kapcsolatból eredően törődést érez, és érzi a rá irányuló figyelmet. Amikor a szülő esténként összebújva mesét olvas gyermekének, nemcsak a gyermek fejlődését támogatja, hanem egy meghitt, közös élményt is teremt, amely erősíti a köztük lévő érzelmi köteléket. A közös meseolvasás nemcsak egy napi rutin része, hanem lehetőség arra, hogy a szülő és gyermek egy láthatatlan kapcson keresztül még közelebb kerüljön egymáshoz.
Amikor a gyerekek azt látják, hogy szüleik érdeklődnek az olvasmányok iránt, ez azt az érzést váltja ki bennük, hogy értékelik és tisztelik őket, ami magasabb önbecsüléshez és bizalomhoz vezet. Tulajdonképpen ezt nehéz lenne számokkal behatárolni, mivel ez az idő általánosságban a szülői időbeosztástól és a gyermek figyelmétől is merőben függ, illetve ezek a tényezők akár hetente változhatnak. A legfontosabb az, hogy az olvasást a napi rutin következetes részévé tegyük.
A felnőttek szerepe és felelőssége
„A gyerekek a szemünk láttára mesén nőnek föl. Jó ha tudjuk, számon tartjuk, hogy a mese kiemel az állatvilágból, civilizál. A mese emberré tesz” - vélekedik Lengyel László. A gyermekkor befejezetlennek tűnik mesék nélkül. Végül is ez az élet egyik varázslatos szakasza, amikor hiszünk abban, hogy bármi lehetséges. Oka van annak, hogy ezek a csodálatos történetek generációk óta megragadják a gyerekek képzeletét. A gyermekirodalom célja, hogy segítsen egy kisgyermeknek megérteni, mit jelent embernek lenni, és segít megérteni az őket körülvevő világot. A mese műfaja lehetőséget biztosít a gyermekek számára, hogy megkapják a számukra fontos tanulságokat.
Mivel a gyerekek még nem elég érettek a műsorok megválasztására, ez a felelősség a szülőket terheli. A teljes tilalom ugyanakkor csak megnöveli a kíváncsiságot, így különbséget kell tennünk az értékes és akár káros műsorok közt. Megoldást jelenthet, ha teszteljük a gyermekműsorokat. Legyen a szövege, szókincse érthető a gyermek számára, a beszédtempó követhető. Ne árassza el aránytalanul az agresszív tartalom. Fontos, hogy gyermekünk megértse a benne elhangzott poénokat, és a téma az ő korának megfelelő legyen. Gondoljuk át, milyen hatást gyakorolnak a látottak a gyermekre, különösen az akciórajzfilmek esetén.
Hiába kerül ki győztesen a gonosszal való küzdelemből a jó, a gyorsan pergő, követhetetlen harci eseményeket megjelenítő képsorok megrázkódtatást okoznak a kicsiknek, mert nem tudják kellően függetleníteni magukat attól, ami történik, hiszen a cselekmény tempója számukra felfoghatatlanul gyors. Sokszor éppen a gonosz szereplő indítékai maradnak érthetetlenek. Sokkal élvezhetőbbek a gyerekek számára azok a rajzfilmek, mesék, melyeknek tartalma valamelyest összhangban van a mindennapi tapasztalataikkal.
A meseolvasás, szabad mesemondás közben a szülő folyamatos kontaktusban van a gyermekkel, észreveszi, ha nem ért valamit, rá tud kérdezni a homályosnak tűnő részletekre. Erre a tévénézés során legfeljebb utólag van lehetőség. A tévé máskülönben akadályozza a családtagok közti kommunikációt, csökkenti a gyermek kreativitását, és sokszor a család számára idegen életszemléletet közvetít. Ha mégis arra kerülne a sor, hogy a gyereket a képernyő elé ültetjük, a gondosan kiválasztott, elejétől végégig lejátszott, lehetőleg visszapörgethető és újra levetíthető video/DVD filmek jóval kevésbé károsak, mint a válogatás nélküli tévénézés. Ilyenformán ha a gyermek valamit nem értett meg, a túl gyors tempójú szöveg visszatekerhető, könnyebben megérthető. 7-8 éves korig a szülő feladata kiválasztani az alkalmasat, de később is érdemes közösen megtervezni azokat a műsorokat, melyeket a gyerek megnézhet. Fontos tudnunk, mit néz a gyermek, hogy megbeszélhessük, és értékelhessük azt. Ne hagyjuk, hogy passzív szemlélő legyen az apróság, érdeklődjünk kedvenc szereplője, véleménye iránt, hogyan lehetett volna a konfliktust máshogy megoldani, stb. Végezetül pedig nagyon fontos, hogy ne legyen központi helyen a tévé, evés közben ne menjen a készülék, ne szakítsunk félbe együttes tevékenységet, mindig előbb egymással foglalkozzunk, és ha marad időnk, akkor tévézzünk, ha az valóban nyújt valami pluszt.