A tuberkulózis (TBC) egy krónikus bakteriális fertőzés, amelyet a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okoz. Leggyakrabban a tüdőt érinti, de más szervekre, például a vesékre, agyra és csontokra is átterjedhet. A TBC cseppfertőzéssel terjed, általában fertőzött egyén köhögésével vagy tüsszentésével.
A korai felismerés kulcsfontosságú a TBC terjedésének megakadályozása és az időben történő kezelés biztosítása érdekében, különösen várandós nők és újszülöttek esetében.
A tuberkulózis típusai
A tuberkulózis több formában jelentkezhet:
- Elsődleges TBC: Korábban nem fertőzött személyeknél jelentkezik. Ez a forma, az úgynevezett elsődleges góc a tüdőben alakul ki, és legtöbbször tünetmentes. Gyakran más okból végzett mellkasröntgen vagy tüdőszűrés során derül ki, mivel az elsődleges góc nyoma gyógyult állapotban is megmarad.
- Másodlagos TBC: Azok a baktériumok hozzák létre, melyek az elsődleges fertőzés alkalmával a tüdőben nem pusztultak el. Ez a forma, főleg fokozott rizikójú személyeknél, hajlamos a szervezet egyéb területeinek, nem csak a tüdőnek a megbetegítésére.
- Látens TBC: A személy hordozza a TBC-baktériumokat, de az immunrendszere képes a fertőzést ellenőrzés alatt tartani. Ebben az esetben a beteg nem mutat tüneteket és nem fertőző, de a baktériumok lappanganak a szervezetben. Kezeletlenül hagyva azonban aktív tuberkulózis betegséggé alakulhat.
- Aktív TBC: Az ember immunrendszere nem képes kontrollálni a TBC-baktérium fertőzést. Az aktív TBC-betegségben szenvedők általában tüneteket mutatnak, és terjeszthetik a betegséget.
A tuberkulózis diagnosztizálása
A TBC diagnózisának felállításakor a tünetek mellett több vizsgálati eljárásnak van szerepe. A diagnosztikai folyamat célja a betegség kimutatása, a fertőzöttség mértékének meghatározása, valamint a megfelelő kezelés elindítása.
Vizsgálati módszerek:
- Mellkasröntgen: Segítségével állapítható meg a tüdő érintettsége és a fertőzéses góc nyoma. Várandós nők esetében, ha a tuberkulin teszt pozitív, mellkasröntgen felvétel készítése javasolt.
- Mikrobiológiai vizsgálat köpetből: A kórokozó jelenlétének laboratóriumi kimutatása (saválló baktériumok). Ha a beteg, például egy gyermek nem tud köpetet leadni, akkor szóba jöhet náluk a gyomorváladék leszívása.
- Tuberkulin bőrpróba (Mantoux-teszt): Kis mennyiségű tisztított fehérjeszármazékot (PPD) injektálnak a bőrbe. 72-96 óra elteltével a szúrás helyének állapotából olvasható le az eredmény. Megbízhatósága alacsonyabb, mint a mikrobiológiai vizsgálaté. Fontos tájékoztatni az egészségügyi szolgáltatót az előzetes TBC-tesztekről vagy a BCG-oltásról, mivel a BCG oltás téves pozitív eredményt okozhat.
- Vérvizsgálat (IGRA - Interferon-gamma release assay): A TBC-vérvizsgálat az interferon-gamma (IFN-γ) nevű specifikus fehérje mennyiségét méri, amelyet a páciens T-limfocitái termelnek. A pozitív IGRA TBC-fertőzést jelez, de nem feltétlenül aktív betegséget. A QuantiFeron-TB-Gold Plus teszt a Mycobacterium tuberculosis baktérium által okozott fertőzések kimutatására alkalmas immunológiai teszt.
- Biopszia vagy szövettani vizsgálatok: Kétes esetekben végezhető szövettani vizsgálat (biopszia) az esetlegesen érintett szervekből.
- Molekuláris gyorstesztek (pl. PCR): A baktérium örökítő anyagának, a DNS-nek az izolálása alapján azonosítják a kórokozót. Ez utóbbi módszer gyorsabb eredményt biztosít, és segíthet a gyógyszerérzékenység meghatározásában is.
Tuberkulin bőrpróba olvasása
Várandós nők TBC szűrése
A tuberkulózis bőrpróbát (tuberkulin teszt) rutinszerűen végzik a terhes nőkben. A tuberkulin tesztre adott pozitív reakció esetén mellkasi röntgenfelvételt kell készíteni. Amennyiben a terhes nő bőrpróbája pozitív, azonban nincsenek tünetei és mellkasi röntgenfelvételén nem található eltérés, általában szájon át adott isoniazid gyógyszer az egyetlen szükséges kezelés a betegség gyógyítására. Az isoniazid kezelést azonban általában elhalasztják a terhesség utolsó három hónapjáig vagy a szülés utánra, mert a gyógyszer okozta anyai májkárosodás veszélye nagyobb a terhesség során.
Újszülöttek és csecsemők TBC kimutatása
Újszülöttben a tuberkulózis tünetei közé tartozik a láz, az aluszékonyság, a rossz etethetőség és a légzészavar. A fertőzés kiterjedtségétől függően sok egyéb tünet is előfordulhat. A máj és a lép megnagyobbodhat, mert ezek a szervek szűrik ki a tuberkulózist okozó baktériumokat. Az újszülött növekedése és súlygyarapodása nem megfelelő (fejlődésbeli elmaradás). A tuberkulin próbát gyakran végzik el a pozitív anyák gyermekeinél is. Egyes újszülöttek vizsgálata azonban álnegatív eredményt adhat. Ha tuberkulózisra van gyanú, a gerincvelői folyadékból, a légutak váladékából és a gyomorból vett mintákat tenyésztésre küldik a laboratóriumba. A mellkasi röntgenvizsgálat általában kimutathatja, vajon az újszülött fertőzött-e. Májból, nyirokcsomókból, tüdőből és mellhártyából vett biopsziára lehet szükség a diagnózis megerősítéséhez.
A tuberkulózis kezelése
A tuberkulózis gyógyszeres kezelése a kórokozó rendkívüli ellenállóképessége miatt rendszerint több - általában 3-5 - antibiotikum kombinációjával történik. A kezelést mindig a betegnek legmegfelelőbb gyógyszerekkel, a legmegfelelőbb dózisban és időtartamig kell megválasztani, a kórokozó laboratóriumi vizsgálatát figyelembe véve. Ennek során megállapítják, hogy az adott baktérium törzs pontosan mely gyógyszerekre érzékeny, melyek a leghatásosabb készítmények.
A kezelés két fázisra bontható:
- Intenzív terápia: Két vagy három hónap időtartamú kezelést jelent, alapesetben a következő szerek hármas vagy négyes kombinációjával: isoniazid, rifampicin, pyrazinamide, ethambutol, esetleg streptomycin.
- Stabilizációs fázis: Legtöbbször isoniazid és rifampicin kombinációt jelent, de szóba jön az említett szerek bármelyike.
Komoly problémát jelent a multirezisztens tuberkulózis baktériumtörzsek terjedése, ami azt jelenti, hogy a baktériumok ellenállóvá válhatnak az egyébként hatásos antibiotikumokkal szemben. Sebészi kezelés is szóba jöhet a gyógyszeres terápia nem megfelelő hatékonysága esetén, ha a tüdő funkciója javítható, vagy ha valamely szövődmény elhárítása, illetve megelőzése azt megkívánja.
Új fertőzött felfedezése esetén fel kell deríteni a vele kapcsolatban álló személyeket, és szükség esetén ők is gyógyszereket kapnak megfertőződésük elkerülése érdekében.
Terápiás szempontok terhesség idején
A várandósság ideje alatti tuberkulózis kezelendő, még akkor is, ha a beteg a terhesség első harmadában van. A streptomycin kivételével a szokásos gyógyszerek adhatók. Mivel a várandós nők esetén az isoniazid által okozott májkárosodásnak nagyobb a kockázata, ezért a terhesség alatt és a szülés után két-három hónapig a májfunkciókat rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a terhes nőnek tuberkulotikus tünetei vannak, isoniazid, pirazinamid és rifampin kezelésre kerül sor. Ha ezen szerekkel szemben ellenálló baktériumtörzsre van gyanú, további gyógyszereket lehet adni. Úgy tűnik, ezek nem károsítják a magzatot. A fertőzött anyát mindaddig el kell különíteni gyermekétől, amíg fertőzőképes.
Újszülöttek TBC kezelése
A tuberkulózisban szenvedő újszülötteket isoniazid, rifampin és pirazinamid antibiotikumokkal kezelik. Ha az agy is érintett, az előbbiekkel együtt kortikoszteroidok is adhatók.
Mire számíthat a beteg a kezelés ideje alatt?
A terápia beállítása kórházi körülmények között, tüdőgyógyászati osztályon történik, ezt követően térhet haza a beteg. A kórokozó fertőzőképessége 1-2 hónapnyi kezelés hatására megszűnik, így a teljes gyógyulást nem szükséges megvárni a beteg hazabocsátásával.
A hazabocsátott betegek kezelésének ellenőrzése a tüdőgondozó, illetve a háziorvos feladata. A rendszeres orvosi ellenőrzés jelentősége igen nagy, mivel így nyomon követhető a páciens állapotának alakulása, a gyógyszerek esetleges mellékhatásai, feltérképezhetők a beteggel kapcsolatba került személyek, akik szükség esetén szintén kezelést kapnak fertőzés megelőzése érdekében.
A kezelést minél hamarabb el kell kezdeni, és az orvos utasításait pontosan követni kell. Ez mind a beteg, mind az orvos számára jelentős kihívás, ugyanis a TBC kezelése hosszú folyamat. A gyógyszereket azt követően is szedni kell, hogy a beteg már jobban érzi magát. A visszaesés és a szövődmények kialakulásának egyik fő rizikótényezője éppen az, ha a beteg a több hónapos terápiába és a szoros orvosi kontrollba belefáradva önhatalmúlag felhagy a kezelés folytatásával.
Milyenek a betegek kilátásai?
A betegség kimenetele az orvossal való megfelelő együttműködés esetén teljes gyógyulás is lehet. A tuberkulózis ma már többnyire jól gyógyítható, azonban a gyógyulás egy hosszú, több hónapig tartó folyamat, a tünetek is lassan kezdenek javulni a kezelés megkezdése után.
A tuberkulózis gyógyítása nehezebb, ha a tüdőn kívüli szervek is érintettek, vagy ha a beteg immunhiányos, azaz akár immunrendszeri betegség, akár más krónikus betegség vagy az arra alkalmazott gyógyszerek miatt szervezetének védekezőképessége legyengült. Idősebb betegeknél, alultápláltság esetén, vagy ha visszatérő betegségről van szó, szintén rosszabb a tuberkulózis gyógyhajlama.
A TBC szövődményei
Kezeletlen esetben vagy későn megkezdett kezelés esetén megnő a különböző szövődmények kockázata. A tuberkulózis önmagában ma már nem halálos, megfelelően gyógyítható, de elhanyagolt esetekben a szövődmények akár halálhoz is vezethetnek.
A TBC súlyos szövődménye lehet a TBC-s agyhártyagyulladás. A csont- és ízületi gyulladás jelentős fájdalommal és deformitással, rokkantsággal járhat. A gyulladás érintheti a mellhártyát, a veséket, a húgyutakat, akár több szervet is egyszerre, kialakulhat szívburokgyulladás. A tüdőbeli góc hegesedéssel (tüdőfibrózis) gyógyul, ami tartósan csökkenti a tüdőfunkciót. A fertőzés után TBC-n átesett betegek körében magasabb a tüdőrák kialakulásának kockázata. A gyógyulást követően előfordulhat visszaesés vagy újrafertőződés, a betegség visszatérésének körülbelül 0-15%-os kockázata van.
A tuberkulózis megelőzése
Magyarországon az újszülöttek még hazaadásuk előtt, a gyermekágyas osztályon megkapják a BCG oltást, melynek hatása a gyermek 12-14 éves koráig tart. Amennyiben az oltás helyén reakció nem alakul ki, a jelenlegi oltási irányelvek szerint, annak nem kell újraoltás sem újszülöttkorban, sem serdülőkorban. Az oltást még a szülészeti intézményben, de legkésőbb 4 héten belül be kell adni. A szülészeteken beadott oltást az újszülöttek a bal vállukba kapják. A beadást követő két hét után az oltás helyén egy 5-10 mm-es piros duzzanat jelentkezik, ami először elgennyesedik, majd 6-8 hét után hegesedve gyógyul. Fontos tudni, hogy - mivel ez egy élő, legyengített vakcina, ezért - HIV-pozitív anyától született csecsemőknek, vagy egyéb más immunrendszert gyengítő szert kapó anyák gyermekeinek nem adható rögtön születés után. Mivel a BCG oltás nem 100%-os hatékonyságú, az Egyesült Államokban rutinszerűn nem adják sem a gyermekeknek, sem a felnőtteknek. Ha egyszer egy személyt beoltanak, mindig pozitív lesz a tuberkulin próbája, így az új fertőzést nem lehet észlelni. Sok országban, ahol magas a tuberkulózis előfordulási aránya, a BCG oltást rutinszerűen végzik.
Amennyiben későbbiekben valaki olyan munkakörben dolgozik, ahol közvetlenül bizonyítottan fertőzött személyekkel lép kontaktusba, vagy egy háztartásban él TBC-s beteggel, javasolt a védettség ellenőrzése.
A megelőzést szolgálja a kiépült szűrési rendszer, mely keretein belül az ÁNTSZ által előírt szabályoknak megfelelően 40 éves kor felett ingyenesen, beutaló nélkül, 40 éves kor alatt (bizonyos munkakörök kivételével) térítés ellenében, orvosi beutalóval vehető igénybe. A szűrés egyéb tüdőbetegségek, például rosszindulatú daganatok korai felismerésére is alkalmas, ezért jelentősége nem csak a TBC felismerésében van.
tags: #tbc #kimutatasa #kismamaknal