A megismerő funkciók, mint a figyelem, az érzékelés és észlelés, az emlékezet, valamint a gondolkodás, a gyermek fejlődésének alappillérei. Ezek egymással párhuzamosan, egymásra hatva, de nem egyenlő ütemben fejlődnek. Már csecsemőkortól kiemelten fontos a kognitív funkciók fejlesztése, hiszen ezek a területek alapvetően befolyásolják a későbbi tanulási képességet és hatékonyságot. A valóság játékos felfedezése során a gyermekek megismerik a környezet formai, téri, mennyiségi viszonyait, színeit, és szinte észrevétlenül fejlődik a tájékozódóképességük, időérzékelésük, kialakulnak a nagysági és mennyiségi különbségek. Ezzel párhuzamosan bővül a szókincsük és javul a kifejezőkészségük is.
A születés előtti fejlődés
A gyermek növekedésének és fejlődésének legintenzívebb és biológiailag legsokoldalúbb periódusa az a kilenc hónap, amelyet édesanyja méhében tölt. A méhen belüli fejlődés biológiailag meghatározott, jól elválasztható három szakaszra bontható. A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló szakaszt nevezik csíraszakasznak. A csíraszakasz 8-10 napos ideje alatt a megtermékenyített petesejt végighalad az anya petevezetékén, és a méhbe jutva annak falába ágyazódik be. Ekkor veszi kezdetét az embrionális szakasz, amelyben megjelennek a létfontosságú szervek kezdetleges formái. A fogamzás utáni kilencedik héten, a csontok keményedésének első jeleivel veszi kezdetét a magzati szakasz. A fejlődés ezt követő része során a már meglévő kezdetleges szervrendszerek fejlettségi szintje lassanként el fogja érni azt az állapotot, amikor a kisbaba az anyaméhen kívül is életképessé válik.
A MAGZAT FEJLŐDÉSE AZ ANYAMÉHBEN
Újszülöttkor: a külvilág megismerésének kezdete
A születés nagy minőségi változást okoz az ember életében. Az anya testéből, a teljes biztonságot nyújtó biológiai környezetből a külvilágba, a társadalmi környezetbe kerül. Mások lesznek a létfeltételei: a fizikai hatások, így a hang-, fény-, hőmérsékleti viszonyok. Az újszülöttek a méhen belüli fejlődésnek köszönhetően világrajövetelük pillanatában birtokában vannak azon képességek kezdetleges formáinak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy érzékeljék környezetüket és tapasztalatokat szerezzenek belőle. Látásélességük még nem tökéletes, de ahhoz megfelelő, hogy föléjük hajoló anyjukkal kontaktusba kerüljenek. Hallásuk jól fejlett már a születés pillanatában is, de bizonyos hangtartományokban még nem kifinomult. Később ez gyorsan javul a csecsemőkorban, majd lassabban fejlődik, amíg végül tíz éves kor körül éri el a felnőtt szintet.
Az újszülött mozgásaira az első negyedév folyamán pusztán az a jellemző, hogy a fejét az egyik oldalról a másik oldalra tudja fordítani. A mozgásokat elsősorban nem a külső ingerek váltják ki, hanem belső ingerek hatására jönnek létre. Ilyenek a rugdalózás, kapálózás, nyújtózkodás. Ezeket impulzív mozgásoknak nevezzük. Minden biológiai és pszichológiai fejlődés, amely ebben a két és fél hónapos időtartamban megy végbe az újszülött és gondozója között létrejövő társas kapcsolat kialakulásához nyújt segítséget.
Csecsemőkor: gyors fejlődés és a szenzomotoros korszak
A gyermek fejlődése során az első évben, a csecsemőkor során a legnagyobb mértékű a növekedés, melynek üteme egyénileg eltérő lehet. Míg születéskor a fej mérete a testhossz 25%-ának felel meg, az első év végére az arány 20%-ra módosul. Továbbá a súlypont lejjebb kerül, ami majd a járás elsajátítását fogja segíteni. A születéskor még lágynak mondható csontok a táplálkozással a szervezetbe jutó ásványi anyagoknak köszönhetően fokozatosan megkeményednek. Először a kéz és a csukló csontjai kezdenek megerősödni, így a csecsemő idővel képessé válik a tárgyak megfogására, elmozdítására.
A csecsemő megismerő funkciói nagyrészt ún. szenzomotoros korszakban fejlődnek, ami azt jelenti, hogy az érzékszerveivel és mozgása közben képes megtapasztalni a környezetét. Három hónapos kor után figyelhetjük meg a szándékos, irányított mozgásformákat. A csecsemő felfedezi saját testét, kezét szándékosan látóterébe emeli. A negyedik hónapban, miután felfedezte saját testét, tárgyak után nyúl. Távolságot még nem érzékel, így gyakran mellényúl a tárgyaknak. A negyedik-ötödik hónap körül oldalra fordul, hogy a körülötte levő tárgyakat elérje. A végtagok mozgása közül először a kar, majd a láb mozgása tökéletesedik, képes lesz önállóan megfordulni. A mozgásfejlődésben kiemelkedő a finommotorika, különösen a fogás (a mutatóujj és a hüvelykujj csiptető mozdulata) kialakulása. Minél változatosabban manipulál a gyermek, annál intelligensebbnek tekinthető.
A megismerő funkciók fejlődése csecsemőkorban
- Érzékelés és észlelés: Érzékelés során a gyermekek megismerik a körülöttük lévő világot, és alkalmazkodnak hozzá, ebben segítik őket a mindennapi tevékenységek és játékok is. Fontos, hogy a különböző érzékletek tudatosuljanak bennük: a tapintás-, egyensúly-, mozgás-, látás-, hallás-, íz- és hőérzékelésén keresztül térképezzék fel a környezetet. Az újszülött korai mozgása még egy ingerre egész testtel válaszol, később ezek a mozgások differenciálódnak és integrálódnak.
- Figyelem: Az óvodás gyermekre még az önkéntelen figyelem jellemző, a három-négyéves gyermek 5-10 percig, az öt-hatéves gyermek is csak 15-20 percig képes koncentráltan figyelni. Már csecsemőkorban elkezd fejlődni az akaratlagos figyelem.
- Emlékezet: Az emlékezet fejlődésének egyik első mérföldköve a tárgyállandóság. Ez az a képesség, hogy a gyermek tudja, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha nincsenek a látóterében. A 8. hónap körül a csecsemő még nem keresi a letakart csörgőt, míg 1 éves korára már ott keresi, ahol eltűnt.
- Beszédfejlődés: A csecsemő környezetével eleinte síráson keresztül tartja a kapcsolatot. Kb. két hónapos korban megjelennek az ún. gőgicsélések, melyek még jelentés nélküli sorok. Körülbelül fél éves korban a csecsemő rájön a hanghatásokra, figyeli, szándékosan előidézi, élvezi azt. 7 hónapos korában próbálja utánamondani az egyes szavakat, majd a beszédtanulásra is sor kerül.
Kisgyermekkor: a mozgás és a kommunikáció fejlődése
Az átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó kisgyermekkor talán legszembeötlőbb változása, hogy a gyerekek végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban mozognak a világban, mint azt korábban tették. A mozgásfejlődésében legjelentősebb a járás elsajátítása, átlagosan 14 hónapos korban kezd önállóan járni a csecsemő. Lépcsőzés "kapaszkodva", lábváltással járás. Mozgásukon kívül kommunikációjuk is jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé és ezzel együtt beszédesebbé válnak.
A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok. Önállóságuk napról napra fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva. Egyedül képesek például felöltözni vagy enni, ám ezen egyszerű cselekvések előkészítése még a felnőttekre marad. Figyelmüket még nem képesek hosszan egy témára koncentrálni, mind beszédükben, mind játékaikban gyakran váltanak témát. A másfél, két éves gyermek kérdezési periódusa a "mi ez?" korszak a tárgyak nevének megismerését szolgálja. Minthogy nem értik még tökéletesen az őket körülvevő világot, és nem tudják annak eseményeit érdemileg befolyásolni, sokszor ijednek meg, és sok esetben félnek indokolatlanul annak jelenségeitől.
Óvodáskor: a személytudat kialakulása
Az óvodáskor a harmadik életévtől 6 éves korig, a személytudat kialakulásától-iskolára való alkalmasságig tart. Az agy súlya ekkor már 1200 gr. A testi fejlődést jellemzi a támasztószövet elcsontosodása, kéz, lábfej, lábközép és ujjpercek csontosodási folyamata. Az óvodás nagy mozgásigénnyel igazi örökmozgó. "Nagymozgásai" folyamatosan fejlődnek, biztos a lépcsőjárása, kerékpározása. Zenei hallása, ritmusérzéke fejlődik. “Észlelésbe ágyazott” emlékezés figyelhető meg az óvodás korban, megjelenik alkotó képzelete. Képszerű a gondolkodása, felismeri az ok-okozati összefüggéseket. Szókincse rohamosan fejlődik, 3-4 éves korban maximum: 2346, minimum: 598 szót ismer és használ. Ragozza az igéket és a főneveket. Érzelmi és akarati életét dackitörések tarkítják. Érzelmeit jellemzi az irányításhiány, az érzelmi kitörések, a differenciálódás, a negatív érzelmek megjelenése. Jellemző tevékenysége a játék.
A fejlődésben tapasztalható elmaradások és a segítségnyújtás
Ha egy gyermeknél a megismerő funkciók terén bármilyen eltérést tapasztalunk, az később befolyásolhatja a tanulási képességét, hatékonyságát. Figyelemfelhívó jel lehet, ha a gyermek csak erős felszólításra reagál, akaratlagos figyelme hamar elterelődik. Emlékezeti problémára utalhat, ha a gyermeknek nehézséget okoz megjegyezni tárgyakat, képeket, szavakat, mondatokat, utasításokat, valamint nem sikerül ezek azonnali vagy késleltetett felidézése. Az ilyen gyermekek bajosan tanulnak verseket, mondókákat, nem szeretik a memóriajátékokat. Intellektuális képességek zavara állhat a háttérben, ha a megismerés minden területén - bár nem egyenlő mértékben - észlelhető az elmaradás a gyermeknél, ilyenkor az önellátáshoz szükséges képességek is jelentősen eltérnek az életkortól elvárható szinttől. Kétéves kor előtt csak egyértelmű genetikai rendellenességek (például Down-szindróma, Williams-szindróma, stb.) esetén állítják fel ezt a diagnózist.
Ha azt tapasztalják, hogy egy-egy megismerő funkció fejlettsége jóval elmarad a gyermek életkorának megfelelő szinttől, akkor a kisgyermeknevelőt vagy az óvodapedagógust érdemes megkérdezni, hogyan látja a gyermeket. Ha csak néhány területen tapasztalnak eltérést, akkor is érdemes foglalkozni vele, mert ezek a hiányosságok a későbbiekben tanulási nehézséget, esetleg tanulási zavart okozhatnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fejlesztésre szoruló területeket időben felismerjék, és a gyermek minél hamarabb személyre szabott fejlesztésben részesüljön. Ebben a pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak segíteni.
tags: #csecsemokor #megismero #funkcionak #fejlodese