A csecsemők viselkedése gyakran okozhat aggodalmat a szülőkben, különösen, ha az eltér a megszokottól. A 7 hónapos babák esetében számos, látszólag szokatlan mozdulat és hang előfordulhat, amelyek hátterében azonban gyakran természetes fejlődési folyamatok állnak. Cikkünkben részletesen bemutatjuk ezeket a jelenségeket, magyarázatot adunk rájuk, és tanácsokat nyújtunk, hogyan kezeljük őket.
Az első hetek szokatlan jelenségei
A csecsemők szokatlanul aktívan alszanak, különösen az első pár hétben, amikor még nincs náluk valódi mélyalvás, illetve a mélyalvási szakaszok még nagyon rövidek. Ilyenkor a baba nincs ébren, csak álmában forgolódik, nem szükséges ilyenkor költögetni. Ha sír és sírás közben pár másodpercre nem vesz levegőt az csak annak köszönhető, hogy erőlködik, nem kell miatta aggódni. Más, ha a légzésfigyelő bejelez éjszaka, ilyenkor ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni, de a legtöbb esetben ilyenkor sem légzéskimaradásról van szó, hanem csak arról, hogy a baba túl messzire mászott az érzékelőtől. A légzésfigyelő úgy van beállítva, hogy 4 mp kimaradás után jelez, tehát ha sírás közben 1 légzés kimarad, az még nem gond. Amire oda kell figyelni az az ún. Csukott szemmel álmában sír Ilyenkor nem kell felvenni, felébreszteni.
Nagyon piciknél, újszülötteknél fordul elő, hogy csapkodnak és közben összekarmolják az arcukat. Kezét rágja 3 hónapos korig általában az éhség jele, amikor a csecsemő az öklét rágja, azt követően gyakran a fogzás okozza, de akár szájpenész is állhat a háttérben. Csapkod Az egészen picik is már félelmetesen tudnak csapkodni a kezükkel, lábukkal, mert amikor ők izgalmi állapotba jönnek (éhség, álmosság miatt pl.), akkor még az egész testükkel jelzik azt és nem tudják tudatosan kontrollálni a mozgásukat.
Egészen kicsiknél szokott előfordulni (3 hónapos korig), a veleszületett Moro-reflex okozza. Az oka az, hogy a baba hanyattfektetve vagy számára bizonytalannak tűnő testhelyzetekben (pl ölbe ültetve) nem érzi magát biztonságban, ezért kapaszkodni próbál, ölelő mozdulatot tesz. Ijesztően néz ki, de valójában ártalmatlan jelenség, amit később kinő a baba. A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatásaik az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket.
Már az egészen kicsi babák is ijesztő hangokat adhatnak ki magukból alvás közben, ettől nem kell megijedni.
A 7 hónapos baba fejlődése és a szokatlan mozgások
A 7 hónapos baba már mindkét irányba könnyedén forog, gurulva változtatja a helyét. A tárgyak igazi megfogása (radiális jellegű fogás) csak a 7. hónapban következik be. Ez azért fontos, mert a fogás előfeltétele a felállásnak. Kapaszkodva már ekkor állnak egyes csecsemők. Képes a tárgyak felemelésére és kézből-kézbe már átadja a megfogott holmikat. A 7 hónapos baba már szótagokat ismételget, pl. pa, ma, mam-mam-mam. Bár szavakkal még nem tudja jelezni kívánságait, azért a csecsemő a maga módján már kommunikál, tudomásunkra hozza, hogy mit szeretne. Mindent a szájába vesz, ekkor még ez a legnagyobb információszerző forrása.
Hajadat húzza, az arcodba belemar Ennek az az oka, hogy most fedezi fel a saját testét és a tiédet. Próbálgatja a saját testhatárait, 7-8 hónapos kor előtt ugyanis még azt hiszi, hogy ő és te egyek vagytok. Nem akar rosszat, nem akar bántani, és ezért nem is kell ilyenkor a kezére csapni. Elég, ha határozottan rászólsz (de ne túl indulatosan, mert akkor tetszeni fog neki a reakciód és a legközelebb is tesztelni fogja majd, mit reagálsz), majd megszünteted a kellemetlenséget okozó helyzetet (leteszed a kezedből a babát).
Harap Ez is azzal függ össze, hogy még nem ismeri a saját testhatárait, fogalma sincs, hogy ezzel fájdalmat okoz neked. A teendő ugyanaz, mint a fenti esetben. Ha szopizás közben harap, akkor el kell venni tőle a cicit, határozottan rászólni, hogy „Nem”, aztán megint visszaadni. Általában ez csak véletlen szokott lenni, nem szándékos.
Ha kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak. Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben. Talán dühösnek is látszik. Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatotá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak.
Lehet, hogy a köztudatban tévesen problémát jelent, amikor a baba „repülőzik”, de valóban ez egy fontos állomása a fejlődésének. 4 hónapos körül meg a pozíciót. Ha mi magunk kipróbálnánk, tapasztalnánk, hogy milyen nagy erőkifejtést kíván a testhelyzet gerincének izmaitól. Ezért is hasznos, mert hatékonyan erősíti a baba hátizmait. Felkészíti őt a további mozgásfejlődési állomásokra és ebben a testhelyzetben figyelmével távolabbi dolgokra is összepontosítani tud. Abban az esetben, ha még 6 hónapos korban is tapasztaljuk ezt, akkor forduljunk szakemberhez!
A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket.
A baba fejlődése cikksorozat szakértője dr. Tajti Zsanett, a tunderidoktorneni.hu weboldal alapítója és tanácsadó orvosa. A kisbabák akármilyen aranyosak is, a helyes kis szokásaikat legalább annyira nehéz megérteni. A gyakori csuklás, az állandóan kapálózó kis végtagok, és az egyéb érdekes szokások miértje mind-mind nagy talány lehet. Ilyen például az is, ha a baba folyamatosan rágcsálja, eszegeti a kezét. Sok szülő gondolja azt tévesen, hogy a csecsemőkori kézrágcsálás a fogzás jele. A babák ugyanis a 4-7. Van olyan elmélet, amely szerint a kisbaba azért rágcsálja a kezét, mert ez egy korai jelzése annak, hogy éhes. Emellett szintén az éhségre utalhat, ha az ajkaikat cuppogtatják, nyalogatják a szájukat, fogínyüket. De a kezek rágcsálása nem feltétlenül szólhat csak az éhségről. A babák az újszülött stádium utáni időszakban a kezeiket és a szájukat is arra használják, hogy felfedezzék az őket körülvevő világot, hiszen ez is a tanulási folyamataik részét képezi. Ilyenkor hamar eljutnak oda, hogy különböző tárgyakat fedezzenek fel azzal, hogy megfogdossák és a szájukba veszik azokat.
Egy, a Washington Post-ban megjelent írás szerint az, ahogy a kisbabák a szájukkal fedezik fel a világot, hasonló ahhoz, ahogy a felnőttek a kezeiket használják ugyanilyen okból. A felnőttek érző (szenzoros) idegeinek - ezek veszik fel az információt, amelyet aztán a leadó idegek továbbítanak az agy számára - száma az ujjaikban nagyobb, mint a testük bármely más területén. A babáknál ezeknek az idegeknek száma a szájukban a legtöbb. Így ha a csecsemő valamit a szájába vesz, azt nem csak azért teszi, mert rágcsálja, hanem azért, mert így ismeri meg az adott dolgot. A dolgok rágcsálása, szopizása pedig annak is egy módja, hogy a baba a szükségleteiről és a fejlettségi szintjéről információt adjon.
A 7 hónapos csecsemő egy Kolumbusz, igazi felfedező. Mivel mozgása rohamos ütemben fejlődik, kielégíthetetlen kíváncsisága napról-napra … na jó, ne túlozzunk, percről-percre újabb kalandokba hajtja. Hozzád való kötődése nagyon látványos, a görög tragédiák teljes súlyával kezd el sírni, ha kimész wc-re és hangos nemtetszéssel szabotál minden házi és egyéb munkát, amit nem a fél méteres körzetében végzel. Ugyanakkor világa egyre tágul, nyitott és fogékony az új dolgokra, már nem csak befogad, hanem ad is, egyre erőteljesebben kommunikál, a hangképzés folyamata csúcsra jár, gagyog, gügyög, gőgicsél, figyeli, ahogy beszélsz hozzá, utánozni próbál, minden eszközt bevet, hogy jelezze: - itt vagyok, jelen vagyok, foglalkozz velem! Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban minél többet beszéljünk hozzá, hiszen a beszédfejlődés hallás alapján történik és ébren töltött órái minden pillanatában minket figyel. Egyre több a szótag, anyanyelvi hang, felismeri és összekapcsolja a hallott szavak jelentését, felismeri a nevét, a cica vagy az apa szavak hallatán pedig azonnal bőszen keresni kezdi a nevek gazdáját. Ne legyenek illúzióink: már ebben az időszakban felismeri a szavak és a gesztusok útján kifejezett tiltást, a „nem!”-et, csak még nagyon korlátozottak a lehetőségei a tiltakozáshoz… de nyugalom, ez két éves korára elmúlik, és mi édesbús nosztalgiával fogjuk visszasírni ezt a békés időszakot. Persze ne a tiltás legyen a fő cél, lehetőség szerint hagyjuk, hogy minél inkább kiélje a felfedezések iránti vágyát, tegyünk vakdugót a konnektorba, élvédőt a sarkokra, pakoljuk el az alsó polcokról a dédimama féltve őrzött porcelánjait és engedjük szabadon a csavargót a lakásban.
A 7 hónapos csecsemő mindkét irányba fordul, segítséggel felül és többé-kevésbé stabilan ülésben is marad, ha kézen fogva lábra állítjuk, elbírja a testsúlyát és lépegetni próbál. Nagyon szeretne haladni, kúszni, mászni próbál és bár eleinte biztosan többet halad hátra, mint előre, hiszen nagyon sok dolgot kell egyszerre koordinálnia, de elkezdődik a helyváltoztatás, elérhetővé válnak az eddig vágyott elérhetetlen tárgyak, úgyhogy kössük fel a gatyánkat. Amit a kezébe vesz, azt szilárdan tartja, nézegeti, vizsgálja, összeütögeti, egyikből a másikba teszi, két kézzel érte nyúl, eldobja, majd jó esetben érte kúszik, rosszabb esetben riasztja anyát….
Mikor forduljunk szakemberhez?
A baba fejlődése nem mindig lineáris, eltérések lehetnek az átlagtól. Ha a baba fejlődése az átlagostól eltérő, akkor a mozgásfejlődés lehet lassabb, gyorsabb, eltérő sorrendű vagy akár fejlődési fázisok is kimaradhatnak belőle, legrosszabb esetben pedig el sem indul. A gyermekek fejlődésének követésére a szakemberek az úgynevezett percentilis táblázatokat használják. Ezek a grafikonok több ezer gyermek adatait vizsgálva készültek, és azt mutatják, hogy például a gyermek magassága, vagy hossza hol helyezkedik el ebben az átlagot mutató összesítésben. Mivel jelentős eltérések lehetnek a leányok és fiúk között, így külön táblázat mutatja a nemek szerinti értékeket. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is.
Figyelemfelkeltő lehet, ha a baba nem tud pár másodpercig támasz nélkül, vagy a kezére támaszkodva ülni, ha nem fordult át még soha egyik irányba sem, nem próbál valamilyen módon (körbe-körbe, oldalazva) kúszni vagy forogni. Akkor is keressük meg babák mozgásfejlődését segítő terapeutát, ha a baba nem szeret hason feküdni. A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából. Észrevehetünk bármilyen hibát, a szokásosól eltérőt, mozgásproblémát, vagy a fejlődésének megállapítását, amivel orvoshoz kell fordulni.
Ha nem tudjuk magunkat megállapítani, hogy a baba időnként miért feszíti magát, akkor mutassuk meg egy szakembernek. Nem könnyű azonban pontosan elmagyarázni a látottakat. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvot, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz. Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babaánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát.
Rendkívül jó speciális fejlesztő tornák léteznek. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.
Babaápolás és fejlődés
A 7 hónapos baba alvási szokásai már jobban hasonlítanak a felnőttekéhez, mint az újszülöttekéhez. Nem ritka, hogy a baba ebben a korban már átalussza az éjszakát, legfeljebb egyszer vagy kétszer kel fel etetésre. Azonban még mindig szükségük van a napközbeni szundításra, hogy kipihenjék magukat. Éjszaka 10-12 órát alszik, napközben legtöbben 2 alkalommal pihennek nagyjából 1 órát, de ez egyénenként változhat. A kicsik számos jellel jelzik, hogy fáradtak és aludni szeretnének. Ezek közé tartozhat a szem vagy a fül dörzsölése, az ásítozás, a nyűglődés és végül a sírás.
A játék nem csak szórakoztató a 7 hónapos kisbabák számára, de elengedhetetlen a fejlődésükhöz is. A közös időtöltés során a picik tanulnak, felfedeznek és új készségeket fejlesztenek. Tapogassatok különböző textúrákat, simogassatok plüssöket, kisállatokat! Az ilyen idős csöppségek számára a legmegfelelőbbek a nyitott végű játékok, amelyek ösztönzik a kreativitást és a felfedezést. (Ilyenek lehetnek a építőkockák, a labdák, a plüssállatok és a könyvek.) Fontos, hogy a játék minden körülmények között biztonságos legyen a kicsi számára.
Ha eddig jól bevált menetrend szerint mentek az alvások, elképzelhető, hogy most felborul a rend, ebben az időszakban ugyanis nagyon erős a szeparációs szorongás, a baba nem akar egyedül aludni, sír, éjszakánként felébred és az édesanyját keresi. A fogzás és a fejlődési ugrások nehézségeivel együtt ez egy nagyon nehéz időszak a babának és a mamának egyaránt, ami sok-sok türelmet igényel. Ha eddig nem olvastunk mesét, eljött az ideje, hogy esténként összebújva elővegyük a kedvenc könyveit, ezzel is erősítve a babát és oldva a szorongásait. Ha elveink és lehetőségeink engedik, nyugodtan hagyjuk akár velünk is aludni, ez mindenkinél legyen egyéni döntés, ne akarjunk semmilyen elváráshoz alkalmazkodni, csak a baba és a mi érdekeink fontosak. A napi alvásigénye általában két alkalomra csökken, ezek is egyre rövidebbek lesznek, 1 - 1,5 óra alkalmanként, az egész napos alvásigénye 13-15 óra.
Ha még szoptatsz, akkor nyugodtan folytasd tovább, még ebben az időszakban is nagyon sok fontos tápanyagot kap a babád az anyatejből, de persze emellett ugyan ilyen fontos már a hozzátáplálás is. A babád ilyenkor már megismerkedett pár ízzel, túl vagytok az almán, az őszibarackon, a burgonyán. a sárgarépán és lehet elővenni a meggyet, a körtét, a zöldségek közül a cukkinit, brokkolit, fehérrépát, zellert, karalábét, püré vagy főzelék formában és el lehet kezdeni a csirke-, pulykahús kóstoltatását is. Arra figyeljünk, hogy új ízeket mindig egymás után és egyesével vezessünk be és ha nem találunk pozitív fogadtatásra, ne erőltessük. Ha vannak fogacskái meg lehet próbálkozni a darabosabb, harapható falatokkal, kölesgolyóval, főtt krumplival, almával. Használjuk az etető széket és asztalt, hagyjuk önállóan ismerkedni az étellel, igen, akár kézzel is, nagyon tetszik majd neki, ha saját maga tömheti a falatokat a szájába (persze ez nem azt jelenti, hogy angyali nyugalommal nézzük végig, ahogy zöldre festi a konyhát a spenóttal).
A fejlődéssel együtt a játék is megváltozik, az eddigi, viszonylag passzív dolgok helyett igencsak aktívvá válik a csemete. Amit kinéz magának, azt eléri, érdemes kis puha, játékokat adni a kezébe, amit akár a szájába is vehet, dobálhat és gyűrögethet. Nagyon szereti a hangot adó játékokat, főleg, ha már ki-be is tudja kapcsolni, óriási öröm és sikerélmény, hogy azokat a nagyon érdekes hangokat ő csalogatta elő. Folyamatosan rámol és pakol, egyik oldalról a másikra, aztán vissza. Építs neki tornyot, hogy lerombolhassa, guríts neki kislabdát, hogy visszaguríthassa, adj a kezébe babatükröt, hogy elgagyoghasson a „másik” gyerekkel (még nincs kialakult énképe), legyenek játékok a fürdőkádjában, olvassunk neki mesét, játsszunk kukucskálós játékot, tologassunk kisautót és hintáztassuk, ringassuk, emeljük, minden bizonytalan mozgás, ami az egyensúlyérzéket fejleszti egyben az agyi kapcsolatokat is fejleszti, nagyon-nagyon hasznos és fontos játék! Vidd magaddal a konyhába, biztonságos környezetbe, adja a kezébe kis műanyag dobozokat, flakonokat, fakanalat, izgalmas dolgok ezek, nagyszerűen ellesz vele.
