A csecsemőkori és gyermekkori halláscsökkenés felismerése és kezelése

Az előrejelzések szerint 2050-re minden negyedik embernek hallásproblémája lesz, beleértve a gyerekeket is. Indiában körülbelül 5-6 millió hallásproblémákkal küzdő csecsemő és gyermek van, és ez a szám a következő években hatalmas mértékben növekedhet. Sürgősen fel kell hívni a figyelmet a halláskárosodásra, különösen a csecsemők és a gyermekek körében. A hallásvesztés korai jeleinek és tüneteinek felismerése segíthet a halláskárosodás korai kezelésében, és minimalizálhatja a súlyos szövődményeket. A gyermekkori hallásproblémák korai felismerése kulcsfontosságú lehet, hiszen jelentősen befolyásolja a gyermek kommunikációs és szociális fejlődését.

Miért fontos a korai felismerés?

A hallás fontos érzékszerv, amelyet meg kell őrizni a gyermek optimális fejlődéséhez. A hallás ráadásul a beszéd és a megfelelő fejlődés egyik alapfeltétele, így semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a szülő azt érzi, hogy gyermeke nem hall jól. A fel nem fedezett vagy nem megfelelően kezelt gyermekkori halláscsökkenések viszont okozhatják a gyermek tanulási és viselkedési zavarait. A túl későn felismert halláscsökkenés hosszú távon olyan nehézségekhez vezet, mint a szociális elszigeteltség, önbizalomhiány, csökkenő tanulmányi teljesítmény, de akár súlyosabb lelki problémák is kialakulhatnak. Fontos, hogy időben észleljük gyermekünknél a korai hallásvesztés jeleit, mert a jó hallás fontos a későbbi kommunikáció és a tájékozódási készség elsajátításához, valamint a szociális készségek fejlesztéséhez.

A hallás anatómiája és működése

A hallás élőlényekre jellemző élettani folyamat, melynek során valamilyen vivőközegben terjedő hanghullámok hatására az egyénben szubjektív hangérzet jön létre. Bár a fülünkkel hallunk, valójában az agyunk dolgozza fel és értelmezi a hallási információt. A fül az a szerkezet, mely az elsődleges hangot felfogja a környezetből és továbbítja az agy felé, amelyet az feldolgoz és értelmez.

• Külső fül: Magában foglalja a fülkagylót, a hallójáratot és a dobhártyát. Csatornaként működik, mely a környezeti hangokat a hallómechanizmushoz vezeti.
• Középfül: Egy levegővel telt üreg, mely az emberi szervezet legkisebb csontjait tartalmazza - kalapács, üllő és kengyel. Ezek egyik oldalon a dobhártyával, másik oldalon egy vékony hártyán keresztül a belső füllel állnak kapcsolatban. A fülkürtön keresztül a középfül a garattal is kapcsolatban van.
• Belső fül: A csiga és az egyensúlyozó-szerv képezik. A csiga a felelős a jelfeldolgozásért, az ívjáratok az egyensúlyozásért. A csiga belső járata folyadékkal teli és teljes hosszában szőrsejtek helyezkednek el rajta. A hallócsontok mozgása által kiváltott hullámok a folyadékra terjednek tovább és ingerlik a szőrsejteket, melyek aktiválják a hallóideget.

A hallás fejlődése csecsemő- és kisgyermekkorban

A babák már a méhen belül is hallanak, hiszen a szülés előtti utolsó hetekben egyre jobban érzékelik a külvilág hangjait.

• 0-3 hónapos korban: A baba hallása egy hónapos korára teljesen kifejlődik, bár még nem érti és nem képes kiértékelni a hallás útján begyűjtött információkat. A csendben alvó kisbaba a hirtelen zajok miatt felébred.
• 3-6 hónapos korban: A harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. A gyermek mozgatja a szemeit, fejét a hangforrás felé fordítja, reagál az anya hangjára, sokféle gügyögő hangot ad ki, mint az „oh” és a „ba-ba”, változtatja hanglejtését. A kisbabák kedvelik a csörgő és más zajokat keltő játékokat. Úgy tűnik, a baba tudatában van a környezetének és érzékeli a személyeket és az eseményeket.
• 10-15 hónapos korban: A gyermek már a hátulról érkező hang forrását is megtalálja és a távoli zajokra is tisztán reagál. A baba utánozza az egyszerű hangokat és szavakat, sok különböző hangot képes kiadni, beleértve a magán- és mássalhangzókat. Az emberi hangra gügyögéssel reagál, ha megkérik, rámutat vagy ránéz tárgyakra és személyekre.
• 15-18 hónapos korban: Ebben a korban a gyermek már meghallja és reagál arra, ha egy másik szobából hívják. Ekkorra a hangja már normálisan hangzik, és elkezdi formálni az első szavakat. A tipegő kisgyermek képes követni az egyszerű, kimondott instrukciókat vizuális jelzések (rámutatás, a tekintet irányváltása) vagy érintés nélkül. Amikor kérdezik, felismer személyeket, testrészeket és játékokat; gesztikulál az elhangzottaknak megfelelően, a zene ritmusára ringatózik és a hallott szavakat ismétli.

A halláscsökkenés jelei gyermekeknél

A hallásproblémák azonosítása újszülötteknél és csecsemőknél nehéz lehet a szülők és a családtagok számára. A gyermek tudatlanságának adhatja ki, hogy hallgat az idősebbekre. A baba szelektív hallási képességet is mutathat. A csecsemők és gyermekek hallási nehézségei azonosíthatók és kezelhetők a gyermek viselkedésére való azonnali éberséggel.

Korai jelek csecsemőknél (0-2 éves korig)

A halláscsökkenés korai felismerése döntő fontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából. Korai jel lehet, ha a baba nem reagál hangos, 90-100 decibeles zajra, nem fordul a beszélő felé, vagy nem változik a viselkedése hangingerre. A reakció hiánya nem minden esetben a rossz hallás tünete, azonban ilyenkor indokolt lehet a hallásvizsgálat. A halláscsökkenés a mindennapi életben nem is annyira feltűnő, hiszen a kisgyerek sokszor mozdulatunkból, mimikánkból is érti, amit szeretnénk: „gyere ide!”, „hozd ide!”, „megyünk sétálni!” Ezekhez az eseményekhez különböző nem verbális jelek is tartoznak, a gyerekek ezekből kiválóan olvasnak. Ha gyanús a gyerek, szólaljunk meg a háta mögött, vagy kerüljük a gesztusokat, és figyeljük meg, hogy így is jól érti-e, amit mondunk. Ha nem, keressünk orvost!

Jelet óvodás- és iskoláskorban

Az újszülöttkorban fel nem ismert, illetve még fel nem ismerhető károsodást legtöbbször két éves kort követően, illetve óvodáskorú gyerekeknél diagnosztizálják, de olykor az is előfordul, hogy csak kisiskoláskorban derül fény a problémára. Ha már a szülők is észreveszik, hogy gyermekük nem ért minden szót és gyakran visszakérdez, mindenképp fontos még iskolakezdés előtt a beszédészlelési zavarok okát kideríteni.

Az alábbiakban bemutatjuk a halláscsökkenés leggyakoribb jeleit és azok felismerésének módjait:

1. Reakció hiánya hangokra: Figyeljük meg, hogy a gyermek hogyan reagál a környezeti hangokra és a hívásokra. Ha nem fordul a hang irányába, vagy nem mutat reakciót, amikor megszólítják (különösen, ha a gyermek nem látja, hogy beszélnek hozzá), ez jelezhet halláscsökkenést.
2. Beszéd- és nyelvfejlődési késések: A hallásproblémák miatt késhet a beszédfejlődés. Ha a gyermek nem kezd el beszélni a szokásos fejlődési mérföldköveknek megfelelően, vagy ha beszéde nehezen érthető, érdemes hallásvizsgálatot végezni.
3. Figyelmetlenség vagy frusztráció: Gyakran előfordulhat, hogy a halláscsökkenéssel küzdő gyermekek figyelmetlennek vagy frusztráltnak tűnnek, mert nehezen követik a beszélgetéseket, különösen zajos környezetben. Ilyen esetben a szülő sokszor hisztinek véli a viselkedést, pedig hallásprobléma is állhat a háttérben.
4. Beszédfeldolgozási zavarok: Előfordulhat, hogy a gyermek hallja a hangingereket és reagál azokra, azonban a szóbeli információk feldolgozása már zavart szenved. A beszéd és a zaj elkülönítésének nehézsége azzal járhat, hogy csendes környezetben nem jelentkeznek a problémák, háttérzaj esetén azonban már nem érti az utasításokat, így visszakérdez vagy félreérti azokat. Olykor a gyerek nem tudja megfelelően megkülönböztetni a beszédhangokat, nem világos számára, hogy ki szólt hozzá. Ha a beszédfeldolgozás nehezebb, a gyermek sokszor csak lassabban reagál, mivel nem tudja kellő sebességgel követni a gyors illetve váltakozó beszédet.
5. Túl hangosan nézi/hallgatja a televíziót vagy telefonál: Tipikus jelei még: túl hangosan és közelről nézi/hallgatja a televíziót, folyamatosan átteszi a telefont egyik füléről a másikra, nem reagál intenzív hangos hangokra, megijedhet, ha hirtelen, magas hangon szólítjuk a nevén.

Ha bármelyik fent említett jelenséget tapasztalja, ajánlott minél előbb szakemberhez fordulnia. Ne feledjük, ezekre a nehézségekre a gyermek maga nem tudja felhívni a figyelmet, neki nem azonosítható az eltérés, hiszen számára ez a természetes állapot.

A gyermekkori halláscsökkenés típusai és okai

A halláscsökkenés lehet veleszületett vagy szerzett, és számos ok állhat a hátterében.

Veleszületett halláscsökkenés

Ezer újszülött közül megközelítőleg két gyermek hallásveszteséggel jön világra. Az újszülöttkori audiológiai problémák legtöbbször genetikai eredetűek (lehet öröklött gén vagy újonnan kialakuló mutáció), kialakulhat a méhen belüli fejlődés során fellépő káros hatások eredményeként (oxigénhiányos állapot, vírusfertőzés, toxikus hatások), vagy a szülés körüli komplikációkkal összefüggésben (koraszülött babák, születés során fellépő oxigénhiány). Ezek a tényezők legtöbbször idegi eredetű halláskárosodást okoznak, mely legtöbbször gyógyszeres vagy műtéti úton nem kezelhető. Halláscsökkenést okozó gyógyszerek használata az anya által a terhesség alatt. Az ototoxikus gyógyszerek potenciálisan károsíthatják a hallóideget vagy más halló struktúrákat a magzatban.

Szerzett halláscsökkenés

A halláscsökkenés nem csak veleszületett lehet, betegség vagy baleset hatására is sérülhet a hallás képessége. Gyermekeknél a szerzett halláskárosodás oka leggyakrabban valamilyen elhúzódó felső légúti betegség. Csecsemőknél, kisgyermekeknél vírusos vagy bakteriális felső légúti fertőzés során megduzzad az orrmandula és a környező nyálkahártya, és ez elzárhatja a fülkürtöt. A fülkürt vékony kis cső, amely az orrgaratot köti össze a középfüllel, és biztosítja, hogy a dobhártya mindkét oldalán azonos legyen a nyomás. Ha elzáródik, vagy nem tud megfelelően működni, akkor a középfülből felszívódik az ott található levegő, „negatív nyomás” alakul ki, a dobhártya benyomódik a középfül felé, a középfülben savós folyadék gyűlik fel, ami felülfertőződhet. Ez a középfülgyulladás. A behúzódott dobhártya kevésbé továbbítja a hangot, mert rugalmassága lecsökken. A középfülben található folyadékban pedig rosszabbul terjed a hang, mint a levegőben. Ez a halláscsökkenés leggyakoribb oka, amely szerencsére gyorsan korrigálható.

A tartós halláscsökkenés kialakulhat a szülés utáni hónapokban, években is. Előfordulhat ebben az esetben is genetikai eredet, ami lassan romló hallást okoz és csak a fejlődés későbbi szakaszában nyilvánul meg. Lehet halláscsökkenés súlyos fertőzések szövődménye (agyhártyagyulladás, kanyaró), okozhatja a középfül krónikus vagy ismétlődő gyulladása is. Ezeken kívül trauma (fejsérülések), zajártalom (nagyobb gyerekeknél zenehallgatás), toxikus hatás is kiválthatja, az esetek egy részében pedig nem derül fény a kiváltó okra (idiopátiás halláscsökkenés).

Átmeneti halláscsökkenés óvodáskorban gyakori, leggyakrabban fülkürthurut okozza, ez azonban nem ad okot aggodalomra. Hirtelen hallásvesztés gyermekeknél is előfordulhat, melynek okai a következők lehetnek: megnagyobbodott orrmandula vagy középfülgyulladás, úszófül (hallójárat bakteriális fertőzése vízzel való érintkezés után), illetve genetikai eltérések.

A halláscsökkenés mértéke

Egy gyermeknél akkor diagnosztizálható halláscsökkenés, ha a hallásvizsgálat eredményétől függően egy bizonyos hangerőszint alatt nem hallja a hangokat, akár az egyik fülében (úgynevezett egyoldalú halláscsökkenés), akár mindkét fülében (kétoldalú halláscsökkenés). Még ha a levelek zizegését nem is lehet hallani, az már a halláscsökkenés enyhe fokának tekinthető, a beszéd bizonyos részeinek megértését megnehezíti.

A halláscsökkenés a hangerő (decibelben mérve) és a hangmagasság vagy frekvencia (Hertzben mérve) csökkenésének kombinációja. Egyes gyermekek például nehezen hallják a magas hangokat, de a mély hangok hallása nem okoz gondot, ez az úgynevezett nagyfrekvenciás halláscsökkenés. Az a gyermek, akinek a magas frekvenciákon közepes mértékű halláscsökkenése van, a legtöbb beszédet nem hallja helyesen, de egy helikoptert mérföldekről gond nélkül meghallhatja.

Hallásvizsgálati módszerek gyermekeknél

Ma már újszülött korban, objektív módon végzünk hallásszűrést. Az újszülöttkori hallásszűrésre már a születés utáni első napokban sor kerül, rendszerint a kórházban. Az újszülöttek hallásvizsgálata a rutinszerűen végzett vizsgálatok közé tartozik Magyarországon, ennek ellenére egyes esetekben csak későn derül fény a halláscsökkenésre. Mivel az újszülöttkori hallásszűrés az újszülött kötelező szűrővizsgálatai közé tartozik, sok szülő később sem gondol gyermeke halláscsökkenésének lehetőségére.

Több ok miatt is előfordulhat azonban, hogy később válik indokolttá a gyermek hallásvizsgálata, ahol igazolódik a nagyothallás. Egyrészt a szűrés nem teljes körű diagnosztika: a középsúlyos vagy súlyos esetek felismerésére alkalmas, ugyanakkor nem minden esetben mutatható ki a részleges halláscsökkenés. Ilyenkor a baba alapvetően reagál a hangingerekre, ám későbbi fejlődésében mégis gondot okozhat az elégtelen hallás. Az okok másik csoportja abból fakad, hogy a szűrés időpontjában az újszülött hallása valóban jó, de a későbbi hónapokban kialakul a hallásromlás, vagy fokozatosan súlyosbodik a kezdetben még nem kimutatható, enyhe nagyothallás.

A hallás vizsgálata többféle módszerrel történik:

Objektív vizsgálatok

Olyan műszeres vizsgálatok, melyek a hallásszervek funkcióját vizsgálják, nem szükséges hozzá a vizsgált gyermek együttműködése. Gyors és fájdalommentes vizsgálatok, a baba fülébe helyezett eszközök nem okoznak fájdalmat, a csecsemő alvása közben is elvégezhetőek, az eredményeket gép jelzi a vizsgáló orvosnak. Az újszülöttkori hallásszűrésre már a születés utáni első napokban sor kerül, rendszerint a kórházban. A szűrővizsgálat Magyarországon kötelezően objektív vizsgálati módszerrel történik, mivel a szubjektív, a baba visszajelzésén alapuló módszerek nem kellően megbízhatóak. Az első hallásvizsgálatot a csecsemő 4 hetes kora előtt szükséges elvégezni minden, tehát nem csak a rizikócsoportba tartozó gyermeknél.

• Otoakusztikus emisszió (OAE) teszt: Ez a legegyszerűbb, szűrésként is alkalmazott módszer, amely a belső fül szőrsejtjeinek rezgését vizsgálja. A belső fülben található csiga enyhe visszhangot kelt, amikor hanggal stimulálják. A vizsgálat során egy hangszórót és mikrofont tartalmazó apró készüléket helyeznek a baba fülébe. A készülék halk, kattanó hangokat bocsát ki, és méri a belső fülből érkező válaszreakciókat.
• BERA hallásvizsgálat: A BERA a hangingerre adott agyi válaszokat elemzi elektródák segítségével. A BERA-szűrésnél egy puha fejhallgatón keresztül adunk egy koppanó hangokból álló jelsorozatot a babának. Hallás során a belső fülben bioelektromos áram keletkezik, melyet a hallóideg továbbít az agyunkba. Az eszközben lévő program kiértékeli és minősíti az eredményt. Nemcsak a hallás épségét vagy csökkentségét állapítja meg, hanem a vizsgálat során lehetőség van a halláscsökkenés mértékének meghatározására is.
• Impedancia audiometria (tympanometria): Az impedancia-teszt a leggyakrabban alkalmazott objektív hallásvizsgálat. Műanyag mérőcsöveknek a hallójáratba való bevezetésével történik, amelyet hermetikusan elzárnak egy gumidugó segítségével. A mérés alatt a hangszórón keresztül egy állandó hang jut a dobhártyára az egyik mérőcsövön keresztül. A hallójárati nyomás megváltozásával párhuzamosan elemzi a műszer a dobhártyára jutó hang visszaverődését. Az eredményül kapott „compliance” görbe segítségével következtetések vonhatók le a középfül állapotáról.

Szubjektív vizsgálatok

Azok a módszerek tartoznak ide, amelyek a gyermek reakcióit vizsgálják a különböző hangingerekre. Általában öt éves életkor alatt kevésbé megbízhatóak, de a részletes kivizsgálás részeként szükségesek.

• Reflexaudiometria: A vizsgálatot végző szakember nagy figyelemmel követi, hogy a gyermek bármilyen reflexválaszt ad-e a hangokra, és az milyen hangossági szinteken jelenik meg. Ilyen reflexválasz lehet pl. a hangingerre bekövetkező összerezzenés, pislogás, a szopási ütem megváltozása, stb.
• Vizuális megerősítéses audiometria (VRA): Hat hónapos csecsemőknél is végezhetnek viselkedéses vizsgálatot egy hanggal kezelt fülkében. A VRA kihasználja a csecsemő reflexszerű fejfordítását a hang felé. Ebben a vizsgálatban a szülő ölében tartja gyermekét, miközben az a hangkabin közepén lévő székre ül. Az audiológus hangokat játszik le vagy beszél a gyermek bal és jobb oldalán elhelyezett hangszórókon keresztül. Amikor a gyermek meghallja a hangot és felé néz, vizuális megerősítő játékkal, például villogó fénnyel vagy táncoló mackóval jutalmazzák.
• Játékaudiometria: Kisgyermekek és óvodáskorú gyermekek esetében alkalmazzák. Ez egy olyan hallásvizsgálat, amelyet játékká alakítanak a kisgyermekek számára. Amikor a gyermek helyesen reagál egy hangra, a mellette ülő szülő vagy asszisztens lelkesen éljenezni fog. A vizsgálat előtt a gyermeket megkérik, hogy minden alkalommal, amikor hangot hall, dobjon üveggolyót egy vödörbe, vagy darabonként rakjon ki egy kirakóst. Életkortól, fejlettségtől és a gyermek reakciójától függően a teszthangokat hangszóróból, vagy fejhallgatón keresztül hallja a gyermek. A hangszóró esetében a hallásvizsgálat kevésbé pontos, mert a jobb és bal fül hallásküszöbe nem állapítható meg egymástól függetlenül.
• Küszöbaudiometria: Idősebb gyermekeknél alkalmazható. Különböző frekvenciákon növekvő intenzitású hangingereket bocsájtanak a hangszigetelt helyiségben tartózkodó páciens fülébe, aki egy gomb megnyomásával jelzi, ha azt az intenzitást már hallja. Az így kialakult görbe megmutatja, hogy a beteg hallásküszöbe az adott frekvencián csökkent-e, és ha igen, hány decibellel a standard értékhez képest.

A halláscsökkenés kezelése és megelőzése

A korai felismerés kulcsfontosságú: a halláscsökkenés időben történő diagnosztizálása és kezelése - például hallókészülék vagy cochleáris implantátum használatával - jelentősen javíthatja a gyermek nyelvi és kommunikációs fejlődését. Emellett a beszédfejlesztésre fordított figyelem - például érthető beszéd, a gyermek felé fordulva, megfelelő hangerővel - segíti a hallottak feldolgozását és a beszédkészség fejlődését.

Középfülgyulladás kezelése

Középfülgyulladás esetén első lépésben szabaddá kell tenni a levegőáramlást. Ha sikerül orrcseppel lelohasztani a fülkürtöt elzáró akadályt, akkor gyors javulást tapasztalunk. Lehet, hogy szükség van a dobhártya felszúrására is ahhoz, hogy a váladék távozzon. Ha többször visszatér a középfülgyulladás, a legbiztosabb gyógymód az orrgarat mandula eltávolítása. Krónikus gennyes középfülgyulladás esetén komolyabb fülműtétre kerülhet sor, mely során a dobhártyát, és szükség szerint a sérült hallócsonto(ka)t pótolják.

Hallókészülékek és cochleáris implantátumok

• Hallókészülék: Egyfajta eszköz, amely segíthet a halláskárosodott gyermekeknek újra tisztán hallani. Számos gyermekgyógyászati hallókészülék létezik, beleértve a mély halláscsökkenésben szenvedő gyermekek számára készült nagy teljesítményű készülékeket is, amelyek kiváló minőségű hallássegítést nyújtanak.
• Cochleáris implantátumok: Olyan sebészi úton beültetett eszközök, amelyek elektromos ingerléssel közvetlenül stimulálják a belső fülben lévő hallóideget.

Megelőzés

Segítheti gyermeke egészséges hallását egy életen át, ha megvédi hallását a hangos hangoktól, beleértve a fejhallgatókat is. A zaj okozta halláscsökkenés egyre gyakoribb a gyerekek és tizenévesek körében. A közösségbe járó gyerekek az őszi-téli időszakban gyakran kapnak felső légúti fertőzéseket, amelyek orrdugulással és fokozott orrváladékozással járnak. Megfázásos panaszok esetén az időben elkezdett orrtisztítás elengedhetetlen.

tags: #kisbaba #s #merteku #hallascsokkenes