Kisbaba háta ívben: jelek, okok és tennivalók

A kisbaba fejlődése az anyaméhben kez­dődik, ahol meleg, sötét és biztonságos környezetben, összegömbölyödött testhelyzetben pihen, végtagjait behajlítva, maga felé húzva tartja (magzati tartás). Az anyaméh fala természetes támaszt ad a mozgásaihoz, a magzatvíz pedig segít abban, hogy a baba finoman mozogjon, gyakran „játszva” a saját terével: bökdös, nyújtózik, rugdos, miközben a teste biztonságban, folyamatos támogatásban van. A baba idegrendszere folyamatosan fejlődik és érik ebben a környezetben.

Amikor a baba korábban születik meg, ez a védett környezet megszakad, és a kicsi egy új, számára szokatlan világba kerül. Az újszülött intenzív osztályon egyszerre sokféle inger éri: fények, hangok, vizsgálatok, gondozási helyzetek, eszközök, amelyek segítik a gyógyulását. A koraszülött idegrendszere még éretlenebb, így számára a túl sok inger könnyen megterhelő lehet. A PIC dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a babát érő stresszhatásokat a lehetőségekhez képest csökkentsék, ugyanakkor ezek teljesen nem szüntethetők meg.

Nagyon sokat segít, ha megértjük, hogy a baba hogyan jelzi, amikor jól van, és hogyan mutatja azt, ha pihenésre vagy kevesebb ingerre van szüksége. Ha felismerjük a baba jelzéseit, könnyebben tudunk hozzá igazodni: mikor érdemes megszólítani, mikor jó óvatosan érinteni, és mikor a legfontosabb az, hogy nyugalmat biztosítsunk neki.

Fontos azonban, hogy minden baba egyéni, és az aktuális állapota (például a stabilitás, a fáradtság, a légzéstámogatás vagy egy kezelés utáni regenerálódás) mindig befolyásolhatja, mennyi inger számára a „jó”.

A koraszülött babák fejlődése hetek szerint

24-25. hét

Ebben az időszakban a legfontosabb a pihenés és a stabilitás. A koraszülött idegrendszere még nagyon éretlen, ezért általában az a legkímélőbb, ha a baba csak a szükséges gondozás idején kap érintést, és akkor is inkább határozott, biztonságot adó, célzott módon. A simogató, „sok mozdulattal járó” érintés ebben az életkorban gyakran túl sok lehet.

Ilyenkor a baba jelzései elsősorban azt mutatják meg, hogy jól bírja-e az ingereket, vagy inkább pihenésre van szüksége.

• Jelek, amelyek nyugalomra utalnak:
  • Légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik.
  • Szívverés változása: gyorsul vagy lassul.
  • Bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos elszíneződés jelenhet meg.

26-27. hét

Ebben az időszakban a baba fő feladata továbbra is a pihenés, növekedés és gyarapodás. Sokszor az is nagy segítség, ha csendben megfigyeled őt az inkubátorban, és közben megismered a gondozás lépéseit. Nyugodtan kérdezz rá a szakszemélyzettől, hogy van-e lehetőség a bőrkontaktusra, és ha igen, mikor lehet ezt biztonságosan megpróbálni.

A baba számára fontos lehet az is, hogy hallja a hangodat: beszélj hozzá, mesélj vagy énekelj halkan, rövid ideig, nyugodt ritmusban.

• Stressz és fáradtság jelei:
  • Légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik, légzéskimaradás is előfordulhat.
  • Szívverés változása: gyorsul vagy lassul.
  • Bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos bőrszín.
  • grimaszolás, homlokráncolás.
  • Karok-lábak csapkodása, ujjak „szétnyílása”, hullámszerű mozgása.
  • Csuklás, ásítás.
  • Hirtelen, akaratlan mozdulatok.

28-30. hét

Ebben az időszakban már gyakrabban megfigyelhetők olyan jelek, amelyek a baba stabilizálódását mutatják. A kicsi rövid időkre egyre inkább képes lehet nyugodt ébrenlétre, érdeklődésre, figyelemre.

• Stabilabb állapot jelei lehetnek:
  • Nyugodt testhelyzet, pihenő karok és lábak, nyugodt arckifejezés.
  • Kéz vagy ujjak szopása.
  • Rövid ideig tartó, nyugodt nézelődés (ami után gyorsan el is fáradhat).
  • Rövid ideig tartó fókuszálás, figyelem.
  • Szabályosabb szívverés és légzés.
• Jelek, amelyek pihenésre utalnak:
  • Légzésszám változása, légzéskimaradás.
  • Szívverés gyorsulása vagy lassulása.
  • Bőrszín váratlan megváltozása (kékes, szürkés, sápadt, foltos).
  • grimaszolás, aggódó arckifejezés.
  • Csapkodó mozgások.
  • Csuklás, ásítás.
  • Hirtelen, akaratlan mozdulatok.
  • Elhúzódás az érintéstől.
  • „Elnéz”, bambul, mintha kizárná a külvilágot.
  • Remegés.
  • Sírás.
  • Hirtelen álomba merülés.

31-33. hét

Ebben a korban a baba gyakrabban igényelheti az édesanya közelségét, hangját és illatát. Ha a baba állapota megengedi, az óvatos érintés, a bőrkontaktus, valamint a nyugodt, rövid ideig tartó kapcsolódás sokat segíthet neki.

• Kiegyensúlyozott állapot jelei:
  • Éber és csendes, megfigyel, rövid ideig képes fókuszálni.
  • Kezei a szájában, ujjait szopogatja.
  • Arckifejezése és végtagjai nyugodtak.
  • A hang irányába fordul.
  • Szívverése és légzésszáma szabályos.
• Jelek, amelyek nyugalomra utalnak:
  • Karok-lábak csapkodása.
  • Légzésszám vagy szívverés ritmusának megváltozása.
  • Homlokráncolás, grimaszolás.
  • Csuklás, ásítás, köpködés.
  • Hirtelen, akaratlan mozdulatok.
  • Elnéz melletted, bambul.
  • Sírni kezd.
  • Hirtelen álomba merül.

34-36. hét

Ebben a korban a baba egyre egyértelműbb jelzéseket adhat, és ha a körülmények engedik, aktívabban keresheti a kapcsolatot. Ilyenkor a szülői jelenlét, a beszéd, az érintés, illetve a kengurumódszer is sokat segíthet a megnyugvásban és a fejlődés támogatásában.

• Anyára váró üzemmód jelei lehetnek:
  • Csendes, éberen figyel.
  • Tekintete élénk, érdeklődő.
  • Figyel, koncentrál, érdekli, mi történik körülötte.
  • Szopja a kezét vagy az ujjait.
  • Arckifejezése és végtagjai nyugodtak.
  • A hang irányába fordul.
  • Nyálazik, kidugja a nyelvét.
  • Ha sírni kezd, könnyebben vigasztalható.
  • Képes cumit szopogatni.
  • Szívverése és légzésszáma szabályos.
• Jelek, amelyek fáradtságra és nyugtalanságra utalnak:
  • Karok-lábak csapkodása.
  • Légzésszám vagy szívverésszám megváltozása.
  • Homlokráncolás, grimaszolás.
  • Háta ívben megfeszül.
  • Csuklás, ásítás, köpködés.
  • Hirtelen, akaratlan mozdulatok.
  • Elnéz melletted, bambul.
  • Sírni kezd, és nehezebben megnyugtatható.
  • Hirtelen álomba merül (ilyenkor mintha kizárná a külvilágot).

Útravaló a mindennapokra

A PIC-en töltött időszak sok türelmet és kitartást kíván. Fontos tudni, hogy a legkisebb jelek is számítanak: egy nyugodtabb nap, egy stabilabb légzés, egy rövid éber pillanat, egy jól sikerült gondozás, egy sikeres kenguruzás. Ezek mind fejlődési lépések. Ha bármiben bizonytalan vagy, nyugodtan kérdezz az osztály dolgozóitól.

Mozgásfejlődés és annak problémái

A csecsemők mozgásfejlődése szinte azonos, ha nincsenek blokkoló, gátló tényezők, akkor a csecsemőkori reflexek beindítják a mozgásfejlődést minden babánál, mert az idegrendszer egyfajta önfejlesztésre van beprogramozva. Ha a csecsemő fejlődése az átlagostól eltérő, akkor a mozgásfejlődés lehet lassabb, gyorsabb, eltérő sorrendű vagy akár fejlődési fázisok is kimaradhatnak belőle, legrosszabb esetben pedig el sem indul.

Az újszülöttek mozgásfejlődését befolyásolhatják a terhesség és a szülés körülményei. A koraszülötteknek korrigált kort kell számolnunk, ami azt jelenti, hogy a terminustól (40. terhességi hét) számítjuk a korrigált kort.

A mozgásfejlődés mérföldkövei és figyelmeztető jelei

Fontos leszögeznünk, hogy a mozgásfejlődés “nincs kőbe vésve”. Például: az átlag gyermek 7 hónapos kor körül kúszik. Ez nem azt jelenti, hogy amint betölti a 7 hónapos kort, kúsznia kell. Az egészséges fejlődésnél +/- 1 hónapnyi időt lehet hagyni. Tehát egészséges fejlődésű lehet a 6 hónaposan, és a 8 hónaposan kúszó is. A mérföldkövektől +/- 2 hónappal eltérő nagymozgás esetén már rizikó csoportról beszélünk. Itt érdemes lehet bejelentkezünk egy szakemberhez.

Az alábbi táblázat segít eligazodni a baba várható mozgásfejlődési mérföldköveiben:

Gyakori mozgásfejlődési problémák és jeleik

• Aszimmetrikus testtartások: Az egyik leggyakoribb probléma, amikor a baba leginkább egy oldalra néz, sokszor nem is képes átfordítani a fejét a másik oldalra magától. A másik, amikor fejét egyik vállára dönti. A törzs aszimmetrikus tartásánál az látható, hogy a baba kicsit „kifliben” vagy „C-alakban” fekszik. Ezeket a tartásproblémákat általában a lágyrészek különböző feszességei tartják fenn.
• Lábdeformitások: Nagyon sokféle lábdeformitással találkozhatunk, leggyakoriabbak, amikor kifelé „felcsapva” tartja a baba a lábát, illetve amikor befelé felfelé fordul a talp, valamint az úgynevezett „sarlóláb”, amikor nem az egész láb áll valamilyen irányba, hanem a belső talpél sarlószerűen befelé hajlik.
• Izomtónus problémák (hipotónia és spaszticitás):
  • Hipotónia (laza izomtónusú baba): Végtagjai, ízületei nagyon könnyen mozgathatók, nehezen tartja a fejét, nehezen csinál új mozgásokat, függőleges helyzetekben (pl. üléskor/álláskor) kicsit „összecsúszik”, vagy előre dől.
  • Spaszticitás (feszes izomtónusú baba): Nagyon nehéz öltöztetni, végtagjait mozgatni, pelenkázni. A feszes baba szoptatása sokszor fájdalmas anyukának az arcizmok feszessége miatt, valamint a szopizás dinamikája sem lesz megfelelő a túl erős harapás következtében.
• KISS-szindróma (Kopfgelenk Induzierte Symmetrie Störungen): A fej és a nyakízületek szimmetriazavara miatt kialakuló rendellenes fejtartás. Ez nem egy betegség, inkább egy diszfunkció. Legtöbbször a legfelső két nyakcsigolya blokkja a probléma, de sokszor a teljes nyaki gerincet érinti. Ez a babákban aszimmetrikus fejlődést eredményezhet, rengeteg következményt vonva maga után.
  • KISS 1 szindróma: Az 1. (atlas) és 2. (axis) nyakcsigolya mozgásai blokkolódnak, gátlódnak, ezáltal a fej fordítása és oldalra döntése az egyik irányba korlátozottabb. A babának van egy kedvenc oldala, szinte mindig ferdén tartja a fejét, ugyanabba az irányba eldöntve, valamint csak az egyik irányba nézelődik. Következményei lehetnek: koponya ellaposodása (plagiocephalia), aszimmetrikus arckoponya, gerincferdülés, nem megfelelő harapási minta, fül deformálódása, hallócsontok eltolódása, gyakori fül- és arcüreggyulladás, fejfájás.
  • KISS 2 szindróma: A kiváltó ok szintén ugyanaz, azonban itt a baba nem oldalra, hanem hátra feszíti a fejét, így próbálja elkerülni a fájdalmat. Fordítani mindkét irányba tudják a fejüket, inkább a fej előre hajtása okoz nehézséget. Sokszor ellapul a koponyájuk szimmetrikusan hátul. A hátrahajtott fejhelyzet a légcső beszűküléséhez vezethet síráskor és ez életveszélyes oxigénhiányt válthat ki. A KISS 2 szindrómás babák sokat sírnak, jellemző rájuk a nyáladzás, a szoptatási és ivási nehézség, a hányás, és a megkésett beszédfejlődés.

  Az aszimmetrikus fejtartást fontos minél előbb elkezdeni kezelni, hiszen annál kevesebb kezeléssel elérhető eredmény, és kevesebb következménye lesz. Ha nincs kezelve a gyermek szervezete, próbál különféle kompenzációkkal reagálni. Ezekre a gyerekekre egyensúlyzavarok jellemzőek, gyakran elesnek, ügyetlenek, koncentrációs nehézségeik vannak, fejfájósak.

• Landau-reflex („repülőzés”): A „repülőzés” nem mindig jelent bajt! Meg kell különböztetnünk azt, miért repülőzik a baba. Két fajtát szoktunk látni, és mindkettő a csecsemőkori vagy ún.
  • „Jó” repülőzés: A baba alsó és felső végtagjait a levegőben tartja, viszont mind a 4 végtag hajlítva van, és a háton nem látszik nagyfokú homorítás. Általában pár másodpercig tart, (ez elhúzódhat és gyakoribb lehet, ha a baba ingerült, sír, vagy unatkozik, és nem ér el játékot, esetleg fáradt) és a végtagjait kissé mozgatja is. Ha ez hosszabb ideig elhúzódik, vagy nagyon gyakori, lehetséges, hogy a hátizmok feszessége miatt kissé gyakrabban csinálja.
  • Problémás repülőzés: Ezt a változatot akkor láthatjuk, amikor a csecsemőkori reflex fokozott. A baba a levegőben tartja mind az alsó, mind a felső végtagokat, azonban ezek feszesen nyújtva vannak, és nem mozgatja őket, a hát ívben hátra meghajlik, és hosszú 10-20 másodpercekig is tarthat. Ez problémás, ugyanis feszessé teheti az izomzatot, ami nehezíti a későbbi szabad mozgást, illetve a reflex erős perzisztálása később problémákat okozhat.
• Kúszás és mászás problémái: A kúszás egy nehéz mozgás, az első olyan nagymozgásunk, amelyhez minden korábbi mozgáselemnek rendben kell lennie. Emiatt gyakori is a kúszás elmaradása, kitolódása, vagy a szabálytalan kúszási formák megjelenése. A babának úgy kell kúsznia, ahogy egy kiskatona teszi: ellentétes karral és lábbal, váltva az oldalakat minden húzás után. Amennyiben eltérőt látunk ettől, az új mozgás első 1-2 hetében még nem kell szaladnunk terápiára, de ezután már érdemes. Leggyakrabban azt láthatjuk, hogy csak az egyik kart és lábat használja, vagy csak a két kar húz, esetleg két karral egy lábbal. A mászáskor a probléma az lehet, ha esetleg a baba alkaron támaszkodik mászás közben, vagy nem teljesen van négykézláb, és az egyik lábát kirakja oldalra.
• Állásba való feljutás: Állásba térdelésből, féltérdelésen keresztül kell megérkezni. Amikor a baba mindkét lábát egyszerre nyújtja és „feszítésből” áll fel, az nem megfelelő.

A bébikomp és a helyes testhelyzetek

A bébikomp, - bár segítő látszatot kelt azáltal, mintha járni tanítaná a csecsemőt - sajnos nem segít, hanem kifejezetten káros. A járásra és a függőleges helyzetre még nem felkészült kis testecskét kényszeríti bele pont ezekbe a helyzetekbe. Végszóként fontos megjegyezni, hogy minden helyzetbe akkor helyezzük a babánkat, amikor már képes azt önállóan is végrehajtani.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha a fent olvasottak bármelyike ráillik a babánkra, nem kell megijedni! Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy problémát találtunk, vagy valami olyat látunk, amit itt nem olvashattunk, akkor se habozzunk, inkább vizsgáltassuk ki, ugyanis az időben megkezdett kezelés rengeteg későbbi fejfájást előzhet meg, valamint hamarabb eredményre vezet.

Ha az első néhány hónapban olyasmit látunk a babánkon, ami kissé aggasztó, akkor sok szakember hajlamos azt mondani, hogy majd kinövi. Az esetek egy részében ez igaz lehet, de a korai életkorban az agy nagyon alkalmazkodó, szakszóval élve plasztikus. Ilyenkor sokkal könnyebben tudunk segíteni, változásokat létrehozni, mint később.

Ne várjuk meg, amíg rögzül egy rossz tartás, rossz szokás, hanem keressünk szakembert, ha aggódunk babánk fejlődése miatt. Ilyenkor a fej, a nyak és a gerincoszlop által alkotott ívet a gerinc melletti izmok feszülése révén jön létre. Az idegrendszer érése sokszorosan szabályozott folyamat, mégis mindenkinél egyedi tempóban zajlik. Nagyobb állomásokat be lehet határolni ezáltal a mozgásfejlődés során, azonban ezen belül az idegrendszer és az ezáltal meghatározott tónussal és mozgással bíró izmok számos eltérést létrehozhatnak.

A csecsemő idegrendszeri éretlensége, fokozott tónusa, az izmok gyengesége vagy az összehangolt mozgás hiánya következtében nem képes törzsét a megfelelő izmokkal és erővel megemelni, megmozdítani és olyan izmok is bekapcsolódnak, amikre nem lenne szükség.

Ha a kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben dühösnek is látszik.

A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget zaklatottá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak.

A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatásaik az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál.

A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket.

Ha nem tudjuk magunkat megállapítani, hogy a baba időnként miért feszíti meg magát, akkor mutassuk meg egy szakembernek. Nem könnyű azonban pontosan elmagyarázni a látottakat. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz. Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát. Rendkívül jó speciális fejlesztő tornák léteznek. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.

Nyugtassuk meg őt! Ha sikerült kitalálnunk, hogy mi hozta ki a komfortérzetéből, akkor próbáljuk megszüntetni a kellemetlen helyzetet.

A Landau-reflex abban a testhelyzetben jön létre, amelyik fontos a baba fejlődése szempontjából, ezért a napközbeni hason fekvést érdemes gyakran alkalmazni. A Moro-reflex akkor okozhat némi gondot, ha gyakran érinti a babát. Ilyenkor tudunk neki segíteni, ha kevesebbet fektetünk a hátára, többet az oldalára. Megfelelően biztonságos megtámasztással stabilan fogja érezni magát és a reflex kellemetlenségei is nagymértékben lecsökkennek.

tags: #kisbaba #hata #ivben