A legtöbb nyugati nyelv, amelyek a latin, cirill, görög, örmény vagy kopt írásrendszert használják, megkülönböztet egymástól kis- és nagybetűs írásmódokat. Számos más írásrendszerben viszont, például a grúz, héber és dévanágari írásokban, nincs ilyen megkülönböztetés.
Ha egy ábécé ismeri a kis- és nagybetűk fogalmát, az összes vagy csaknem az összes betűjének létezik mindkét formája. A kis-nagybetű páros mindkét tagját ugyanazon betűnek tekintik: megegyezik a nevük, kiejtésük és az ábécé szerinti rendezésük is. Nagybetűs alakkal nem rendelkező betűre sokáig példa volt a német ß, de 2017 óta létezik nagybetűs formája is. Nagybetűs formában általában két betűvel írják („SS”).
Történelmi háttér
Az első ábécéket egyenletes méretű („kétvonalas”), gondosan kidolgozott nagybetűkkel írták. Ezek a majuszkulák a tollal való gyors lejegyzés során fokozatosan kerekebb, egyszerűbb formákká, például unciálisokká alakultak. Az európai nyelvek - az ógörög és a latin kivételével - körülbelül 1300-ig nem különböztettek meg kis- és nagybetűket. A latin esetében találtak olyan, i. sz. 200 körüli papiruszokat Herculaneumban, amelyek már kisbetűs írásra utaló jeleket mutattak.
Nyelvi szabályok a kis- és nagybetűk használatára
A kis- és nagybetűk használata nyelvenként eltérő szabályokhoz kötött:
- Az angol nyelvben például nagybetűvel kezdik a mondat első szavát, a tulajdonneveket, a tulajdonnévből képzett mellékneveket, nagybetűvel írják a monogramokat és mozaikszókat, az egyes szám első személyű „I” névmást, egyéb esetekben kisbetűt használnak.
- A német nyelvben minden főnév nagybetűvel kezdődik.
- A török nyelv megkülönböztet pont nélküli és pontos i betűket, tehát létezik a kis ı és a nagy İ is, eltérően a legtöbb latin nyelvtől, ahol az „I” kisbetűs alakján pont van „i”. Érdekes módon a j-J párosra ez nem terjed ki, a J kis alakja nem ȷ, sem pedig a j nagy alakja sem J̇.
Intézménynevek írása a magyar nyelvben
Az írott médiumok számára igen sok gondot okoz az intézménynevek írása: kisbetű vagy nagybetű? Valóban nem könnyű szabályszerűen eljárni, már csak azért sem, mert az újságíró vagy a lektor nem ismerheti minden cég, hivatal stb. hivatalos elnevezését.
A magyar helyesírás szabályainak 187. pontja szerint a tulajdonnévi intézményneveket, amelyeknek minden tagja tulajdonnév, nagy kezdőbetűvel írjuk. Például: az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke vagy az Európai Unió.
A rövidített alakoknál, mint például az „Unió” vagy „unió” esetében, a sajtóban ajánlatos a kis kezdőbetűs írásmód, mivel a sajtó nem „belső használatra” szól. A szabályzat csak két kivételt említ, mint a Magyar Tudományos Akadémia (rövidítve: Akadémia) és a Magyar Állami Operaház (rövidítve: Opera).
A helyesírási szabályzat 188. d) szabálypontja szerint az intézmény típusát jelölő szavakat (minisztérium, egyetem, hivatal, intézet, iskola, vállalat, üzem, rendőrkapitányság stb.) ajánlatos kis kezdőbetűvel írni, amikor valamely szövegben egy bizonyos intézményre utalnak. Például: Földrajztudományi Kutatóintézet, de: a kutatóintézet kidolgozta.
Sok olyan intézménynév van, amely megegyezik azzal a formával, ahogyan az intézményt nem hivatalosan is említeni szoktuk, például: a pécsi nevelőintézet, a tolmácsi általános iskola. Ez a szabálypont arra győzhet meg bennünket, hogy az említett adai egészségház vagy épp a zentai gimnázium kisbetűvel írandó, miként az újságíró által „átnevezett” zentai idegenforgalmi iroda is.
A „tulajdonnévi jelleg” példája lehet egy munkahelyi pályázat, amikor azt is le kell írni, hogy melyik szervezetben dolgozott korábban az érintett személy, ilyenkor Zentai Gimnázium vagy Adai Egészségház szerepel.
Nem könnyű eligazodni a szabályok között, sok esetben a nyelvészek is csak javaslatokat adnak, nem pedig kötelező írásmódot. Például a városháza szó esetében, ha intézménytípusra gondolunk, akkor kis kezdőbetűs: szabadkai városháza. Ha viszont hangsúlyozni akarjuk az intézményi jelleget, akkor nagy kezdőbetűvel írjuk: szabadkai Városháza. A szótárakban azonban csak kis kezdőbetűvel szerepel.
A nagybetűsítés alapvetően nem indokolt, azonban a mindennapi gyakorlat a nagybetűs használat felé tart: a Kormány, az Országgyűlés (a Parlament), sőt a Cég, az Önkormányzat stb. Olyannyira hatalmasodik el a tulajdonnevesülés, hogy ma már nagybetűs Országgyűlés is szerepel a szótárakban, ha Magyarország legfőbb törvényhozó szerve jelentésben használjuk: Magyar Országgyűlés.
Helyesírási alapelvek - magánhangzók
Kis- és nagybetűk a számítógépes alkalmazásokban
A betűegységesítés vagy case folding, azaz egy string átalakítása csupa kis- vagy nagybetűssé számítógépes alkalmazások által gyakran alkalmazott technika. Általában a kis- és nagybetűkre érzéketlen (case insensitive) összehasonlítások végzésére használják (pl. aLMa = AlmA).
A Unicode szabvány a betűegységesítést a karakterek három case-mapping (megfeleltetési) tulajdonságán keresztül határozza meg: nagybetű, kisbetű, illetve címben szereplő betű (titlecase). Ezek a tulajdonságok minden kis- és nagybetűket elkülönítő Unicode scriptben (kb. ábécében) szerepelnek.
Szövegszerkesztő funkciók
Előfordul, hogy egy korábban begépelt szövegben utólag szeretnénk kicserélni a kisbetűket nagybetűre, illetve fordítva. Ehhez a módosítani kívánt szövegrész kijelölése után használjuk a Formátum menü Kisbetű - nagybetű parancsát. A SHIFT+F3 billentyűkombináció többszöri leütésével is elérhetők ezek a funkciók.
A Kisbetű - nagybetű panel opciói:
- Mondatkezdő: Az adott szövegrészben csak a mondatzáró írásjelek utáni karakterek lesznek nagybetűsek.
- Kisbetű: A kijelölt szövegben minden nagybetűt lecserél kicsire.
- Nagybetű: Egy eredetileg nem csak nagybetűket tartalmazó szövegrészt tehetünk csupa nagybetűssé.
- Szókezdő: A kijelölt szövegben minden szó nagybetűvel fog kezdődni.
- Váltás: A véletlen bekapcsolva felejtett Caps Lock billentyű hatását javíthatjuk ki.
Betűk vonalvastagsága és mérete a műszaki rajzokon
A műszaki rajzokon alkalmazott betűnagyságot az alapméret helyes megválasztása dönti el, ezért ez a legfontosabb döntés. Az alapméret illeszkedjen a rajzlap méretéhez, a rajz és a rajzlap arányaihoz. A műszaki rajzokon alkalmazandó írásnagyságokat úgy kell megválasztani, hogy lehetővé váljon a jó olvashatóság, az egységesség és a szöveg mikrofilmezésre való alkalmassága.
A betűk vonalvastagsága az alapméret megválasztása után a szabványban előírt méretű lehet. A rajz másolhatósága vagy mikrofilmen történő rögzíthetősége miatt a két szomszédos betű vonala közti távolság - vagyis a betűköz - legalább a felirat vonalvastagságának a kétszerese legyen. A kis és nagybetűk vonalvastagsága egyezzen meg.
Sem az alapméret, sem a kisbetű-nagybetű túlnyúlása, a rajzon 2.5 mm-nél kisebb ne legyen. A fentiekből következően a rajzokon alkalmazott legkisebb írásmagasság a nagy- és kisbetűk együttes előfordulásakor nem lehet kevesebb 3.5 mm-nél.
Írástípusok a műszaki rajzokon
A műszaki rajzokon két fő írástípust alkalmazhatunk:
- „A” típusú írás: Ahol a nagybetű magasságnak és a betű vastagságának aránya a szabványban előírt 1/14 arány.
- „B” típusú írás: Ahol a nagybetű magasságnak és a betű vastagságának aránya a szabványban előírt 1/10 arány. A műszaki rajzokon általában a „B” típusú írást alkalmazzuk.
Mind az „A”, mind a „B” típusú írás lehet dőlt és álló. A műszaki ábrázolásban a függőlegestől 15°-kal jobbra dőlt írást alkalmazzuk általában. A betűk rajzolása történhet kézzel vagy betűsablonnal, de célszerű a kézzel történő írás megtanulása - ennek hasznát más területeken is élvezhetjük a későbbiekben. Rajzolásának technikája egyéni, de általában az egyenes vonalú írásjeleket felülről lefelé, ill. balról jobbra húzott vonalakkal célszerű kialakítani. A szakaszokból és körívekből álló betűrészletek folyamatosan csatlakozzanak.